Napló, 1994 (5. évfolyam, 192-243. szám)
1994-06-22 / 216. szám
Valamiért, nem valami ellen Megalakult a Vajdasági Magyar Szövetség A zentai alakuló közgyűlés együttműködésre szólította fel a VMDK-t Nem tudni pontosan miért, a Vajdasági Magyar Szövetség alakuló közgyűlésének zentai szervezői úgy döntöttek, hogy a két lehetséges helyszín, a színház és a városháza nagyterme közül ez utóbbit választják. Talán a kétségtelenül hatásosabb környezet vagy a színházteremben a közelmúltban történt „zentai csata” kellemetlen ómene motiválta ezt a döntést, esetleg valami harmadik, mindenesetre június 18-án reggel 9 órára a nagyterem megtelt vendégekkel, a karzat pedig újságírókkal. A közgyűlés néhány perces késéssel és egy ártatlan hibával kezdődött: a magnó kezelője elfelejtette visszaállítani a szalagot, így a részvevők a Himnusz helyett a Szózat hangjaira álltak fel, és hallgatták azt végig. A vendégeket a házigazdák nevében Tóth Horti Gábor, Zenta polgármestere köszöntötte, aki megnyitó beszédében rögtön arra figyelmeztetett, ez az esemény nem valamik) vagy valaki(k) ellen, hanem valamiért történik. Ezt a gondolatot egyébként (amelynek középpontjában természetesen a VMDK áll - később szinte valamennyi felszólaló szükségesnek tartotta kihangsúlyozni. Az ezután megválasztott munkaelnökség elnöke Kasza József lett, aki a napirendi pontok előterjesztése és elfogadása után azonnal át is adta a szót dr. Hódi Sándornak. Következhetett az első napirendi pont. Dr. Hódi beszédében - amely tulajdonképpen a Kezdeményező Bizottság beszámolója volt - már sokkal konkrétabban megnevezte és kifejtette azokat a gondolatokat, amelyekre Tóth Horti Gábor még csak utalt. A VMDK volt alelnöke szerint a Közép-Kelet-Európában lezajlott változások roppant nehéz feladatok elé állították a kisebbségi érdekvédelmet általában, így a vajdasági magyarok eddigi egyetlen érdekszervezetét is, amely nem is tudott megfelelni a kihívásoknak, és összeroppant a teher alatt. „Zentán vált teljesen nyilvánvalóvá, hogy a VMDK nem képes megfelelni ezeknek a feladatoknak, kizárólagosságával alkalmatlanná vált a vajdasági magyarság képviselésére. Megoldatlan belső problémái szétzúzták, ugyanakkor csaknem teljesen szétverték intézményeinket" - sorolta fel vádjait dr. Hódi a VMDK ellen, amely egyben a VMSZ létrehozásának megindoklása is volt Az új szervezet legfőbb céljaiként pedig a lehető legszélesebb körű integratív érdekvédelmet, egy „decentralizált szervezet felépítését szuverén egyénekkel és szervezetekkel”, a gazdasági, társadalmi és kulturális fellendülést, és persze magát a politikai képviseletet jelölte meg. „Szót kellene és talán szót is tudunk érteni egymással” - üzente végül a VMSZ bölcsőjéből dr. Hódi a VMDK felé. Nem MÉSZ, hanem VMSZ Nagyjából ugyanezek a hangsúlyozások jellemezték az ezután következő hozzászólásokat is. Sok minden elhangzott a VMDK számlájára, ugyanakkor szinte mindenki kiemelte, „az együttműködés kapui részükről nyitva állnak”, és sok szép célkitűzés fogalmazódott meg. Dr. Korhecz Tamás a magyar autonómia megvalósításában elért felemás eredményekről szólt, elismerve az önkormányzatok és a VMDK eredményeit, ugyanakkor arra figyelmeztetve, hogy az autonómia-koncepciónak nem szabad dogmává változnia. Dr. Várady Tibor elismerte, krízisben élünk ugyan, de talán épp ez adja meg az esélyt a ráébredésre és a továbblépésre. Dr. Szecsei Mihály a gazdasági és szociális gondokról szólva megemlítette annak a lehetőségét, hogy a hét magyar többségű önkormányzattal rendelkező község gazdasági téren is összefogjon, Kasza József összefogásra és az „egyetértési minimum" megállapítására és kidolgozására szólított fel, Berec József a kisipar fejlesztésének fontosságát hangsúlyozta. A következő három felszólaló: Dudás Károly, Teleki Júlia és Csubela Ferenc más-más megközelítésből ugyan, de egyaránt bíráló hangnemben érintette a VMDK eddigi tevékenységét, ez utóbbi pedig „már-már visszahúzó erő”-nek nevezte azt. Pál Károly is összefogásra szólított fel, dr. Varga Zoltán pedig egy rendkívül fontos dologra hívta fel a figyelmet, amely addig méltánytalanul kis teret kapott a felszólalásokban: az anyanyelvű oktatás megtartásának és fejlesztésének szükségességére. Berta Ferenc „pozitív diszkrimináció”-t kért a szórványmagyarságnak, Egeresi Sándor a többszólamúságot, a szabadelvűséget és a demokratikus párbeszédet jelölte meg a VMSZ fő működési elveiként, az utolsó felszólaló, Rácz Szabó László pedig visszakanyarodott az ülés kezdetéhez. „Mi nem valami ellen, hanem valamiért küzdünk" - mondta. A második napirendi pont keretében dr. Korhecz Tamás ismertette a VMSZ alapszabálytervezetét, amellyel kapcsolatban három lényeges módosítási javaslat hangzott el, hogy az új szervezet neve ne Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), hanem Magyar Érdekszövetség (MÉSZ) legyen, hogy az ne foglalja bele alapszabályába az autonómiáért való küzdelmet, és hogy a megalakítandó Tanács ne 25, hanem 50 tagú legyen. A közgyűlés mindhárom javaslatot szavazattöbbséggel elvetette, így a tervezetet szinte teljes egészében elfogadták. Vissza a tett színhelyére! Ezután a költözködéssel egybekötött választások következtek. Délután fél három körül ugyanis kiderült a zentai szervezők fent Érdekelt védelem: alakul a VMSZ Ifjú Gábor felvételei