Nefelejts, 1873. január-december (15. évfolyam, 1-52. szám)
1873-01-05 / 1. szám
1. szám. Január 5. 1873. XV. évfolyam. (( ( ss csc «) Mind, mind hiábanvaló! Fa lovával játsz’ a gyermek, Lelefut a patakig; Tarka pillangókat kerget, Majd virágokat szakit. S mikor a nap lemenőben: Elalszik az anya-ölben S angyalokkal álmodik. Ifjú karral, tettre készen, Sorompóba lépni be; Semmi fél, — mindent egészen! Kezd és végez ízibe; A gyönyörből teli kelyhet, Társaságban első helyet Áhit az ifjú szive. Nyit az élet ezer pályát, Bátor küzdelemre tért; • Akadályin játszva száll át S versenyez még magasbakért; Szive kincsekért nem dobban, Egy szalagban, egy mosolyban Föltalálja ő a bőrt. Fontolgatva áll a férfi, Jót és rosszat mérlegel, Akadálynak bölcsen tér ki, Neki is megy, hogyha kell. Lány-mosolyra már hitetlen, De honáért férfi-keblen Tűri a mély sebet el. Nem kisérti tünde ábránd, Lágy szerelmek álmai; Gyermekként nem űz szivárványt, Csalfa égbe szállani; De tud halni tűzhelyéért, S egy nagy tettel, örök névért, Életét fölváltani! Ah! a kis fiú virága, Tarka lepke, kis faló, Ifjú szivnek tünde vágya, S férfi-dics, fennszárnyaló, Amint sirja felé mégyen, Mind semmi az agg szemében, Mind, mind hiábanvaló! Szász Károly Dániel. Beszély. Irta: Lauka Gusztáv. I. Az erdődi szőllőshalmok aljában, egyforma távolságban ( Erdődtől és a szathmári hegytől, nehány berekenyefa közül fet bérlik ki az úgynevezett becski ház. — Ötven-hatvan év előtti e ház, a Szathmármegyében egykoron hires Becskyek szőlőpajtája volt, későbben azonban az örökösök által a szőlővel is együtt eladatván s idegen kézre kerülvén, korcsmává lön, mulató-, pihenő- és szálláshelyül íróknak, borkereskedőknek és a nagyszámú szőlőmunkásoknak. A korcsma hire a harminczas években már időről időre , alább szállt, történetünk idejében pedig már csekély jövedel£ met szolgáltatott tulajdonosának, a kimérés haszonbérlőjét pedig megélhetni is alig engedte. 1837-ben egy Dániel nevű egyén bírta a kimérési jogot a becski háznál. Honnan került e vidékre, mivel foglalkozott azelőtt, kevesen kérdezhették és kevesen tudhatták, mert nemcsak a szomszéd falvakban, de még a közel vidéken se volt több és más neve a mogorván szívélyes korcsmárosnak, mint Dániel. Dánielnek külseje nem volt se rokonszenv-, se bizalom- gerjesztő. Testalkatra a középszerűnél valamivel alacsonyabb, szé- éles vállakkal, kidomborodott mellel, hosszú derékkal és szembetűnően rövid altesttel egy idomtalanul faragott ezuláphoz ha-1