Napi Magyarország, 1999. július (3. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-24 / 171. szám
1999. július 24., szombat* A nyolcvanas évek közepén néhány komputerszakértő olyan kijelentést tett, hogy közel az idő, amikor az számít majd analfabétának, aki nem tud adatokat előhívni egy személyi számítógépből. Ha a mikroelektronika szédületes fejlődését vesszük alapul, ez a kinyilatkoztatás egyáltalán nem túlzó, sőt egyenesen természetes: tizenöt év sem kellett hozzá, hogy a robusztus komputerekből csinos kis háztartási gépek legyenek, s ma már ott tartunk, hogy aki nem tud kapcsolatot teremteni velük és általuk, menthetetlenül elvész az újjászülető, újjáformálódó világban. Az analfabetizmusra vonatkozó jövendölés azért szerencsére mégsem teljesült be, de máris itt az újabb jelenség: az internetről van szó, amely ténylegesen is átformálja majd javarészt mechanikus eszközökre épülő világképünket. A Duna Televízió szerda késő este 80 másodperc alatt a Föld körül címmel igen figyelemreméltó dokumentumfilmet vetített, amely az információátadás fejlődését követte végig, s közben az internet néhány titkát is fölvillantotta. A produkció készítői megszólaltatták a világháló megalkotóit, jelenlegi fejlesztőit és ádáz vagy kevésbé ádáz ellenségeit, tehát elmondható, hogy egységes és átfogó képet nyújtottak erről a sokunknak még ma is titokzatosnak tűnő kommunikációs rendszerről. Képszüret Folyamatos változás Megtudtuk, hogy az egész folyamatot a hidegháború légköre hívta életre, amikor a Pentagon vezetői egy olyan adattovábbító rendszer megalkotását szorgalmazták, amelynek nem egy, hanem sok kicsiny irányítóközpontja van, ezért jószerével megsemmisíthetetlen. A kezdeti zárt láncot aztán folyamatosan bővítették, s végül Európába is átkerülvén az idevágó protokoll feltalálásával világháló lett belőle. Az információs vasúthálózaton végigrobogva a film elvitt bennünket a világhírű Netscape céghez, amely a szoftverforgalmazás terén a Microsoftot is fölülmúlta, sőt úgy látszik, az internet egyeduralkodójává növi ki magát. A szakmai jellegű információkat az alig pár éves sikertörténet kronológiája tette élvezhetőbbé, bár mögüle bizonyos fenyegetettség is kiérződött, ugyanis a legújabb internetes ajándék, a Java programnyelv olyan revolúciót ígér, amely akár a kenyérpirítót is rákapcsolhatja majd a világhálóra. Ám addig, amíg ez a pillanat bekövetkezik, mire az első emailünket elküldhetjük a mikrohullámú sütőnknek vagy a kenyérpirítónknak, reménykedhetünk, hogy a folytonos változás igénye, ez az őrült hajtóerő, amely az egész rendszert mozgatja és előre viszi, nem az áhított végcél lesz, hanem csak egy eszköz az elérésére. Majoros Sándor Vajdasági alkotócsoport tárlata Először mutatkoznak be Magyarországon a vajdasági Zenta Art ’90 nevű képzőművészeti csoport tagjai. A hévízi Fontana kiállítóteremben tartott tárlatukon összesen harminc festménnyel lépnek közönség elé. Alapvetően két irányzatot képviselnek: a görög mitológia ihlette munkák többsége a szürrealista, a tájképek zöme a fényképszerű stílust követi. A kiállítás augusztus 9-ig tekinthető meg. Kultúra MAGYARORSZÁG * 13 Utánpótlás A Nagy Degeneráció története Találkozás Benedek Szabolcs íróval Sorozatunkban egy-egy fiatal, egyelőre csak folyóiratokban publikáló, vagy önálló kötettel is rendelkező költőt vagy írót mutatunk be. Vendégünk ezúttal Benedek Szabolcs (1973 - képünkön), aki pályáját rögtön egy regénnyel kezdte. A Nagy Degeneráció című könyve 1997-ben jelent meg a Seneca Kiadónál. Körülbelül hatvan közléssel büszkélkedhet országos lapokban, két kötete áll megjelentés előtt. Benedek a József Attila Kör tagja. Jelentős Beatles-gyűjteménye van. Kötetében többször is megemlíti a Beatlest. Miért? - Nem véletlenül, hiszen ez a kedvenc zenekarom. Nagyra becsülöm azt a vidám, lendületes életigenlést, azt a jó értelemben vett naivitást, amelyet képviselnek. - Első kötetének beszédes címe így hangzik: A Nagy Degeneráció. Ezzel mintha a mai fiatalságot hasonlítaná össze azokkal, akik a Beatles hőskorában voltak tizenévesek... - A jelenlegi fiatalság, amelyet könyvemben a Nagy Degenerációnak nevezek - úgy látom - egyelőre még nem mutatott fel olyan értékeket, melyek maradandóak lehetnének. Persze ez nem feltétlenül a nemzedék bűne, hanem a világ fejlődik ebbe az irányba. Ez az első olyan, akár posztmodernnek is nevezhető nemzedék, amelynek tagjai a fogyasztói társadalom gyermekei és élvezői. Mindent megvásárolhatnak - ez nekünk még éppen nem adatott meg. Ez az új nemzedék megszokta, hogy az ember nem egyéniség, hanem a falkához idomul. Úgy tűnhet föl számára, hogy az érvényesüléshez nem feltétlenül kell jónak és tehetségesnek lenni: az előrejutásban más dolgok döntenek. Ez mindenki számára észlelhetően is megnyilvánul: többek között a média esetében, ahol rengeteg tehetségtelen ember befutott, „sztárrá vált”. - Első novellát riportként közölték, így van, az Élet és Irodalomban. Egy novelláját küldtem be, az jelent meg a riport rovatban. - Valószínűleg nem véletlenül: munkáiban számos, a riporthoz közel álló, szociografikus jellegű elemet szerepeltet. - Nyilván, hiszen számomra a legfontosabb nyersanyag a valóság, az a valóság, amelyet valahol, valamikor vagy én, vagy másvalaki megélt. - Ez a felfogás eltér a közelmúltban divatos, úgynevezett „posztmodern szövegirodalom” alkotóinak hozzáállásától, akik mintha úgy ítélték volna, hogy a valóságról „nem lehet érvényes állításokat megfogalmazni”, és a műveket csupán a nyelvi megformáltság teszi hitelessé. A nyelv eszközként nyilván lényeges, de az irodalmi műben nem a legfontosabb. Persze remek eszköz arra, hogy a valóságból irodalmat csináljunk. Ha a valóságot nyelvi megformálás nélkül adjuk elő, akkor az alkotás nem lesz több, mint újságírás. A nyelvi megformáltság tekintetében egyébként Garaczi László a példaképem, valamint néhányan a legifjabb amerikai írók közül: Bret Easton Ellis és Raymond Carver. Elődeimnek Kosztolányit, Mikszáthot, Esterházyt tartom, és a mai szerzők közül igen nagyra becsülöm Zoltán Gábort, Ménes Attilát, Hazai Attilát - bár az utóbbival néha azért vannak fenntartásaim. - Két regénye áll megjelenés előtt... - Az egyik Mátyás király fiktív önéletrajza. Ez a téma különösen érdekelt, hiszen mindig is vonzódtam a történelemhez. Megírásában számos forrást használtam föl, de több „bakit” is benne hagytam, érzékeltetendő, hogy ez a curriculum vitae nem az igazi, hanem csak játék. A másik könyvről egyelőre nem szólhatok. Meggyesi Róbert A nyelv nyilván lényeges, de az irodalmi műben nem a legfontosabb fotó: Somoskövy Béla A nyertesekről a teletexten, a Napi Magyarországban és a 224 26 00 telefonszámon tájékozódhat