Katolikus Tanítóképző intézet, Nagyvárad, 1914
EZÜSTMISE a z idő hatalmas folyamán rohan az élet hajója. A végtelen folyó partjain határjelek tűnnek szemünkbe : az egyéni és társas élet nevezetesebb eseményeinek emlékoszlopai. Nézzük, mig mellettük haladunk s ha eltűntek emlékezünk rájuk. Megyés Püspökünk, intézetünknek egyik áldozatkész Fenntartója, május 7-ikén érte meg papi működésének negyedszázados jubileumát. A zajos ünneplést kerülve, Mariazellben, Magyarország Pátronájának egyik legnagyobb királyunk által emelt oltára előtt mutatta be az ünnepi évforduló szentmise áldozatát. Itt adott hálát vallásos lelkének elmélyedésében a múltban tapasztalt kegyelmekért s kérte Istennek áldását nemzetére, mert a mindenható Isten áldására és segítségére soha sem volt nagyobb szüksége a magyarnak, mint most. A nemzeti létért folytatott gigászi küzdelem közepette ünnepi hangulattal állunk meg ez előtt a szép és főpásztori méltóságban ritka ünnepnap előtt, hogy letűzzük a megemlékezésnek szerény jelét és kifejezést adjunk tiszteletünknek és hálánknak, amellyel kegyelmes főpásztorunk, nagyméltóságú gróf Széchényi Miklós, dr. vb. 1.1. megyés püspök ur iránt viseltetünk. A jubileum napján ezt csak sürgöny utján tehettük. Áldozócsütörtökön intézetünk tanári kara testületileg részt vett a székeskáptalan és a papság tagjainak sorában főpásztorunk üdvözlésén. De megemlékezésünket itt is megújítjuk. Az Isten áldását kívánjuk eredményekben eddig is gazdag életére és működésére. Engedjen a Mindenható hosszú időt és adjon elég erőt nemes törekvéseinek megvalósítására. S lássa teljesedésbe menni, hogy szivének szeretete és atyai gondoskodása nyomán miként nyeri fokozatosan az egyházmegye híveinek hitvallásos és nemzeti életében „az ezüst, az arany és gyémánt értékét, fényét és ragyogását.“