Napi Magyarország, 1999. július (3. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-24 / 171. szám

1999. július 24., szombat* A nyolcvanas évek közepén né­hány komputerszakértő olyan ki­jelentést tett, hogy közel az idő, amikor az számít majd analfabé­tának, aki nem tud adatokat elő­hívni egy személyi számítógép­ből. Ha a mikroelektronika szé­dületes fejlődését vesszük alapul, ez a kinyilatkoztatás egyáltalán nem túlzó, sőt egyenesen termé­szetes: tizenöt év sem kellett hoz­zá, hogy a robusztus kompute­rekből csinos kis háztartási gépek legyenek, s ma már ott tartunk, hogy aki nem tud kapcsolatot te­remteni velük és általuk, menthe­tetlenül elvész az újjászülető, új­jáformálódó világban. Az analfabetizmusra vonat­kozó jövendölés azért szeren­csére mégsem teljesült be, de máris itt az újabb jelenség: az internetről van szó, amely tény­legesen is átformálja majd java­részt mechanikus eszközökre épülő világképünket. A Duna Televízió szerda késő este 80 másodperc alatt a Föld körül címmel igen figyelemreméltó dokumentumfilmet vetített, amely az információátadás fej­lődését követte végig, s közben az internet néhány titkát is föl­villantotta. A produkció készítői megszólaltatták a világháló megalkotóit, jelenlegi fejlesztőit és ádáz vagy kevésbé ádáz el­lenségeit, tehát elmondható, hogy egységes és átfogó képet nyújtottak erről a sokunknak még ma is titokzatosnak tűnő kommunikációs rendszerről. Képszüret Folyamatos változás Megtudtuk, hogy az egész folya­matot a hidegháború légköre hívta életre, amikor a Pentagon vezetői egy olyan adattovábbító rendszer megalkotását szorgal­mazták, amelynek nem egy, ha­nem sok kicsiny irányítóköz­pontja van, ezért jószerével megsemmisíthetetlen. A kezdeti zárt láncot aztán folyamatosan bővítették, s végül Európába is átkerülvén az idevágó protokoll feltalálásával világháló lett belő­le. Az információs vasúthálóza­ton végigrobogva a film elvitt bennünket a világhírű Netscape céghez, amely a szoftverforgal­mazás terén a Microsoftot is fö­lülmúlta, sőt úgy látszik, az internet egyeduralkodójává növi ki magát. A szakmai jellegű in­formációkat az alig pár éves si­kertörténet kronológiája tette él­vezhetőbbé, bár mögüle bizo­nyos fenyegetettség is kiérző­dött, ugyanis a legújabb inter­netes ajándék, a Java program­nyelv olyan revolúciót ígér, amely akár a kenyérpirítót is rá­kapcsolhatja majd a világhálóra. Ám addig, amíg ez a pillanat bekövetkezik, mire az első e­­mailünket elküldhetjük a mikro­hullámú sütőnknek vagy a ke­nyérpirítónknak, reménykedhe­tünk, hogy a folytonos változás igénye, ez az őrült hajtóerő, amely az egész rendszert moz­gatja és előre viszi, nem az áhí­tott végcél lesz, hanem csak egy eszköz az elérésére. Majoros Sándor Vajdasági alkotócsoport tárlata Először mutatkoznak be Magyarországon a vajdasági Zenta Art ’90 nevű képzőművészeti csoport tagjai. A hévízi Fontana kiál­lítóteremben tartott tárlatukon összesen harminc festménnyel lépnek közönség elé. Alapvetően két irányzatot képviselnek: a görög mitológia ihlette munkák többsége a szürrealista, a tájké­pek zöme a fényképszerű stílust követi. A kiállítás augusztus 9-ig tekinthető meg. Kultúra MAGYARORSZÁG * 13 Utánpótlás A Nagy Degeneráció története Találkozás Benedek Szabolcs íróval Sorozatunkban egy-egy fiatal, egyelőre csak folyóiratokban publikáló, vagy önálló kötettel is rendelkező költőt vagy írót mutatunk be. Vendégünk ezút­tal Benedek Szabolcs (1973 - képünkön), aki pályáját rögtön egy regénnyel kezdte. A Nagy Degeneráció című könyve 1997-ben jelent meg a Seneca Kiadónál. Körülbelül hatvan közléssel büszkélkedhet orszá­gos lapokban, két kötete áll megjelentés előtt. Benedek a József Attila Kör tagja. Jelen­tős Beatles-gyűjteménye van.­ ­ Kötetében többször is megemlíti a Beatlest. Mi­ért? - Nem véletlenül, hiszen ez a kedvenc zenekarom. Nagyra be­csülöm azt a vidám, lendületes életigenlést, azt a jó értelemben vett naivitást, amelyet képvisel­nek. - Első kötetének beszédes címe így hangzik: A Nagy Degeneráció. Ezzel mintha a mai fiatalságot hasonlíta­ná össze azokkal, akik a Beatles hőskorában voltak tizenévesek... - A jelenlegi fiatalság, ame­lyet könyvemben a Nagy Dege­nerációnak nevezek - úgy látom - egyelőre még nem mutatott fel olyan értékeket, melyek mara­­dandóak lehetnének. Persze ez nem feltétlenül a nemzedék bű­ne, hanem a világ fejlődik ebbe az irányba. Ez az első olyan, akár posztmodernnek is nevez­hető nemzedék, amelynek tagjai a fogyasztói társadalom gyerme­kei és élvezői. Mindent megvá­sárolhatnak - ez nekünk még éppen nem adatott meg. Ez az új nemzedék megszokta, hogy az ember nem egyéniség, hanem a falkához idomul. Úgy tűnhet föl számára, hogy az érvényesülés­hez nem feltétlenül kell jónak és tehetségesnek lenni: az előreju­tásban más dolgok döntenek. Ez mindenki számára észlelhetően is megnyilvánul: többek között a média esetében, ahol rengeteg tehetségtelen ember befutott, „sztárrá vált”. - Első novellát riportként közölték,­­ így van, az Élet és Iroda­lomban. Egy novelláját küldtem be, az jelent meg­­ a riport ro­vatban. - Valószínűleg nem véletle­nül: munkáiban számos, a riporthoz közel álló, szo­ciografikus jellegű elemet szerepeltet. - Nyilván, hiszen számomra a legfontosabb nyersanyag a va­lóság, az a valóság, amelyet va­lahol, valamikor vagy én, vagy másvalaki megélt. - Ez a felfogás eltér a közel­múltban divatos, úgyneve­zett „posztmodern szöveg­irodalom” alkotóinak hoz­záállásától, akik mintha úgy ítélték volna, hogy a va­lóságról „nem lehet érvé­nyes állításokat megfogal­mazni”, és a műveket csu­pán a nyelvi megformáltság teszi hitelessé.­­ A nyelv eszközként nyil­ván lényeges, de az irodalmi műben nem a legfontosabb. Persze remek eszköz arra, hogy a valóságból irodalmat csinál­junk. Ha a valóságot nyelvi megformálás nélkül adjuk elő, akkor az alkotás nem lesz több, mint újságírás. A nyelvi meg­formáltság tekintetében egyéb­ként Garaczi László a példaké­pem, valamint néhányan a leg­ifjabb amerikai írók közül: Bret Easton Ellis és Raymond Carver. Elődeimnek Kosztolá­nyit, Mikszáthot, Esterházyt tar­tom, és a mai szerzők közül igen nagyra becsülöm Zoltán Gábort, Ménes Attilát, Hazai Attilát - bár az utóbbival néha azért vannak fenntartásaim. - Két regénye áll megjele­nés előtt... - Az egyik Mátyás király fik­tív önéletrajza. Ez a téma külö­nösen érdekelt, hiszen mindig is vonzódtam a történelemhez. Megírásában számos forrást használtam föl, de több „bakit” is benne hagytam, érzékelteten­dő, hogy ez a curriculum vitae nem az igazi, hanem csak játék. A másik könyvről egyelőre nem szólhatok. Meggyesi Róbert A nyelv nyilván lényeges, de az irodalmi műben nem a legfontosabb fotó: Somoskövy Béla A nyertesekről a teletexten, a Napi Magyarországban és a 224 26 00 telefonszámon tájékozódhat

Next