Napi Magyarország, 1999. október (3. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-27 / 250. szám
1999. OKTÓBER 27., SZERDA Oktatásból kitűnő MTI A jó eszközök és tankönyvek hozzásegítik az iskolákat feladatuk betöltéséhez, ahhoz, hogy a gyerekek az információ strukturálásának képességét elszámítsák - mondta Pokorni Zoltán a Hungarodidact ’99 - Oktatásból kitűnő címmel kedden kezdődött háromnapos nemzetközi oktatástechnikai kiállítás és szakvásár megnyitóján. Az oktatási tárca vezetője szerint a kiállítás jó alkalom arra, hogy kiderüljön, melyek azok a termékek, amelyek hozzáárulhatnak az iskolák, óvodák, valamint környezetük biztonságosabbá tételéhez, és melyek azok a forgalomban lévő eszközök, amelyek elavultak, kockáztatják a gyermekek biztonságát. Hangsúlyozta: fontos, hogy az oktatási intézmények felszerelését legalább olyan figyelemmel állítsuk össze, mintha saját gyermekeink környezetét alakítanánk ki. A kétévente megrendezendő nemzetközi kiállításon és vásáron idén 165 hazai és külföldi cég mutatja be termékeit és szolgáltatásait. Az idei év újdonsága az óvodai eszközök és fejlesztő játékok bemutatója. Az érdeklődők megtekinthetnek három, az ezredforduló oktatási eszközeivel berendezett mintatantermet is. A kiállításon képzési és szakmaválasztási tanácsadást tartanak, illetve európai uniós stand várja a látogatókat. A rendezvényen bemutatkoznak a határon túli magyar tankönyvkiadók is. A vásárhoz konferenciák és előadások kapcsolódnak, többek között az Európai Unió oktatáspolitikájáról, együttműködési programjáiról, a csatlakozás oktatásügyi vonatkozásairól. Várhatóan szó esik az óvodák feladatairól is a közoktatási törvény módosítását követően. A rendezvényen tartja közgyűlését a Magyar Szakképzési Társaság. P. Szabó Ernő Az Esterházy-Madonna, Laos és Ödön - ez a három alak jelenik meg ezekben a hónapokban Frankfurt hirdetőoszlopain, transzparensein. Raffaelo remekművén Szűz Mária a tőle megszokott szelíd mosollyal nyugtázza, Rippl-Rónai két testvére némi malíciával veszi tudomásul, hogy a Mtyna-parti metropolisban a szó legjobb értelmében vett közügy a remekműveket bemutató képzőművészeti kiállítás, és ennek megfelelően rendezői mindent meg is tesznek azért, hogy felkeltsék iránta az érdeklődést mindenkiben, aki él és mozog a városban. Márpedig sokan mozognak a könyvvásár bezárása után is, hiszen Frankfurt egyszerre pénzügyi és kulturális központ, ami itt történik, arra a világlapok is figyelnek. Igaz, mivel sok minden történik, csak igazán nívós produkció válhat versenyképessé. A többi között az a nagy kiállítás volt a magyar bemutatók konkurense, amelyet Goethe születése 250. évfordulója tiszteletére rendeztek a Staedel Intézetben a felvilágosodás korszakának képzőművészetéből. Nos, a két magyar kiállítás, amely a város történelmi központjában lévő Schinn Kunsthalléban kapott helyet, állja a versenyt, a nap minden szakában számos látogató járja a termeket, annak jeleként, hogy sikerült valóban egyetemes mércével mérhető értékeket helyezni a magyar bemutatkozás képzőművészeti programjának középpontjába. Ráadásul a művek remek installálást kaptak: az Esterházy-gyűjteménytt négy nagyobb egységre - XVI-XVII. illetve XVIII-XIX. századi festészet, velencei művészet, rajz- és sokszorosított grafikai anyag - osztva mutatják be, különböző színű falakkal hangsúlyozva az egyes részek egységét, az egyes egységek távolról is feltűnő középpontjába a legjelentősebb műveket - Raffaello Esterházy-Madonnáját, Tiepolo mórokat legyőző Szent Jakabját - helyezve. A Rippl- Rónai-kiállítás a címnek - Egy magyar Párizsban - megfelelően elsősorban a festő európai kapcsolatait hangsúlyozza, de nem mond le a pálya teljes áttekintéséről, mégpedig az előbbitől teljesen eltérő felfogásban - egy-egy, műcsoport egységét a műveket körülvevő intim hangulatú terekkel érzékelteti. Nem mellékes az sem, hogy mindkét kiállításhoz tartalmas, igen igényes kivitelű katalógus készült, de nem hiányoznak az információkat adó feliratok a termekből, s az ingyenes leporellók sem. Hasonlóan igényes összeállítással jelentkezett a könyvvásár alkalmából a Jüdisches Museumban a Budapesti Zsidó Múzeum, amely a fotók, filmek és tárgyak kombinációjával a magyar zsidósá kétszáz éves történetét dokumentálta, hangsúlyt fektetve a fotóművészethez, festészethez, az avantgárd filmhez fűződő kapcsolatokra. Az október végéig nyitva tartó tárlat anyagát a múzeum történetét, kiállításait ismertető katalógusok egészítik ki. Nem volt ilyen kedvező a kép a múzeumhoz közeli, középkori eredetű karmelita kolostorban, ahol a kortárs magyar művészet képviselőinek mintegy hatvan munkáját mutatták be. Amennyire kiváló a helyszín a kolostor refektóriuma és Jörg Rattgeb 1500 körül készült freskóival díszített kerengője, anynyira hiányoztak a különböző generációkat, műfokat képviselő művészek munkái közötti összetartozást, a 90-es évek magyar művészetének főbb irányait bemutató kiadványok. A kortárs magyar művészet és a XX. századi fotográfia - értékeit különböző dimenziójú tárlatok egész sora prezentálja ezekben a hetekben Frankfurtban. A magyar könyvilusztrációk, művészkönyvek, ex librisek bemutatója a vásár területén csak október 18-ig tartott nyitva, más tárlatok azonban beépültek a képzőművészeti élet vérkeringésébe. Az egyik legérdekesebb bemutatóra, Bak Imre, Klimó Károly, Körösényi Tamás, Laufer István, Lengyel András munkáiból a Standort Galériában került sor, a Mindszentek utcájában, amely néhány lépésre a belvárostól igazi keleti negyed, és kitűnően beleillik a szerelőcsarnokból átalakított, alternatív hangulatot árasztó galéria. A belváros ezen részén áll a híres Modern Művészeti Múzeum, amely egy évtizede épült, s kiváló gyűjteményt fogad be. A könyvvásár szerencsés alkalmat adott arra is, hogy fiatal magyar művész, Káldi Katalin képei is a fiúra kerüljenek, láthatóan nem udvariasságból, hiszen akárcsak Almási Pál fotográfiái, a festmények 2000. január 9-ig várják a látogatókat. A dóm mellett rendeztek nagy kiállítást André Kertész fényképeiből. A vásár utolsó napján nyílt meg a Jalta palotában a fiatal művészek újabb, It’s Jazzy című kiállítása, a MAMŰ, a Marosvásárhelyi Műhely tagjai pedig a vásárvároshoz közeli Kaiserstrassén mutatkoztak be. Hogy pontosan hol, nem tudom, mert - akárcsak mások - minden kiállítást magam sem láttam. Ennek csak a meghívója jutott a kezembe, amelynek szövegét - stílszerűen - ezúttal a Balaton nevű száraz vörösbor címkéjének hátoldalára nyomtatták. Raffaellótól a balatoni száraz vörösig Magyar kiállítások Frankfurtban A város minden pontján feltűnik az Esterházy-Madonna a kiállítási plakáton Kultúra Slágerrock és „szabad zene” Alapi Istvánt sokan Magyarország egyik legjobb gitárosának tartják. A muzsikus egyaránt otthonosan mozog a rock és a jazz műfajokban: saját zenekarával színvonalas fúziós zenét játszik, az Edda együttesben pedig dallamos rockot. Sokoldalúságának másik bizonyítéka, hogy stúdiózenészként olyan előadók lemezén működött eddig közre, mint Katona Klári, Szomor György, Keresztes Ildikó és az Azok a fiúk. A gitáros lapunknak pályája legfontosabb állomásai mellett a zenéhez fűződő bensőséges viszonyáról isbeszél. Rockszerda ■ Bugyinszki György - Kiskoromtól kezdve, ha hangszer közelébe kerültem, egész nap el tudtam foglalni vele magam - meséli Alapi István. Tízéves koromban a nagyszüleimtől egy gitárt kaptam karácsonyra, onnantól kezdve ez az instrumentum teljesen hozzám nőtt. Lelkesedésemben rögtön el is mentem a salgótarjáni zeneiskolába, ahol azonban a klasszikus gitár szakon már nem volt hely, és az igazgató mindenáron megpróbált meggyőzni arról, hogy válasszak valami „komolyabb” hangszert. „Mit szólnál például ahhoz a szép nagy tubához a sarokban?” - kérdezte a körülbelül velem egy méretű rézmonstrumra mutatva, mire én elszernyedve sarkon fordultam, és soha többé nem mentem vissza Az első igazi mentorom a tőlünk kétutcányira lakó Snétberger Feri bácsi volt, akinek hasonló nevű fia ma Európahírű flamenco- és jazzgitáros. 1980-tól a frissen indult taijáni jazz szakra kezdtem járni, ekkor már rendszeresen játszottam különféle rendezvényeken. - Milyen stílusok hatottak önre ez idő tájt? - Még tizenévesen láttam a televízióban egy Chick Coreakoncertet, ez a fajta fúziós zene ám a legközelebb hozzám mind a mai napig. Nagyon nagy hatást tett rám, ahogy a rock energiája és hangzásvilága a jazz szabadságával, az improvizatív elemekkel ötvöződik. Kedvenc előadóim közé tartozik A fem Holdstüirth, Pat Metheny, Scott Henderson és Steve Lukather a Totóból, akinek szintén azért olyan színes a játéka, mert rengeteg különböző műfaj elegyít. A „nagyok” hatása olyannyira meghatározó volt, hogy Front nevű egyik első zenekarom is instrumentális jazzrockot játszott Ezzel a csattal a ’83-as Ki mit tud? döntőjéig jutottunk. A katonaság után egyre erősebben kezdtem érezni, hogy vidékiként nincs esélyem a kitörésre, ezért 24 éves koromban felköltöztem Budpestre. Itt az egyetlen pesti ismerősömmel, Vinnay Péterrel közösen csináltam egy zenekart, ami a talán egyesek számára még ismerős Moho Sapiens elődje volt 1986 végén saját kategóriánkban megnyertük a Csillag születik elnevezésű amatőr rockfesztivált ahol a zsűriben ott ült Pataky Attila is. Akkor már köztudott volt hogy az Edda akkori gitárosa Ausztriába települ, így történt hogy felkértek: legyek Csillag Endre utódja. Persze rögtön igent mondtam. - Amikor az Eddába került, a leggyakoribb kritika az volt önnel szemben, hogy a kelleténél többet virtuózkodik, azaz „túlgitározza” a számokat. Hogy érzi, változott valamit ebből a szempontból? - Ez a túlgitározás teljesen relatív dolog, és csak attól függ, hogy kit tartunk etalonnak. Yngwie Malmsteen például B. B. Kinghez képest vagy Steve Val Carlos Santanához képest valóban sokkal többet gitározik egy nótában, de a zenét nem szabad ilyen részleteiben nézni. Az, hogy ki milyen módon fejezi ki önmagát és hogyan improvizál, véleményem szerint magánügy. Aki a kevés hang híve, az ne hallgasson olyan zenészt, aki sok hangot játszik, és fordítva Ha mindenki egyformán játszana, egyetlen gitárosra, dobosra vagy billentyűsre lenne csak szükség. Ha a játékom változott valamelyest az utóbbi időkben egyáltalán, az inkább a zenéhez való közelítésemben nyilvánul meg. Manapság sokkal inkább az érzéseimnek és a hangulatomnak rendelem alá a muzsikámat, már ankor szabad zenét játszom, az Eddában pedig hagyom, hogy a daloké legyen a főszerep. - Miként éli meg, hogy hangszere, a gitár ma közel sem olyan népszerű, mint mondjuk a nyolcvanas években volt? - Ma valóban inkább ciki gitározni, mint divatos - ez vlágjelenség. Ha valaki tényleg rendesen tud gitározni az Alanis Morrisette-ek korában, azt leszólják, hogy virtuózkodik. Vannak azonban biztató jelek. - Térjünk vissza az Eddához. Miért ment el 1990-ben az együttesből? - Akkor már negyedik éve voltam tagja a zenekarnak, a szívemet-lelkemet beleadtam a munkába, mégis kívülállónak éreztem magam. Engem sosem kérdeztek meg semmiről, s állandóan arról pletykáltak, hogy mi a baszszusgitárossal úgyis csak ideiglenesek vagyunk, mert vissza fog alakulni az eredeti, Slamovitsféle Edda Ez a bizonytalanság egy idő után már elviselhetetlenné vált, ezért úgy döntöttem, hogy otthagyom a zenekart, és szerencsét próbálok Amerikában. Egy végletekkel teli évet töltöttem kint klubozással, mire azonban kezdtem megvetni lábam, családi okok miatt haza kellett jönnöm. Ezután Vértes Attilával és Demeter Györggyel megalapítottuk a szép emlékű XLSisters zenekart, az anyagiak azonban elmérgesítették a fiúk között a viszonyt, így a csapat feloszlott. Kun Péter gitáros tragikus halálát követően aztán ’93- ban visszakerültem az Eddába, kapcsolatom azóta is zökkenőmentes a fiúkkal. Nemrégiben jelent meg a csapat legfrissebb stúdióalbuma Nekem nem kell más címmel, jövőre pedig - a zenekar húszéves évfordulója okán - egy, a jeles alkalomhoz méltó lemezt szeretnénk csinálni. - Emellett még számos más formációban is játszik... - Van egy közös zenekarom Babos Gyulával, Egri Jánossal és Bollai Gergővel, amellyel bár igen ritkán játszunk, de én nagyon szeretem. Aztán ott van a saját zenekarom, a néhány évvel ezelőtti Belső világ című szólólemezem anyaga kapcsán alakult Alapi Band. Készül már a következő önálló lemezem is, amely ugyanazt a fúziós vonalat viszi tovább, de sokkal kimunkáltabb és változatosabb lesz elődjénél, az akusztikus szerzeményektől a szimfonikus betéteken át egészen a hard jazzrock-nak nevezhető agresszív hangzásokig minden megtalálható lesz majd róla. Ott van még a kizárólag Toto-dalokat játszó Jeff Porcaro-emlékzenekar is, amely minden hónap második vasárnapján látható élőben, ezúttal egy új helyen, a Lurdy Házban található Stonehenge klubban. Nemrégiben megjelent egy másik olyan nagylemez is, amin szerepelek: fiatalkori barátaimmal Szürkeállomány néven alapítottunk egy zenekart, amellyel a 80-as évek hard rock stílusában íródott Saját dalaimat játsszuk. Jó hosszú a lista. Van még valami, ami hiányzik az életéből? - A létbiztonság - és ezt most teljesen komolyan mondom. Aki ma Magyarországon a zenéből tartja fent magát, az gyakorlatilag egyik napról a másikra él. Talán ha néhány száz kiométerrel odébb születtem volna, ma én sem a Hauer utcában laknék... Alapi: Hiszem, hogy a rockzene újra divatba jön Fotó: Molek Csaba Napi Magvakokszáca 13 Olasz hármas koncert | Takács István Akik már hallgattak koncertet az Olasz Kultúrintézet Vilije Bródy Sándor utca 8. szám alatti székházában, tudják: a nagyterem akusztikája a legkiválóbb koncerttermekével egyenlő. Nem véletlenül készült itt számos zenekari koncertfelvétel, így itt készültek a Budapest Fesztiválzenekar felvételei is, melyek közül nem egy kapott később igen jelentős nemzetközi díjakat. Ez adta az ötletet, hogy a zenekar adjon nyilvános hangversenyeket is az intézetben. Az elképzelés most elérkezett a megvalósuláshoz. Ma este megtartják azt a koncertet, mely egy háromrészes sorozat első darabja A 19.45-kor kezdődő program felépítése azonos a másik két koncertével: Rossat-nyitány (ezúttal az Olasz nő Algírban nyitánya), egy hegedűverseny (Paganini b-mol versenyműve, Lendvay József előadásában) és Beethoven II. szimfóniája, majd egy másik Rossini-nyitány (A selyemlétra) zárja a műsort. A dirigens, mint a másik két koncerten is, Fischer Iván. A következő koncert december 11-én lesz. Műsora Rossíni. A tolvaszarka-nyitány; Dvorák, amoll hegedűverseny (a szólista Suwanai Akinof Rossini: Bruschino úr - nyitány; Ravel: Pavane egy infánsnő hallára A harmadik koncertet már 2000- ben, március 4-én rendezik. Műsorán Rossini A sevillai borbély nyitánya, Mendelssohn e-moll hegedűversenye (a szólista Baráti Kristóf), Rossini Senaramisnyitánya és Dvorák IX. (Újvilág) szimfóniája szerepel.