Művészeti Szalon, 1929 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1929-01-01 / 1. szám

Cappella di Sân Lorenzo A Quattrocento üde tavaszi lehellete Fra Giovanni Angelico da Fiesole mesterrel vonul be a Vatikánba. Miután Giovanni testvér (fra­ frate) Firenze gyöngyében, a San Marco­­kolostorban freskóival elbűvölte a világot, az ihletett lelki életnek és az imádság fenséges szellemének e párját ritkító festőmestere V. Miklós pápa hívására a pápa dolgozószobá­jában, a Vatikánban megfesti világhírű freskóit, a szent Ist­ván és szent Lőrinc életéből vett csodaszép képsorozatot. A képek értékét, hatását és a művészt legszebben jellemzi az a tény, hogy abban a dolgozószobában a képek megfestése után nem is dolgozott többé senki, oda már csak imádkozni jártak. A dolgozószobából (studio) kápolna lett, hol a szem­lélő imádságra kulcsolt kézzel gyönyörködik az Angelico, az angyali lelkületű Beato, a szent szerzetes munkájában. Ez a kápolna a vatikáni híres Cappella di San Lorenzo, vagy ahogy még nevezik: a Cappella di Nicolo Quinto. Fra Angelico*, vagy, ahogy röviden nevezni szokták: Fiesole az első, aki a hanyatló középkor leszűrt nagy emlé­keivel, értékeivel és egyben a renaissance minden jellegével és biztató reménységével lépi át az új idők küszöbét. A quattrocento csodaszép tavaszi kertjében az első festő bimbó. Virágfakadását szemmel láthatjuk, figyelhetjük, gyönyör­ködhetünk fejlődésében. Mikor a húszéves Guidolini di Pietro Vicchioból (1387— 1455) bátyjával együtt belépett a fiesolei domonkosrendiek kolostorába és a Fra Giovanni szerzetesi nevet felvette, lelke mélyén ott vibrált még mint elvonuló vihar halk morajlása, messze cikázása a ghibellin és guelf urak élet-halálharca. Szelíd lelke így gyűlölte meg a gyűlölködést és szerette meg a szeretetet. Gyűlölni sohasem tudott, haragudni sem; még az Utolsó Ítélet Krisztusa sem, ahogy azt később Orvieto kápolnájában megfesti: az is csupa szomorkodó szívjóság és részvét, amikor kimondani kénytelen a rettenetes szót: „Tá­vozzatok tőlem átkozottak...!“ És amikor később a politikai gyűlölködés kizavarja őt csendes társaival békés kolostorá­ból és földönfutóként menekül házról-házra, Cortonába, Pe­­rugiába, Assisibe, Folignóba, vele fut megbocsájtása is és hálája a mindenütt élvezett vendégszeretetért még évek után is oly nagy, hogy odafesti a San Marco-kolostor vendéglátó kapuja fölé a gyönyörű képet: Krisztust, a zarándokot, amint IV. ö. Pastor: I. 512—523.; Krauss: II. á. 236-259.; Kleinschmidt: 313—316.; La Civittá Caiolica: 1907, I, 274— 284.; Max Wingenroth: Angelico da Fiesole, 104—121. két domonkostestvér maradásra nógatja e szavakkal — oda van írva a kép alá: — „Maradj velünk Uram, mert estele­dik...“ Amikor azután visszatérhetett fiesolei kedves kolosto­rába, hogy itt töltse — mint gerle a hegyszakadék rejtett fészkében — életének legszebb, legcsendesebb, imádságos, angyali tiszta 18 évét, az egyházszakadás nagy viharában megtisztult domonkosrend szentjei között, sienai szent Kata­lin szellemében, a későbbi híres firenzei püspök, szent Anto­nius mellett egy másik szent, Lorenzo de Ripafratta vezetése alatt: Fra Giovanniból, a szelíd és alázatos angyali testvér­ből szent lett. És mint szent, ott járt a szentek közöt lelke az égben és hozta le az égnek minden gyönyörűségét és festette oda azokat a kolostor, a templomok, a kápolnák ol­táraira. Ez időből való a gyönyörű Madonna della Stella és az angyalairól világhírűvé lett, a lenárusok számára festett szárnyasoltár. Művészi lelke szabad szárnyalásának bőséges tere nyílott, mikor a rend Cosimo de’ Medici bőkezűségéből megkapta a firenzei San­ Marco kolostort. Jó barátjával, Michelozzo építésszel újjáteremtik a kolostort. A rekonstruált kolostor falaira odateszi azután Fra Angelico mindazt, amit imádságban égben járó lelke mélységesen szépet látott: a két­ misztériumokat, a túlvilág boldogságait, Jézus és Mária életét. Az angyali üdvözlet, a kínszenvedés jelenete, a hold. Szent Szűz liliomtiszta, végtelenül szende és bájos alakja, a kereszten értünk meghaló isteni szeretet megrázó tragédiája, a szt. Szűznek diadalmas megkoronáztatása, mennyei bol­dogsága a szentek és angyalok dantei rózsájában, mindez vissza-visszatérő témája a művésznek, amint azt San Marco falain, Firenze oltárain láthatjuk. San Marco kolostora ma múzeum: minden vásár- és ünnepnap nyitva van mindenki számára. Csodájára is járnak. És itt, azoknak az angyalok­nak gyönyörködése közepette, itt, a felfeszített Krisztus ke­resztje lábánál gyászoló szent Szűz, szent János, szent Do­monkos, szent Jeromos és sok más szent társaságában, a bib­liai képek hatása alatt született meg a néplélek legszebb kritikája, elismerése, amikor mind e remekművek szerzőjéről csak ennyit mond: ecco il Beato, ecco l’ Angelico! Íme, a szent, íme az angyali! És valóban Fra Giovanni da Fiesole mesterben, e sze­retetreméltó és a maga naivitásában geniális művészben a vallásos festészet a legmagasabb tökéletességet érte el. Ami a kedély gazdagságát és a vallásos érzület mélységét illeti, vele a versenyt senki fel nem veheti. Képei mintha nem . FRA ANGELICO SZENT JÁNOS EVANGELISTA (VATIKÁN)

Next