Muzsika, 1982 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám - SOLTI GYÖRGY - BOZAY ATTILA - DORÁTI ANTAL: Köszöntjük Ferencsik Jánost 75. születésnapján

Köszöntjük Ferencsik Jánost 75. születésnapján Megtisztelő és kedves feladatunknak tartjuk, hogy zeneéletünk kiválóságait pályájuk jelentős állomásain és jubileumi dátumaik ünnepén köszöntsük. A kellemes kötelezettségnek azonban csak akkor felelhet meg a szerkesztőség, ha gondosan ügyel, nehogy megkopjanak a jeles napok ismétlődésével a szeretetteljes szavak, nehogy szokványos fordulatok váltsák fel a meghitt gratulációkat. Ferencsik Jánost öt évvel ezelőtt tanítványainak és kollégáinak népes gárdája üdvözölte, ezért most valameny­nyiünk őszinte jókívánságait szűkebb kör: a jubiláns nemzedékéhez tartozó két kar­mestertárs, illetve az „ifjabb" generációt képviselő zeneszerző tolmácsolja; egy szub­jektív hangú, emlékeket idéző írás pedig a jövő hónapban csatlakozik az alábbi mondandókhoz. Kedves János! összeszámoltam: körülbelül negyvennyolc éve ismerjük már egymást. És ha a világtörténelem elválasztott is bennünket, és nagyon keveset találkoztunk is az utolsó negyven évben, azért soha nem szűntem meg a barátod lenni és örömmel nézni tehetséged virágzását. Jánoskám, még sok további sikeres évet és jó egészséget kíván neked régi barátsággal Kedves János bátyám! Születésnapodon sok szeretettel és hálával köszöntelek, és próbálom megfo­galmazni, mit jelent művészeted és személyed számomra. Ismeretségünk jó ideig egyoldalú volt: gyermekkorom óta hallgattam rádiófelvételeidet, lemezeidet, majd Budapestre kerülve hangverseny-előadásaidat. Megszámlálhatatlan, hány művel ismerkedhettem meg tolmácsolásodban; a zenekari irodalom jelentős há­nyada általad vált alapvető, életre szóló élményemmé. Személyes találkozásunkra 1966 tavaszán került sor, amikor a Rádió Zenei Főosztályán közölték velem, hogy első opusszámmal ellátott zenekari kompozí­ciómat (Pezzo concertato No. 1 brácsára és zenekarra) Németh Géza szólójával Te fogod bemutatni. Olyan megtiszteltetés volt ez számomra, melyről alig 27 évesen álmodni sem mertem volna. Darabomat — akkori képességeimet figye­lembe véve — jónak ítéltem, de hogy mit szól hozzá az ország első karmestere, s hogyan állja meg a helyét a műsorban Beethoven 2. szimfóniája és Muszorg­szkij ciklusa (Egy kiállítás képei­ között, aggodalommal töltött el. Az első próba előtt mindössze egy megjegyzést tettél, melyből egy életre meg­tanultam, hogy a 105. ütemben szereplő is rilieva utasítás nyelvileg helytelen, helyette i­ rilievót kellett volna írnom. Ebből arról is meggyőződhettem, hogy a partitúrát milyen gondosan tanulmányoztad. Nem került sor esztétizálásra,­­ a mű stílusának boncolgatására; a mimka lényege abból ál­t hogy a zenészek .

Next