Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1875-01-02 / 1. szám
itt egy rand köntösre való, a legújabb divat a kisaszszonynak nagyon fog tetszeni, szőkének kék, elragadó szép! Ez album elefáncsont boritékával e garniturálatos rózsafából kérem a fiatal tovisasszonytak elegáns, Julisnak egy karinczára s egy vizitkára való uj divatu karton. . . . Csak 32 frt. A krajczárok elmaradnak Tetszik kérem?“ Mindez egy szuszra mondatott el. Az ár kifizettetett. Ajánlom magamat! Míg e kicsinység pár percz alatt megtörténik, a bolt zsufolásig telik. Sip, dob, tej, sajt, alma, virág, kalap, czipp szilva mindennek akad vevője, talán még az eladó leánynak is. A nap leszáll. . . . Meggyűlnek a lámpák, ragyogó fényre lobbannak a karácsonyák, kezdődik a gyermekek örömnapja, a család boldog órája. Apraja nagyja ártatlan örömmel csüng az eldoradon, a bőség szaruján, melyből mindenkinek valami meglepő, gyermeknek manna buli. Mily öröm . . . mily boldogság! ... Ti szegények, ti árvák — nektek nincs fogalmatok a városi kortársak karácsony estjéről. . . . Most neki rohan az ártatlan nép, az arany gyümölcsök a ruhadarabok leszedetnek s a karácsonyfa pár percz múlva tarolt lesz. Végre a gyertyák ki — az emberek italusznak. Jó éjt! . . . A nap felkel. . . . Karácsony-napja van. Az emberiség megváltójának születésnapja, a keresztényvilágnak örömünnepe. Épen ezernyolczszázhetvennegyede. Sok idő, de azért szokatlan, mert ki e nap született, örökre élni fog! . . . A brassói magyar dalárda is uja született. Meddig fog élni? ..... Alapszabályai egész alapjában újra módosíttattak. Tagjai nemcsak az iparos osztályból, hanem az intelligens körből is egy zászló alá sorakoztak. Lesz szakértő karmester, szakavatott működő tagok, zongora, zászló s nem kevesebb, mint az a remény él, hogy a közelebbi Szegeden tartandó orsz. dalárünnepélyen a brassói magyar dalárda is szerepelhet, úgy legyen! . . . F. hó 26-án a polgári körben összejövetel r estély volt, ezúttal a kilencedik. Fesztelen házi mulatság, szellemi élvezet. A dalárda öszhangzó, a magánkar kellemes énekével, a szavalók ügyesen alakított előadásukkal teljesen kielégítik a szép számmal összegyűlt polgárság műérzékét. A kör célját, a polgárok társasulását, szellemi, anyagi érdekeinek előmozdítását szakemberek előadásainak meghallgatása által, nyilvános felolvasások stb. tartása által vélte elérni. A kör uraztratósáerának ,a rendezőknak s nehány ügy barát közreműködésének köszönhető hogy eme nemes cél napról-napra el lesz érve. Az összejöveteli estélyek célhoz vezető eszközök. S ki közelebbről, tehát rém szemüvegen, mint a Nemere 95. számában tudósitója nézi ezen estélyeket s szivén hordja a nép nemes fejlődését, be kell vallania, hogy ennek ily nemű intézmények adhatnak életet s „valóban adnak is, s hogy ily után hatva, alkotva, a haza fényre derül. Szóval: az idegen elemek közé ékelt brassói magyar polgárságnak az összejöveteli estélyekre nagy szüksége van. Az ok a célban van, melyhez mint eszköz szolgálnak, s melyet fenn emlitek. Mellékesen megemlítem, hogy a múlt hó 2- án tartott imént nevezett tudósító szerint zűrjei között (jól) rendezett összejöveteli estély tiszta jövedelméből 5 frt, tavalyi deficitet fizetek ki Pollák nyomdász urnak, elkészített nyomtatványokért s a f.lió 26 án tartott estély tiszta jövedelmét, 14 frtot a kör pénztárnokának átadták, mely körülmény legilletékesebb bírálója a rendező bizottmánynak. Újévi viszontlátásra! J . Várimádok úgy ismerjük a magyarokat, mint hölgyrablókat s ezért egészen gyűlöli népünk őket... . Sz.ávántuli testvéreink. Ha a magyarok úgy nyomnak, hogy többé nem tűrhetitek, hívjatok rögtön segítségül minket. Mi szomszédok, mint egy ember védelmezőkre fogunk kelni, elpusztítjuk ama zsivány fészket, kiüldözünk, kiirtunk mindent — a mi magyar! r£AM€EA, A börönd-tolvaj. •*— Életkép. — Fordította : Sándor Kálmán. (Vége.) — Jó tehát — felesém kissé nyugodtabban és Narquois tekintetéből is azt olvastam ki, hogy azon szándékomban, miszerint bőröndöm tartalmából csakis az elkerülhetetlenül szükségeseket nevezem meg, megerősíteni akart. — Négy ingem van ott, kezdem számítani, — különböző gallérok és kézelők, egy pár kefe, fésű és igy tovább : „Julius Caesar élete“ és több más könyv .. . — Nagyon jól van ! — mond a hivatalnok fej biczczenléssel -- urasága bőröndje könnyen azonosittatni fog. Hányadik szobába vitte a hordár a bőröndöt? Én megmondtam a kívánt számot, de megjegyeztem, hogy csupán idővesztegetés lesz, ha valakit a szállodába küldenek , mert mindketten, én és barátom a letartóztatott Jean Duvalt, a bőrönddel kezében az utczán láttuk átmenni. —• Mindegy ! — felelt az udvarias rendőr — de mi mindjárt az elején akarjuk kezdeni. — e közben két emberének parancsot adott, hogy először szállodai szobámba nézzenek a bőrönd után, egy rövid negyed óra alatt már visszatértek, és pedig mit látok ? bőröndömet is magukkal hozva. Egész meglepetéssel ugrottam fel a székről. De ki írja le bámulásomat, a midőn elmondják, hogy a bőröndöt egész nyugalmasan a szobámban találták meg ! — „Magáénak ismeri-e a bőröndöt ? — kérdd a rendőrfőnök. És lesz szíves önmaga felnyitni azt, hogy a benne lévő tárgyak a mondottakkal azonosíttassanak.“ Én felnyitottam a bőröndöt, és örültem, hogy a tartalmát én szedhettem ki, a kevés ruha és fehérneműt, „Julius Caesar“ életét néhány kefét és egy pár könyvet emeltem ki abból. De ha én a tartalom többi részét a rendőrségtől elrejteni akartam, — —e fáradságtól meg is kímélhettem volna magamat, mert ott semmi egyéb nem volt . . . — „Urasága mindent pontosan megkapott. Ezek valóban azon tárgyak, melyeket előbb említett. De nekem úgy tetszik, mintha mégse érezné magát teljesen megelégedettnek És pedig ez határozottan az ön bőröndje, nemde? és a tartalom is ugyanaz ?“ . . . Engedélyt kértem, barátom Charles Narquoisval egy pár szót váltani. Azt tanácsla nekem, hogy ily körülmények között jobb a megelégedettet szintem, és én is jobbnak látva, így is tettem. Csak most jöttem rá, hogy az egész esemény nem mint idáig gondoltam tolvajlás, hanem csak rendörcsíny volt, hogy engem a „Lanternes“ laptól megszabadítsanak, mégpedig oly gyöngéden, amint csak lehetséges. Bőröndömmel hagytam el a rendőrséget a nélkül, hogy az utczán mellettünk elhaladó Jean Duvallal szóba is ereszkedtem volna. Narquois és én ismét visszatértünk a szálloda éttermébe s a félig kiürített üveget egészen kiittuk. Mindkettőnk véleménye találkozott abban, hogy a rendőrség tiltott portéka vásárlásomról későbben értesült, mintsem más módot, mint e cselszövényest alkalmazta volna , ami nekem oly bámulást és haragot okozott. — Ez a semmirekellő valószínűleg csak akkor fürkészett ki, mikor már a hajó indulófélben volt , mondom én. Csak tíz perczig ne jött volna még, úgy én most „Lanternes" lapjaimmal együtt szerencsésen Angliába érkeztem volna. — — „Egészen az én véleményem" válaszolt Charles Narquois. „De akkor e kellemes estét nem tölthettük volna együtt el." A midőn másnap bőröndömmel kezemben, a Dover-gőzhajó kikötő hídjára lépek, a híd karfájára támaszkodva egy rendőrt pillantok meg. Én tovább haladtam épen arra felé, és midőn a kezét katonás üdvözletül sapkájához emeli és ama bánattelt arctot akarja újra elővenni, amellyel engem tegnap oly szerencsésen rászedett, megismertem az általam letartóztatva volt Jean Duvalt. — Kérem, kérem semmi mentegetődzés ! szabnám félbe bőbeszédű védekezését, hogy a sok üres szónak elejét vegyem. Ha nem mondja el inkább nekem, hogy történt ez az eset ? Most már nem árthat önnek semmit, ha az iskola illetőleg bourean titkokat ki is fecsegi és mondja meg, hogy jött rá, hogy bőröndömben „La Latentes“ is ott van. Mint tudja is ön, én idegen vagyok azonnal elindulok innen, és 'i Román lapszemle. A román ellenzéki lapok már megkezdték az izgatást úgy a hatósági, mint a bekövetkező választások tekintetében. A „Gazeta Tr.“ 90-ik számában állítja , hogy a románok passivitását csak a pesti kormánnyal szemben kell érteni, azt pedig soha sem tanácsolta , hogy otthon tűzhelyeikben (municipium) s legnagyobb erélyt és tevékenységet ne fejtenék ki s a hatósági ügyek vezetésébe minél nagyobb befolyást ne kellene szerezni. Az „Albina" pedig külön lenyomatban a választási törvényt árulja s felhívja a papokat, tanítókat és jegyzőket, hogy azt a népnek magyarázzák meg, s oda működjenek, hogy választásoktól egy román se tartassék vissza. Az „Alb." egyszersmind egy újabb politikai hitvallást tesz s a nélkül, hogy a véleményeket előhangolni kívánná, nyilatkoztatja, hogy, ha a nemzet értelmisége a jelenlegi súlyos körülmények közt valamely újabb combinatióba bocsátkoznék s közmegállapodásra jutna annak elhatározásában, hogy a román nemzet minő magatartást kövessen a jövő országgyűléssel szemben — ő az ,,Alb." kész e határozatnak magát alávetni s annak értelmében tesztel lélekkel szolgálni ! Annak jeléül pedig, hogy az uj szerb kormány a magyarok s illetőleg Magyarország irányában minő barátságos indulattal viseltetik — a brassói „Gazetta Tr.“ egy kivonatot közöl a kormányhoz közel álló „Glas Javnosti" felhivásából, melyet a Dunán inneni és túli szerbekhez intéz: „A magyar állép úgy jár el a szerbek irányául, mint az utónálitasok ellen. Ők Q.j - ■hívj&k j— — HzjI iiciiizjtHí coi. gressust önkényes és, zsarnoki módon, mint feloszlatta a katonai végvidéket is a nélkül, hogy az érdekelt népet megkérdezte volna, ők kir. biztosokat küldenek a nép nyakára, lábbal tiporják a nép jogait, a szerb községekből saját uradalmakat faragnak s az iskolákból a szerb kézikönyveket kitiltják. A mi szamádatagánjaink — a mi igaz — most rozsdások, de mindamellett léteznek. S hiszik-e a magyarok, hogy mi segédkezet nyújtunk nekik, ha egy válságos helyzetbe jutunk? Istenünkre s hitünkre esküszünk, nem! sőt biztosítjuk, hogy, csak roszat és romlást készítünk számukra. Mi szui háromszéki ,,Erzsébet-leány árvák tíz“ kezdő bizottmányának elsti évi működése 1873. október 12-étöl kezdve. (Vége.) Foglalkozott e tárgygyal a bizottmány s kiváltképen annak gondos elnöke már az árvaházi munka kezdetétől fogva, de nagyja e munkának erre az évre esett. Az ideiglenes helyiség, hol az intézet élete kezdődött, csak hat árvám is szüle lévén, a városi és a volt gyalog századosi lakot szerződés szerint megvette. Azonban e lak bérlője a bérletet félbeszakitni, s a lakot az intézetnek átadni hajlandó nem lévén, kellemetlen összeütközések kikerülése tekintetéből az intézet más tágasabb és sokkal alkalmasabb ideiglenes helyiségbe szállásoltatok be. Ez a ház — az 1818 előtt fennállott 2-ik székely gyalog ezredbéli őrnagyi lak — mind a tekintetben nagyon alkalmas és czélszerűnek mutatkozván, akkorra is, ha az intézet több Árvával lesz megtöltve, egy szerencsés órában tett indítványra a bizottmány elhatározza, hogy az első szerződésről letérve, minden gondját ezen helyiségnek örök árom megvételére fordítsa. Körültekintő figyelmes eljárás, maga helyén és idejében tett kérések, alkalmas egyéniségek pártfogásának megnyerése, fáradatlan gond és utánjárás megsegítek e munkában is a bizottmányt annyira, hogy ma csaknem teljes bizonyossággal tekintheti az említett lakot a gondja alatti intézet állandó helyiségének, s örömmel vetheti figyelmét annak, mely minden tekintetben kedvező és alkalmas, lehető legczélszerűbb berendezésére és kicsinositására. Mennyi idő, mily éber figyelmet és gondot, s minő odaadó munkásságot kívánt a három fő tárgynak biztos, visszaesés nélküli vezetése s elintézése azt könnyű elgondolni. És a lelkes bizottmánynál ebben semmi hiány nem volt, aminek bizonyságául szolgáltat az, hogy mind ahárom ágában munkássá- 0.Z....!- jutalmazta buzgó fáradsélt. E három fő tárgy mellett szám nélkülinek megtrthatom azon mellékes dolgokat, melyeket még ez év folytán tett és végzett a derék bizottmány. A látogatásoknál részletes vizsgálat a bútorzatnak, a gyermekek ruhaneműjért, ételnek, rendnek, tisztaságnak, az árvaanya eljárásának, a gyermekek tanulásának , a pénzügyben : ívek begyűjtése, új adományok szedése, rendezése, a tőkék biztos elhelyezése, számadási könyvek helyes formájának megállítása, a pénz biztosítása, kikölcsönzés szabályainak megállítása stb. az árvák felvételénél , azok felkeresése, gondos megválasztása, szükséges okmányaik átvizsgálása.