Merítés a KUT-ból VIII. Vörös Géza festőművész emlékkiállítása (Haas Galéria, Budapest, 2004)
Egy „fészeklakó" festő megmentett világa A Merítés a KUT- ból kiállítás sorozat VIII. tárlata - ahogy megszokhattuk - a Képzőművészek Új Társasága (1924-1949) egyik törzstagjának művészetét mutatja be. Vörös Géza festményei gyakori szereplői voltak a „progresszív" KÚT és az UME, a Tamás Galéria, az Alkotás Művészház és a Fészek Klub kiállításainak. A gazdasági fellendülés éveiben, amikor a művészetpártolás remekül működött, a festő a bohém művészek életét élte. Budapest pezsgő belvárosában ugyanazokat az útvonalakat járta be, amit mi is nap mint nap megteszünk, a talán nemsokára újjáéledő Andrássy úti Japán kávéház teraszán üldögélt, rajzolta művészbarátait (Barcsay, Berény, Egry), a kor íróitól, színészeitől hangos Fészek Klubban töltötte estéit. A Képzőművészeti Főiskolán mestereitől (Balló Ede, Pécsi Pilch Dezső, Réti István, Kernstok Károly) a festőmesterség teljes tárházát elsajátította, nyaranta a Szolnoki Művésztelepen és Nagybányán dolgozott, a 20-as évek végén, 30-as évek elején Szentendrén festett. De a legjelentősebb hatás mégis a festészet fővárosában, Párizsban érte, ahol Kees van Dongen, Foujita, Modigliani, Matisse műtermét látogatta. Korai munkáin éppen ezért fedezhető fel az Ecole de Paris festőinek tudatosan alkalmazott könnyed, színes, érzéki stílusa. Noha kezdettől fogva szűkebb környezetéből merített témákat - főleg feleségéről, Annáról és sógornőjéről készült, női portrékat és aktokat, önarcképeket, enteriőröket, csendéleteket, utcaképeket festett, a Párizsban eltöltött idő aztán véglegesen megerősítette törekvéseiben. Nagy példaképe Maurice Utrillo volt, Párizs utcáinak leghitelesebb festője, aki éppen Vörös Géza ott tartózkodásának évében állított ki, és nem egy alkotásán ismerjük fel a közvetlen ösztönzést. Például a Montmartre-ot ábrázoló 1927-es képén és a Kávéház teraszán, 1948. A franciás írt számos napilap - Magyar Hírlap, Az Est, Pesti Napló, Esti Kurir, 8 órai Újság - műkritikusa kiemeli Vörös Géza említésekor. A művész majd minden népes kiállításon részt vett, amelyet a KÚT, az UME, a Munkácsy-céh, a Szinyei Társaság rendezett, s népszerűségének mi sem jobb bizonyítéka, mint az, hogy nagyobb csoportos kiállítások esetében is az újságírók szinte kivétel nélkül legalább néhány szóban elemezték műveit. A KÚT a korszak nagy jelentőségű művészeti szervezete volt, alapító vezetőségi tagjai Csók István, Rippl- Rónai József, Vaszary János (később Márffy Ödön is csatlakozott). A kiállított anyagok kvalitását, haladó eszméit alapszabályában biztosította, miszerint a művészek kötelezően mindig csak friss festményeiket állíthatták ki, szigorú zsűrizés mellett. A KÚT katalógusok így a művek datálásában is nagy segítséget nyújthatnak. A Társaság 1924-ben alakult, 1926-ban KÚT, 1930- ban Új Szín címmel folyóiratot indított, amelynek szerkesztői Dénes Lajos, Rózsa Miklós és Gyöngyösi Nándor voltak. Rövid működésük alatt a KÚT 11, az Új szín 3 számot jelentetett meg, s Rabinovszky Máriusz, Genthon István, Gerő Ödön, Fónagy Béla voltak a leggyakrabban publikáló írói. A KÚT társaság szervezésében jutott el Vörös Géza Nürnbergbe is, ahol az Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak (1927) című művét meg is vásárolta a múzeum. A műnek több változatát ismerjük, amelyek közül kettőt itt is láthatunk. A KÚT 1929-es kiállításán 226 művet mutattak be, s Kmetty, Berény, Perlrott mellett Vörös Géza is kitűnt műveivel. Kállai Miklós a Nemzeti Újságban meg is említi az Aktot, amelynek változata 1997- ben a Blitz-Magángyűjtők Galériája kiállítása kapcsán az Új Művészet címlapjáról tekintett vissza, s most szintén szerepel a kiállításon Akt műteremben címmel. Ebben az időszakban a Szentendrei Művésztelep, a kiállítások és a művésztársak barátsága alapvetően határozta meg Vörös Géza művészetét, pl.: Czimra Gyula, Hollós-Mattioni Eszter (aki naplójában meg is emlékezik róla), Jeges Ernő, Modok Mária, Miháltz Pál, Ónodi Béla. Közülük került ki az a hat fiatal művész (Domanovszky Endre, Hollós-Mattioni Eszter, Kelemen Emil, Medveczky Jenő, Vadász Endre, Vörös Géza), akiknek Lázár Béla és Ernst Lajos 1929-ben az Ernst Múzeumban csoportkiállítást szerveztek. Valószínűleg ebből az anyagból való a kiállításon szereplő Szentendrei háztetők. Önarckép műteremben - 1927 - akvarell, tus, papír, 36,5x27,5 cm 1 Intejú Vörös Gézával, Esti Kis Újság, 1944. március 11. 2 Vaszary János: Beköszöntő, KÚT folyóirat, 1/1., 1926. március 28. 3 A KÚT kiállítás, Magyar Hírlap, 1929. január 6.; Kállai Miklós: A KÚT kiállítása, Nemzeti Újság, 1929. január 6.