Nagykároly és Vidéke, 1914 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-14 / 2. szám

XXXI. évfolyam. Nagykároly, 1914. január 14. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. 2. szám. NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Megjelenik minden szerdán. Főszerkesztő: Dr. Adler Adolf Felelős szerkesztő: Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petőfi-nyomda Részvénytársaság“. Szerkesztőség : Kossuth-utcza 3.­ — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérm­entetlen leveleket előttünk ismeretlentő nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 59 fill. Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési árak: Egész évre..................................8­— kor. Fél évre.......................................4­— „ Negyedévre.........................2­ — „ Egyes szám............................—'20 „ Tanítóknak egész évre . . .­— „ Kenyér nélkül­ jusson — Amerikába, hogy ott kenye­ret találjon. sir, így áll az ország nép.1. Panaszkodik, jajgat keserves sorsa, nyomorult nincsetlensége miatt. Itthon még sincsen senki, aki segí­tene a szűkölködőkön, a m­incsetleneken, az éhező és nyomorgó népen. A nép pénzét, vérét, ami csak van, elszedik s elviszik, de­­ t mikor a nép szorul meg s szüksége volna,­ segély­kiáltásaira s jajgató fájdalmára senki se hallgat. A kormánynak volna kötelessége, hogy e bajokon segítsen. .Hogy a mun­kanélkülieknek műnkéit s az éhezőknek kenyerek adjon. A Tisza-kormány azonban a maga legszemélyesebb üzleteivel s őt vakon kö­vető embereinek provízió- és sápszerzéseivel van elfoglalva. Ami üzletet a kormány és pártja csinál, az mind a nemzet, a nép bőrére megy. A néptől szedik, veszik el a milliókat, hogy saját önző céljaikra hasz­nálják fel azokat. A nép hadd éhezzen, hadd pusztuljon, ha ezrek,­­ tízezrek vagy százezrek is. A várpalotai vásárra milliókat dobott oda a Lukács-kormány a — a nem­zet kasszájából. A magyar banktól milliókat vett be a kormány­­ pártja kasszájaiba annak árában, hogy ez a bank a sóárusítást elkapta az államtól. A nemzet kasszájából vonták el ezt is Lukácsék, mert nyilvánvaló, hogy ez a pénz is a nemzetet illette volna. A margitszigeti játékbarlangot is két millióval fosztotta ki a kormány jó előre, hogy azzal is pártja kasszáját szaporítsa. A nemzet hatalma nevében követte el a kormány ezt a tettét is, mégis ezt a két milliót is nem a nemzet ja­vára, hanem éppen a nemzet el­len használja fel a kormány. Mit soroljuk még tovább az iszonyú­­ bűnlistát, melynek minden betűje azt­­ kiáltja, hogy — semmit a népért s RUBLETZKY KALMAN noi- és ■ [UNK] [UNK]idivat-artliás.a NAGYKÁROLY, l»cák-tér II. jpgr*­Ajánlja legdusabban felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, kész fehérne­­müekben, úgyszintén színes és feh­ér damasz asztalteritékekben. A múlt tavaszon a hideg, a fagy, a nyáron az árvíz rettenetesen pusztított ebben az országban. Elvette a nép mun­kájának bérét s elsodorta az eddig meg­takarított vagyonkáját. Minden, minden elveszett és nincsen már semmi, amihez nyomorában s más szükségében még folyamodni, vagy nyúlni tudna. Az egyik járás szolgabirája azt kéri a kormánytól, hogy függesszék fel az Amerikába való kivándorlás tilalmát, hadd vándoroljon ki a nép, mert itthon úgy is éhen kell vesznie. Egy másik já­rás szolgabirája meg egyenesen felhívja a kormányt, hogy ezt a tilalmat ne csak hogy felfüggesszék, hanem egyenesen gondoskodjék a kormány arról, hogy az a tizezer ember, mely járásában már is az éhhalál előtt áll, mihamarább el­TÁRCZA.­­emme-VERSEK. Irta : FEHÉR ÁKOS. I. Hangulat. Valak­i sir .. . Sir halkan, zokogón, csendesen. Két sötét mély üregből folynak a könnyek, Két kopár, hervadtas arcon peregnek végig, S a mély barázdák között egy hömpölygő ár lesz. Valaki nevet, nevet szilaj jó kedvében, Hogy a szive majd megszakad bele, Két rózsás arcán örömmámor pírja, S a szive, a lelke dallal van tele. Valaki szépen sorban elsírja minden könnyét, S hervadtas arcáról csak felszárad a könny — s A szivkatlanban majd ellobog a láng És dúsgazdagon megy tovább, — ha a vég jön. j Valaki addig, csak örömkönnyet hullat És nem tudja meg soha, mi a fájdalom, S bár mosolyogva szalad a boldogság felé: A szive, a lelke üres lesz, szegény lesz nagyon. II. Levél. Tenéked irom ezt a levelet, Belesírom az egész lelkemet. Nem bírom már tovább titkolni­­, de jó volna már meghalni . . . Elvinni mindent­, bánatot, gondot, Sok bohó, tarka, színes álmot Feledni örökre, temetni örökre. Mindennemű ruhanemüek, csipkék, felöltők, függönyök, térítők, sző­nyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, kertyük festése. ! ! Minta után való festés I­IHauffel Sámuel villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő és vegyitisztitó Nagykárolyban, Kölcsey-utca 1. sz. A rom. kath. templom mellett. Műhely: Petőfi­ utca 59. Tenéked irom ezt a levelet Mondjon el mindent, mindent Tenéked;­ Mondja el, milyen gyászos a sorsom, Hogy a sok terhet már nem bírom . . . Úgy szeretném, ha tudnék pihenni, Ha eltudnálak örökre feledni: Egyetlen, igaz, szép szerelmesem. Tenéked irom ezt a levelet, Köszönöm neked e drága könnyeket. Nem tudtam soha örülni, sírni. Forró, sejtelmes csodákra várni, Csak amióta megismertelek, Csak amióta telkemből szeretlek Hallgatag, csalfa szép szerelmesem. Bármely kényes színű és gazdag díszítésű ruhanemüek vegyileg tisztittatnak. Plisé-gouvre. Plüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek i

Next