Állami főreáltanoda, Nagyvárad, 1883
A pragmatica sanctio, mint az európai politika sarkpontja, I. Minden államalakulás a népéletnek bizonyos központra való törekvését feltételezi, mely alapját a közjólét-, rend- és alkotmányos intézményekben találja fel; ezek azon irányadó tényezők, melyek nagy küzdelmek és rázkódtatásokon át érvényesülnek míg államot létesíthetnek. Egy állam fennállásának legbiztosabb kelléke a szükségesség mellett földrajzi helyzetében fekszik és politikai lételét ez határozza meg. Az osztrák-magyar monarchia már természeti fekvésénél fogva önálló államéletre van utasítva, hogy keleti és nyugati Európa közt az összekötő kapcsot képezze, északon és délen más államok túlterjeszkedésének határt szabjon. Ausztria a történelem terén, mint Németország egyik állama szerepel és nagy fontosságra emelkedett az által, hogy a császári hatalom, mely Németországot uralta, az osztrák tartományokra fektette erejét, de ezen erő nem egy egységes államon alapult, hanem több egymástól független államéletet képezett, sőt mi több, a Habsburgház három ága közt fel volt osztva és ezeknek kihalta után jutott az egész birtok egy kéz alá. Mint egészen önálló tényező és nagyhatalom lett Ausztria az által, hogy az u. n. pragmatica sanctio létrejötte után kifelé, mint egységes nagy állam lépett fel. Valamint a Habsburgház spanyol ágának kihalása véres harczokat idézett elő, úgy az osztrák ág kihalásával hasonló véres jelenetek voltak várhatók. A spanyol örökösödési háború az örökösödési rend határozatlansága és az európai egyensúly megzavarása miatt igazolható, de az osztrák örökösödési ügynél e kettő legjobban volt szabályozva, mindezek daczára a Habsburgház uralmának megdöntésére irányult a diplomatia működése. A pragmatica sanctio az európai politika sarkpontjává lett, mely az összes európai világot lángba bobtá és keletkezésétől majd egy negyed századon át Európa érdekeltségét felkelte s mondhatni, hogy folytonos izgatottságban tartó, mind a diplomatia terén, mind a társadalmi életben, hol a jog, becsület, állami szerződések nyilván eltiportasak, az esküszegés a diplomatiában a számító ész