Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-06-30 / 52. szám

sújtó ítéletet, így jártak a Babesek és a Paulini Tóth Vilmosok. A nemzet nagy többsége ez alkalommal is szentesítni fogja azon politikát, melyet a kor­mány folytat a jobboldal segítségével. A nemzet hő óhaja nagyszerű­leg fog nyil­vánulni ez alkalommal is: föntartani s nem en­gedni veszélyeztetni a 67-ben létre­hozott kiegye­zést semmi áron! A nemzet minden rétege, mé­lyen át van hatva azon meggyőződéstől , hogy ezen alapon rendezheti s fejlesztheti a haza ügyeit. Hogy szellemi és anyagi előmeneteléről gondos­kodhassál hogy lételét, hatalmi állását a jövőre biztosíthassa, s ez alapon kell állnia. És hogy érhetné el mind­ezt, ha Tisza Kálmán politikája szerint legelőször is a lajtán­­túliakkal, azután saját szövetségesseivel veszne össze, a haza zsákmányul dobatnék a leskelődő szomszéd államok, s terjeszkedni kívánó nem­zetiségeknek lábai elé. Ettől kívánja első­sorban minden magyar megmenteni hazáját, s hogy a Deákpárt politi­kája vezet csak e czélhoz, az tagadhatlan. Szépek az ellenzék álmai: a magyar állam teljes függetlenségéről s nagy hatalmi önállásá­ról , de ezek csak álmok. Hogy valósíthatók le­gyenek, legelőször is 30—40 millióból álló nép­nek kellene lennünk, minden idegen elem köz­­bevegyítése nélkül. Kövessük a sors, a földrajzi helyzet, a tör­ténelem és hazánk bölcs államférfiainak megfon­tolása által kijelölt politikát, s tömörüljünk hon­fiúi érzelemmel Deák Ferencz köré kinek poli­tikai programjaja — saját szavai szerint — félszázados nyilvános működése, — félszázados múltja. Az ellenzék öt éves politikája tovább foly­tatása ellen nyíltan tiltakozik a nemzet nagy többségének józansága. Hogy a székelyföld is — mely haza szeretetében conservativ — méltó lesz múltjához, s meg fogja nyiltan vetni az el­lenzék ottani hiú törekvését, — azt nem csak reméljük, de szentül is hisszük. Ha valaki, úgy a szabad székely tudja teljes nagyságában s mélységében fölfogni ezt : mit tesz egy zaklatott, sokat szenvedett hazát ki nem tenni oly párt politikájának, vak eszközének, mely maga sem tudja mit akar, s mely — mint politikai éle­tünk mutatja — elébe tette saját párt érdekét a haza érdekének, s hogy a Deákpártot meg­buktassa, kész volt szövetkezni az idegen nem­zetiségi lázitókkal, hazánk és nemzetünk meg­ölő ellenségeivel. Oly tett volt ez, mely meg­ölte a magyar opositiót. Oly ellenzékre van szük­ségünk mely opponálásában is a haza érdekeit mozdítsa elő, mit rendesen zsírban vagy olajban való főzés által esz­közölnek. A legjobb tűket, melyeknek bizonyos fokú ruganyosságot akarnak kölcsönözni, halzsirban szokták megfőzni. Az edzés művelete alatt azonban némelyek elgörbülvén, egy ezzel foglalkozó munkás a könnyű el­hajlásokat kalapács és ülő segítségével ismét kiegye­nesíti. Ezután már a legh­osszadalmasabb és fáradságosabb művelet következik, t. i. a tűk kicsiszolása, kifényfnr­­tése. E végett a tűket kemény vászonlepedőn kis mészkő darabokkal vagy durva poronddal halomba rakják, répa — vagy lenmagolajjal megnedvesitik s aztán henger­­alakú tekercsekbe kötözik össze. 20—30 ilyen teker­cset , melyek közül minde­nik körülbelül félmillió tűt tartalmaz, tesznek be az úgynevezett csiszolómalomba, hol 10—12 óráig a lehető legsebesebben forgatják. Mi­után a tűk egy fűrészporral teli szelenczében való foly­tonos forgatás által a tisztában részektől meg vannak szabadítva és egy fúvógépben teljesen meg lesznek tisz­tulva: a fennírt műveletet még 8—10-szer ismétlik, csu­pán azon különbséggel, hogy utoljára kő és porond helyett korpa és ónhamuval hozatnak érintkezésbe. Ez a csiszolási művelet egy és ugyanazon mennyiségű tű­nél mintegy 8 napig tart. Ezenkivül a finomabb nemű­­eket legutoljára még széles bőrdarabon is fényesitik ; továbbá hegyüket és lyukaikat is újból csiszolják s végre a fűzőlyukat kék szinü zománczczal befuttatják vagy pedig galváni után megaranyozzák. D. G. 206 Választási apróságok. Megvan ! Most már tudjuk, hogy mért törlik a sorozatból választóinkat százankint. Megmodta a pén­teki Kr. Ztg. Azért — azt mondja — mert kitűnt, hogy a ro­mánok és a „Nemere“-párt le tudnák szavazni a szá­szokat. A szászokat leszavazni nem szabad. Tehát ki kell törölni a románok és a „Nemere“-párt jogosult vá­lasztóit. Hányat kell kitörölni? Azt nem mondta meg a Kr. Ztg., de ha igaz, hogy az első összeíráskor ezerrel voltunk többségben, akkor ki kell törölni ezeret s még néhányat. Mégis sokat kell hogy tanuljunk mi „von dem leuchtenden Volk der Welt.“ Azt hittük elmaradottsá­gunkban, hogy a képviselő­választás arra való, hogy a jogosult polgárok többsége alkotmányosan érvényesítse nézeteit. íme, milyen rettenetesen csalódtunk ! Hiszen a Kronstädter fentebb említett vallomása szerint sem a választásnak, sem az egész alkotmánynak nincs egyéb czélja, mint hogy a szászok uralkodjanak. Vajon nem volna e jobb, ha nem is tömök ma­gunkat a választással, hanem a comes, vagy Götz Já­­­­nos egyszerűen kinevezné Wächter és Trauschenfels­­ urakat ? Ezen választási eljárás mellett még az eszüket is törni kell a mi tiszteletre méltó civilisátorainknak. Tekintsük csak az eljárást! A központi válaszmány tagjai esküt tettek le, hogy a törvény szerint­­ lelkiismeretesen fogják kiállítani a választási névsort. Akkor csoportokra oszolva házról házra jártak és úgy írták össze a választókat, hogy igazán meggyőződ­jenek az illetők képessége felől. Mikor az összeírás elvégződött, nagy megrémüléssel észr­evették, hogy a „Nemere“-partel még az ős össze­írások szerint is roppant többségben van. Ezen segítni kellett, mert a czél az, hogy a szá­szok uralkodjanak. Elkezdettek tehát százával reclamálni a magyar, román és német választók ellen. És ugyan­az a bizott­ság a­mely esküje és a törvény alapján egyszer össze­írta őket, egyszerű reclamatióra százával törli ki a névsorból. Főként a külvárosi háztulajdonosok ellen van meg­indítva a hadjárat. Az összeíró bizottság egyszer mind bevette, most nevetséges lett volna azt állítnia, hogy Brassó területén van olyan ház, a­mely 315 irtot meg nem ér. Mikor azonban az elhatározott reclamátiók benyújtottak, nem a reclamálókat utasította annak bebizonyítására, hogy Brassó­­városban vagy 800—1000 lakház egyenkint kevesebbet ér 315sztánt , hanem a tulajdonosokat, hogy ők bizonyítsanak. Bebizonyítani olyan dolgot, a­mit az utolsó utcza­­gyerek is tud , a­mit maga a nemes választmány ismert el azzal, hogy beirta egyszer az illetőket ! Valóban láng­­eszű fogás! De hát milyen lelkiismeretes! A „Nemere“-partél ezt is megtette; kiállított né­hány száz becsű le­velet ; aláiratta Brassóváros törvény­­­székileg hitelt becsl­őivel és két-két tanúval. Ezen becsülevelek ellen azonban az a kifogása a „Kronstädter“-nek, hogy miként készült el belőlök két nap alatt négyszáz és miért vannak a nevek külön­böző tentával írva alá. Szóról szóra ezt magyarázza pénteki számában. Ez az ostoba leleményesség minden képzeletet felül halad. Van e csak egy is a bölcs választmányban, a­ki állítani merné, hogy a kérdésben forgó házak akárme­lyike nem ér meg 315 irtot? Ha nincs, miért szorí­tották mégis bizonyításra a tulajdonosokat ? S ha egy­szer oda szorították, mi köze a tinta színének a két­ségbe nem vonható tartalommal ? Az a kérdés, nemes választmány, hogy meg mernek-e önök esküdni, hogy ama külvárosi házak közül egy sem ér meg 315 frtot. He ezt nem merik, hogyan merészkednek hát a tör­vényre letett esküjök ellen így paczkázni ? Ezen példátlan huzavona eljárásnak egyébb czélja nem lehet, mint­ kivenni a magyar, román, német pol­gárságot nyugalmából és valamely erőszakos eljárásra kényszeríteni. Akkor aztán megütnék a nagy dobot , hogy ime a lázongó, törvényt nem ismerő mert szembe szállani Götz János választottaival ! Hanem ezzel nem érnek ezért, jó urak ! Haszta­lan emlegetik, hogy minden hatalmas ember önök mel­lett van. Mellettünk van a törvény, a­mely hatalm­­asabb a hatalmasoknál. Aztán maguk a hatalmasok sem fognak tűzbe menni az önök szép tetteiért. Nekünk nem kell semmi, csak törvényes jogunk szabad gyakorlata. Mi nem kérjük senki pártfogását, de követeljük a törvény tiszteletben tartását És ezt érvényesíteni fogjuk nyugodt erélylyel , szabad polgárokat megillető méltósággal, habár hatal­mas emberek helyett magukkal a hatalmas ördögökkel szövetkeznének önök. Szerdai számában bevallja a „Kr. Ztg.“ hogy az összes magyar sajtó pártkülönbség nélkül elítéli a szá­szok magatartását. S ezen ítélettel szemben ő még jobban paczkázik. Szép merészség, ha istentől van ! A­míg csak a „Nemere“ emésztette lelkét az önök veszettségeivel, addig még volt valószínűség elhitetni, hogy ezt szenvedély, vagy gyűlölet vezeti. De az összes m­agyar sajtó mégis nagyobbacska hatalom, mintsem hangja pusztában kiáltó szó maradna a Kronstädterrel szemben. Mert azon magyar sajtó egyetemes támadásával szemben még Magyarország kormánya sem állhatna meg, nemhogy a m­edgy­esi conventiculum latárzatai ér­vényesülhetnének. Hát ezen tényből, a­melyet maga bevallott sem veszi észre, atyafi, hogy orosz fi­t tett a tűzre? Megválasztott Deákpárti képviselők. 102. Nyitramegye: T­rll Vilmos nyitrai kerület. 103. Jodjancz Aellert érsekujvári keríilett. 104. A rogy­any­i­­­i­eze privigyei kerület. 105. Tarnóczy Gusztáv szakolczai kerület. 106. Ocskai István galgóczi kerület. 107. Tarnóczy Béla zsándokréti kerület. 108. Buzinkay Bál szeniczei. 109. Kosztolányi Károly verbói kerület. 110. Pulszky Ferencz Gyöngyös város. 111. Hevesmegye : Kovách László gy.-patai kör. 112. gr. Károlyi Gyula kápolnai kerület. 113. gr. Szapáry Gyula abád szalóki kerület. 114. Baranyamegye : Kardos Kálmán mohácsi kér. 115. Siskovics Tamás sásdi kerület. 116. Lejthényi Nándor pécsváradi kerület. 117. Taray Endre Pécs. 118. Zemplén megye : Molnár István terebesi kér. 119. Krassómegye: Petrik Gyula n.-zorlenczi kér. 120. Popeján szászkai kér. 121. Temesmegye : Tormásy Mihály hidegkúti kér. 122. Soprommegye : gr. Zichy Imre n.-baczoni kér. 123. Tóth Bálint csornai kér. 124. Pozsonmegye: Farkas Gyula szempezi kér. 125. Barsmegye: Majthényi Bálint ar. maróthi. 126. F.-Fehérmegye belkerület gr. Nemes Nándor. 127. Borsodmegye : Csáky Gyula. 128. Csongrádmegye : Tóth István tápéi kerület. 129. br. Mednyánszky Dénes Szelmecz és Béla­­bánya. 130. Zemplénmegye : Harkányi Károly megyaszói kerület. 131. Horváth Lajos és 132. Dálnoky Barabás Miskolcz város. 133. Borsod megye : Ghiczey Samu szim­abesenyői kerület. 134. Brezovai László kövesdi kerület. 135. Gömör megye : Máriássy Kálmán jolsvai kér. 136. Kullinka István rimaszombati kerület. 137. Szentmiklóssy Pál kövi kér. 138. Szakáll Antal rimaszécsi kerület. 139. Aradmegye : Csemeghy Károly pécskai kér. 140. Bolilla Zsigmond sz.-annai kér. 141. Pestmegye: Madas Károly dabasi kerület. 142. Ungmegye : Ibrányi Lajos szobránczi kér. 143. Maros-Vásárhely város : Bothos Kálmán és 144. Jeney József. Ellenzéki képviselők : 29. Fehér megye: Janicsáry Szilárd ráczalmási kör. 30. Abauj megye : Szentimrey Elek szepsi kerület. 31. Tolnamegye : Ilets Károly pinczehelyi kerület. 32. Heves megye : Almási Sándor szolnoki, kerület. 33. Horánszky Nándor fügedi kerület. 34. Sipos Orbán Jászberény. 35. Baranya megye: Jókai Mór dárdai kerület. 36. Vajda János siklósi kerület. 37. Simonyi Ernő szalontai kerület. 38. Helfy Ign­ácz sz. lőrinczi kerület. 39 Pest megye : Vidacs János dunapataji kerület. 40 Földváry Mihály keczeli kerület. 41. Benyezky Ödön gödöllői kerület.

Next