Iványi Katalin festőművész kiállítása (Vigadó Galéria, Budapest, 2003)
Régóta aktuális volt már Iványi Katalin reprezentatív kiállítása, hiszen 1991 óta nem lépett a nyilvánosság elé nagyobb lélegzetű bemutatóval. Az azóta eltelt évek már beérett alkotói tevékenységének további érlelését, fejlesztését jelentették. Nem adta fel a szürreális absztrakció számára legkifejezőbb módját, de egyre redukáltabbá, árnyaltabbá vált. Képzeletvilágát még sejtelmesebbé tette az absztrakció nosztalgikus kiindulópontja, a deja vu felismerésének kimeríthetetlensége. Iványi Katalin elérkezett az önismeretnek arra a fokára, amikor már játszi könnyedséggel teremt meg különböző szituációkat, szintetizál és elvon, miközben újabb és újabb jelenséget sejtet és idéz fel. Megtartja lágy, oldott stílusának líraiságát, színei hol izzanak, hol elenyésznek. Fel-felvillant egy régi emléket, egy dallamot, egy költemény felejthetetlen sorait. Fellini filmjeivel rokon, Krúdy írásira emlékeztet. Mindez hol spontán, hol tudatos nála. A festés mellett modern technikákat: kollázst, frottázst, pasztellt, monotypiát is alkalmaz a kifejezés tartalmi jelentésének megfelelően. Iványi Katalin festői világa emlékeztető, elmélázó, sokszor elgondolkodtató, tépelődő művészet, feltárja a lélek belső világát és elvezet bennünket is oda. Képeinek hangulata ünnepélyes, csodára váró, amit csak gyermekkorunkban éreztünk. Feminin jellegét nem palástoló, halk szavú művészete bennünket is elvezet egy színes, képzeletbeli világba. Ury Ibolya IVÁNYI KATALIN Minden csak jelenés pasztell, papír 32x40 cm Küzdelem olaj, kollázs 30x42,5 cm