Művészeti Szalon, 1928 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1928-11-01 / 11-12. szám

vásárló között ott állott a közvetítő kereskedelem. Megtörtént, hogy egy korai gót faszoborért, amelyet Dossena tízezer lírá­ért csinált, az antikvárius hárommillió márkát kapott. A hami­sításokat vállaló művész összeköttetésben állott több római, velencei, firenzei céggel, de a főközvetítő Polesi ismert régi­ségkereskedő volt, aki nagy vagyont szerzett a hamis szobrok eladásából és Bologna környékén levő Villa Elsa kastélyát vásárolta meg többek között. Ez a Polesi kikötötte magának, hogy Dossena szobrokat és renaissance korabeli bútorokat csak egyedül neki szállíthat. Pelesit kihallgatták, de ő kije­lentette, hogy az utánzoti szobrok eladása már évekkel ezelőtt történt, különben is továbbadta a szobrokat olasz műkeres­kedőknek, az inkriminált festmények és szobrok értékesítése pedig távol áll tőle, az ő specialitása az antik mabátor. Hogyan jött rá a közvélemény a világ legnagyobb mű­­ham­isítási bűnügyére, amelynek árnyékában egy más forrás­ból eredő időszerű szélhámosság, a harminc Greco kép­­e-DEZSŐ MIKLÓS KÉPKIÁLLÍTÁSA NOV. 5.-DEC. 7. Kolozsváron új, széles skálájú művésszel ismerkedtünk meg, tájkép, állat és figurális festő egy személyben: Dezső Miklós. Természetesen sokoldalúsága nem egyenértékű, szerény véle­ményem szerint a tájképfestő a legerősebb. Figurális megol­dásai között is vannak­­egyensúlyozott művei, Székely ka­szásain életmozgás ad erőt a képnek, nem egy pillanatnyi megfogását a kaszáló mozgásnak, hanem a kaszálást magát értem. „Magvető“ székelyének keze a munkás kéz kihang­kopirozása is háttérbe szorul. Úgy, hogy Dossena vette ma­gának a bátorságot és egy tizenharmadik századból eredő Simone Martini szobrot bocsájtott áruba, illetve a főnöke, az említett bolognai műkereskedő, noha eddig mindenki úgy tudta, hogy Martini csak festő volt, szobrász soha. E „felfe­dezés“ forradalmiig ható az európai műtörténész irodalom­ban és egy sereg tanulmány jelent meg Dossena hamisítvá­nyának kliséje alapján, Martini szobrász tevékenységéről. A híres leletet meg akarta vásárolni a newyorki Frick-galéria, de gyanús volt neki az eset és mielőtt megkötötte volna a huszonnyolcmilliós üzletet, amerikai szakértőket küldött ki, hogy tekintsék meg a helyet, ahol a szobrot megtalálták. A bizottság kiment, nem találta meg a leleti helyet, erre ki­derült a turpisság és most folyik a per, mely bizonyára még néhány jellemző motívumot fog napvilágra hozni a példátla­nul álló esetet illetőleg. súlyozása, kitűnő ellentét a fehér ingus, a mély barna hátteré­vel. „Hazatérés a vásárból“ összhatása monumentális, de alakjai épúgy, mint a „Vasárnap délután“-é, kissé kemények, utóbbinál nem egységes a kompozíció sem. Állat­festményei részleteiben pompás megfigyelésről tanúskodnak, bár a „Reggeli szántás“ bivalyainak fejei kissé nagyok, perspektívája fotográfiaszerű, lovai, helyenként egé­szükben merevek, kemények. Van azonban egy jó ösztön erű megérzése, állatképein a tájrészlet nemcsak díszlet, mint a FIGYELŐ A PARK SZANATÓRIUM EGYIK BETEGSZOBÁJA 16

Next