Nemere, 1882 (12. évfolyam, 1-104. szám)
1882-03-26 / 25. szám
25. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1882. Vasárnap, márczius 26. XII. évfolyam. Szerkesztőségi iroda Sepsi-Szentgyörgyön Csiki-utcza, Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők* Kiadó hivatal: JBhrnstein JhLRtc könyvnyomdája hová a hirdetések és előfizetési pénzek bérmentesen intézendők. A hirdetmények és nyhitterek díja előre fizetendő. Politikai, társadalmi, szépirodalmi és közgazdászati lap. Megjelenik ezen lap hetenként kétszer csütörtökön és vasárnap ELŐFIZETÉSI FELTÉTEL Helyben házhoz hídra vagy vidékre postán küldve Egész évre . .. 6 frt kr. Fél évre . . . 3 frt kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Hirdetmények dija : 3 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyeg dij külön 30 kr. Nyílttér sora 15 kr. Előfizetési felhívás „NE ME RE" tizenusztodik évfolyamának második negyedére. Előfizetési feltételek : Egész éne.......................6 frt — kr. Háromnegyed évre . . . 4 frt 50 kr. Fél évre.............................3 frt — kr. Negyed évre........................1 frt 50 kr. Egy hóra.............................— frt 50 kr. Külföldre egész évre . . . - írt — ki. Előfizetőinket szívesen kérjük előfizetésüket megújítani, valamint az előfizetési pénz beküldését illető intézkedéseiket idejekorán megtenni, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, miután fölösleges példányokat nem nyomattathatunk. Az előfizetés legczélszerűbben postautalvány mellett eszközölhető. Az előfizetési pénzek a „Nemere“ kiadó-hivatalának Bernstein Márk könyvnyomdájába Sepsi-Szentgyörgyre küldendők. A „NEMERE“ kiadó-hivatala. A védtörvény, Budapest, márczius 22. itt — Már napok óta foly a képviselőházban a vita a védtörvény néhány szakaszának megváltoztatására vonatkozó kormány- előterjesztés felett s még mindig beláthatlan annak vége. A mai viszonyok közt, mikor annyi fontos tennivaló vár még az országgyűlés megvitatására, ez a haszontalan idővesztegetés megbocsáthatatlan. Idővesztegetésnek nevezzük ezt a vitát s mégpedig teljes jogosultsággal. Mert ha az ellenzék részéről beadott határozati javaslatok a kormányi előterjesztés javítását s evvel a hadseregreform nagyobb czélszerűségét mozdítanák elő, akkor csak üdvözölni tudnék e vitát. Azonban a vita körébe oly követelmények vonattak, melyek vagy időszerűtlenek, vagy pedig sokkal fontosabbak, hogysem ily mellesleg azok felett határozni lehetne. Az ellenzék egyik árnyalata sem fogadja el a javaslatot. A szélsőbal azért nem, mert neki önálló magyar hadsereg kell ; a mérsékelt ellenzék pedig azért nem fogadja el, mert a javaslat nem gondoskodik magyar tiszti akadémiáról, nem elegendően fejleszti az önkénytesi intézményt, nincs tekintettel az ország anyagi helyzetére , mert nagyobb teherrel jár. A szélsőbal tehát nem akarja a mostani védtörvény részleges javítását, mert önálló magyar hadsereg felállítását kívánja. E kívánságot el lehet mondani annak, ki a körülöttünk fejlődő viszonyokra tekintettel nincs, aki nemcsak a mostani közjogi alapot akarja megbontani, hanem Ausztriától is elszakadni akar. A szélsőbal azonban most követett kétszínű politikája szerint színleli, hogy Ausztriával közös ügyeket elismer s azontúl folyton hangsúlyozta a „törvények tiszteletét“ s e törvények közt kétségtelenül fontos helyet foglal el az 1867-iki alaptörvény, mely úgy Ausztriával való közös Ügyeinket, mint a honvédelem közösségét elismeri : kétségtelen, hogy a szélsőbal önmagával jön összeütközésbe, midőn a közös hadsereget idegennekledarálja. Legnagyobb ellenmondás pedig fitogtatott törvénytisztelési álláspontja és most hangoztatott védelmi politikája közt,midőn külön véleményében azt magyarázza, hogy azért kell önálló magyar hadsereg, mert az anyagi megtakarításokat is kilátásba helyez ; míg szónokai, midőn a kormánypártról ez cállítás tarthatlanságát bebizonyították, egyet fordulva, azt állították, hogy az önálló hadsereg — ha drágább is — szükséges, mert nem az olcsó hadsereg a jó, hanem az, mely területi integritásunknak és intézményeinknek biztosságot ad. A szélsőbal részéről az, hogy a közös hadsereg e biztosságot nem nyújtja, csak állíttatott, de be nem bizonyíthatott. Mi bizony bajos is lett volna, mert hogy területünk bármely része vagy bármely intézményünk a közös hadsereg miatt bárhol veszélynek lett volna kitéve, — ezt eddig senki nem látta, de még a szélsőbaltól sem hallotta ; ez állítást csak most találták ki, csak hogy egy drágább hadsereget ajánlhassanak. Hogy az önálló magyar hadsereg fentartása sokkal nagyobb költségünkbe kerülne a most ránk eső hadügyi kiadásoknál, az bizonyos, s így hogyan lennénk a pénzügyi megtakarítással s pénzügyi bajainkból való kibontakozással melyről azt állítják, hogy a közös hadsereg mellett lehetetlen s hogy lehetősége csak az önálló magyar hadsereg felállítása mellett gondolható ? — Oly játék ez a szavakkal, mely oly pártnak, mely komoly gyanánt akar vétetni, meg nem bocsátható. De ha időszerűtlennek s mostani viszonyaink közt megvalósíthatlannak kell kijelentenünk a szélsőbal álláspontját, a mérsékelt ellenzéké teljesen érthetetlennek tűnik föl. A mérsékelt ellenzék követelményeinek egy része nem tartozik a véderőről szóló törvénybe. Mert hogy például a magyar ifjaknak a tiszti vizsga letétele magyar nyelven engedtessék meg, hogy magyar tiszti akadémia is legyen, ez oly czél, melyet a kormány és delegácziók útján kell elérni, de melyet a véderőtörvény keretén kívül kell hagyni. Hogy a katona kiképeztetése három évnél rövidebb idő alatt is lehetséges, azt elismeri mindenki, de mint Éber Nándor monda : „a szolgálat szükséges tartamát egész biztossággal egy állam sem határozhatja meg azon egyszerű oknál fogva, mert minden államban a lakosság egy része sokkal előbbre haladt, mint a többi, úgy hogy ami az egyikre elég lenne, soha sem lesz elég a másiknak. Én azért én azt hiszem, hogy a szolgálati idő tartamának kérdését nem törvény útján kell megoldani, hanem adminisztratív úton kell szabályozni, t. i. a hadügyminisztérium és a hadügyi közegek hivatása az átlagos időn belül a viszonyoknak megfelelőig intézkedni.“ — Ez állásponttal szemben az ellenzék szónokai azt fejtegették, hogy ne évhez legyen kötve a katonáskodás, hanem a kiképeztetés mértékéhez s hogy kiki akkor bocsáttassák szabadságra, mikor kiképezve van. Oly hóbortos ötlet, mely a harczképességet cliqitek befolyása alá helyezné, cselszövények tárgyává tenné, melylyel valószínűleg karöltve járnának a corruptio és protectio is. A képviselőház folytatta és befejezte a véderőről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Steinaker Ödön a törvényjavaslat mellett, Sizs Gyula Ugrón határozati javaslata mellett, s végül Berzeviczky Albert szintén a törvényjavaslat mellett beszélt. Beszédében különösen Mezey Ernő beszéde ellen polemizált, kijelentve, hogy saját és más tapaszta- A „Nemere“ tározója. Eppur si move. Francziából : Perdi Emil. A világirodalom egyik legkiválóbb szépirodalmi és ismeretterjesztő folyóiratának, a „Revue des Deux Mondes“ пак 1876. évi október 1-ei kelettel kibocsátott füzeteiben Méziéres A. Berti Domokos adatai nyomán közzé teszi „Galilei pere“ czim alatt amaz érdekes esemény lefolyását és körülményeit, mivel az emberiség harmadfél század óta foglalkozik s hasztalan iparkodik vala felőle tisztába lőni, minthogy az idevonatkozó kéziratok gondosan el valának rejtve a kiváncsi és gyanús pillantások elől a hallgatag Vatican labyrinthjai- ban. A világtörténelmi fontossággal bíró esemény vázlata olvasóink előtt is ismeretes, de egy közhasznú magyarázó szótárban sincs oly szépen, világosan, terjedelmesen és szabatosan előadva, mint az említett folyóiratban. — A műveit igényeknek vélünk szolgálatot tenni, ha, bár gyarló fordításban is, az érdekes közleményt átvesszük, mellőzvén azonban annak előrészét, mely a franczia irodalmi viszonyoknak a kérdéssel szemben elfoglalt álláspontját tárgyalja. Mielőtt a dologra térnénk, olvasóink emlékezetének gyámolítása végett néhány szóban egy kis tájékoztató bevezetést írunk tárgyunkhoz. — A csillagászat tanulmányozása az ősnomád népek megfigyelő tehetségének fejlődésével egykorú; mindazonáltal, ha rendszeres csillagászatról akarunk beszélni s különösebben a keresztyén korszakban, legelőször Ptolemeus Claudius nevénél kell megállapodnunk, ki az addig is nagyobbrészint puszta szemlélődésen alapuló csillagászati ismereteket összefoglalva s rendszerbe szedve, azt állította Kr. u. a II. század elején, hogy a világegyetem központja a föld s e körül forognak a nap s a naprendszer addig ismert bolygói. 1473 ban e nézetet Copernicus Miklós megczáfolta ugyan s a naprendszert helyesen fürkészte ki s magyarázta, de a mindent uraló r. kath. egyház félvén attól, hogy az uj tan megingatja ama bibliai helyek érvényét s tekintélyét, melyek a természet rendjéről és tüneményeiről szólván, a Ptolemaeus tanaival egyeznek, ennek tételeit tette hit és tudás tekintetében egyetemes érvénynyel bírókká és mindenkire általánosan kötelezőkké. Galilei, a híres csillagász, ki 1610 óta mint pisai tanár számos új fölfedezéssel s tantétellel gazdagította a természettudományt, szintén belátta a Copernicus féle tanok igazságát s midőn ennek kifejezést adott, először megintetett, másodszor az inquisido előtt perbe fogatván, esküvel fogadta fel, hogy visszavonja mindazon állításait, melyeket a föld mozgására vonatkozólag koczkáztatott ; s a néphit szerint midőn esküjét elmondva, helyéről fölkelt volna, akkor mondá eme világra szóló jelmondatot: eppur si move! — és mégis mozog (t. i. a föld.) Mint látni fogjuk, ez nem bizonyos, sőt valószínűtlen is, hogy épen ott történt volna , csak az bizonyos, hogy Galilei föllépte után ama jelmondat tartalmának igazságáról mindenki meg volt győződve, de e meggyőződés tekintetében a közvélemény Galileit tartja elsőnek az egyenlők között. A többit bővebben a „Revue des Deux Mondes“ idézett czikkéből. I. ............A már ifjúkora virágjában meglepő fölfedezéseiről s a paduai egyetemen szerzett tanulmányai mélységéről híressé vált, Florenezben és Velenczében ünnepelt s egész Italiában csodált Galilei nagy munkáit egy erejében és dicsőségében önérzetes férfi bátorságával folytatta, midőn egyes könnyűszerű jelenségek félremagyarázhatlanul felismertették vele, hogy kutatásai biztonsága érdekében nem volna fölösleges a szent collegium kegyét megnyerni. Tehát 1611 ben az örökvárosba utazott, lelkében a legnagyobb nyugodtság érzetével, dicsvágyától ösztönöztetve s azon reményben, hogy fölfedezései a római udvar legbefolyásosabb egyéneit érdekelni fogják. Epen pályája várpillanatában érkezett meg, minthogy azelőtt nem nyugtalanították vala a theologusok ellenvetései , tanulmányait a világegyetem alkotmányára alapítván, reá nézve a legkényesebb feladatok egyike vala, hogy az egyház rokonszenvét vagy legalább közönyét előre biztosítsa a maga számára ha teljesen szabadon akar eljárni dolgaiban. Abban az időben a római udvar egész Itáliában és különösen Florenczben, hol Galilei tartózkodott, oly nagy morális tekintély volt, hogy az ilyetén kérdésekben, mielőtt elfogadták volna, tőle várták a leghelyesebb csillagászati vívmányok kijelentését. A toscanai nagyherczeg csak ujjongani tudott a Jupiter holdjai felfedezésén, mi a „csillagászati híradó”ban jelentetett ki s annál készebb volt hitelt adni annak, minthogy az uj csillagok családja nevét vették vala fel; mindazonáltal neki is meg kellett hajolni azon körülmény előtt, hogy az a tudományos világ által egyhangúlag csak akkor fogadtatik el, ha Rómában helyeselve és megerősítve jön. Ott székelt a „római collegium“ czíme alatt a tudományos és vallásos kérdésekben feltétlenül érvényesen ítélő ama törvényszék, melynek végzései tettek törvényt a katholikus világnak. (Folytatsa, következik.)