Muzsika, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám - CSENKI IMRE: A Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig
Cae'/iAzé-át pártiála a. siri.am • IToomino la önéletrajzot kellene írnom, talán nem is azt mondanám el, mi minden történt velem, hanem azt, hogy életemnek nem volt egyetlen olyan fordulópontja, nagy élménye, ami valahogy össze ne függött volna Kodály Zoltán csodálatos kórusműveivel. Ha a New York és Chicago között száguldó gyorsvonatot próbálom felidézni, ha Moszkvára gondolok, ha Peking utcáinak színesen üde kavargása, vagy rondon. Párizs, Stockholm képe villan elém, mindig Kodály muzsikáját hallom. Mert mindenütt velem volt ez a muzsika, bárhol is jártam a nagyvilágban. Valamikor diákkoromban kezdődött. Karácsonyi vakációra mentem haza Püspökladányba a debreceni Kollégiumból. Zeneszerető és zeneértő apám, a vidéki tanító, azzal fogadott az állomáson, hogy csoda vár rám otthon. Néhány hanglemez volt ez a csoda: a Háry János Toborzója és dalok. Palló Imre, Basilides Mária, Székelyhidy Ferenc és Molnár Imre énekelte . . . Nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna. Órák hosszat ültem a gramofon mellett. Az egész vakációból semmire sem emlékszem, csak erre a csodálatos muzsikára, erre a csodálatos új világra, ami elém tárult. Nem tudnám megmondani, mi tetszett legjobban, mi bűvölt meg. Nem értem rá latolgatni, mérlegelni. Mégis azt hiszem, hogy a Villő és a Lengyel László hívott vissza magához újra meg újra; a Wesselényi utcai polgáristák éneke, akiket Clprus Endre vezényelt. Nem győztem betelni az új kórushangzások szépségével és üdeségével. Így vonzottak ezek a művek, mint vasat a mágnes. Lehet, hogy jó zongoraművész lett volna belőlem, lehet hogy nem. Az azonban biztos: ez a karácsonyi vakáció valamit megmozdított bennem, s később, a Zeneakadémián, hiába voltam zongorista-művészjelölt, az első Kodály-kórusok hangja már rég ott zsongott bennem. Ez az első, sok szempontból formátlan zsongás akkor kezdett igazán alakot ölteni, amikor egyszerű „közlegénye", majd korrepetitora lettem a Vaszy Viktor által vezetett Egyetemi Énekkarnak. Az Egyetemi Énekkar 1930. december 25-től 1937. február közepéig tartó észak-amerikai hangversenyturnéján és az ezt megelőző északeurópai körúton mindenütt ott volt velünk Kodály művészete. A varsói rádióban, Helsinkiben, Stockholmban, Koppenhágában, Berlinben és Bécsben hangzottak el a Huszt és a Karádi nóták. Mindenütt óriási sikert arattak. Az észak-amerikai turné pedig, amely New Yorktól Chicagóig huszonnyolc városban zajlott le, valóságos diadalútja volt a magyar kórusművészetnek, így elsősorban Kodály kórusműveinek. A newyorki rádióban is felcsendültek a Karádi nóták. Nagy kár, hogy ezekről a koncertekről hanglemezek nem készültek. A Zeneművészeti Főiskola elvégzése után Mezőtúrra, majd Debrecenbe kerültem zenetanárnak, ahol első dolgom az iskolai énekkarok megszervezése és elvezetése volt Kodály kórusműveihez. Ez egyet jelentett a kórusirodalom megszerettetésével. (Itteni tanítványaim között volt többek között Vass Lajos, a tragikusan elhunyt Kovács László, Lantos Rezső, Szathmáry Károly stb.) A debreceni tanítóképző kórusa csaknem valamennyi Csenki Imrével (MTI, Bartal Ferenc felv.) 29