Muzsika, 1966 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám - BREUER JÁNOS: A kilencven éves Zeneakadémia

iskola nemzetközi jelentőségénél, hiszen számunkra nem ez, hanem a magyar zene teljességét formáló ereje, hatása a legfontosabb. Valóban, nem talál­ható zenei életünknek egyetlen olyan területe sem, amelynek fejlődéséhez a döntő impulzusok ne in­nen indultak volna ki. Liszt és Erkel, Bartók és Kodály törekvéseit ma 120 tanár váltja valóra, s a Főiskola, amikor 90. születésnapjához elérkezve önmagát ünnepelte, megemlékezett egyben — ki­mondva, vagy kimondatlanul — mindarról, ami Magyarországon a zenében s a zenével történt. -A Zeneművészeti Főiskola közgyűlése, az egész magyar zene ünnepi órája Kodály Zoltán üzeneté­vel kezdődött, aki 15 évvel ezelőtt lépte át a Főis­kola kapuit. Ki is szólhatott volna, arra érdeme­sebb, az egybegyűltekhez? Igaz, a betegség meg­akadályozta, hogy Kodály Zoltán személyesen részt vehessen; építő, javító elégedetlenséggel teli szavai mégis figyelmeztettek, mennyi tennivaló vár még a Főiskolára, minden magyar muzsikusra. Kodály Zoltán beszédét Kadosa Pál olvasta fel, majd Sza­bó Ferenc főigazgató tanulmánynak beillő ünnepi beszédben foglalta össze a Főiskola 90 évének tör­ténetét. Előadásában vörös fonálként húzódott vé­gig annak a forradalmi, haladó szerepnek az is­mertetése, amelyet az intézmény fennállása folya­mán betöltött. Az ünnepség legforróbb pillanata Fischer Annie és Ferencsik János tiszteletbeli tanári diplomájának átadása volt. Kettejükkel a Főiskola tiszteletbeli tanárainak száma 20-ra növekedett. A mai magyar előadóművészet két büszkeségének neve, Eugéne d'Albert, Pablo Casals, Alfréd Cortot, Erich Klei­ber, Emil Sauer, Richard Strauss, Arturo Tosca­nini és Félix Weingarter között került megörökí­tésre. Szűnni nem akaró taps fogadta a két művész tiszteletbeli tanárrá választásának bejelentését s ez az ünneplés méltó kifejezése volt annak a szere­tetnek és megbecsülésnek, amellyel Fischer Annie és Ferencsik János személyét a Főiskola tanárai s növendékei körülveszik. A jubileumi ünneeségekhez két hangverseny csatlakozott. Az Állami Hangversenyzenekar, Fe­rencsik János tiszteletbeli tanár vezényletével az intézmény legnagyobb jelentőségű tanárainak, Er­kel Ferencnek, Liszt Ferencnek, Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak egy-egy művét adta elő. An­tal István, Réti József és a Főiskola Vegyeskara működött közre, Ujfalussy József mondott ünnepi beszédet. A növendékek kamarahangversenyén a magyar zene négy nagy mesterének alkotásain kívül Dávid Gyula és Kókai Rezső művei kerültek előadásra. A Prágai Konzervatóriumnak az ünnepségre hoz­zánk látogatott vonósnégyese pedig érett művészet­tel adta elő Janácek Intim levelek című kvartett­jét. Szóvá kell tenni — ha ünneprontásnak hat is —, hogy a kamarahangversenyen, a Zeneakadémia nemrég megnyílt kistermében, sajnálatosan kicsiny volt a hallgatóság száma, sem a tanárok, sem a nö­vendékek nem érezték az ünnepséget a magukénak. S­teiner Leó neve nagyon hiányzott erről a kon­certről, méltatlan dolog megfeledkezni a Főiskola egykori világhírű professzoráról, számtalan vonós­négyes felnevelőjéről. A jubileumon ízléses kiállítás ismertette meg az érdeklődőt a Főiskola történetével (kár, hogy meg­tekintésére semmiféle propagandát nem fejtettek ki), s megjelent az oly régóta nélkülözött év­könyv is. .. r. K­reuer János A Zeneművészeti Főiskola 90 éves jubileuma alkalmából Szabó Ferenc, a Főiskola főigazgatója ünnepi beszédet mond (MTI Fotó -Molnár Edit [elv.)

Next