Nagyvilág, 1983 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Földes Anna: Strehler "titkai"
az idő nem gyógyít be semmit a sebek nem forrnak össze szó nem pótolhatja a szót a sírokat nem fedi be fa meghalnak a halottak nem lesz föltámadás a világ véget nem ér s vonszolódik tovább a líra Árkádia felé vagy másfelé (Tudás) Ugyanezt tanúsítja az Auden-fordítások nagy többsége, melyek a filológiai alaposság és az ihletettség szerencsés szintéziseként maradandó értékei a magyar nyelvű világlírának. A kötet címadása azt sugallja, amit Fodor András több mint negyedszázados fordítói munkássága is példáz: a nemzeti irodalmak között nem falak húzódnak, amelyek elválasztanak, hanem mezsgyék, amelyeken át kezet lehet nyújtani. TÓTFALUSI ISTVÁN STREHLER „TITKAI" Giorgio Strehler: Az emberi színházért. Fordította Kardos Gitta, Lajos Mária és Schéry András. Gondolat Könyvkiadó, 1982. Ismerjük-e Giorgio Strehlert? A nevét, hírét, legendáját bizonyára. A szerencsésebb színházbarátok látták társulatának felejthetetlen vendégjátékát, az értelem és az érzelem színházának szintézisét megteremtő, gondolatban és látványban egyaránt a maximumot nyújtó Brecht-interpretációt, a Szecsuáni jólélek budapesti előadását. Kivételesen szerencsés szakmabeliek ezen kívül különböző nemzetközi fesztiválokon a milánói Piccolo Teatro egy-egy nagyon hamar színháztörténetté lett Goldoni-produkciójával is találkozhattak. A legfrisebb színházi hírek szerint főiskolások egy csoportja Berlinben élvezhette végig A két úr szolgája legújabb strehleri remeklését. De arról egyelőre egyetlen hazánkfia sem álmodhat, hogy személyesen és folyamatosan figyelemmel kísérhesse vagy legalább videokazettán megismerhesse a század második felének egyik legjelentősebb színházi életművét. Ezért is megkülönböztetett jelentősége van számunkra a megbízható, autentikus írott forrásoknak, a szakmai tapasztalatokat és tanulságokat rögzítő dokumentumoknak, amelyek nem pótolják, de legalább megőrzik az élő színház illanó emlékét, és berajzolják a világszínház térképére azt az utat, amit Strehler tört, amikor az epikus színházban kikísérletezett eszközökkel rendezett Shakespeare-t, „Sztanyiszlavszkij sorvezetője nélkül” Csehovot, és a realizmus követelményeit, Brecht világnézeti, színházi forradalmának vívmányait birtokba véve Goldonit. A szavakba zárt színházzal kapcsolatban a rendező tanulmányíróként is elég szkeptikus, vallja, hogy ő csak csinálni tudja, nem pedig magyarázni, interpretálni a maga művészetét. Megjelent könyve, Az emberi színházért azonban részben