Napló, 1991 (2. évfolyam, 35-87. szám)
1991-06-11 / 58. szám
12 M Mérsékelt optimizmus Beszélgetés dr. Dragoljub Micunovic professzorral, a Demokrata Párt elnökével Kunovic professzor kétségkívül a szerb ellenzék egyik legmarkánsabb, de mindenképpen legeurópacentrikusabb alakja. Nyugodt, békéltető, tényekre és elvekre alapozott képviselőházi felszólalásai nem csak növelték népszerűségét, hanem a tévénézők előtt is bizonyos reményeket keltettek, hogy lám, vannak itt olyanok is, akiknek az Európába vezető út, nem pedig a polgárháború és a nemzeti kizárólagosság a politikai és emberi célja. A nagy tekintélyű professzor a saját bőrén tapasztalta, mit jelent az, ha az emberi, a polgári jogokat nem tiszteli egy (most már talán múlt) rendszer. Szabadelvűségéért a múltban sokszor meghurcolták, elvették tőle az egyetemi katedrát is. Pártja, a Demokrata Párt nemrég szakított az ellenzékben eluralkodott nacionalista vonallal, és egyedül az európai demokráciák elveire és kritériumaira támaszkodva, színtérre lépett egy új, demokratikus, európai irányzatú Szerbia és Jugoszlávia létrehozásáért. A köztársasági hatok szarajevói hatodik találkozója, amely ez irányban némi optimizmusra adott okot, jó indíték volt a professzorral való beszélgetésre. Napló: Micunovic úr, némi optimizmusra ad okot a tény, hogy a hat köztársasági vezető, Szlovénia Elnöksége elnökének tartózkodása mellett, kompromisszumra jutott az ország jövőjével kapcsolatban. Ön osztozik-e ebben az optimizmusban, amelytől a külföldi reagálások sem mentesek? Micunovic: Én világéletemben realisztikus optimista voltam. Most is biztos voltam abban, hogy ha egyszer elérkezünk a véghez, vagy igazán olyan közel jutunk hozzá, mint ez alkalommal, talán nem fogunk behódolni az irracionalizmusnak, hanem sikerül majd valamilyen kompromisszumos megoldást találnunk. Számomra továbbra is ismeretlenek a szarajevói kompromisszum részletei, de maga az a tény, hogy a köztársasági vezetőknek sikerült önmagukról olyan képet festeni, mintha ők olyan emberek lennének, akik meg tudják találni a megegyezés valamilyen módját, tehát olyan hatást tudnak kelteni, hogy nem csak az összetűzés, hanem a megbékélés ügyében is jártasak, bizonyos mértékű optimizmusra ad okot. Napló: A burjánzó nacionalizmus, a visszahúzó és a múltat romantikus mendemondák útján dicsőítő mítoszok újraéledése, meg a sok egyéb politikai, gazdasági és szociális gond mellett, jelenünkre jellemző a nemzeti és állami szuverenitáson való rátarti inszisztálás. Köztudott, hogy a mai világban, főleg az integrálódó Európában, szó sem lehet együttműködésről, szupranacionális jogrendszerről stb., ha az illetőtagországok nem hajlandók lemondani szuverenitásuk egy részéről a közös ügy, eszme, az integráció javára. Hogyan látja Ön ezt a problémát és a lehetséges megoldást? Micunovic Sajnos, az elmúlt ötven év alatt a most letűnőben levő hatalmi rendszer egyik legsúlyosabb hagyatéka egy nagymértékű provincializmus. Mi számos fogalmat ma is a XIX. századbeli értelmezésében használunk. Egy ilyen fogalom a szuverenitás fogalma is, amelyet ugyancsak rosszul, egy már rég túlhaladott értelemben használunk. Mi a szuverenitást ma is úgy értelmezzük, mint a múlt században, amikor a nemzeti államok alakultak. Ez pedig a nemzeti állam, a nemzeti gazdaság és a pozitivista - a mások belügyeibe való be nem avatkozás elvének a szinte mítoszi értelmezése. A totalitáris rendszerek történelme azt igazolta, hogy az emberiség nem engedheti meg egyetlen rendszernek sem, hogy saját állampolgárainak a kényura legyen. így jutottunk el a nürnbergi perhez, így került sor az ENSZ Alapokmányának és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának meghozatalára. Ettől kezdve a szuverenitásnak is más az értelmezése. Az emberi jogok nemzetközi jogi kategória lett, a gazdaság a világpiachoz kötődik és az ottani igényekhez alkalmazkodik, ezenkívül újabb jogi fogalmak képződnek, mint a munkajog, a kulturális autonómiákra való jog stb. Ez egyben azt is jelenti, hogy az állam ezeken a területeken bizonyos mértékben lemond szuverenitásának egy részéről, mert az idevágó nemzetközi szerződések többi aláírójának is joga van arra, hogy minden más aláírott tagállamnál ellenőrizze e jogok gyakorlati megvalósítását és védelmét. Mi viszont ma, ebben az országban éppen az emberi jogok és szabadságok terén törekszünk arra, hogy itt érvényesítsük az abszolutizált szuverenitásunkat. Ennek eredménye az, hogy egyes nemzeteket, nemzetiségeket vagy kisebbségeket töröltek az alkotmány(ok)ból, alkotmányellenes módon megszüntettek bizonyos testületeket vagy szerve zete ket, stb. Ezekben a kérdésekben tehát mi Jugoszláviában szembekerültünk a korszerű történelmi folyamatokkal, a világpolitikai realitásokkal. Ez pedig nem kis probléma. Napló: A jugoszláv válság egyik kulcskérdése a szerb nemzeti kérdés. Az önök pártja, a Demokrata Párt és Ön személyesen, hogyan látja e kérdés megoldásának lehetőségét, tekintettel arra, hogy Szerbia ma nagymértékű önelszigeteltségben van, hogy a köztársaságban elszabadult a nacionalizmus és irracionalizmus ördöge, egyszóval, nem kecsegtetők sem a politikai, sem a gazdasági, még kevésbé a szociális helyzet és viszonyok sem. Ezenkívül, felmerültek a követelések egyes új, nemzeti(ségi) autonómiák létrehozására is? Micunovic Szerbiának számos, sokrétű gondja van. A köztársaság maga is többnemzetiségű. A lakosság egyharmada nem szerb. Másrészt, a szerbség csaknem egyharmada a köztársaság határain kívül él. Ez okozza a szerb kérdés körüli nagy feszültségeket. Mindezt persze meg lehetne oldani egy közös államon belül, mert egyazon országban egységes törvénnyel lehetne rendezni és védeni az emberi és a nemzeti (kisebbségi) jogokat, így a szerbség jogait is. Egyazon állam határain belül minden etnikum e téren biztonságban és biztosítva érezhetné magát. Tiszteletben kell tartani a kulturális autonómiára való igényt. Nincs abban semmi bírálni való, ha valaki(k) követeli(k) az anyanyelvű oktatást, a nyelv és írás szabad használatát, mert mindez szerves része a kisebbségi jogokra vonatkozó nemzetközi dokumentumoknak. Ezt Szerbiának is, mint mindenki másnak, tiszteletben kell tartani. Ha tehát itt mindannyian egy korszerű és civilizált országban kívánunk élni, amely tartja magát az európai szabványokhoz és védeni, biztosítani kívánja az emberi és kisebbségi jogokat és szabadságokat, akkor semmi szükség arra, hogy továbbra is határkérdésekkel, egymás közötti viszályokkal, netán a polgárháború témájával foglalkozzunk. Napló: Önök nem vettek részt az Egyesült Szerb Demokratikus Ellenzék június 9-én Belgrádban megtartott békés tüntetésén. Ez a párt új stratégiája-e, vagy egy olyan felmérés eredménye, hogy most jobb elhagyni az ellenzékben fellépő nemzetieskedő vonalat? Micunovic Ez a vasárnapi tüntetés szinte nevetséges eset. A meetinget az új, lényegében nemlétező szerb egyesült demokratikus ellenzék szervezte, amely tulajdonképpen egy pártból és egy csoportból áll, amelynek még csak szándéka, hogy bejegyzett párt legyen. Ők szervezték tehát a népgyűlést és elöljáróban közölték velünk, hogy azon ne is jelenjünk meg, vagy ha a tagságunk meg is jelenik, a pártvezetőségünk ne szólaljon fel. Mindez tényleg nevetséges, úgy is nézett ki az egész. Az ilyen magatartás azonban igazolja, hogy az ellenzéken belül törések és a szektásság jelei kezdenek jelentkezni. Kovács László HolNapló 1991. június 11.