Nagyvilág, 1959 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1959 / 2. szám - ÉLŐ MÚLT - Kéry László: Robert Burns - Petőfi hazájában
ROBERT BURNS — PETŐFI HAZÁJÁBAN Burns kicsiny paraszti közösségből indult útnak, s kapcsolatát költészetének édes anyaföldjével, a néppel, mindvégig megtartotta. A skót falvak és kisvárosok paraszti-plebejus népessége volt költői teljesítményének leghálásabb, legértőbb közönsége. Az egykorú német költő, mint Goethe panaszolta, sehogysem talált megfelelő visszhangra. Burnst viszont — olvassuk Goethének Eckermannhoz intézett szavait —: „Mi tette naggyá, ha nem az, hogy őseinek régi dalai a nép ajkán éltek, hogy úgyszólván a bölcsőjénél szólaltak meg, hogy mint kisfiú, e dalok közt nőtt fel, s hogy ezek a remek minták annyira vérévé váltak, hogy belőlük mint eleven forrásból merítve fejlődhetett. És továbbá, mi tette naggyá, ha nem az, hogy saját dalai népe körében tüstént fogékony fülre találtak, hogy mezőn járva aratók és kévekötő lányok énekében hallotta őket, és ha kocsmába ment, e dalokkal üdvözölték őt nótás kedvű legények. Így persze lehetett valami a költészetéből!” Burns fellépésének és működésének időszaka Skóciában az utolsó történelmi pillanat volt, amelyben még ilyesfajta költészet kibontakozhatott. A skót parasztságot, ha meg is indult talpa alatt a föld, a kapitalizálódás folyamata valamivel később sodorta el, mint az angolt . Burns tudatát még nagy mértékben a paraszti életforma alakította, s csatlakozása hazájának paraszti-népies hagyományaihoz szerves és természetes dolog volt. Ez a hagyományos és spontán népiesség szerencsésen találkozott össze műveiben korának demokratikus törekvéseivel. Burns fogékonyan megértette és lelkesen felkarolta az amerikai és a francia forradalom ügyét, s ha a politizálástól a Nagy Britanniában elúrhodó reakciós terror és saját szűkös életviszonyai vissza is szorították a hallgatásba, költeményeit, a nem politikai témájúakat is, tudatos demokratizmus hatotta át. Érthető, hogy ezt a jelentős demokratikus költőt, a világirodalom első nagy népies költőjét, akkor kezdték nálunk közelebbről megismerni, mikor Petőfi és Arany népies iránya a magyar költészetben diadalt aratott. Burnsnek Petőfivel való egybevetése az idők folyamán közhellyé vált.* Petőfi nevét először minden valószínűség szerint Heine kapcsolta össze a Burnsével. 1849- ben írta Kertbenynek, hogy „Petőfi olyan költő, akihez csak Burns és Béranger hasonlítható”. De Petőfinek állítólag már 1847-ben tudomása volt a heinei párhuzamról, s nem minden mulatság nélkül beszélt róla Tompának. Petőfi könyvtárában megvolt Burns verseinek Tauchnitz-féle kiadása, s Tolnai Vilmos elég hitelt érdemlően valószínűsítette, hogy A téli esték ihletforrásai közt ott lehetett Burnsnek The Cotter’s Saturday Night című költeménye — ha nem is tudatos mintakép gyanánt, a Burns-versre való öntudatlan emlékezés formájában. Arany az 50-es évek elején kezdett Burnsszel behatóbban foglalkozni. Az 1850- ből származó Vojtina leveleiben fordul elő a közismertté vált sor: „Burns Róbert, a skótok Petőfije.” Évek múlva, mikor Emich könyvkiadó Petőfit — a vojtinai szavakat visszájukra fordítva — „magyar Burns”-ként reklámozta. Arany felháborodott az otromba fogáson, hiszen nálunk Burns sokkal kevésbé volt ismert, mint Petőfi, s a magyar költő egyáltalán nem szorult rá semmiféle idegen név támogatására. Egy Tompához intézett levélben Arany megmagyarázta, hogyan értendő az első Vojtina-levél idézett sora. Nem akar többet se * A Burns—Petőfi párhuzam, valamint A zsellér szombatestéje magyarországi visszhangjának kérdésében Tolnai Vilmos cikkére (Burns Róbert „Szombatestéje” irodalmunkban, Budapesti Szemle, 1923) támaszkodom.