Nagyvilág, 2009 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Miłosz, Czesław: Zdziechowski vallásossága (Pálfalvi Lajos fordítása)
CZESLAW MILOSZ Zdziechowski vallásossága A két világháború közti két évtizedben tartott előadásokat a vilnai egyetem alacsony boltozatú termeiben egy aszketikus arcú, apró termetű öregúr, Marian Zdziechowski. Rektori tisztséget töltött be, a feddhetetlenség és a bölcsesség nimbusza övezte nevét, de a szélsőjobb és a balosok vérre menő vitáiban érdekelt ifjúság többsége csak egy letűnt korszak tiszteletre méltó kövületét látta benne. Véleményem és a velem egyidősek véleménye szerint, akik 1930 és 1934 között foglalatoskodtak Amerika felfedezésével, az öregnek fogalma sem volt az úgynevezett napi problémákról, mániákus rosszmájúságnak tűnt fel a részéről, hogy a világot fenyegető kommunista és nacionalista veszélyt emlegette. Eszkatológiai víziójában valami rettenetes közelített elkerülhetetlenül, ez pedig összhangban állt hallgatói és olvasói megérzéseivel, megfelelt a korszellemnek. De ez csak a vízióra vonatkozik. Az egész okfejtés, a következtetések, az útmutatások mind idegenek voltak az ifjak törekvéseitől, akik pontosan azokban az irányzatokban látták a megváltást, amelyeket a sátán művének tartott a professzor; a fiatalok azt vélték „a kelő nap sugaras arcának”, ami számára sötét éjszaka volt. Sokan csak később, hosszú évek után, keserű tapasztalatokból okulva tértek vissza bizonyos igazságokhoz, melyeket Zdziechowski hirdetett, csak ekkor ismerték el, hogy mégiscsak jók lehetnek valamire ezek a szellemi alapok, bármennyire is megváltozott a „történelmi égbolt”. Ez a példa elég pontos képet ad e két különböző nemzedék közti viszonyról, kölcsönhatásról. Arra tanítottak minket, hogy van egy állandó törvény, melynek szellemében a „gyerekeknek” mindig lázadniuk kell az „apák” ellen, lenézhetik az eszméiket és a munkáikat, majd akkor is ráérnek igazat adni a múltnak, amikor maguk is „apákká” válnak, és a helyükbe lépő utódoktól kapják vissza ugyanazt az idegenkedést és értetlenkedést. Ez a törvény sok más agyrémhez hasonlóan abból a tévképzetből eredhet, hogy az emberi természet változatlan alapelvének tekintünk olyan jelenségeket, amelyek az elmúlt (néhány) évszázadban terjedtek el. Nincs ilyen törvény - van viszont nemzedékek közti kölcsönös ellenségeskedés, de csak bizonyos korszakokban -, és semmi okunk azt feltételezni, hogy ennek mindig és mindenhol így