Állami főgimnázium, Nagyszeben, 1886
Az idézetekben következő rövidítéseket engedtünk meg magunknak: Barna = Barna Egy szavazat a nyelvújítás ügyében (1877); Brassai = Brassai A magyar bővített mondat (1870); Budenz Alb. = Budenz Album (1884); Dr. Gr. = Magyar Grammatika, mellyet készített Debreczenbenn egy magyar társaság (1705); Fogarasi = Fogarasi Művek magyar nyelvtan elemi része (1843); Heyse Lehrb. = Heyse Ausführl. Lehrbuch der deutschen Sprache, Hannover (1844); Ihász G. magyar nyelvtana, sajtó alá rendezte Barbaries (1886); Imre i. h. — Imre S. Idegen és hibás szólások (1873); Lehr A. T. = Lehr Arany Toldija (1882); Mre = A magyar nyelv rendszere (1847); Magyarházi Magyarházi Az igék részesülői (1873); Nsztr = Czuczor- Fogarasi Nagyszótára; Nyr — Nyelvőr; Riedl Mgr = Riedl Magyarische Grammatik (1858); Riedl m. ny. = Riedl Magyar nyelvtan (1864); Simonyi r. m. ny. · Simonyi Rendszeres magyar nyelvtan (1879); Szinnyei r. m. ny. — Szinnyei Rendszeres magyar nyelvtan (1885); Szvorényi — Szvorényi Magyar nyelvtan (1866); Toldi r. m. ny. · Toldi Régi magyar nyelvészek (1866); A. A múlt névjelző. A magyar ige melyik alakját illetjük e műszóval erre való felvilágosításért utasítjuk a nyájas olvasót az „Igeműszavak“ 65—66. lapjaira, ahol a jelen értekezésben használt többi műszavakat is megtalálja. Miután a múlt névjelző jelenkori használatáról akarok értekezni, képzője történetéről csak felsorolni kívánom, amit találtam. Hogy a múlt képzője, azt Hunfalvy bizonyította a Nyt. Közleményekben (Y, 1866, 263—265) a HBben található múltakból: „odút hotolm, tiluvt gimils“ és a magyar rokon nyelvekből. A kettős tt már hanghasonulás következtében származott az előző «-ből: til-uvt — titott, míg odatt. adott kettős í-tésre alaki egyezősége vezetett. A Nsztra jelentését tova jelentésével rokonitja, Budenz a török mis és jakut bit képzőkkel (vö. Munkácsy Az ugor összehasonl. nyelv. Nyr 1883, XII, 54).