Muzsika, 1980 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám - BREUER JÁNOS: Tollvonások Molnár Antal portréjához
A zenetörténet szociológiája, amellyel egy időben támadt fel érdeklődésem Herbert Spencer iránt, aki, azt hiszem, Molnár Antal gondolatkörébe is behatolt egy időben. Immár Pesten lévén, többször hallhattam Molnár professzor előadásait. Elragadott igazságkeresésének heve, tudományosságának szélessége, prédikátori lendülete. Mert Molnár Antal előszava valóságos igehirdetés erejével hatott a hallgatóra. S amikor aztán személyes kapcsolatba kerültem vele, szinte nyomasztott egyszerűsége és közvetlensége. Nem éreztette soha a minőségi és mennyiségi különbséget, a polarizáltságot. Valamit megérezhetett abból, hogy eszményeink közösek, bár nekem alacsonyabb szinten sikerült megvalósítanom azokat. Befogadott táborába, és amikor eljöttek a magyar történelem megpróbáltatásos napjai, egy Belgrád rakparti (akkor: Ferenc József rakparti) polgárlakásban, Veress Sándor, meg e sorok írója együtt próbálkozott meg az embermentéssel. S együtt címezgettük elváltoztatott betűkkel az akkori szellemi élet jeleseinek szánt küldeményeket, az illegális röplapokat, az ellenállás egykori dokumentumait. Molnár Antal emberségének fénye ebbe a Gellérthegyre néző szobában ragyogott fel a legtisztábban. Aki együtt érzett 1918, 1919 eszméivel, itt a vajúdóban levő új magyar szellemi élet világra segítőjeként mutatkozott előttünk . . . Egy-egy szellemi teljesítmény jellemzésére olykor bizony olcsón adományozzuk az „úttörő" jelzőt. Kevés zenei életműre érvényes azonban ez a meghatározás oly teljes joggal a hazai égbolt alatt, mint a 90. születésnapját január 7-én ünneplő Molnár Antal professzorra, s nemcsak annak okán, hogy bibliai kort megélvén, bejárta a muzsikustevékenység egész területét zeneszerzőként, a zenetudomány minden ágának művelőjeként, előadóművészként, tanári és szervezői munkájával. Ennél fontosabb, hogy mindazt, amit tett, elsőként cselekedte meg Magyarországon. Alighanem Kodály Zoltán legelső növendékét tisztelhetjük benne, hiszen, mint Molnár Antal leírta: „Kodály [...] még bennlakója volt az Eötvös Kollégiumnak, nekem pedig házitanítóm a zeneelméletben." Ez legkésőbb 1903/4-ben lehetett, még Kodály is növendék volt akkortájt. Zeneszerzésre, hegedűjátékra Herzfeld Viktor tanította Zeneakadémiánkon. A húszéves fiatalember pedig már zenetörténetünket formáló személyiség, a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyes brácsásaként Bartók, Kodály 1910-es szerzői estjeinek részese, s az együttes holland—német—angol turnéin közreműködve a világnak is csakhamar hírt vitt a magyar zene forradalmáról. Molnár Antal előadóművész-pályafutó- TOLLVONÁSOK MOLNÁR ANTAL PORTRÉJÁHOZ