Napjaink, 1980 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
ra... Ongáról Gesztelybe mintegy félórányi lehetett a kocsiút. Fáradalmait miért is ne vállalta volna a költő? S ezután élete egyik legmaradandóbb élménye következett. Barátja anyósához július elsején érkezett, öt napig időzött itt, majd Gömör megye helyettes jegyzőjét, régi jó barátjukat meglátogatva, annak kocsiján indultak Aggtelekre. Anyjának írt beszámolója az alföldi ember sajátos látásmódját tükrözi: A’ barlang szája esik egy 27 1/2 ölnyi meredek kősziklának az alján, melly kőszikla felitől (tetejétől) fogva az aljáig úgy áll, mint az egyenes kőfal... rémítő dolog csak felnézni is a tetejére, mellyen a látás a felhőkkel látszik határozódni... Színes leírása ma is élményt nyújt. Beszámol szedett-vedett ruházatukról, a vadászkacuról, amit rendes ruhája felé kellett húznia, hisz hol guggolva, hol kúszva bújtak át a szűk járatokon. Hivatásos vezetőjük meg is tréfálta őket, Ragályi kalapját — véletlent színlelve — a mélybe ejtette, majd mintegy félórás bolyongás után a földről szedte fel. A látványon kívül izgalmukat komoly dolog is fokozta, kocsigazdájuk inasa a bortól megrészegedve elveszett. Hiába kiáltoztak utána, csak a túra végén találtak rá. Mit sem tudva aludt a barlang vizes földjén. Az ezernyi színű csepegő kő, amelyből az emberi képzelet igen sok tárgyat formált, így egy cifra zsidó oltár, azután pápista chorus... orgona, barát, királyi szék, oszlopos palota, a legőszintébb csodálatot váltotta ki belőle. Levelében úgy vall anyjának, hogy élete egyik legszebb élményében volt itt része. Ezután Sárospatakra utaztak, majd csak kettesben Pukyval Regmecre, Kazincyhoz, aki két nappal azelőtt szabadult munkácsi börtönéből. Másnap a nyelvújító látogatta meg őket, elmesélte rabsága történetét, érdeklődött debreceni barátai felől. Innen Tokajba, majd Hangácsra kocsiztak s újból visszatértek Ongára. Úgy tervezte, hogy július 26-án már Tiszaigarra utazik. Itt nagyon jól ismerte barátja anyai nagyapját, Széky Zsigmondot, s a község másik nemesurát, Papszász Józsefet. Jó néhány napot akart itt eltölteni, hisz tervei szerint majd purizál és nyomtattat. Tiszaigaron nyomtattat? — kérdi csodálkozva a kutató. Nyilvánvaló költői túlzás ez, hiszen nyomda legközelebb ekkor Debrecenben volt. Eger és Sárospatak még messzebbre estek. PUKY ÉS CSOKONAI E barátság mögött valami mást sejtünk. Mindketten szabadkőművesek voltak. Máig sem lehetett levelezésüknek néhány homályos mondatát megfejteni. Szimpatizáltak a Martinovics-mozgalommal. A költő s valószínűleg barátja is szemtanúja volt az első magyar köztársasági mozgalom vezetői kivégzésének. Az emiatt börtönbe vitt, majd onnan kiszabadult Kazinczyt hallatlan gyorsasággal látogatták meg. Ezt a sejtelmet erősítené az a feltételezés is, hogy a költőt más okok miatt csapták ki a kollégiumból. Az ismert vádak valami valós okot takarnak. Nála négy évvel fiatalabb öccsét ugyancsak eltávolították. Csokonai sokszor ragadtatta el magát akkor, amikor egykori diáktársáról szólt. Nagy Gábornak úgy emlegeti, mint jószívű tudós hazafit, embert és filozófust, aki vele „egy a természet legszentebb Istenét imádja.” Puky sem sajnálta a dicsérő jelzőket, ha egykori korrepetitoráról szólt: vigyázva választotta a barátokat, társalkodásban nyájas és tréfás, valamint elmés volt. A pataki néhány hónap költői képzeletére kedvezően hatott: „Ezen ifjúi víg és szabad társalkodás, és a hegyaljai kellemetes vidék olly tüzet és kedvet adtak poétái képzelődésének, hogy — azon időben készült darabjai voltak előtte a legkedvesebbek ... A debreceni poéta még versben is megemlékezett barátjáról, mi több ennek személyét a Lilláéval tartja egyenrangúnak. 1797-ben (ez Pukyról első megnyilatkozása) a campoformiói béke tiszteletére írt ódájában olvashatjuk: Óh, dicső két név: Szeretet, Barátság! Óh kedves két név: Puky, hív barátom! És te, óhajtott Lili, életemnek Édes aránya! KÖLTŐI SZERELEM GESZTELYBEN A képzelet vagy talán a valóság még tovább repítette Debrecen fiát. Lillája már rég elhagyta, neki már a rét hímetlen, a mező kisült, a zengő liget kietlen volt, amikor barátja feleségét, Darvas Nanettet megismerte. Pukyhoz írott leveleiben az ifiasszonynak mindig küldi kézcsókjait, 1803-ban már egy könyvet is. Darvas Anna pedig férje leveleiben üzen a költőnek egyre melegebben. S most üssük csak fel a Csokonai-kötetet, s olvassuk át azokat a verseket, amelyek még 1800-ban születtek! Tizennyolc hosszabb-rövidebb vers közül nyolcnak a címzettje Darvas Anna. Közülük is a legszebb Az elválás reggelén: Távollétembe Képedet szívembe Szent bélyegül viselem. Ne légy, szép érzékeny, Te is feledékeny! Legalább álmodj velem! Másik kis négysorosában pedig mintha Nanett szerelméről is meggyőződött volna: Szívem titkon azt beszéli Hogy egy szív reá gerjedez: Óh, nem magam nemembéli. Olvasó, tán te vagy ez! Milyen ügyesen határolja el magát attól a gondolattól, hogy távoztával reá a vele azonos nembéli, azaz Puky is szívesen gondol. Ez a vers nem neki szól, hanem a bájos, s Széky Zsigmondtól kacérsága miatt meg is rótt Nanettnek. A valóságot ugyan soha még nem tudjuk, sejtjük azonban, hogy a gyengéd szerelemérzés viszonzásra talált. LAVOTTA ÉS CSOKONAI Találkoztak-e Gesztelyben Lavottával? A muzsikus életének borsodi szakasza külön tanulmányt érdemel. Találkozásukról semmi bizonyosat nem lehet tudni — a két legendán kívül. Egy véletlen, Papszász József egri rokonainak padlásáról múzeumba mentett lelet több jelentős irodalmi kézirat mellett Puky néhány levelét is napvilágra hozta. A muzsikus mecénása így ír Papszász Györgynek, Csokonai jótevője öccsének: ... mi itten... a kedves Eszterekről, mint tegnap a mai napon különösebben Lavota pajtással megemlékeztünk ... Többet nem írhatok, mert Lavota szüntelen fantasírozik az Eszterekkel és mintha fogadást tett volna, hogy az Eszter vigíliájáig a vonót sem veszi kezébe, mai egész napon szüntelen azt míveli. A legendából tehát annyi bizonyos, hogy a gesztelyi nemesúr, Puky István nemcsak Csokonai Vitéz Mihály gondjait akarta enyhíteni, hanem Lavottáét is. 1805-ben Csokonai a „boldog eliziumi mezőkre” távozott, barátja itt gazdálkodott. Levelezett Kazinczyval Csokonai verseinek kiadása ügyében, a költő édesanyjával a síremlék ügyében. Darvas Annától hamarosan elvált, a kisfiú, József, akinek születéséről még költőbarátjának is beszámolt, írói vénával megáldott ember volt, öngyilkos lett, s anyja Ongára temettette. Puky 1848 szeptemberében halt meg, Anna túlélte. 1854 szeptemberében egy mindenféle engedéllyel ellátott szekér hozta Pestről Ongára holttestét. Mi maradt ebből a költői barátságból s az érzékeny szerelemből? Néhány évvel ezelőtt az ongai temetőben kerestem Darvas Anna sírját. A családi kriptát feltörték, a koporsókat kirabolták, a sírköveket eldöntötték. Ki tudja ma már így azt megállapítani, hogy melyik sír vagy koporsó őrzi a szerelmes asszony porait? A síron túl is jó barát leányával, annak hozzátartozóival Gesztelyben nyugszik. A tusculanum még áll, csak egy emléktábla hiányzik róla, amely ma is hirdetné, hogy 1800-ban és a következő évben nagyon sok időt töltött ott el az ábrándos költő, Csokonai Vitéz Mihály.• KILIAN ISTVÁN ■ [UNK] EMLÉK MEZEY ISTVÁN RAJZA