Nefelejts, 1861. április - 1862. március (3. évfolyam, 1-52. szám)

1861-06-30 / 13. szám

FIGYELMEZTETÉS. Dalnoki vagyis Singer Róza, úgyszintén Dalnoki Béni, vagyis Singer Bernát alálirtnál 1862-ik évi virágva­­sárnapig szerződtetve lévén, hat heti szabadságidejök letelte után e mai napig sem tértek vissza társulatomhoz. — Ezennel figyelmeztetem minden leyális igazgatótársamat, nehogy fönn nevezett szökevényeket szerződtesse, vagy felléptesse, miután ellenök keresetemet megindítom és őket bár­hol legye­nek is törvényesen fogom visszahozatni. Debreczenben, junius 21-én. Reszler István, a debreczeni ideigl. szinh. tulajdonosa. HETI NAPTÁR. 1861. Julius. Katholikus és protestáns naptár Görög-orosz naptár Zsidó-naptár Nap­kelte nyugta 6. p. o. p. Hold­változások 4 Csütörtök Udalrich Ulrik 22 Buzeb 26 4 9 7 58 5 Péntek Domit Bodmér 23 Agrippina 27 4 10 7 57 6 Szombat Ézsaiás Sarolta 84 K. sz. János 28 42 Sablo 4 11 7 57 Ujhold.7 Vasárnap F 7 P. nt. F 6 Sz. Hár. u. 25 A 2 29 Tekufa 4 12 7 57 8-án 3 óra 28 p.8 Hétfő Erzsébet Luiza 26 Dávid1 Ab. Ros. Ch. 4 13 7 56 reggel.9 Kedd Luiza Amália 27 Pét. böjt vége2 4 14 7 56 10 Szerda Amália Pius 28 Pét. f. b. v.3 4 15 7 55 A vidéki magyar Thalia érdekében. Felszólítás a vidéki színészekhez. A kassai színházat, melyből a téli színidény alatt 10 éven át volt száműzve magyar színészetünk, e népies város honfias érzelmű alkotmányos tanácsa újonan visszaadta a magyar szí­nészetnek, s annak igazgatását három egymás után következő évre alálírtnak engedte által — mely okból én, a bennem he­lyezett bizalomnak megfelelni óhajtván , elhatároztam a jelen­leg vezényletem alatt álló „színtársulatot“ a körülményekhez képest lehetőleg megerősíteni s alakítani. — Felszólítom ezért a vidéki színészet mindkét nembeli egyéniségeit, kik magukban tehetséget éreznek, i. é. okt. 1-ső napjától, a jövő 1862-ik évi virágvasárnapig a velemi szerződésre. — Mások fölött előny­nyel birand egy elsőrendű szerelmes és egy jó népszinműéne­­kes , továbbá begyakorlott kardalnokok s nők, végre tánczosok és tánczosnők, a kezdők szerződésre nem számíthatnak. A fönn nevezett színháznál egy szakértő ruhatárnokra is van szükség. E tárgyban az érdeklett egyéniségek bérmentes le­veleiket igényeikkel együtt szíveskedjenek egyenesen hozzám Nagy­ Váradra utasítani szept. hó 1-jő napjáig. Kelt Nagyváradon, június 25-én. Latabár Endre, a kassai színház igazgatója. Hány hét a világ? Erzsébetváros, június 20-án. Felső-Fehér megye a be­csületes örmény atyafiaknak megyénk iránt tanúsított kedvez­ményéből , jelenleg Erzsébetvárosában, a három évig ingyen fölajánlott A­p­a­fi-teremben székel. Ezen őszinte sympathiára fektetett nemeslelküséget nem lehet nem méltányolni, s igazságos köszönetet nem nyilvánítani egy oly megyének főleg, mint Felső-Fehérmegye, mely annyit hányatott tétova állandó megyeház nemléte miatt, s hányód­nék ma is, ha örmény atyánkfiainak nemessé szelídült rokonér­zelmük hozzánk nem melegült volna. S ha van ember a ki ne­héz életet élt, s a ki tudja, hogy a 48-ban haza-, nemzet- és va­­gyonpusztításnak indult törő vihar mennyire rá ütött volt e megye szivére, nem fog csodálkozni, hogy megyénk székelő he­lyét Sz.-Mártonfalváról miért tette át Erzsébetvárosába. Itt hát e békés kis városban tartotta meg F.-Fehérmegye idei junius 17-én s következő napjain bizottmányi gyűlését, a közméltánylat és tiszta szeretet emberének, igazgató főbiró gróf Haller Ferencz ő méltóságának elnöklete alatt. Hogy mik tárgyaltattak, azoknak prózai ágát, — minthogy a Nefelejts a nők virága inkább, a halmaz miatt egyfelől, de másfelől, mert nem ezen térre valók, nem emlitem; de említem aesthetikai ol­dalát, mely 18-án estve oly szép, oly fényes képpel tűnt föl, mi­lyenre a városban távolról sem számított senki. Június 17-én délután gr. Haller Ferencz őmaga, mint a F.­Fehér megyében és Udvarhelyszéken alakult „honvédsé­gé­­­v­e­z­ő“ bizottmány elnöke e czélra egy daridót indítványo­zott ; nem sok ígéret kellett ám a csalogatásra, az ily indítványt csak az ifjúság meleg keblén kell elhúzni, mire a szív csak alig legyen érintve , azonnal kész a láng, mely leégeti bármily nagy ellenállás daczára is az ős várak évezredes bástyáit, azaz a papa és mama melancholizálhat ott a tó partján, míg a kis pipék fürödnek az öröm és vigság árjában. És így másnap , azaz június 18-án est­e 8 órakor a rög­tönzött dalidó — egy ujírt belépti díj mellett — megkezdődött. A terem nemzeti színnel szépen volt díszítve, és mérsékelt világí­tással ellátva, a tánczteremben a nyitány csárdás volt termé­szetesen, felül ezen felirattal: „három a táncz mind halálig, alól, kivilágos kiviradtig.. ..“ Az estélyt gr. Haller Ferencz őmaga kezdte meg csár­dással , s sűrü éljenezések közt adta át a táncz tovább folyta­tását az ifjúságnak, és ezzel ezen és akkora vigságot fejtett ki magából, hogy még oly korú delnő is, mint gr. Hallerné­k nagysága, néhányszor keveredett tánczba. Éjféli 12 órakor volt a meglepő jelenet, Földváry Ir­ma és Z­o­m­b­o­r­i Irma urhölgyek a jelenlévő honvédek meg­különböztetésére jelvényül igen csinosan összeállított kokárdá­kat készítvén, azokból az elsőt honvéd-őrnagy S. J. legelsőb­­ben is gr. H­aller Ferencz mellére tűzte, mire a gróf egyhan­gú enthusiasmusban kitört éljenezések közt ezen szavakat mon­dotta : „engedjétek honfibajtársaim, hogy már a tiétekre egyenkint én lehessek szerencsés föl­te­n­n­i.“ Erre számos honvédek állást foglalván a tisztelt gróf mellett, ez a dicső nemzeti jelvényt mindeniknek mellére föl­tűzte ; s ha áll az, hogy a természet egy szép poésise az isten­ségnek, melyben a gondolatok a férfiak, és a gondolatoknak rimjei a hölgyek , akkor itt bebizonyult az állítás: igenis, a­hogy

Next