Napjaink, 1989 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
2 Tartalom Elhunyt Boldizsár Iván Mocsár Gábor halálára 2 Takács Imre versei: Fürjecskefészek alá; Angyalhoz írt 3 Tandori Dezső verse: T. D. estéje — I. 3 Tóth László verse: Kétsorosok 3 Konczek József verse: Ártatlan határ 3 Tokaji írótábor, 1988 Beszámoló a 16. tokaji nyári írótábor tanácskozásáról és más eseményeiről (a magnófelvételből készült jegyzőkönyv alapján írta és szerkesztette Papp Lajos) 4 Sándor András: Buldózerek között a túlélésről 7 Tamási Orosz János verse: Triptichon: nagy idők halálára 15 Belányi György verse: Egy konstruktív álom 15 Csontos János: „Nem szeretném önmagamat ismételni” Beszélgetés Kovács Istvánnal 15 Kovács István: Balladák folyói Útijegyzetek a romániai árvízről 17 Lászlóffy Csaba verse: Testamentum az időnek 20 Kiss Dénes versei: Társítások; Széljárt sorsban 20 Székely Dezső versei: Ladányi Mihály emléktáblájánál: Utóhang a Nékosz-indulóhoz 20 Balázsovics Mihály verse: Címerállat a legendát 20 Dienes Ottó verse: Őszi jelek 20 Bartis Ferenc: Didergő lángok Dráma, utójáték nélkül (részlet) 21 Mihail Bulgakov: Végzetes tojások Kisregény befejező része (Urbán Nagy Rozália fordítása) 23 Kántor Zsolt versei: Üdv; Éj; Jövő 26 Cseh Károly versei: Fehér labirintus; Máglyák 26 A. Gergely András: Munkástematika? Adalékok egy fölöttébb szükséges művészetideológiai reformhoz 27 B. Juhász Erzsébet: Lírikusok huszadik századi kórképe Koppány Zsolt, Fabó Kinga, Lázár Júlia, Faludi Ádám köteteiről 30 Gulyás István: Hídépítők makacsságával 31 Csontos János: Pesszimista diptichon 32 Pap János: Új könyvek Matyóföldről 32 Tóth Imre László: Udvari szakszerűség 33 Nemcsik Pál: Barangolás a zene ismeretlen útjain 35 Polgár Péter: Tegnapból mába ívelő tanulságok A Jó szerencse és a Bányamécs egyesületek utóélete 36 Laczkó András: Egy folyóirat nyolcvan éve Gyorskép a Nyári Volmáról 39 Balogh Imre (4, 5, 6, 9, 11, 12, 13, 14) felvételei; Lóránt János (18, 29, 36, 38) rajzai; Feledy Gyula (25) illusztrációja Első oldalon: Kapaszkodás Lóránt János rajza Hátsó oldalon: Csatorna Lóránt János rajza Melléklet: Az 1988. évi számok repertóriuma Készítette dr. Tóvári Judit * A szerkesztésben közreműködnek: Feledy Gyula (szerkesztő-főmunkatárs), Serfőző Simon (szerkesztő), Kalász László (líra), Brackó István (széppróza), Cs. Varga István (kritika), Csorba Piroska (közművelődés), Ruszoly József (tanulmány) NAPJAINK A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács irodalmi és művelődési lapja. Főszerkesztő: Papp Lajos. Szerkesztőség: Miskolc, Korvin Ottó u. 1. 3530. Telefon: 15-881. Kiadóhivatal: Kiadja a Borsod Megyei Lapkiadó Vállalat, Miskolc, Bajcsy-Zsilinszóy út 15. sz. 3527. Felelős kiadó: Veres Mihály. Postacím: Miskolc, Pf.: 178. 3051. Telefon: 36-131. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest V., József nádor tér 1. — 1900 — közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy évre 11 2 forint. Megjelenik minden hónap elsején. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Készült a Borsodi Nyomdában, Miskolcon. Felelős vezető: Horváth Ferenc. Index: 25 913 — ISSN 0547-2075. Elhunyt Boldizsár Iván Hetvenhat éves korában távozott közülünk, betölthetetlen űrt hagyva maga után a magyar újságírás utolsó valódi polihisztora a diplomatásként, szerkesztőként, íróként egyaránt eredetit s maradandó értékűt teljesítő Boldizsár Iván. Jelképes értelme van a sor gesztusának: parlamenti felszólalására készült a decemberi ülésszakon, amikor régóta beteg szíve megállt. Halála pillanatáig dolgozott s a közért dolgozott, mint tette egész életében, helytállva minden poszton, amelyet betöltött. Pályája, indulása a harmincas évek falukutató (agrársettlement) értelmiségi mozgalmához kapcsolódott. A gazdag parasztok országa című könyve nagyhatású volt korában, a feudális elmaradottság ellen érvelő, haladó liberalizmusa miatt. Négy nyelven beszélt, anyanyelvi szinten, s páratlanul széles látókörrel, tájékozottsággal bírt. Újságíróként pedig ott volt, az események résztvevőjeként a világtörténelem s hazánk története oly korszakos jelentőségű eseményeinél, mint az Anschluss, a Dovilkanyar katasztrófája, a párizsi béketárgyalások vagy a Rajk-per ... Élete négy és fél évtizede haláláig elválaszthatatlanul összeforrott az új magyar társadalmi rend létével, fejlődésével; közéleti tevékenységét e társadalom szolgálatába állította s mindvégig hűséges maradt a vállalt szolgálathoz. A legtöbbet utazó magyar diplomaták, újságírók egyike volt. Útirajzai felülmúlhatatlanok, a műfaj etalonját jelentik. S talán ő mondott el legtöbbet, de minden fontosat, fiigyelemre méltót avilágnak Magyarországról a szívéhez legközelebb álló folyóiratában, az angol nyelvű New Hungarian Quarterly számaiban. Emlékét megőrizzük! Mocsár Gábor halálára Önéletrajzi trilógiájának harmadik könyvét írta, rendezte, egy életmű betetőzésének szánva ezt a munkát, amikor megkapta a Halál „utolsó figyelmeztetését”. S noha életének korábbi „szigorú megrovásait” és „utolsó figyelmeztetéseit” elviselte, ez az utolsó sok volt már. Magatehetetlen, ágyban fekvővé nyomorította, kioltva szellemének nyughatatlan lobogását. S a meggyötört testnek megváltás volt utóbb az elmúlás. Mocsár Gábor sorsa jellegzetesen „vidéki” írósors volt, noha dolgozott átmeneti ideig a fővárosban is, újságíróként. Hányattatásai, sodródásai során viszont olyan nagy élettudásra-tapasztalatra tett szert, mint pályatársai közül talán senki még. Ez az „élettudás” tette íróvá, íratta vele csodálatosan szép elbeszbeszéléseit maró, olykor vaskos gúnnyal megírtszatíráit, s ez az ésetmondó szándék hozta létre a pályát záró önéletírást. A felszabadulás előtt gyári munkásként dolgozott Diósgyőrben, ír ezekről az évekről az........eleitől fogva” első kötetében. Vonzódott ehhez a tájhoz, Miskolcihoz később is. Irt a Napjainknak s a Napjainkról is, a lap jubileumán. Akkori gondolatai ma is megszívlelendők számunkra. Mocsár Gábort, barátunkat, munkatársunkat mélyen gyászoljuk s emlékét megőrizzük szívünkben.