A nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium diplomamunkái, 1998
Benkő J. Zoltán: Sajtó és tipográfia
Előszó ■ Előszó A romániai magyar nyomtatott sajtótermékek és az anyaországi megfelelőik, közös gyökerük ellenére nem ugyanazon az úton haladnak. Az erdélyi sajtóra Trianon előtt a vidékiesség, a provincialitás volt jellemző, csak távolról követte a fővárosi divatot, mostanára viszont majdnem tökéletesen el lettek feledve a magyarországi sajtóhagyományok. Ez nemcsak az írások jellegéből tűnik ki, hanem legjobban talán a laptervezés milyensége utal arra, hogy más előírásoknak felelnek meg lapjaink, mint a nyugati határon túli szerkesztőségek termékei. Ennek így kell lennie, vagy van más lehetőség is? A Magyarországon megjelenő, a német tipográfiai iskola tanításainak megfelelő módon, precízen megtervezett, jó minőségű alapanyagok segítségével készülő lapokhoz hasonlatos kiadványokra lenne szüksége a romániai magyar olvasónak. Megengedhetné ezt a luxust az amúgy is szűkös körülmények között élő magyar nyelvű román állampolgár, vagy jó az, ami éppen van? A romániai lapok zöme, s így az itt megjelenő szinte minden magyar nyelvű lap (átvéve a román sajtóhagyományokat), a jóval nagyobb alkotói szabadságot megengedő, ú.n.francia iskola szellemében készül, rengeteg tipográfiai hibával, gyenge minőségű alapanyagok felhasználásával, elavult technológiával. Nem biztos, hogy az itteni olvasó csak ezt érdemli, vagy csak ezt tudja megfizetni. Nem olyan kérdések ezek, amelyekre egy ember tudna válaszolni, nem is lehet minden kiadványra érvényes szabályokat. Kivételt képez a Hargita Népe című, Csíkszeredai napilap, de az igényesen megtervezett lap a felhasznált papír gyenge minősége miatt veszít szépségéből. Benkő J. Zoltán - Sajtó és tipográfia