Nefelejts, 1861. április - 1862. március (3. évfolyam, 1-52. szám)
1861-06-30 / 13. szám
FIGYELMEZTETÉS. Dalnoki vagyis Singer Róza, úgyszintén Dalnoki Béni, vagyis Singer Bernát alálirtnál 1862-ik évi virágvasárnapig szerződtetve lévén, hat heti szabadságidejök letelte után e mai napig sem tértek vissza társulatomhoz. — Ezennel figyelmeztetem minden leyális igazgatótársamat, nehogy fönn nevezett szökevényeket szerződtesse, vagy felléptesse, miután ellenök keresetemet megindítom és őket bárhol legyenek is törvényesen fogom visszahozatni. Debreczenben, junius 21-én. Reszler István, a debreczeni ideigl. szinh. tulajdonosa. HETI NAPTÁR. 1861. Julius. Katholikus és protestáns naptár Görög-orosz naptár Zsidó-naptár Napkelte nyugta 6. p. o. p. Holdváltozások 4 Csütörtök Udalrich Ulrik 22 Buzeb 26 4 9 7 58 5 Péntek Domit Bodmér 23 Agrippina 27 4 10 7 57 6 Szombat Ézsaiás Sarolta 84 K. sz. János 28 42 Sablo 4 11 7 57 Ujhold.7 Vasárnap F 7 P. nt. F 6 Sz. Hár. u. 25 A 2 29 Tekufa 4 12 7 57 8-án 3 óra 28 p.8 Hétfő Erzsébet Luiza 26 Dávid1 Ab. Ros. Ch. 4 13 7 56 reggel.9 Kedd Luiza Amália 27 Pét. böjt vége2 4 14 7 56 10 Szerda Amália Pius 28 Pét. f. b. v.3 4 15 7 55 A vidéki magyar Thalia érdekében. Felszólítás a vidéki színészekhez. A kassai színházat, melyből a téli színidény alatt 10 éven át volt száműzve magyar színészetünk, e népies város honfias érzelmű alkotmányos tanácsa újonan visszaadta a magyar színészetnek, s annak igazgatását három egymás után következő évre alálírtnak engedte által — mely okból én, a bennem helyezett bizalomnak megfelelni óhajtván , elhatároztam a jelenleg vezényletem alatt álló „színtársulatot“ a körülményekhez képest lehetőleg megerősíteni s alakítani. — Felszólítom ezért a vidéki színészet mindkét nembeli egyéniségeit, kik magukban tehetséget éreznek, i. é. okt. 1-ső napjától, a jövő 1862-ik évi virágvasárnapig a velemi szerződésre. — Mások fölött előnynyel birand egy elsőrendű szerelmes és egy jó népszinműénekes , továbbá begyakorlott kardalnokok s nők, végre tánczosok és tánczosnők, a kezdők szerződésre nem számíthatnak. A fönn nevezett színháznál egy szakértő ruhatárnokra is van szükség. E tárgyban az érdeklett egyéniségek bérmentes leveleiket igényeikkel együtt szíveskedjenek egyenesen hozzám Nagy Váradra utasítani szept. hó 1-jő napjáig. Kelt Nagyváradon, június 25-én. Latabár Endre, a kassai színház igazgatója. Hány hét a világ? Erzsébetváros, június 20-án. Felső-Fehér megye a becsületes örmény atyafiaknak megyénk iránt tanúsított kedvezményéből , jelenleg Erzsébetvárosában, a három évig ingyen fölajánlott Apafi-teremben székel. Ezen őszinte sympathiára fektetett nemeslelküséget nem lehet nem méltányolni, s igazságos köszönetet nem nyilvánítani egy oly megyének főleg, mint Felső-Fehérmegye, mely annyit hányatott tétova állandó megyeház nemléte miatt, s hányódnék ma is, ha örmény atyánkfiainak nemessé szelídült rokonérzelmük hozzánk nem melegült volna. S ha van ember a ki nehéz életet élt, s a ki tudja, hogy a 48-ban haza-, nemzet- és vagyonpusztításnak indult törő vihar mennyire rá ütött volt e megye szivére, nem fog csodálkozni, hogy megyénk székelő helyét Sz.-Mártonfalváról miért tette át Erzsébetvárosába. Itt hát e békés kis városban tartotta meg F.-Fehérmegye idei junius 17-én s következő napjain bizottmányi gyűlését, a közméltánylat és tiszta szeretet emberének, igazgató főbiró gróf Haller Ferencz ő méltóságának elnöklete alatt. Hogy mik tárgyaltattak, azoknak prózai ágát, — minthogy a Nefelejts a nők virága inkább, a halmaz miatt egyfelől, de másfelől, mert nem ezen térre valók, nem emlitem; de említem aesthetikai oldalát, mely 18-án estve oly szép, oly fényes képpel tűnt föl, milyenre a városban távolról sem számított senki. Június 17-én délután gr. Haller Ferencz őmaga, mint a F.Fehér megyében és Udvarhelyszéken alakult „honvédségévező“ bizottmány elnöke e czélra egy daridót indítványozott ; nem sok ígéret kellett ám a csalogatásra, az ily indítványt csak az ifjúság meleg keblén kell elhúzni, mire a szív csak alig legyen érintve , azonnal kész a láng, mely leégeti bármily nagy ellenállás daczára is az ős várak évezredes bástyáit, azaz a papa és mama melancholizálhat ott a tó partján, míg a kis pipék fürödnek az öröm és vigság árjában. És így másnap , azaz június 18-án este 8 órakor a rögtönzött dalidó — egy ujírt belépti díj mellett — megkezdődött. A terem nemzeti színnel szépen volt díszítve, és mérsékelt világítással ellátva, a tánczteremben a nyitány csárdás volt természetesen, felül ezen felirattal: „három a táncz mind halálig, alól, kivilágos kiviradtig.. ..“ Az estélyt gr. Haller Ferencz őmaga kezdte meg csárdással , s sűrü éljenezések közt adta át a táncz tovább folytatását az ifjúságnak, és ezzel ezen és akkora vigságot fejtett ki magából, hogy még oly korú delnő is, mint gr. Hallernék nagysága, néhányszor keveredett tánczba. Éjféli 12 órakor volt a meglepő jelenet, Földváry Irma és Zombori Irma urhölgyek a jelenlévő honvédek megkülönböztetésére jelvényül igen csinosan összeállított kokárdákat készítvén, azokból az elsőt honvéd-őrnagy S. J. legelsőbben is gr. Haller Ferencz mellére tűzte, mire a gróf egyhangú enthusiasmusban kitört éljenezések közt ezen szavakat mondotta : „engedjétek honfibajtársaim, hogy már a tiétekre egyenkint én lehessek szerencsés föltenni.“ Erre számos honvédek állást foglalván a tisztelt gróf mellett, ez a dicső nemzeti jelvényt mindeniknek mellére föltűzte ; s ha áll az, hogy a természet egy szép poésise az istenségnek, melyben a gondolatok a férfiak, és a gondolatoknak rimjei a hölgyek , akkor itt bebizonyult az állítás: igenis, ahogy