Merítés a KUT-ból VIII. Vörös Géza festőművész emlékkiállítása (Haas Galéria, Budapest, 2004)

Egy „fészeklakó" festő megmentett világa A Merítés a KUT- ból kiállítás so­rozat VIII. tárlata - ahogy megszokhattuk - a Képzőművészek Új Társasága (1924-1949) egyik törzstagjának mű­vészetét mutatja be. Vörös Géza festmé­nyei gyakori szereplői voltak a „progresszív" KÚT és az UME, a Ta­más Galéria, az Alko­tás Művészház és a Fészek Klub kiállítá­sainak. A gazdasági fellendülés éveiben, amikor a művé­szetpártolás remekül működött, a festő a bohém művé­szek életét élte. Budapest pezsgő belvárosában ugyan­azokat az útvonalakat járta be, amit mi is nap mint nap megteszünk, a talán nemsokára újjáéledő Andrássy úti Japán kávéház teraszán üldögélt, rajzolta művészbará­tait (Barcsay, Berény, Egry), a kor íróitól, színészeitől hangos Fészek Klubban töltötte estéit. A Képzőművészeti Főiskolán mestereitől (Balló Ede, Pécsi Pilch Dezső, Réti István, Kernstok Károly) a festő­mesterség teljes tárházát elsajátította, nyaranta a Szol­noki Művésztelepen és Nagybányán dolgozott, a 20-as évek végén, 30-as évek elején Szentendrén festett. De a legjelentősebb hatás mégis a festészet fővárosában, Pá­rizsban érte, ahol Kees van Dongen, Foujita, Modiglia­ni, Matisse műtermét látogatta. Korai munkáin éppen ezért fedezhető fel az Ecole de Paris festőinek tuda­tosan alkalmazott könnyed, színes, érzéki stílusa­. No­ha kezdettől fogva szűkebb környezetéből merített té­mákat - főleg feleségéről, Annáról és sógornőjéről ké­szült­­, női portrékat és aktokat, önarcképeket, ente­riőröket, csendéleteket, utcaképeket festett, a Párizsban eltöltött idő aztán véglegesen megerősítette törekvései­ben. Nagy példaképe Maurice Utrillo volt, Párizs utcái­nak leghitelesebb festője, aki éppen Vörös Géza ott tar­tózkodásának évében állított ki, és nem egy alkotásán ismerjük fel a közvetlen ösztönzést. Például a Mont­­martre-ot ábrázoló 1927-es képén és a Kávéház teraszán, 1948. A franciás írt számos napilap - Magyar Hírlap, Az Est, Pesti Napló, Esti Kurir, 8 órai Újság - műkriti­kusa kiemeli Vörös Géza említésekor. A művész majd minden népes kiállításon részt vett, amelyet a KÚT, az UME, a Munkácsy-céh, a Szinyei Társaság rendezett, s népszerűségének mi sem jobb bizonyítéka, mint az, hogy nagyobb csoportos kiállítások esetében is az új­ságírók szinte kivétel nélkül legalább néhány szóban elemezték műveit. A KÚT a korszak nagy jelentőségű művészeti szer­vezete volt, alapító vezetőségi tagjai Csók István, Rippl- Rónai József, Vaszary János (később Márffy Ödön is csatlakozott).­ A kiállított anyagok kvalitását, haladó eszméit alapszabályában biztosította, miszerint a mű­vészek kötelezően mindig csak friss festményeiket állít­hatták ki, szigorú zsűrizés mellett. A KÚT katalógusok így a művek datálásában is nagy segítséget nyújthat­nak. A Társaság 1924-ben alakult, 1926-ban KÚT, 1930- ban Új Szín címmel folyóiratot indított, amelynek szer­kesztői Dénes Lajos, Rózsa Miklós és Gyöngyösi Nán­dor voltak. Rövid működésük alatt a KÚT 11, az Új szín 3 számot jelentetett meg, s Rabinovszky Máriusz, Gent­­hon István, Gerő Ödön, Fónagy Béla voltak a leggyak­rabban publikáló írói. A KÚT társaság szervezésében jutott el Vörös Géza Nürnbergbe is, ahol az Assisi Szent Ferenc prédikál a ma­daraknak (1927) című művét meg is vásárolta a múzeum. A műnek több változatát ismerjük, amelyek közül kettőt itt is láthatunk. A KÚT 1929-es kiállításán 226 művet mutattak be, s Kmetty, Berény, Perlrott mellett Vörös Géza is kitűnt műveivel. Kállai Miklós a Nemzeti Újság­ban meg is említi az Aktot­, amelynek változata 1997- ben a Blitz-Magángyűjtők Galériája kiállítása kapcsán az Új Művészet címlapjáról tekintett vissza, s most szin­tén szerepel a kiállításon Akt műteremben címmel. Ebben az időszakban a Szentendrei Művésztelep, a ki­állítások és a művésztársak barátsága alapvetően határoz­ta meg Vörös Géza művészetét, pl.: Czimra Gyula, Hol­­lós-Mattioni Eszter (aki naplójában meg is emlékezik ró­la), Jeges Ernő, Modok Mária, Miháltz Pál, Ónodi Béla. Közülük került ki az a hat fiatal művész (Doma­­novszky Endre, Hollós-Mattioni Eszter, Kelemen Emil, Medveczky Jenő, Vadász Endre, Vörös Géza), akiknek Lázár Béla és Ernst Lajos 1929-ben az Ernst Múzeum­ban csoportkiállítást szerveztek. Valószínűleg ebből az anyagból való a kiállításon szereplő Szentendrei háztetők. Önarckép műteremben - 1927 - akvarell, tus, papír, 36,5x27,5 cm 1 Intejú Vörös Gézával, Esti Kis Újság, 1944. március 11. 2 Vaszary János: Beköszöntő, KÚT folyóirat, 1/1., 1926. március 28. 3 A KÚT kiállítás, Magyar Hírlap, 1929. január 6.; Kállai Miklós: A KÚT kiállí­tása, Nemzeti Újság, 1929. január 6.

Next