Muzsika, 1980 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám - BREUER JÁNOS: Tollvonások Molnár Antal portréjához

A zenetörténet szociológiája, amellyel egy időben támadt fel érdeklődésem Herbert Spencer iránt, aki, azt hiszem, Molnár Antal gondolatkörébe is beha­tolt egy időben. Immár Pesten lévén, többször hallhattam Molnár professzor előadásait. Elragadott igazságkeresésé­nek heve, tudományosságának szélessé­ge, prédikátori lendülete. Mert Molnár Antal előszava valóságos igehirdetés erejével hatott a hallgatóra. S amikor aztán személyes kapcsolat­ba kerültem vele, szinte nyomasztott egyszerűsége és közvetlensége. Nem éreztette soha a minőségi és mennyisé­gi különbséget, a polarizáltságot. Vala­mit megérezhetett abból, hogy eszmé­nyeink közösek, bár nekem alacsonyabb szinten sikerült megvalósítanom azokat. Befogadott táborába, és amikor eljöttek a magyar történelem megpróbáltatásos napjai, egy Belgrád rakparti (akkor: Ferenc József rakparti) polgárlakásban­­, Veress Sándor, meg e sorok írója együtt próbálkozott meg az embermen­téssel. S együtt címezgettük elváltozta­tott betűkkel az akkori szellemi élet je­leseinek szánt küldeményeket, az ille­gális röplapokat, az ellenállás egykori dokumentumait. Molnár Antal embersé­gének fénye ebbe a Gellérthegyre néző szobában ragyogott fel a legtisztábban. Aki együtt érzett 1918, 1919 eszméivel, itt a vajúdóban levő új magyar szellemi élet világra segítőjeként mutatkozott előttünk . . . Egy-egy szellemi teljesítmény jellem­zésére olykor bizony olcsón adományoz­zuk az „úttörő" jelzőt. Kevés zenei élet­műre érvényes azonban ez a meghatá­rozás oly teljes joggal a hazai égbolt alatt, mint a 90. születésnapját január 7-én ünneplő Molnár Antal professzor­ra, s nemcsak annak okán, hogy bibliai kort megélvén, bejárta a muzsikuste­vékenység egész területét zeneszerző­ként, a zenetudomány minden ágának művelőjeként, előadóművészként, tanári és szervezői munkájával. Ennél fonto­sabb, hogy mindazt, amit tett, elsőként cselekedte meg Magyarországon. Alighanem Kodály Zoltán legelső nö­vendékét tisztelhetjük benne, hiszen, mint Molnár Antal leírta: „Kodály [...] még bennlakója volt az Eötvös Kollé­giumnak, nekem pedig házitanítóm a zeneelméletben." Ez legkésőbb 1903/4-ben lehetett, még Kodály is növendék volt akkortájt. Zeneszerzésre, hegedű­játékra Herzfeld Viktor tanította Zene­akadémiánkon. A húszéves fiatalember pedig már zenetörténetünket formáló személyiség, a Waldbauer-Kerpely Vo­nósnégyes brácsásaként Bartók, Kodály 1910-es szerzői estjeinek részese, s az együttes holland—német—angol turnéin közreműködve a világnak is csakhamar hírt vitt a magyar zene forradalmáról. Molnár Antal előadóművész-pályafutó- TOLLVONÁSOK MOLNÁR ANTAL PORTRÉJÁHOZ

Next