Napi Magyarország, 1999. május (3. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-28 / 122. szám
12 MAGYARORSZÁG A 47. Bergeni Fesztivál a hagyományok jegyében zajlott Háziszerzők: Bartók és Beckett Követte saját hagyományait az idei Bergeni Fesztivál is, programjában kiemelt helyet biztosított két szerzőnek. Az egyiknek mi különösen örülhettünk, mert Bartók Béláról volt szó. A másik, Samuel Beckett pedig, mivel ír születésű volt, és franciául éppúgy írt, mint angolul, akár három nemzet számára is aratott babérokat. Tavaly a norvégiai város fesztiváljának szervezőelve a hang volt, ami azt jelentette, hogy a zene legkülönbözőbb formái, kifejezési eszközei, stílusai, korszakai, a népzene olykor egzotikus együttesek képviselte erőteljes jelenléte határozta meg a programot. Mi akkor is szépen jelen voltunk: Pauk György hegedű- és Frankl Péter zongoraművész, valamint a fiatal Keller-vonósnégyes több koncertet is adott. Most pedig, lévén Bartók az egyik súlypont, általa, s a Budapesti Fesztiválzenekar által, még inkább képviseltük a Bergenben egyébként igen kedvelt, szinte minden fesztiválon helyet kapó „magyar vonalat”. Bartók és a zenekar is két estén szerepelt a gyönyörű, modern Grieghallenben, a fesztivál zenei eseményeinek fő színhelyén. Egyik este A kékszakállú herceg vára szólalt meg koncertszerű előadásban. A Kékszakállút Kováts Kolos, Juditot Komlósi Ildikó énekelte. Fischer Iván, a karmester szünet után merészen váltott; Mozart D-dúr, úgynevezett Prágai szimfóniáját, ezt a Figaro házassága és a Don Giovanni közti időben keletkezett művet vezényelte. Hasonlóképp érdekes volt a második este műsora is: Sibelius nemzeti romantikus hangvételű dmoll hegedűversenyét a nagyon fiatal és nagyon tehetséges norvég Henning Kraggerud adta elő, ezt követően pedig Bartók A fából faragott királyfi című táncjátékának zenéjéből készült zenekari szvitjét játszották. Samuel Beckett öt darabbal is szerepelt a fesztiválon. Az elmaradhatatlan Godot-ra várva a minden fesztiválon jelen lévő, rendkívül szemfüles Luc Bondy prezentálásában jelentkezett; saját színháza, a Théatre Vichy-Lausanne tagjai játszották. (Ugyanez az előadás négy nappal később már a Bécsi Ünnepi Heteken volt látható...) A színház másik Beckettdarabját - Óh, azok a szép napok! - első norvégiai rendezéseként nem kisebb személyiség vitte színre, mint Peter Brook. Két másik előadás a helyszín miatt különösen érdekes volt. A játszma vége Bergen régi börtönének falai és rácsai között jelent meg, a kamaradarabok - Lépések, Rockaby - pedig a Lepramúzeum nyomasztó belső terében. Az előbbi rendezője a nagy jövő előtt álló fiatal soá, Olof Lindquist, az utóbbié az angol John Retallack volt. A színházi programból megemlítendő még három különlegesség: a Kafka-regény. A per dramatizált változataez az első Kafka-mű, amelyet a bergeni De Nationale Scene, Ibsen hajdani színháza előadott), az egyszemélyes holland Theatergroep produkciója, a Hangok, ez a Pier Paolo Pasolini szövegeire alapozott monodráma, Jeroen Willems előadásában, és T. S. Eliot hatalmas poémája, A puszta ország színpadra vitt, rendezett előadása, két angol hölgy, Fiona Shme színésznő és Deborah Warner rendező együttműködésével. A május 19-én kezdődött és május 30-án záródó fesztivál zenei programjai még címszavakban sem sorolhatók fel. Feltétlenül szólni kell viszont a tavalyi folklórprogramot mintegy folytató, A cigányok útja című sorozatról. Ez egy különleges zenei zarándoklat, mely az indiai Radzsahisztánból indul, és folytatódik a Nílus mentén, Egyiptomban, majd átvezet Romániába, Magyarországra, s innen, egy nagy ugrással, Spanyolországba. A fellépő együttesek a szombati napot, 29-ét, szinte északi cigányünneppé varázsolják, járják Bergen utcáit, tereit, muzsikálnak, majd este a Grieghallenben külön-külön is bemutatkoznak, hogy zárásként egyetlen hatalmas együttesként búcsúzzanak. És még egy érdekesség: amikor tavaly az amszterdami Concertgebouw zenekarával Mozart KV 466-os, d-moll zongoraversenyét játszotta a portugál származású fiatal sztár. Maria Joao Pires, azt mondta: nagy vágya, hogy egyszer Edvard Grieg zongoráján játszhasson. Vágya most teljesül: a nagy cigányshow estéjén, Grieg házában, Trolhaugenben, Grieg- és Schubert-művekből álló műsort játszik a mester hangszerén. Bergen eyébként már 2000-re készül, jövőre ugyanis, a lengyel Krakkóval együtt, a norvég város lesz az európai kultúra fővárosa. Takács Samuel Beckett (1906-1989), Bergen idei „háziszerzője’ Fotó: Archív Tőkés-díj Kallósnak A magyarság érdekében kifejtett tevékenysége elismeréséül Kallós Zoltán 73 éves, Kolozsvárott élő néprajzi gyűjtőt tüntette ki a kisvárdai Tőkés László Alapítvány idei egyéni díjával - írta az MTI. Kallós Zoltán egész életét annak szentelte, hogy Erdélyben és Moldovában összegyűjtse a fellelhető népdalkincset. Jelenleg a rendszerezést végzi, illetve saját költségén múzeumot alakít ki, amelyben az utókornak megőrzi gyűjteményét. A múzeumnak az erdélyi Válaszút nevű településen - amely Kolozsvártól tíz kilométernyire található - a híres Bánffy-kastély ad majd otthont. A kitüntetett a Tőkés-díjat június 10-én veszi át Kisvárdán. Elhunyt Kannás Alajos Kannás Alajos költő, műfordító, pszichológus 73 éves korában, Los Angelesben elhunyt - közölte a Magyar Írószövetség csütörtökön az MTI-vel. Az írószövetség tagját május 25-én érte a halál. Kannás Alajos a budapesti egyetemen esztétikát és irodalmat, a bécsi egyetemen pedig pszichológiát hallgatott. 1948-ban Ausztriába, majd az NSZK-ba költözött. 1960-ban települt át az Egyesült Államokba - tartalmazza az Új Magyar Irodalmi Lexikon. Milliós levelek A világszerte ismert francia költő, Guillaume Apollinaire egyik „Louhoz” írt erotikus levele kisebb vagyonért, 240 ezer frankért (mintegy 9,5 millió forintért) kelt el a párizsi Drouot cég árverésén. Apollinaire egyébként 220 szenvedélyes szerelmeslevelet írt Lounak, s az ezekből készült összeállítás nagy sikert arat a párizsi Atelier színházban. Igaz, ebben nem szerepel az említett levél, a nézők számára kissé erősnek ítélve a benne szereplő kifejezéseket. MTI .......................................Kultúra....................................... Ferencvárosi Ünnepi Játékok - idén hetedszer Don Carlos és Evita a Bakáts téren Heltai Jenő verssora - „Ott, ahol a Ferencváros hinti báját szerteszét” - lüktetett a fülembe, miközben Détár Enikő Evitaként siratta el Argentínát élő előadásban a Ferencvárosi Ünnepi Játékok tegnapi sajtótájékoztatóján. A hetedik alkalommal megrendezésre kerülő egy hónapos rendezvénysorozatra közel tizenötezer látogatót várnak - mondta Tóth Antal, a Ferencvárosi Nyári Játékok Kht. ügyvezető igazgatója. A műsor összeállításakor, mint minden évben, az idén is figyelembe vették a tér (ez esetben a Bakáts) adottságait, a templomot (tervezte Ybl Miklós) mint természetes hátteret, a közeli házak akusztikus hatását. Mindenesetre a klasszikus zene, az opera, a balett, a musical és a dzsessz kedvelői egyaránt találnak maguknak színvonalas szórakozást ígérő előadásokat. A nyitóhangversenyt június 3-án adják a templom épületében (erre a rendezvényre a belépés díjtalan), Haydn Pauken messéje lesz műsoron. A következő előadás a Forrószegiek - Széki „Rómeó és Júlia” táncjátéka egy felvonásban. Közreműködik a Hegedős Folkzenekar és a Honvéd Táncegyüttes. Az est második részében Kodály Székelyfonó című daljátéka kerül színre. Fellép Mészöly Katalin, Wiedemann Bernadett, Frankó Tünde, Horváth Bálint és Rozsos István. A Filharmóniai Társaság zenekarát Kaposi Gergely vezényli. Mindkét előadás rendező koreográfusa Novák Ferenc (12-én és 13-án.) Olasz nyelven kerül színre Verdi négyfelvonásos operája, a Don Carlos. Airizer Csaba, Kiss B. Attila, Anatolij Fokanov, Egri Sándor, Somogyi Eszter, Szonda Éva, Pánti Anna, Fried Péter és a Magyar Állami Operaház énekkara énekel. Rendező: Kerényi Miklós Gábor (18-án és 20-án.) Elgar Gerontius álma című kompozíciójának ősbemutatóját élvezhetik a templom épületében Lukin Mártával, Daróczi Tamással, Rácz Istvánnal, valamint a Budapesti Kórussal, és a Nemzeti Énekkarral. Alan Tongue vezényli a BM Duna Szimfonikus Zenekarát (23. és 26.). Várva várt csemegének számít a Sztárock Színháza bemutatója a szabadtéri színpadon, Webber Evitája. Főbb szerepekben Détár Enikő (24-én és 27-én), Füredi Nikolett (25-én), Homonnay Zsolt, Bardóczy Attila, Lengyel Gábor, Balázs Izolda. Rendező: Klaus Peter Fritsch, művészeti vezető és karmester: Várkonyi Mátyás (24-25 és 27.). A Benkó Dixiland Band és Barátai hangversenyén (29-én) Dunai Tamás és a Budapest Dixiland Band működik közre. Csattanóként a hónapos rendezvényt a Győri Balett vendégjátéka zárja. Vivaldi Stabat Materére Robert Cohan készített koreográfiát, Robert North pedig Trójai játékok és Entre des Augas címmel álmodta színpadra tánckölteményeit (július 2-3.). (eszgyés) zin/Aor Bakáts téri templom már volt, népi játékok még nem. Jövőre még gobb műsort ígérnek de angazda- 'Siráit presetisxiUiÉtttmtr' A 70. ünnepi könyvhét június 3-án, csütörtökön nyílik meg Budapesten több helyszínen és országszerte 40 településen - hangzott el tegnap délelőtt a Fészek Klubban, az eseményt beharangozó sajtótájékoztatón. A Vörösmarty téren a 76 pavilon mellett egy emlékművet is felállítanak a könyvhét szülőatyja, a kitűnő történész, régész, irodalmár és irodalomtörténész, Supka Géza tiszteletére. Az ő - akkor még könyvnapi - irányelvei alapozták meg s kísérték végig a könyvheteket hetven esztendőn keresztül, átvészelve minden politikai és nemzedéki problémát. Ennyi év távlatából elmondható: Supka Géza többet tett a magyar irodalom folytonosságáért, az irodalmi kultúra fennmaradásáért és az olvasókör szélesítéséért, mint bárki. Az idei könyvhét is bővelkedik programokban, előadásokban. Tizenkét neves magyar író tart majd felolvasást saját műveiből, többek közt Lázár Ervin, Kornis Mihály, Csukás István, Szarvasi László és Janikovszky Éva. A könyvhetet délután háromnegyed négykor tűzoltózenekar koncertje nyitja meg a Vörösmarty téren, majd Szakonyi Károly Kossuth-díjas író mond nyitóbeszédet. Késő délután a Vigadóban a Szép magyar könyv ’98 Verseny és a Minőségi Könyvesboltok Hermész-díjait adják át. Jövő heti lapszámunkban részletes programot is közlünk. MÉK Supka Géza tiszteletére Könyvhét országszerte 1999. május 28., péntek Fekete sas az égen Szilágyi Enikő sanzonestje a Tivoliban Kilenc-kilenc apró lány pislákol a bársonyosan fekete háttér előtt a pódiumon: a szín jobb és bal oldalára helyezett karos gyertyatartók fénye. Díszlet gyanánt egyetlen karosszék árválkodik. Puritán félhomály. Csak a zongora sziluettje világlik. Fekete sas - Aigle noir - a dalest címe, mégis, mintha fekete hattyú siklana a pódiumra, amikor a színésznő, egyszerű bársonypelerinjében színre lép. Francia sanzonokat énekel, de mellőzi a külsődleges kellékeket. Nincs is szüksége rá. Bízik - és jó okkal - a saját megjelenítőerejében. Zúg, zeng az északi szél - sugallja Barbara dala, már-már érezni, körülsuhogja az énekest is. Máskor meg zsong, morajlik a hang, tengerként árad, hullámzik, körülöleli a közönséget. Borongós, bús atmoszféra támad, az előadó szinte láttatja „az alacsony, szürke égboltot”, ami a tájra borul, s amit „a sík, a puszta ország” szülötte hazájának nap mint nap „megbocsát” (A puszta ország). Nem csoda, hisz szerzője, J. Brel a szülőföldjét, Belgiumot énekli meg benne. S az sem lehet véletlen, hogy Szilágyi Enikő annyi beleélő képességgel adja elő: évekig élt a belga tengerparton, miután Romániából 1988- ban emigrált. Magával hozta a szél s a hullámok szeretetét, és a jelek szerint fölfedezte nekünk, magyaroknak a tíz éve elhunyt, neves komponistát, Julien Breit. Ő az, aki megénekelte Amszterdamot is, a maga csatornalabirintusával, örök és utánozhatatlan északi szépségével (Amsterdam). Hadd legyen e sorok írója elfogult: a ráismerés örömével fogadta a sanzonból áradó atmoszférát, hisz maga is sok-sok éven át bolyongott a zsivajgó „grachtokon”. Szilágyi Enikő valóságos monodrámát konstruált a híres és kevésbé ismert sanzonokból. Úgy fűzte egymásba a tizenhét dalt, hogy három egysége (Piaf, Barbara, Brel), akár három felvonás gyanánt szolgáljon. Az érzelmek, hangulatok, gondolatok dramaturgiai tagolásával, Puritán megjelenésével, visszafogott eszközhasználatával a dal ihletőerejére és saját szuggesztivitására hagyatkozik. Teste, mimikája valósággal rárezonál a sanzonok hangzásvilágára, mi több, gondolatritmusára. Egyetlen fölös gesztus nélkül. Egész mivoltát átjárja az adott dallam s a zeneiséget hordozó szöveg. Színészként éli Piaf, Barbara és Brel sanzonjait, akiket dalestjén anyanyelvükön megidézett. Méghozzá pompás kiejtéssel, hanghordozással. Színészként, mondom, de korántsem színészkedve. Mert a sanzonok ezernyi vibrálását a maguk érzelmi töltésével csak egy színész tudja ennyire árnyaltan, ilyen közvetlen kifejezőerővel sugallni. Csöndes, visszafogott, olykor egyenesen megilletődött, ha a szöveg úgy kívánja, a Ne me quitte pas (Ne hagyj el!) című Brel-sanzon éneklése közben mondhatni belülről zokog, akár moccanatlanul is. Tartózkodik a látványosságtól, minden erejét a lényegre csupaszításra összpontosítja. Hadd lebegjen mintegy szellemtestként a színpad fölött a lélek, melyben ki-be kóborol a fájdalom. Edith Piaf halhatatlan melódiáival indít (La vie en rose, Hymne a l’amour, Les amants d’un jour stb.), a pórusokat is átjáró, mindent lebíró szerelem csöndes elégiájával - „van fájdalom a gondolatban”, asszociálhatjuk a mi Vajda Jánosunk rezignált megállapítását - hogy a Non, je ne regrette rien (Semmit sem sajnálok...) szárnyaló dallamát már a mindent elsöprő lázadás, önmaga (s egyúttal a kárhozat) vállalásának jegyében, a művésznő kivételes tempieramentumával röppenti föl. Akár a címbéli fekete sast Barbara dallamkincsörökéből. Metz Katalin Fotó: Szlovák Judit