Napi Magyarország, 1999. november (3. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-08 / 260. szám
14Napi Magyarország Szenvedélyes Ibsen-dráma bemutatója a Benczúr Házban „Olyan művet szeretnék, amellyel valamit adni tudok a színészeknek” Farkas Tímea -Kamaszkora óta a színház megszállottja, a nagyközönség kedvelt drámaírója, rendező. Nincs olyan színpadi műfaj, amelyben ne alkotott volna: írt musicalt, kamaradrámát, vígjátékot, mesedarabot, történelmi drámát. Eddig minden műve színpadra került, zömében saját rendezésében. Mint rendező, kivételesen más szerző alkotását vitte színre a Benczúr Házban - a bemutatót ma este láthatja a nagyérdemű -, méghozzá a nagyra becsült előd, Ibsen hazánkban szinte alig játszott Kis Eyolf című remekét. - Tinédzserkorom óta vagyok Ibsen-rajongó - mondja Pozsgai a Kis Eyolf pedig különösen a szívemhez nőtt. Talán, mert nem játszották, talán mert olyan, az évtizedek alatt összegyűlt ibseni indulatok kapnak összegzést ebben a drámában, melyek minden korban átélhetők. Itt már a szimbolista színház kezdődik. Másrészt a két főszereplő, Rubold Ödön és Götz Anna szerettek volna együtt játszani, engem pedig a Benczúr Ház kért meg arra, hogy a szalonjukban rendezzek. A Kis Egolf minden aspektusból megfelelt a felém irányult kéréseknek, bennem pedig már hosszú ideje „kész volt” az előadás. - Más-e saját darabot színpadra állítani, mint valaki más művét? - Nekem kevésbé, hiszen színészközpontú darabokat írok, olyanokat, akár ez az ibseni dráma. Ez nem rendezői, sokkal inkább színészszínház. Saját alkotásaimban is ezt keresem. Egyébként kizárólag olyan művet rendeznék, amellyel valamit adni tudok a színészeknek is. A Kis Egolffal azonban nem váltottam meg a világot. -Hanem...? - Tisztán, pontosan, sterilen értelmezett, szenvedélyben gazdag előadást szerettünk volna létrehozni. Igaz, mostanában keveset foglalkozik a magyar színház Ibsennel, mégis poros, avítt, rossz értelemben polgári, szalonmalmat reprezentál a hazai Ibsen-felfogás. A norvég szerző látásmódját ezzel ellentétben borzalmasan erős, szenvedélyes, modern, impulzív világnak érzem. A Kis Egolf ennek bemutatására teljes mértékben alkalmas - épp ez volt benne a nagy kihívás számomra. Nem negatív példa megjelenítésével hajszol bele minket egy negatív élménybe Ibsen. Ellenkezőleg: negatív példával olyan pozitív élményt vált ki, ami csak a nagy írók sgjálja - A továbbiakban milyen irányba folytatódik pályája? - Ibsent bárhol és bámiskor rendezek, hiszen óriási szerelmem. Terveim közt szerepel egy itthon szinte nem is ismert komédiájának színpadra állítása, de természetesen saját műveimmel is foglalkozom. Ezzel a bemutatóval titkolt szándékom az volt, hogy tudassam, nem csak magam írta darabokat akarok rendezni. Ibsenen kívül Tennessee Williams áll nagyon közel hozzám. Pozsgai Zsolt olyan színészközpontú darabokat ír, mint egy ibseni drámaFotó: Somoskövy Béla F. T. Megnyílt R. Törley Mária szobrászművész Muzsikáló című tárlata az Antenna Hungária patinás kiállítótermében, az Átrium Galériában (XI., Petzvál u. 31- 33.) péntek este. Az érdeklődők november 19-ig tekinthetik meg. Prőhle Gergely, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közigazgatási államititkára megnyitóbeszédében méltatta a szobrásznő házi, úgynevezett Törley-szablját, amely a honi kulturális élet egyik jelentős fóruma, továbbá kiemelte: a kiállított szobrok méltóképp reprezentálják a művésznő zenéhez való vonzódását. Nem véletlen tehát, hogy a tárlat az államtitkár édesapja, Prőhle Henrik fuvolaművész előadásának kíséretében nyílt meg. R. Törley Mária hosszan készült a képzőművészeti pályára, mígnem első önálló kiállításával 1982-ben állt a nagyérdemű elé. Azóta nemcsak hazai, hanem nemzetközi sikerekkel is büszkélkedhet. A művésznő pályafutása igen változatos: közel két évtizedes munkássága során megannyi portrészobrot, köztéri alkotást, szakrális tematikájú műveket készített. Törley egész szobrászatéra jellemző a zene inspiráló hatása. Muzsikáló című tárlata a lehetetlennel - a zene megmintázásával - való próbálkozását hivatott bemutatni. Zenélő szobrok R. Törley Mária tárlata az Átrium Galériában Fotó: Nagy Zoltán FATIMA A Nemzeti Tankönyvkiadó a napokban mutatta be Estók János Magyarország története 1849- 1914 című könyvét, mely színes és fekete-fehér térképekkel illusztrálja hazánk abszolutizmus és a dualizmus kori történetét. Estók munkájának egyik erénye, hogy a politika, a gazdaság- és a társadalomtörténeten kívül nagy hangsúlyt fektet a művelődéstörténetre, a tárgyalt korszak életmódjára és mentalitására. Kiemelten foglalkozik az oktatási rendszer fejlődésével, illetve a kor tudományos eredményeivel. A kötet több időmetszetben vizsgálja az egyes társadalmi csoportok rangsorát formáló tényezőket, ezáltal újszerű képet fest a dzsentriről és a parasztságról. Estók szerint a századfordulón már megfogalmazódtak az osztrák-magyar viszony vitás kérdései, és a nemzetiségi mozgalmak kollektív jogokat követeltek. Ebben az időszakban erősödtek fel a Monarchia átalakítását követelő hangok. Érdemi változást azonban a kiegyezési program átalakítása hozhatott volna. A legújabb kutatások eredményeit 273 oldalon összefoglaló könyvben tárgyat korszak iránt napjainkban tanúsított figyelmet az magyarázza, hogy hazánkban ekkor gyorsult fel a polgárosodás, teljesedett ki a polgári jogállam. A könyv nemcsak érdekes, olvasmányos történelem, hanem tankönyvként is forgatható. Magyarország története 1849-1914 A tankönyvkiadó újdonsága Kultúra 1999. NOVEMBER 8., HÉTFŐ A napló folytatása VILÁGVEVO ■ Takács István „Hamarosan jön a folytatása is. Legalábbis elhangzott ez az ígéret az adásban. „Ezt írtam legutóbbi rádiós jegyzetem végén, múlt hétfői lapszámunkban. Akkor, november elsején nem tudtam, hogy a folytatás már el is hangzott, mégpedig október 30-án, a Kossuth adón, este 23.04 órakor. Hogy nem vettem észre, az nem az én figyelmetlenségemen múlott. Honnan tudhattam volna, hogy az adás címe - Azok a rádiós évek... Sebestyén János műsora Hangalbum halottak napja előtt... - az október 23-i első adás (Egy rádiós naplójából - Különkiadás) annak a rendkívüli, kordokunentummal felérő összeállításnak a folytatása, az október 30. utáni drámai események nem kevésbé rendkívüli anyagú felidézése? Hogy ki és miért dugta el így ezt a folytatást, nem tudni. Maga Sebestyén János - aki volt olyan kedves, és elküldte az adás hangkazettáját - úgy véli, csupán a rádióújság, az RTV Részletes helyhiánya alatt történt ez a különös elrejtés. Én egyáltalán nem vagyok ilyen jólszemű. Lehetnek (varrnak) kezek, melyek ma is elég hosszúak... Nos, a napló folytatása, ha lehet, még izgalmasabb, mint az első rész volt. Most ugyanis a lassú rendeződés, a kibontakozó árulás meg a gyalázatos orosz támadás eseményei kaptak hangot. A Szabad Kossuth Rádió továbbra is a Parlamentből sugárzott, s azok a rádiósok (így Sebestyén is), akik ott biztosították az adót, közvetlenül láttak-hallottak sok olyasnit, amit mások máshol nem. Nyomon követhették a helyzet alakulását, azt, hogy október 31-én úgy tűnt, elcsendesedett a város, sok helyről eltűntek a fenyegető szovjet tankok a Parlamenttől is. November 1-jén történt a sorsfordító Nagy Imre-nyilatkozat, Magyarország semlegessé nyivánításának bejelentése. Azon az estén szólalt meg Mindszenty József bíboros, hercegprímás, mondván: „Senkivel szemben nincs gyűlölet szívemben.” Másnap már valami feszültség érződött, jöttek a hírek a keelet-magyarországi és a Duna-Tisza közi nagy szovjet csontmozgásokról. Harmadikán pedig, amint azt a szintén nagyon fiatalon a rádióhoz került Zsoldos Péter, a bent dolgozó munkatársak egyike elmondotta, már előrevetítette az árnyékát a tragédia Negyedikén hajnalban óriási ágyúzásra ébredt. A Parlament északi, X1-es kapuján még ki lehetett menni, de a Margit hídon Budára igyekezve, a Nyugati felől már végigsöpört a hídon egy szovjet tank géppuskatüze - csoda, hogy ép bőrrel megúszta És ettől kezdve a műsor olyan, mint egy dokumentumfilmbe oltott krimit, a kora hajnali felhívásokkal, a külföldi reagálásokkal, az ENSZ állásfoglalásaival, a még működő kis „szabadságadók” megszólalásával, a még megjelenő újságok cikkeinek ismertetésével, s azzal a végkicsengéssel, amitt Mámi Sándornak a Szabad Európa Rádióban elmondott szavai jelentettek: a Nyugat nem adott, mert nem adhatott fegyvert, súlyos lelki válságot okozott a magyar ügy a nyugati értelmiség körében, és rájöttek, hogy felelőtlen optimzmus volt azt hinni, hogy a humanizmus és az erőszak között lehetséges a kompronasszum. A forradalmat leverték. Kádár a szolnoki rádióból szónokolt, és hamarosan megkezdődtek a véres megtorlások. Sebestyén így vezette be az adást: „Mindazok enlékére, akik az 1956-os események következtében életüket vesztették.” Megindító megemlékezés volt ez a két adás, méltó nekrológja a hősi napoknak és a hősöknek.