Muzsika, 1966 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám - BREUER JÁNOS: A kilencven éves Zeneakadémia
iskola nemzetközi jelentőségénél, hiszen számunkra nem ez, hanem a magyar zene teljességét formáló ereje, hatása a legfontosabb. Valóban, nem található zenei életünknek egyetlen olyan területe sem, amelynek fejlődéséhez a döntő impulzusok ne innen indultak volna ki. Liszt és Erkel, Bartók és Kodály törekvéseit ma 120 tanár váltja valóra, s a Főiskola, amikor 90. születésnapjához elérkezve önmagát ünnepelte, megemlékezett egyben — kimondva, vagy kimondatlanul — mindarról, ami Magyarországon a zenében s a zenével történt. -A Zeneművészeti Főiskola közgyűlése, az egész magyar zene ünnepi órája Kodály Zoltán üzenetével kezdődött, aki 15 évvel ezelőtt lépte át a Főiskola kapuit. Ki is szólhatott volna, arra érdemesebb, az egybegyűltekhez? Igaz, a betegség megakadályozta, hogy Kodály Zoltán személyesen részt vehessen; építő, javító elégedetlenséggel teli szavai mégis figyelmeztettek, mennyi tennivaló vár még a Főiskolára, minden magyar muzsikusra. Kodály Zoltán beszédét Kadosa Pál olvasta fel, majd Szabó Ferenc főigazgató tanulmánynak beillő ünnepi beszédben foglalta össze a Főiskola 90 évének történetét. Előadásában vörös fonálként húzódott végig annak a forradalmi, haladó szerepnek az ismertetése, amelyet az intézmény fennállása folyamán betöltött. Az ünnepség legforróbb pillanata Fischer Annie és Ferencsik János tiszteletbeli tanári diplomájának átadása volt. Kettejükkel a Főiskola tiszteletbeli tanárainak száma 20-ra növekedett. A mai magyar előadóművészet két büszkeségének neve, Eugéne d'Albert, Pablo Casals, Alfréd Cortot, Erich Kleiber, Emil Sauer, Richard Strauss, Arturo Toscanini és Félix Weingarter között került megörökítésre. Szűnni nem akaró taps fogadta a két művész tiszteletbeli tanárrá választásának bejelentését s ez az ünneplés méltó kifejezése volt annak a szeretetnek és megbecsülésnek, amellyel Fischer Annie és Ferencsik János személyét a Főiskola tanárai s növendékei körülveszik. A jubileumi ünneeségekhez két hangverseny csatlakozott. Az Állami Hangversenyzenekar, Ferencsik János tiszteletbeli tanár vezényletével az intézmény legnagyobb jelentőségű tanárainak, Erkel Ferencnek, Liszt Ferencnek, Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak egy-egy művét adta elő. Antal István, Réti József és a Főiskola Vegyeskara működött közre, Ujfalussy József mondott ünnepi beszédet. A növendékek kamarahangversenyén a magyar zene négy nagy mesterének alkotásain kívül Dávid Gyula és Kókai Rezső művei kerültek előadásra. A Prágai Konzervatóriumnak az ünnepségre hozzánk látogatott vonósnégyese pedig érett művészettel adta elő Janácek Intim levelek című kvartettjét. Szóvá kell tenni — ha ünneprontásnak hat is —, hogy a kamarahangversenyen, a Zeneakadémia nemrég megnyílt kistermében, sajnálatosan kicsiny volt a hallgatóság száma, sem a tanárok, sem a növendékek nem érezték az ünnepséget a magukénak. Steiner Leó neve nagyon hiányzott erről a koncertről, méltatlan dolog megfeledkezni a Főiskola egykori világhírű professzoráról, számtalan vonósnégyes felnevelőjéről. A jubileumon ízléses kiállítás ismertette meg az érdeklődőt a Főiskola történetével (kár, hogy megtekintésére semmiféle propagandát nem fejtettek ki), s megjelent az oly régóta nélkülözött évkönyv is. .. r. Kreuer János A Zeneművészeti Főiskola 90 éves jubileuma alkalmából Szabó Ferenc, a Főiskola főigazgatója ünnepi beszédet mond (MTI Fotó -Molnár Edit [elv.)