Nemere, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-03-31 / 26. szám

26. szám.______ Sepsi-Szt-György Szerda, 1875. márczius 31. Ötödik évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Főpiacz, Darabos Ferencz­­féle ház, hová a lap szel­lemi részét illető közlemé­nyek küldendők. Megjelenik ez a lap heten­­kint kétszer, szerdán és szombaton. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hord­va vagy vidékre postán küldve Egész év : 6 ft. — kr. Félévre . 3 ft. — kr. Negyedévre 1 ft. 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petitsírért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nyílt tér sora 15 kr. és közgazdászai lap. Kiadó­hivatal: P­o­­­­­ák­ Mír könyvnyom­dája, h­ová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmen­tesen intézendek. Politikai, társadalmi, szépirodalmi Előfizetési felhívás * Va­g­y a*« czimű­ politikai, társadalmi és közgazdászati lap V. évfolyamára. Előfizetési feltételek : Április­-drez. ... 4 fit 50 kr. Április — okt. . . . 3 frt — kr. Április—június ... 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó­­hivatalának Sepsi-Szent-Györgyön, Csiki utcza el­. sz. a. küldendők. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetéseiket megújítani — miután felesleges példányokat nem nyomatta,ihatunk. A „Nemere“ kiadóhivatala. A király utazása. I.-Szt.-György, m­árcz. 27. Az osztrák-magyar monarchia uralkodójá­nak utazása két nevezetes momentumnak képezi előjelét. A király találkozása Viktor Emánuellel­ még egyrészről viszonzása azon látogatásnak, amelyet az olasz király a mi királyunknál a bécsi közkiállítás alkalmával tett, másrészről egy diplomatikai akc­ió. Mióta Viktor Emánuel Rómát Itália fővá­rosává tette, azóta a papi hierarchia mindent elkövet, ellene s bizonyára, hogy erőszakkal is kísérletet tenne a pápai város visszafoglalására, ha még volna egy olyan támasza, segélye, mint ill­ik Napoleon és ha meg volnának a pápai zuávok egész erejükben. Ily külsegélyre nem támaszkodhatva, saját magának hadi ereje nem lévén, kényszerítve van a helyzetbe belenyugodni, s csak anathemák által igyekezvén elégedetlenségét kifejezni. De hagyján az, mit Viktor Emánuel tett! Ő csak nemzete óhaját teljesítette, midőn Rómát visszaadta Itáliának. Ezzel szemben a pápai eről­ködés nem talál rokonszenvre. Hanem Bismarck i­s már tovább megy, ő megkívánja törni a pápa hatalmát, a papi befolyást. Kérlelhetlen szigorral üldözi és üldözted úgy a protestáns Németországban, mint azon álla­mokban is, hol parancsszava azon érvénnyel bir — a kathólikus papságot. Makacs következetességet tanusit ebben s úgy látszik nincs nyugta, mig a papság erejét egészen tönkre nem teszi. De Bismark láthatná, hogy nem jó a húrt a végletekig feszíteni. íme a két kathólikus uralkodó I. Ferencz József és Viktor Emánuel találkoznak. Vá­djon Bismarck nem látja­­ be, hogy e találkozás egy diplomácziai aktus az ő üldöző politikája ellen. Bismarck azt kívánja, hogy Viktor Emánuel se engedje magát el, hogy ő is épen oly hajthatatlan és szigorú üldözője legyen Olasz­­honban a papoknak, mint ő Németországban. Vik­tor Emanuel azonban jól tudja, hogy az ő kath­­ népénél korántsem találna ily eljárás rokonszenvre, de különben sem érez hajlamot az ilyen üldöző politikára. Királyunk egy ős­régi kathólikus család tagja, népének zöme kathólikus, országában nem a vallási viszály, de a békére van szükség, ő tehát még kevésbé érezhetne hajlamot Bismarckot a lejtés után követni. Nem tudjuk, hogy a két uralkodó találko­zása nem fogja Bismarckot gondolkodóba ejteni és a lefelé vezető útról, ha nem is visszatéríteni, de azon legalább megállítani. Királyunk utazásának egy másik nevezetes momentuma a dalmácziai ügy. Régen vitás kérdés volt ez a monarchia két része közt s habár jog szerint a magyar korona tartománya is Dalmáczia, mégis Ausztria birtokában van. A király meggyőződést ment­het most ez utazása alatt, hogy milyen bánás­módban részesíti e tartományt Ausztria. Meggyőződést szerezhet a silány és elha­gyatott állapotról, a szellemi és anyagi élet nyo­morúságáról Dalmácziának elszomorító és leverő képe meg fogja értetni királyunkkal, hogy mit kell tenni. Ha a jog szerinti következtetés nem is adná nekünk Dalmácziát, de már az az elkeserítő tény, hogy e hajdan híres és klassikus föld, mostoha gyermek módjára ily pusztulásra juttat­tatok, az osztrákok bureaukratikus kormányzása által — mindenesetre elég érv, hogy Dalmáczia visszaadassék Magyarországnak, mely kedvezőbb jövőt adand neki. A két momentum, mely királyunk utazá­sával kapcsolatban van — óhajtjuk, hogy jó gyümölcsöket teremjen. * A bécsi magyar minisztertanács a teendők megbeszélésével foglalkozott Úgy vélik, hogy az or­szággyűlés május végén befejezhető. Az új választások körülbelől aug. és szept. hónapokban lesznek. — Az északkeleti vasút ügyében a kormány még ez ülés­szak alatt jelentést tesz a háznak. A többi vasút ügyé­nek elintézése a jövő országgyűlésre vár. Trefort fel­hatalmazást nyert a szerb kongressus összehívására. " * A közel­jövő alakulásairól írja az „Ellenőr“. Értesülésünk szerint a kormány óhajtása az volna, hogy az országgyűlés a pünkösdi ünnepek előtt legyen bezárva; ezen óhajtás természetesen csak úgy teljesül­het, ha a törvényhozó testület elvégezheti azon kérdé­sek tárgyalását, melyeket nem lehet elodázni. Az általános választások ideje mindenesetre csak aratás­­ után lehet. Számítás szerint vagy július végén vagy,­­ augusztus kezdetén, s ha ez így történhetik, akkor az­­­juj képviselőház már augusztus végén össze lesz h­tva egy rövid ideig tartó ülésezésre, mely alatt megalakul, s bizottságait és a delegációt megválasztja és a beter­­j­­esztendő költségvetést a pénzügyi bizottsághoz teszi­­ át. A rendes és folytonos munkára azután október­­ közepe előtt nem kerülne a sor. * A „Szrbilji Nál'Od“ szerint a vallás és köz­oktatási minisztérium a szerb „Maticá“-nak Budapestre tervezett átköltöztetését abbanhagyta, de egyúttal a „Matica“ hivatalnokainak szándékolt fizetésfölemelését megtiltotta, sőt meghagyta, hogy a fizetések lehetőleg alábbszállí­ttassanak. * A közös hadügyi minisztériumban — mint ír­ják — erősen dolgoznak már most az 1876-iki költ­ségvetés összeállításán. Ennek oka különösen az, hogy a métermérték már a jövő évben behozatván — a hadsereg élelmezésénél sok mindenféle út meg át­számítást kell eszközölni. Nevezetesen pedig felszán­dékoznak emelni a legénység húsjárulékát — ami le­het, hogy egy közember napi járandóságát tekintve nem lesz valami jelentékeny megadóztatás, de tekintve a nagyhatalmi állással járó 800.000 főnyi katonaság együttes hosszaporítását, jókora megadóztatásra lehet kilátásunk, de a közös hadügyminiszter úr még pénz­beli adót is fog a delegáczióktól kivonni — mennyi­ben minden közlegény léningját meg akarja javíttat­ni 2 krajczárral. Erről nem írják: várjon naponkint-e vagy hetenkint? Hanem így is, úgy is csinos pozíczió kerül ki belőle. (Íme a Moloch! Nosza édes hazám s nemzetem ! állítsd helyre az államháztartásban az egyensúlyt!) * Az „Albina“ írja : A román ellenzéki lapok a nemzetiségi klubnak — közelebb nyilvánított maga­tartásáért: a nemzeti programmszerű párt önállósá­gának feladását s ebből f­olyólag, a párt s annak tö­rekvései iránti bizalmatlanságot lobbantnak szemére. A vádakra Bobescu úr az alábbi politikai magya­rázatban ad választ: «A hatalmon lévő magyarok — a közös haza lakosságának kisebbsége, a jól roszul kezébe adott hatalomnál fogva nyíltan arra törekszik, sőt erősza­kolja, hogy a közh­aza kizárólag és örökre — csak magyar legyen! Magyar törvényhozás, közigazgatás hadsereg s a többi kell neki a haza összes népeinek számlájára; más szókkal, hogy a magyar népnek le­gyen joga táplálkozni, megerősülni s létesét biztositni — a nem magyar többség kifosztásával. B­­ár a magyar törekvéseket jogosultaknak tartja, — ha az a nem magyar többség oly silány és nyo­morult, hogy egy erélyes küzdelmet és ellenállást nem bir megállni — saját léte fentartásának érdekében. Ez ily jogosult volt II. József, Bach és Schmerling kísérlete, mely sikerült volna is, ha a magyar elem, nyomorultnak bizonyult volna be! A természet törvényei szerint: a felsőbb elemnek jogában áll az alsóbb elemeket saját czéljaira felhasz­nálni. A humanitás s még inkább a kereszténység alást tan­it ugyan. De e tant a római pápától Pap Elekig — senki sem követi. S mit mondott az új kormány? hogy az ország pénzügyeit, közigazgatását szabályozni kell, mindenek felett eddig az erkölcsi tekintélyt visszaszerezni — a törvények megtartása által. A nemzetiségi párt meg van győződve, hogy a nyilatkozat őszinte és való! Amit tett tehát, az a do­log természetéből folyt — őszintén így szólván: Én is, mint ti — érzem a közkalamitást, -- én is hiszem, ti is hiszitek, hogy küzdelmeink nagy be­folyással voltak annak előidézésére; ha tehát saját ér­deküökben szűnni fog támadástok, a nemzetiségek is — saját érdekükben — pihenni fognak! - itt elősorolja 3 pontban, miben hibáztak a magyarok: a) abban, hogy a nemzetiségeket kicsinylették ; b) a nemzetiségi küzdelmek ellensugozásában annyira mentek, hogy néha saját törvényeiket lábbal tiporták; c) hogy uralmuk s nemzetiségük biztosítására — nem benn, hanem künn kerestek támaszt, irántuk merőben ellenséges elemeknél? *A zágrábi „Obsor“ üdvözli az uj horvát főispánokat s egyúttal biztosítja a budapesti köröket, hogy az uj főispánok az unió ellen nem fognak törni. A horvát kormány egyik táborból sem szemelte ki főispánjait, keresztelő levelüket s születési helyüket sem kereste, hanem csak azt nézte, hogy az illetők a közigazgatásra­­ termett, ügyes kötelességszerető egyé­nek legyenek. Az uniónak a hivatalnokok köréből azok a legjobb támaszai és pártolói, kik practice be­bizonyítják, hogy az unió nem akadály a helyes köz­­igazgatásra s az igazságos törvénykezésre nézve, s hogy Magyarországgal szövetségben élve komolyan el­érhető az, amit Magyarországból oly erősen hangoz­tatnak: Horvátországnak erkölcsi és anyagi fejlődése. Az új főispánoknak a politika nem szenvedélyük; ők a törvényeket tartva kezeikben, csak az elhanyagolt s a szenvedő népnek ügyeivel gondolnak. A politikai rendszerrel sem törődve, hanem kötelességeiket pon­tosan és lelkiismeretesen teljesítve, a népnek sorsát szivükön hordva — bármely kormány alatt is ebbeli feladatuknak eleget tenni és megfelelni igyekezendnek. A nő-emancipatió kérdéséhez. (Folytatás.) De talán mondhatná valaki, hogy ilyen nőket nincs is szándékunk az államigazgatás élére tenni s hogy a fenebbi tételek nagyon is általánosak. — Elég mivelt nőt láthatni azonban, kik ha helyesen gondol­koznak is, azt érvényesitni nem tudják s együtt tartják a lépést az általános többséggel. Mindazonáltal nem­ tagadhatni, hogy mai társadalmunk igen sok jeles csa­ládanyát mutat fel s hogy a növekedő gyermekek is igen sok jeles tulajdonnal hagyják oda a szülői ház küszöbét; de az ilyen nők csakis családanyák, nem a nagy világ emberei és igy nagyon természetesen az emancipatióra nemcsak nem vágynak, sőt méltán íté­lik el azokat a nőket, kik kirúgva a hámból vagy a társadalmat ütik pofon, vagy hetvenkedéseiknek szü­k­­ségképileg megadják az árát. És az ilyen valódi nő „egész élete a családi és nemi viszonyra van irányozva“ és az ilyen valódi „nő geniusa a tiszta gyöngéd ér­zelem.“ Itt áttérünk második argumentumunkra, miért az állami emancipatiót nem helyeselhetjük. „Hass, alkoss, gyarapits s a haza fényre derül,“ — mondja egy költő s mai időben hazánk fényre derülésére nagy szükségünk van. Közelgünk a végelégés felé s óriási léptekkel kell haladnunk, ha a végpontig el akarunk jutni. Ha a reflectáló férfiakat kizárjuk s helyükbe nő­ket engedünk, csak joggal tehetjük s igy a nőnek va­lami ellensúlyozási erővel kellene rendelkezni, mi ál­tal mégis egyenállását kiérdemelhetné. Ilyennel a nő csak egygyel rendelkezhetnék: a teremtő erővel, mely bár öntudatlanul működve — előbbre vihetné az állam­ iogy* Mai számunkhoz a „Székely Tanügy*"előfizetési felhívása van csatolva.

Next