Napkelet, 1924. július-december (2. évfolyam, 6-10. szám)
1924-12-01 / 10. szám - SZEMLE - Bartoniek Emma: A Magyar Nemzeti Múzeum Kossuth-kiállítása
A Magyar Nemzeti Múzeum Kossuth-kiállítása. Harmincéves évforduló nem tartozik a szokásos ünnepi dátumokközé. Hogy a Nemzeti Múzeum Kossuth Lajos halálának harmincadik évfordulóján emlékkiállítást rendezett, arra a Kossuth-iratok felszabadulása adta az alkalmat. Átlapozgatva ezt az 1894 március óta elzárva őrzött kézirat-gyűjteményt, tartalmi okokból nem volna érthető, hogy nyilvánosságra hozásával miért kellett 30 évig várni. Általában politikai okokra szoktak hivatkozni: Ferenc József iránti tekintetre. Pedig a most felszabaduló, kiadatlan anyagban nincs olyan súlyos támadás Ferenc József ellen, mint az a sajtóharc, melyet Kossuth a bankjegyper idején intézett ellene. Politikailag pedig nincsenek a kiadatlan anyagban dinasztia- és 67-ellenesebb dokumentumok, mint a francia és olasz szövetségnek az „Iratainkban kiadott aktái. Úgy hisszük (s a Kossuth Ferenc és a Nemzeti Múzeum közti szerződés sem mond egyebet): ez a 30 éves tilalmi idő csupán a szerzői, illetőleg kiadói jogot védte. A kikötött 30 év mögött tehát nem szabad politikai szenzációt, az uralkodóház elleni támadásokat keresni: a nyilvánosságra kerülő anyag nem fogja kielégíteni az ilyen várakozásokat, de kincsesbányája lesz a komoly történeti kutatásnak. A Kossuth-iratok 1849 augusztusától Kossuth haláláig (1894 március) terjedő időre vonatkoznak. Talán legkorábbi részük a legértékesebb: a törökországi emigráció ezideig teljesen ismeretlen dokumentumai, melyek feldolgozása a Történelmi Társulat megbízásából rövidesen napvilágot lát. Az angliai anyagot Kossuthra vonatkozó újságcikkek gyűjteményei (ma már pótolhatatlan anyag), továbbá üdvözlő iratok testületektől és magánosoktól, valamint Kossuth kiadatlan diplomáciai és magánlevelezése, s már részben kiadott, a magyar ügyben, majd a krími háború és az 1859-i franciaolasz-osztrák háború alkalmából mondott beszédei alkotják. Az amerikai iratok a szokásos üdvözlő adressek és tisztelet-ajándékok mellett a Kossuth-fund, s a magyar ügy céljait szolgáló pénzgyűjtés körül csoportosulnak. 1859-cel kezdődik aztán az „Irataiméban 1880 óta publikált anyag. Itt is szükség van még Helfy-féle kiadás revíziójára, s tekintélyes anyag maradt kiadatlanul ebből a részből is. Kossuthot az „Irataim“ első kötete megjelenésekor, 1880-ban, Gyulai Pál erős kritikában részesítette, amiért nem 1848—49-i működését ismertette. Igaztalanul, Kossuth csak a birtokában levő kéziratgyűjteménnyel dolgozhatott, ebben pedig 48—49-ből egyetlen fontos dokumentum állt rendelkezésére: az 1849 aug. 10-i békeajánlat Paskievits útján a cárhoz. A hetvenes évek végén, mikor Kossuth az „Irataim“ összeállításához fogott, az ő 48—49-es gyűjteménye már a Nemzeti Múzeum tulajdonában volt. 1874-ben vette meg a Múzeum Kossuth titkárának, Vörös Antalnak gazdag kéziratkollekcióját, melyben olyan tömege van a Kossuthra vonatkozó, Világos előtti daraboknak, hogy kétségtelenül itt kell keresnünk a törökországi emigrációval kezdődő „Kossuth-iratok“ 49 előtti részét. Kétségtelen azonban az is, hogy Kossuthot politikai szempontok, s — bármennyire tiltakozzék is Széchenyi jellemzése ellen — hiúsága is ösztönözte arra, hogy 1859- cel, a III. Napóleon császárnál történt kihallgatással kezdje. A Kossuth-kiállítás kiinduló pontja és centruma a Kossuth-iratok, de kiterjeszkedik a Múzeum egész Kossuth-anyagára, még pedig a a régiségtáréra teljesen, a természettudományi tárakéra meg a könyvtáréra szemelvényesen. Különös érdekességük a kiállított tárgyaknak, hoc'' túlnyomó részükben, egy pár iratot és könyvet, a képeket és szobrokat leszámítva, minden darab Kossuth saját gyűjtése, hozzá a legközvetlenebb személyes kapcsolatban állott, évtizedekig tulajdona és foglalatosságának mindennapi tárgya volt. Kossuthnak passziója volt a gyűjtés: összegyűjtött minden őrá vonatkozó tárgyat, legyen az sorsdöntő percekben kelet