Napló, 1990 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1990-06-27 / 8. szám
1990. június 27. HolNapló Jugoszláviának azt kívánom, amit magunknak is jónak tartok Kérdés: Miniszterelnök úr, a látványos választási győzelem után most az MDF viseli a kormányzás felelősségét és terhét. Melyek a kormányprogramból eredő főfeladatok és prioritások? Válasz: A prioritások közé tartozik a külpolitikai helyzetünk tisztázása, a külpolitikai céljainknak a megvalósítása. Elsősorban nyilvánvalóan a Varsói Szerződésből való eltávozásunknak az előkészítése, természetesen tárgyalások útján, nem pedig egyoldalú proklamációval.Ugyanígy az európai egységszervezetekkel, az Európai Közös Piaccal, az EFTÁ-val való kétoldalú megállapodásoknak a megkötése, amelyekkel előkészítjük Magyarországnak az integrációját, egy hosszabb távon pedig az egyesült Európát, ami nekünk alapvető és fő célunk. Ugyanakkor, itthon meg kell szilárdítani az államhatalmat, a magyar kormányzatot, az államigazgatást, elő kell készíteni a helyhatósági választásokat, és sorolni lehetne még a feladatokat, amelyek sok téren jelentkeznek. Ugyanakkor, a művelődés ügyét is rendeznünk kell, az igazságügy problémáit. Szándékosan mondtam ezeket a tárcákat, és nem beszéltem még az aggasztó gazdasági kérdésekről. Ez előtt azonban meg kell jegyeznem, hogy nálunk nem egyszerű kormányváltozásról van szó, hanem arról, hogy több mint négy évtized után, egy szovjet gazdasághoz kötött és egy közép-kelet-európai térségben kialakított, a termelékenységet és hatékonyságot figyelmen kívül hagyó gazdasági modellből kell egy modern piacgazdaságot teremteni. Ahogy a politikai demokráciának megvannak az intézményei, a parlament, úgy egy működőképes piacgazdaságnak is megvannak az intézményei. Az a problémánk, hogy nekünk egyszerre kell egy akut válságban kormányozni és egy akut válságot megoldani, ugyanakkor egy krónikus, sok évtizedes betegséget kell gyógyítanunk. " Kérdés: Mennyiben segít a kormánynak a plurális parlament? Mennyiben járul hozzá, hogy ezek az igazán jelentős feladatok megoldást nyerjenek? Válasz: Nem csak a demokratikus kormányzást kell újra bevezetni, hiszen mi egy olyan parlamenttel állunk szemben és élünk együtt, amely szintén most teszi meg a kezdeti lépéseket, mert a képviselők, néhány kivételtől eltekintve, nem voltak soha, és főleg a kormánypárt oldalán nem voltak képviselők az elmúlt néhány évtizedben. A képviselők most egyszerre hiába váltak kormánypártivá, a lelke mélyén mindenki ellenzéki. Kérdés: Ha megengedi, visszahangodnánk a külpolitikához. Tekintettel a rohamosan változó és megváltozott európai körülményekre, valószínűleg a magyar külpolitikai stratégiának is változnia kell, legalább részleteiben. Bennünket, jugoszlávokat különösen az érdekel, miben és változik-e egyáltalán a magyar külpolitika az új európai közös ház, az európai integrációk és regionális együttműködés irányában? Válasz: A külpolitikánkban fennáll a folytonosság jellege is, nem csak a változásoké. A változások okozói inkább a körülmények és a mi elhatározott szándékaink. Ami történik, az vonatkozik arra, hogy mi az egyesült Európával, az egységes Európával kívánjuk szorosra zárni a kapcsolatainkat, és ebben nem csak európai szervezetekre kívánunk támaszkodni, jó viszonyt akarunk a tengerentúllal is. Tehát az európai egységet nem állítjuk szembe az atlanti gondolattal sem. Továbbá, azt kell még megemlíteni, nagyon nagy szerepet szánunk a regionális együttműködésnek. Ezért szívesen vesszük azt a kezdeményezést, ami úgy ismeretes, mint Adria-Duna-program, aminek keretében Olaszország, Jugoszlávia, Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia is együttműködik. Ennek van bizonyos realitása, miután ezek az országok egymással végeredményben egy térséget, egy gazdasági, szellemi közösség....................... .., különösen tehát azoknak a térségeknek az együttműködése szempontjából, amelyek Jugoszlávián belül is közelebb esnek ehhez a területhez, vagy művelődési téren szintén jobban kapcsolódnak például az olasz vagy egyáltalán a Részletek a dr. Antall József miniszterelnökkel készített interjúból nyugati kereszténységben megfogalmazott kultúrkörhöz. Kérdés: Bizonyos, hogy minden ország külpolitikájában fontos stratégiai célkitűzés a szomszédokkal való kapcsolatok ápolása. Ön hogyan vélekedik a jugoszláv-magyar kapcsolatok alakulásáról és távlatairól? Válasz: Én azt hiszem, hogy Jugoszlávia és Magyarország között létérdek, hogy együttműködés alakuljon ki, és állandóan javuljon a két ország kapcsolata. E kapcsolatokat terhelheti a múlt is, akár a múlt századbeli vagy az első, illetve a második világháború eseményei. Sokféle politikai tehertétel lehet, akár az ötvenes évek is, amelyekben aztán igazán ártatlan volt a magyarság, hogy a sztálinizmus időszakában megromlottak a kapcsolatok Jugoszláviával, természetesen vannak olyan kérdések 1956-ra vonatkozóan is, amelyekben lehet sérelmeket találni. A történelem tanulságának annak kell lenni, hogy Jugoszlávia függetlenséget szerető népei és az ugyancsak függetlenséget és szabadságot szerető magyarságnak mindig egymásra kell találnia. Hiszem, hogy az a bizonyos örök barátsági szerződés, amelyet annak idején megkötöttek és amelynek megszegése Teleki Pálakkori miniszterelnök) öngyilkosságához vezetett, örök szimbólum arra, hogy e két népnek meg kell találnia az együttműködést. Ennek egyik alapvető feltétele mindenkor, hogy Jugoszlávia területén a magyar kisebbség egyenjogúságot és szabadságot érezzen, és hogy Magyarország isztosítani tudja ugyanúgy a délszláv nemzetiségeknek a területén az emberi és a kisebbségi jogokat. Itt, ebben a térségben, a történelem tanulságai szerint is, könnyen nagyhatalmak játékszerévé válhatnak a kisebb országok, és ez ezért mindig tragédiához vezetett, ha a két ország népei nem keresték egymással a megegyezést és a közeledést. Úgy gondolom, hogy ezt kell most is tennünk, de egymással mindig őszintén és nyíltan beszélve bármilyen problémáról. Kérdés? Ha megengedi, feltennék egy olyan kérdést, amit csak egy jószomszédi ország kormányfőjének tehet fel az ember. Ön személy szerint és a magyar vezetés, hogyan látja, értékeli a mostani jugoszláviai folyamatokat?. Válasz: Én erről nagyon nehezen nyilatkozom, mert úgy gondolom, hogy magánembereknek lehet magánvéleményük, de miniszterelnökként nagyon nehéz véleményt mondani egy másik ország belügyeiről, és ezt nem is tartom szerencsésnek. Úgy gondolom azonban, hogy Jugoszláviában a nemzeti, nemzetiségi vagy kisebbségi kérdés az egyik alapvető probléma, amelyet egyenjogúsággal és egy olyan szövetségi rendszerben lehet megoldani, amely biztosítja az alapvető emberi, közösségi és kisebbségi jogokat. Megítélésem szerint Jugoszláviának is egyértelműen a többpártrendszeren alapuló parlamenti demokráciává kell válni, és , ugyancsak a magángazdaság dominanciáján alapuló piacgazdaságra kell egyértelműen áttérnie. Mivel politikai felfogásom, a politikai irányzat, amelyhez tartozom, az ezt jelenti, és Jugoszláviában sem láthatok más politikai és gazdasági modellt alkalmasnak, mint azt, amit itthon magunknak jónak tartok. . Kovács László "Fontos, hogy Vajdaságban létrejött a magyarság önszerveződése, hogy megjelent az első független magyar nyelvű lap." Jeszenszky Géza, magyar külügyminiszter Részletek Ágoston András ismertetőjéből a magyar külügyminiszter látogatása alkalmából (...) Jelenleg a megvalósulásához közeleg a VMDK létrehozatalára irányuló kezdeményezés. Újvidéken a múlt vasárnap már a hetedik helyi, illetve körzeti szervezet jött létre, s ha az elkövetkező időszakban még Bácskában és Bánátban is megalakul egy-két helyi szervezet, elmondhatjuk, a vajdasági magyarság létrehozta első olyan politikai szervezetét, amely az érdekvédelmét hivatott ellátni, s amelyben nem kívülről odahelyezett vezetőségek tevékenykednek. Ezek a vezetőségek törvényes keretek között működnek, de politikai felelősséggel csakis önmaguknak és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének tartoznak. Tapasztaljuk már, hogy nagy lehetőségek nyitnak számunkra, de azt is, hogy a vajdasági magyarok iránt nagy a felelősségünk és sok a kötelezettségünk.(...) (...) Elsősorban az oktatás területén vállalunk feladatokat. VMDK-feladat, hogy segítségben részesüljenek azok a szülők, akik anyanyelvi oktatásban kívánják részesíttetni gyermekeiket. Helyi szervezeteink megtalálják a módját, hogy az érdekelt szülők szervezetten léphessenek fel. Az anyanyelvű oktatás kérdéseit a VMDK állandó feladatként tartja számon. Véleményt mondtunk a Nyelvhasználati törvényről és megküldtük követeléseinket a Szerb, Képviselőház elnökének. Nem várjuk, hogy megjelenjen az új szerb alkotmány tervezete, már most, a kezdeményezés kapcsán kifejtettük véleményünket, hogy a nemzeti kisebbségek államalkotó elemként legyenek benne az alkotmányban, s legyenek részesei a népszuverenitásnak. A klasszikus kisebbségi jogokon kívül javasoljuk, hogy a szerbiai alkotmány tegye lehetővé a személyi elven alapuló kisebbségi önkormányzatok létrehozatalát. Végül rámutatunk a kis nemzetiségek és az albánság közötti objektív különbségekre és javasoljuk, hogy az alkotmány részesítse külön védelemben a kisebbségi státus összes jegyeivel rendelkező nemzeti kisebbségeket. A sajtóban zajló vitából, de még inkább napi politikai tevékenységünk során tapasztaljuk, hogy nem tévedtünk, amikor kezdeményeztük a közvetlenül a felszabadulás utáni napokban a vajdasági magyarságot ért atrocitások tudományos feltárását. Nem sebeket akarunk felszaggatni, még kevésbé célunk olcsó politikai előnyökre szert tenni, tudni és tudatni szeretnénk a történelmi igazságot. Hogy megnyu-