Állami főgimnázium, Nagyszeben, 1885

Heyse tőle a „módus“ nevet megtagadja, mivel képtelen önálló állítmány szerepére. *) de hozzá teszi óvatosan, hogy igetermészetét még sem lehet tőle elvitázni. **) Ideje a magyar igenévnek és úgy nincs mint a németnek. De evvel azonosítani azt azért sem tanácsos, mert a német igenév főnévi jelleget tulajdonképen csak akkor ölt, amikor névelős (vö. pl. leben és das Leben), mi pedig erre névelőnk segítségével még ma képtelenek vagyunk. Hogy névelőre is képesítsük az ige törzsét, erre nem a ni- hanem valódi főnévképzőket használunk. A ni rag jelen használatáról aszótár meglehetős felvilágosítást ad. Elmondja, hogy ez a rag főnevekhez is járul a székely és palóc tájnyelvben (tehát a magyar nép jelentékeny egy részében) divatos efféle példákban: „megyek Pál - ni, Nagy - ni, pap-»«, biró - ni“, s ezek annyit jelentenek mint „megyek Pál - hoz v. Pálék -hoz, Nagy-hoz, pap-hoz, biró-hoz“. Ezekből következtet az igenév irány-jelentésére, a minő ily példákban jelentkezik mint „megyek sétál»«“, mert csakugyan így felelünk e kérdésre: „hová mész?“ Csak ha megint azt kérdjük, hogy „hol voltál?“ ugyan úgy felelünk: „voltam sétál»«'“. Tehát iány jelentése mellett e ragnak helyi jelentése is volt és van. A szótár szerzője ez utóbbi jelentéssel mit sem gondolva, csak így végzi: „talán am.ni helyrag“. További fejtegetéseiben sem találok e szótári cikk szerzőjénél megállapodást: eredetileg ezt hol tatár nyelvekbeli tárgyesetnek hol c sagatájai hol Révay szerint votják igenévképzőnek mondja. ***) Az összehasonlító nyelvészet e rag magyarázatával adósunk maradt. f) *) Heyse, Ausführliches Lehrbuch der deutschen Sprache II., 300: „...da ihm der formelle Bestandtheil, d. i. die Kraft des Aussagens fehlt.“ **) „Eben so wenig aber können sie (die Infinitive), als vom Verbum abgeleitete selbständige Nomina, sondern müssen als Ver baiform on angesehen werden.“ Heyse u. ott 689. ***) Hasonló értelemben nyilatkozik Fogarasi J. Kriza J. székely népköltési gyűjteményéről a Nyelvt. Közl. 1865. IV. 27. lapon. — A ni névragról 1. még Szvorényi J. Magy. Nyelvt. 1866. 308. lapon.) Nagyot kockáztattam, midőn Boller, Edkins és Rosny példájára a szórokonságot a japán nyelvben kerestem. Mert ott is a -ni rag irány jelentésű, és egyaránt járul nevekhez úgy mint igékhez (1. Hoffmann, Japanische Sprachlehre, Leiden 1877, 68—72, 218 és 325. 11.). Nagyot koc-