Nemzet, 1883. január (2. évfolyam, 2-30. szám)

1883-01-09 / 8. szám

Budapest, január 8. Még csak az egyptomi kérdést sem bírta a múlt év megoldani, daczára annak, hogy meglehetős »tiszta asztalt« csinált ennek szá­mára, természetesen a maga érdekében — Anglia. Mert habár most Granville jegyzéké­vel újra visszajön az vezetve a diplomatia körébe, egy jó darabig Anglia csak a maga szakállára dolgozott; nemcsak leverte és el­ítéltette Arabit és társait, hanem keresztül­vitte az ország pacificatióját, a csendőrség és hadsereg szervezését is, és most mindezt egy­szerűen bejelenti Európának; de nem kérdi intézkedései felől véleményét, hanem csak arról biztosítja, hogy a Suez-csatornát, nézete szerint is, biztosítani kell a szabad kereskede­lem számára, tehát semlegességét továbbra is meg kell óvni. Most már az a kérdés, hogy mit csinál ezzel szemben Európa? Beleszól-e megkérde­zés nélkül, ítéletet fog-e mondani Anglia el­járása, egyptomi intézkedései, Egyptom sorsa felett; vagy pedig beéri az angol nyilatkozat­tal és hallgat tovább, mindaddig, míg Anglia szándékai, a dolgok fejleményei segedelmével ki fognak domborodni ? A nyugati hatalmak közül legtovább Francziaország haladt »pari passu« Angliá­val. A Gambetta-cabinet alatt épen párhuza­mos actióra is hajlandóságot mutatott, sőt még a második Freycinet-kabinet is épen azért bu­kott meg júliusban, mert actiót akart és erre hitelt kért. A Duclerc-cabinetet hat hó alatt folyto­nosan, ezen szavazat hatása paralysálta min­den diplomatiai lépésében s e kabinet csak most árult el egy gondolatot, midőn szelíden, udvariasan bár, visszautasítá Granville felhí­vását, a pénzügyi ellenőrzésben való elnök­ségre nézve. Ez még sokféle magyarázatra és fordulatra fog okot szolgáltatni, mert annyi bizonyos, hogy ezentúl az európai hatalmasságok kö­zött az egyptomi kérdésben csak tinta és nem vér fog omlani, miután Angliában volt annyi mérséklet, hogy egyik európai hatalmat sem provokálta egyptomi cselekedetei és intézke­dései által, mert a­mit tett, annak katonai szükségességét és a belbéke helyreállítása ér­dekében való nélkülözhetlenségét indokolni is tudta, a csatorna szabadságának hirdetése és megszálló csapatainak leszállítása által pedig még azokat is megnyugtatni látszik, kik főleg Franczia- és Olaszországban — gyanúval ki­sérték működését. (HH­­ . Természetes, hogy ez az ítélet, ez a be­nyomás csak a dolgok jelenlegi állása sze­rint áll meg, hogy később Anglia nem fog-e praetensiókkal fellépni — vagy in­tézkedései és a khedive kormányzási kísér­lete nem fognak-e — eredményteleneknek bizonyulni, azt mi nem tudjuk; azt azonban constatálhatni véljük, hogy Anglia eddigi magatartása Európát, főleg Közép-Európát épen nem nyugtalanítja. Ha tehát Franczia­ország most vonul vissza a tárgyalásokból, melyeket eddig egyedül folytatott és ezzel le akar mondani azon szerepről is, melyet Egyp­tom pénzügyi ellenőrzése tekintetében neki Anglia meghagyni akar, ez vagy azt bizo­nyítja, hogy gyanúja van, hogy Anglia en­nek fejében tovább menő és nagyobb ura­lomra vágyó terveket ápol, vagy azt, hogy a pénzügyi ellenőrzés ellen eddig felhozott, és, mint mondják a lázadásra is befolyással bíró panaszok folytán, magát más kedvéért, (angol kézben van az egyptomi adósság nagy része) ennek a gyűlöletnek kitenni nem kívánja. Van azonban egy harmadik lehetőség is, és attól tartunk, hogy ez lesz a való — és áll ez abban, hogy a franczia kormány sokkal kevésbé bízik önmagában és hely­zetében még mint Angliában is; és látva azt, hogy Európa milyen filosoficus passivitásba van mélyedve, gondolja magában a német közmondással: Kommt Zeit, kommt Rath — és minden obli­­góból kivonja magát. Hanem, hogy így a kormányok nemzet­közi politikát nem csinálhatnak és hogy így a függőben levő kérdéseket meg nem oldják, az a dolog természetében van. Ex nihilo, nihil fit. És ha Francziaország Közép-Európától akar e tekintetben tanulni, ebben az egyben nagyon, de nagyon csalódik. Közép-Európa állása — úgy Angliával, mint Egyptommal szemben, — egészen más, mint Francziaor­­szágé. Angliának úgy politikai, mint keres­kedelmi, sőt újabban a gyarmati politika tekintetében is versenytársa lévén, ennek ha­talmi és kereskedelmi terjeszkedése, vagy csak egyszerűen befolyása és összeköttetéseinek nö­­vekedése Francziaországra nézve sokkal ve­szedelmesebb, mint más európai államokra nézve. És így a­hol még ezek nyugodtan és passive viselhetik magukat, a­mint eddig, fő­leg Anglia rendkívüli mérséklete és óvatos­sága mellett — az egyptomi ügyben bizvást tehették, — azt Francziaország vagy csak azon áron teheti, hogy később nagyobb erő­feszítéssel foglaljon állást, vagy hogy szépen félretolatja magát. Természetes, hogy ezt bizony nehéz meg­magyarázni annak a nagy közönségnek, mely most Francziaországban ultraradicális ten­­dentiákkal saturáltatik, de hát ennek átka rendesen vagy erőszakos vagy tétlen kül , sőt belpolitikában is szokott mutatkozni. Ezzel csak a legújabb mozzanatot akar­tuk jelezni, az egyptomi politikában , nem pedig nyugtalanságot elárulni, mert bsz, ed­dig legalább monarchiánknak erre oka nincs. Nem mondjuk, hogy ha francziák vagy ola­szok lennénk, akkor is ily nyugodtak marad­nánk , de hát nem szükséges, hogy a más feje fájjon nekünk. Érdektelenek nem vagyunk, mert Egyp­tom sorsa, a csatorna szabadsága és a nem­zetközi viszonyoknak ezekkel kapcsolatos fejlődése politikai és kereskedelmi érdekeink­be vág ; a nemzetközi bíróság és Egyptom belszervezete által pedig több polgártársunk érdekei vannak közvetlenül érintve. Ezeket azonban nem veszélyezteti semmi és ez is ind­ok arra, hogy tovább is nyugodtan szemlél­jük az egyptomi dolgokat. A dualismus s a magyar befolyás. Tudvalevőleg a »Pesti Napló «-ban Kossuth csak nem rég azt bi­zonyítgatta, hogy Magyarország mióta a világ világ, soha kisebb tekintetben nem részesült, mint mióta Deák Ferencz a dualismust megalkotta. Kossuth nem vonakodott egész positíve is reá­mutatni, hogy Ma­gyarország az osztrák házból származott uralkodók egész sorozata alatt több jogszerű és tényleges befo­lyást élvezett, mint mióta az »elalkudás pártosainak« alkotmánya lépett életbe. Most ugyanabban az orgá­numban, mely ezeket a nagy mondásokat közölte, Kossuth egy hajdani párthivétől találunk fejtegeté­seket, melyek a régi Magyarország s a mostani Ma­gyarország helyzetének s államjogi megbecsültetésé­­nek mértékére nézve igen érdekesek. Pulszky Fe­rencz hasonlítja össze az 1848. előtti Magyarországot a mai Magyarországgal s e részben a következő re­­miniscentiát beszéli el. »Midőn a második bécsi dele­­­gácziónál, úgymond, gróf Mailáth Antal volt az el­­­nök, meglátogattam a magyar kanczellária palotájá­ban s kifejeztem örömömet, hogy ugyanazon terem­­­ben tehettem nála tiszteletemet, melyben engemet »negyven évvel előbb először fogadott. »Mennyire »megváltoztak az alatt a körülmények!« szólt ő, »higgje el, hogy önnek, mint egyszerű delegátusnak »most nagyobb befolyása van a politikára, mint ne­­­kem volt kanczellár koromban. Akkor a magyarra »nem hallgattak.« Azt hisszük, e megjegyzések ma­guk elegendők, hogy napnál világosabban kimutassák azon állítások alaptalanságát, melyek a mostani al­kotmányt vádolják azzal, hogy Magyarország tekin­télyét eljátszotta. A román alkotmány módosítása. A karácsony előtti utolsó ülésben az alkotmány módosítására vo­natkozó javaslattal foglalkozott a román senatus és képviselőház. Módosítani fogják az alkotmány 1. pont­ját is, a­mely fejedelemségről szól, nem királyságról, továbbá az állam fejének neve domin (ur) helyett rege (király) lesz. Legnagyobb fontossággal bír a vá­lasztásra vonatkozó határozatok módosítása; ezzel fog járni a választó collegiumok kiterjesztése, illető­­leg összeolvasztása. A 44. czikk oly értelemben szen­ved változást, hogy a senatus maga döntsön saját bel­­ügyei fölött és így két alelnöknél többet is választ­hasson. A 75. czikk módosítása által a senatorokat vá­lasztók censusa csökkentetni fog. A 76. czikk helyet ad a senatusban a 18 éves trónörökösnek, de szava­zatot csak 25 éves korában enged neki; a módosítás szerint szavazattal fog bírni a trónörökös, mihelyt joga van helyet foglalni a senatusban. A 77. czikket úgy fogják megváltoztatni, hogy a senatorok is fog­nak kapni napi díjat. A módosítások közé tartozik végre az is, hogy a senatorok mandátuma az eddigi négy év helyett kilencz évig tartson; minden kerület legalább három senatort válasszon és minden harma­dik évben egy új senatort küldhessen. Gambetta temetése. (Saját levelezőnktől.) P­á­r­i­s , január 6. Páris városa ma a szokottnál korábban élén­kült meg. Már reggeli nyolcz órakor, mikor rende­sen még csak a munkások s üzletemberek hagyják el lakásukat, megnépesültek az utczák s a boulevar­­dok. Az egész város jókor talpon volt, csak a Saint- Germain negyed palotáinak ablakai maradtak tünte­tőleg egész délelőtt sűrűn lefüggönyözve. A küldött­ségek tagjai siettek a találkozás helyére: társulati helyiségükbe, közterekre, vagy előre meghatározott kávéházak elkülönített termeibe stb. A­ki a boule­vard Saint-Germainen reggeli kilencz óra tájban vé­gig ment, lépten-nyomon találkozott el­ elvonuló kül­döttségekkel, melyek testületileg igyekeztek a nekik kijelölt helyre eljutni, emelvényeken, vagy rudakon koszorúkat vivő munkásokkal, kiknek nem egy helyütt kellett az átjárást a sűrű tömegeken keresztül kierő­­szakolniok. A Chambre des députés-hez vezető előkelő bou­levard Saint-Germain különben meglehetős közön­­yösnek mutatta magát; mindössze nehány ház erké­lye volt fekete posztóval bevonva s a képviselőházra szolgáló utolsó házak csak annyiban adtak életjelet magukról, a mennyiben ötödik emeleteikről mégis csak nézték azt a rendkívüli látványt, a milyen Páris­­ban is csak nagy ritkán esik meg. A polgári temetés ellen tüntető aristokratia mégsem tiltotta el cseléd­ségét a­­ kíváncsiságtól. A Concor­dia-téren (mely a képviselőházzal épen szemben van), már reggel kilencz óra előtt nagy em­bertömeg foglalt állást, de a hídon csak azt engedék át, a­kinek jegye vagy jelvénye volt: küldöttségi ta­gokat, hivatalos személyeket, hírlapírókat stb. A nagy közönség (a­mi alatt egy millió embert kívánok értetni), különben már jóval kilencz óra előtt azokon az utczákon és boulevardokon foglalt helyet, melye­ken a menet elvonulandó volt. A rendet mindenütt városi rendőrök tartották fönn, nagy tapintattal s ki­tűnő szervezettségre valló simasággal. Az invalidusok palotája előtt elterülő nagy tér (esplanade), hová 9 óra tájban elnéztem, mozgalmas, tarka képet nyújtott: itt sorakoznak az elsáss-lotha­­ringiai küldöttségek, a minisztérium s a »défense na­tionale« képviselői, a szajna-kerületi politikai szövet­kezetek, a külföldi küldöttségek, a főiskolák, a kül­földön élő francziák megbízottai, a szabad­kőműves páholyok, a vidéki küldöttek s a franczia colóniák delegáltjai. Érdekes, tarka tömeg. A képviselőház elnökségi palotája előtt foglal­tak helyet a család tagjai s a család távollevő tagjait képviselő tíz benső barátja a nagy halottnak; a köz­­társasági elnököt képviselő Pittié tábornok, hadsegé­dével ; a diplomatiai testület; a miniszterek (kik kö­zül csak a még mindig betegen fekvő elnök hiány­zott) ; a becsület­rend nagy-c­ancellerje; a senatorok s képviselők; az államtanács ; a törvényszékek kül­döttségei ; a közoktatásügyi főtanács; az akadémiku­sok ; a szajnai prefectúra és főtanács; a városi képvi­selőtestület ; a rendőrfőnök és titkárai; a párisi kerületek malrejei s adjointjei; a talárjukban megje­lent ügyvédek; a párisi békebírák; a párisi, vidéki s külföldi sajtó képviselői; a közjegyzők s huissierk. Rendkívül szép látványt nyújtottak a katonai hatósá­gok : a hadügyminiszter état-majorja, a katonai főis­kolák parancsnokai, a tengerészeti főtisztek, s kivált a párisi katonai kormányzó törzskara. Gyönyörű, enyhe tavaszi időnk volt s csak dél­tájban borult be az ég. Mikor azonban a menet meg­indult — az invalidusok palotája előtt fölállított ágyuk kilenc­ lövése után — a nap vidáman mosoly­gott le azokra a festői ember­sorokra, melyek a Con­­cordia-hídon a Rivoli-utcza felé indultak meg. Dél­előtti tíz óra s egy negyed volt ekkor. Katonaság nyitotta meg a menetet, de míg ez teljesen kifejthette sorait, jó negyedórába került. A menetnek meg kelle­tett állánia s a halottas kocsi is közel húsz perczig állt a hid előtt. Ez alatt — mivel közelében álltam — szem­ügyre vehettem a temetés központját. Ugyanazt az emeletmagasságu ravatalt, mely a képviselőház gyár­­termében volt fölállítva s mely előtt tegnap közel százezer ember vonult el, emelték hat ló által vont nagy kocsira. A ravatal koszorúk terhe alatt görnye­dett, jóllehet előtte három nagy kocsi szállította a magánosok koszorúit. Pedig a területek s küldöttsé­gek szolgáikkal rudakon, vagy emelvényeken vitették maguk előtt roppant dimensióju koszorúikat, melyek közt voltak két méter átmérőjüek is. Az a pompa, a mit koszorúkban egyesek s testületek ki­fejtettek , leírhatatlan s a koszorúk ára kétségkívül igen tekintélyes vagyont képvisel. A ravatalnak a hídon való átvonulása után a Louvre-hoz siettem, hol — előre kivett helyről — néztem a menetet. Mire odaértem, még mindig a ka­tonaság tartotta elvonulását. A garde républicaine lovassága különösen kifogástalan, szép látványt nyúj­tott. Idegenre nézve szokatlan látvány volt a sapeur­­pompiers (tűzoltók) ezrede­s törzskara, Miliet tábor­nok vezénylete alatt. Általában a kivonult 15,000 főnyi katonaság mindenkit meggyőzhetett arról, hogy a franczia hadseregben a fegyelem s a katonaszellem javult. A hadsereget bálványozó franczia közönség nagy rokonszenvvel nézte katonáit. Míg azonban a katonaság elvonul, meg kell még említenem, hogy a képviselőház (Palais Bour­bon) egész colossális homlokzata ezüst-szegélyü fe­kete posztóval volt bevonva. Tizenegy óra tájban érkezett a gyászkocsi a Louvre elé s ha megmondom, hogy rendesen azt az utat 15—20 percz alatt lehet megtenni: az olvasó némi fogalmat alkothat magának a menet elejének hosszúságáról. Pedig ekkor még a menet vége meg sem indult az invalidusok teréről! A ravatal el­vonulásakor a két oldalt sorfalat képezett közönség kegyeletesen kalapot emelt, utolsó »isten hozzád«-ot mondva annak a nagy embernek, kinek szive helyén volt akkor, midőn mindenki kétségbeesett. Voltaké­­pen csak a gyászkocsi után vette kezdetét a tulajdon­­képeni menet, melynek hosszúságáról némi fogalmat adhat azt, hogy a Louvre előtt délutáni 1 órakor még mindig vonultak el testületek és küldöttségek s hogy 1 óra 10 perczkor csatlakozhatott csak a kísérethez a többi százezernyi főre menő közönség s végül, hogy a gyászkiséret csak délutáni 3 órakor (tehát az elindulás után öt órával) érkezett a Pére-La- Chaise-be. Fogalmat adhat különben e temetés nagy­szerűségéről az is, hogy csak a hivatalos küldött­ségek száma meghaladja a százötvenet s hogy ezekhez 300 magántársulatot kell még számítani. Egyébiránt eleget mond az, hogy a Louvre előtt, vagy más pontokon állók teljes három óra fo­lyásig szemlélhették a menet pompáját, olvashatták a koszorúk s a gyászfátyollal bevont zászlók föliratait. Nagy föltünést okozott az az emelvény, melyen az elsassiak gyönyörű koszorúit vitték; ezeken a fölirá­­sok is nagyobbak voltak, mint a többin s már tá­volról lehetett olvasni: »Mulhouse » Léon Gambet­ta« — »Metz« — L’Espérance elsacienne« (az el­­sassi reménység) stb. A metzi küldöttségnek élén a metzi reichrsathi képviselő, An­toine haladt. A párisi elsassiak társulatai is szép koszorút adtak, a Párisban tanuló elszaszi tanulók szintén. Általában az annektált tartomá­nyok oly ragaszkodást tanúsítottak ez alkalommal a volt­ anyaország iránt, mely bizonyára Berlinben sem fogja a politikusok figyelmét elkerülni. »Gambetta, — Írják a metzi polgárok — osztozván gyászunkban, hatalmas szavával vigasztalt bennünket s szemünkben ő volt a reconstituált Francziaország megtestesítője.« Érdekes látványt nyújtottak a szabad­kőműves páholyok, ornátusban kivonult tagjai, a »Ligue patriotique« tagjai, a tornász-egyesületek, az iskolai zászlóaljak küldöttsége,­ a vidéki tűzoltók, a tengerészeti növendékek, az École politechnique egyenruhás tanulói. Föltűnő volt az algériaiak koszo­rúja, mely mögött egy arab ezredes lépkedett, vala­mint a havre-i nemzeti szinti zászlókkal bevont emel­vény s megható a cohorsi gyermekkori társak (»amis d’ enfance«) fekete koszorúja. De ki volna képes a kegyeletnek e szép jelvé­nyeit mind még csak megemlíteni is ? Az itteni köz­­társasági lapok már a ravatalon letett koszorúk puszta felemlitésével is hasábokat töltöttek be. Nem akarom emlitetlenül hagyni mégsem, hogy a görög képviselőház nagyon szép koszorút küldött s hogy az elhunyt lapjai (a »République Frangaise,« a »Petite République,« a »Paris« s a »Voltaire«) koszorúit nagy, fekete posztóval bevont emelvényen hat-hat ember vitte. A menet a Rivoli-utczából a Sébastopol boule­­vardra fordult be s onnét a Turbigo-utczán végig­menve ért a régi Chateau d'Eau, most köztársasági térre s a Ménilmontant boulevardon át jutott a Pére- Lachaisebe. Az ablakokat, a merre elvonult, minde­nütt nézők foglalták el s mint ily alkalmakkor ren­desen, a háztetők is megnépesültek. Vakmerő vállal­kozók a Louvre magas ablak-mélyedéseibe is föl­másztak, s itt az a szerencsétlenség történt, hogy egy fiatal munkás leesett az emeletmagasságu helyről s lábát törte. Egyéb balesetről nem hallottam; ezt magam láttam. A temetőbe érve, a küldöttségek, testületek s a nagy közönség elvonult a ravatal előtt, s a koszorú­kat — melyekből egész hegy képződött — letették. Erről azonban, valamint a temetőben tartott beszé­dekről nem írok, mivel ebben a távsürgönyök úgyis megelőznek. Én csak külső mozzanatait akartam le­írni annak a nagyszerű végtisztességnek, melyet a­kik láttak, sohasem fognak elfeledni. U-y„ Táviratok.. London, jan. 8. Clarke orvos, kit Ha­­wardenbe hívtak, kijelentette, hogy Gladston­e túlfeszített munkásság következtében gy­­élkedik és nyugalomra van szüksége. Enn fogva Gladstone tervezett utazása Midloths­­ba, választóihoz, elmarad. ? London, jan. 8. (Eredeti távirat.) »Pol. Corr.« jelenti. Néhány hatalom fölszó­lalt az ellen, hogy angol tisztek alkalmazta­­s­­sanak az egyptomi hadseregben, de az ang­­ol kormány elhatározta, hogy ragaszkodni írt­a ezen szándékához.­­ London jan. 8. (E­r­e­d­e­t­i t­áv­i­r­a­t.) A hi­vatalos körökben föltünést kelt Charles Be­­resford levele, melyet a »Times« szerkesztő­jéhez intézett. Beresford aktív hajó­kapitány, intim barátja Wales herczegnek és mint a Condor parancsnoka kitüntette magát Ale­xandria bombáztatása alkalmával. Beresford fejtegeti, hogy Arabi mozgalma kétség nélkül nemzeti volt és az egész nemzet bizalmát birta, úgy jún. 11-ke előtt mint után. Beres­ford kétségtelennek tartja, hogy eleinte nem kárhoztatta Arabi törekvését. Az nem igaz, hogy Arabi részt vett a mészárlásban. Arabi és a nemzeti párt joggal voltak elégedetlenek a nyomasztó adók miatt, melyeket az euró­paiak nem viselnek, pedig a legjövedelmesebb hivatalokban ülnek. Beresford kárhoztatja az Arabi ellen indított pert mint komédiát és végül kérdi, hogy mivel igazolhatja Angolor­szág azon párt ellen indított háborút, a­mely reformokat kért csak, a­melyeknek szükséges voltát mindenki elismeri. Vájjon abban áll-e az igazolás, hogy szükségesnek tartották Beaconsfield politikájának folytatását. Ha szükségesnek tartotta a kormány, miért nem vallotta be nyíltan. Ha nem tartotta szüksé­gesnek, Anglia igazságtalan és fölösleges há­borút viselt. London, jan. 8. (Eredeti távirat). Gladstone a sok munka következtében gyöngélkedik. A Howar­­denbe hívott udvari orvos azt tanácsolta neki, ne menjen el Midlothianbe. Haag, jan. 8. A kormánynak a választókerületek új beosztására vonatkozó javaslata 37 új választóke­rület felállítását és a képviselők számának nyolc­czal való szaporítását indítványozza. Berlin, jan. 8. (Eredeti távirat.) Ámbár Szaburov nagykövet folyton archaeologiával foglal­kozik, mégis azt hiszik, hogy orosz újév után vissza­tér ide és hogy az orosz kormány nem szándékozik most őt mással kicserélni. Berlin, jan. 8. A »Nordd. Alig. Ztg.« kikel Gambetta halála politikai hatásának túlbecsülése el­len, mit úgy látszik a német sajtó nyilatkozatai kel­tettek Francziaországban. Grévy közlönye a »Paris«, helyesen fejezi ki a helyzetet, midőn azt mondja, hogy Francziaország nem kívánja a háborút, de nem is fél attól. Francziaország tehát oly helyzetben van, mint Németország és felelősségének tudatában levő minden hatalom. Kevésbbé békések a »Liede«, Bris­­son közlönyének nyilatkozatai. Brisson úgy látszik a revanche hive. Nem akarja ugyan politikája egyedüli czéljául a revanchet kitűzni, de czélja mégis az. Be fogjuk ezt várni s ha Brisson majd azon helyzetbe jut, hogy czéljának gyakorlati kifejezést adjon, nem fogja azzal Németországot meglepni. Róma, jan. 8. (Eredeti távirat.) A tegnapi tüntetések következtében, a­melyek miatt 25 embert fogtak el, az emberi jogok védelmezésére alakult egylet feloszlatása vár­ható. Az egylet termében a falakon a királyt sértő feliratokat találtak. Róma, jan. 8. (Eredeti távirat.) Bonghi volt közoktatási miniszter és a ga­­rantia-törvény szerkesztője, röpiratot tesz köz­zé, a­melyben államjogi tekintetben védel­mezi a pápának a vaticánban való korlátlan bíráskodását és jogosnak mondja a vaticáni törvényszék felállítását. Páris, jan. 8. Gambetta atyja­ határozottan kí­vánja, hogy fia holteste Nizzába szállíttassák. Páris, jan. 8. A kamara holnap összeül, az el­nökség megválasztása azonban valószínűleg elhalasz­­tatik, mert még számos képviselő nincs jelen. Páris, jan. 8. A »Temps« londoni távirata azt fejtegeti, hogy azon javaslatok, melyeket Angolország Francziaországnak tett, a nemzetközi kötelezettségek megsértését jelentik, mert az államadóssági pénztár elnöksége jogainak kiterjesztése, úgy a­mint azt Fran­cziaországnak kínálták, a dajta ellenőrének, valamint az állam javak igazgatója jelenlegi szabadalmának hátrányára szolgált volna, mely két intézmény nemzet­közi védelem alatt áll. A »Temps« távirata dicsérettel emeli ki, hogy Duci­ere nem válaszolt ellenjavaslatokkal, melyek visszautasítása biztos lett volna; kijelenti azonban, hogy a franczia kormány hajlandó lett volna oly ne­mű új indítványt fontolóra venni, mely reálisabb és kevésbbé ábrándos kiterjesztése lett volna az elnök­ség szabadalmainak, mint a­mely alapját képezte an­nak, a­mivel Francziaországot megkínálták. Franczia­ország ily indítványt, valószínűleg örömmel fogadott volna, természetesen a dakta ellenőre és az államja­­vak igazgatója jogainak fentartása mellett. Ez a le­számolási törvény ellenőrzését, mely az összes pénz­ügyi jövedelmek hovafordítását szabályozza, az el­nökségre ruházta volna. Ily megegyzés kielégíthette volna Francziaor­szágot, miután a leszámolási törvény ellenőrzése ez­zel a franczia elnökre bízatott volna. Az angol kép­viselők az egyptomi kormány tanácsában ek­kor szabadon, Anglia nézetei szerint és a leszámo­lási törvény által biztosított nemzetközi érdekek megsértése nélkül működhettek volna. Szerencsétlen­ségre azonban az angol kabinet többsége inkább szen­vedélyes, mint felvilágosodott nézeteknek engedett, melyek oda irányulnak, hogy Anglia szabadalmát nemcsak az egyptomi kormány politikájára nézve, ha­nem a pénzügyi kezelésre is fentartsa. Konstantinápoly, jan. 8. (Eredeti táv­irat.) Az elfogott háromszáz örmény általá­ban munkás, napszámos és földmives. Az ér­ző rumi érsekre nagyon vigyáznak. Konstantinápoly, jan. 8. (E­r­e­d­e­t­i t­á­v­i­r­a­t.) Aleko pasa és Krebel orosz főconsul conflictusa foly­ton tart. A története ez : Aleko pasa magánlevélben sajnálkozását tudatta a főconsullal, hogy nem fogad­hatja őt már. A főconsul csodálkozását fejezte ki, hogy Aleko pasa ilyesmire határozhatta el magát, és kijelentette, hogy erről az esetről kénytelen jelentést tenni kormányának. Néhány nap múlva ismét irt a főconsul és követelte azt a jogot, hogy meglátogat­hassa Aleko pasát, a­mikor neki tetszik, mert a fő­kormányzó nem szakíthatja meg a consulatussal a­­ viszonyt. Aleko pasa hivatalosan azt felelte, hogy közte és a consulatus közt megmaradhat a viszony és hogy ő folyó ügyben a consulatus bármelyik tisztvi­selőjét elfogadja. Krebel főconsul erre megtagadta Aleko pasától azt a jogot, hogy akár ő vele is sza­kítson, mert ez a jog egyedül a portát illeti. Aleko pasa azt felelte, hogy Krebel nincs nála meghatal­mazva és nem kapott tőle exequaturt. A két ember kibékülését lehetetlennek tartják. München, jan. 8. Paumgarten gróf, Ba­jorország volt nagykövete a vati­ánnál, múlt éjjel meghalt. Charons sur Marne, jan. 8. C­h­a­n­z­y tábornok temetése a közönség nagy részvéte mellett ment vég­be. A gyászmenetben Grévy képviselője az orosz nagykövet, a hadügyminiszter, a belügyminiszter, 18 hadtestparancsnok, 16 hadosztályparancsnok, 22 dan­dárparancsnok és számos tiszt vett részt. A gyászme­net elvonulása egy óra hosszáig tartott. Lyon, jan. 8. Ma kezdődött az anarchisták elle­ni per tárgyalása. A vádlottak tagadják, hogy részt­vettek volna az összeesküvésben és azt állítják, hogy a színház éttermében történt merényletről mit sem tudnak , csak annyit vallanak be, hogy a socialisti­­kus tanoknak híveket szereztek. Krapotkin herczeget még nem hallgatták ki. Madrid, jan. 8. Lag­as­t­a megbizatott a kor­mány újjáalakításával. A kormány megtartja eddigi jellegét, csakhogy C­o­m­a­c­h­o nem lesz tagja. Pétervár, jan. 8. (Eredeti távirat.) Vo­­ronczov-Daskov a legközelebbi napokban haza­jön. Az új fogadás alkalmával ugyanis, a­mely a diplo­matiai körökben keringő hír szerint a téli­ palotában fog megtörténni, mint udvari miniszter fog sze­repelni. New­ York, jan. 8. Polk megszökött kincstár­nokot San­ Antonioban (Texas) elfogták. Belgrád, jan. 8. A skupstina egyhangúlag elfo­gadta a vallásügyi miniszter által az egyházi reform s a vallási és egyházi alap létesítése tárgyában be­­­­nyújtott törvényjavaslatot. Pápa, jan. 8. Városunkban ma folyt le a kép­viselőválasztás és a szabadelvű párt jelöltje, a volt képviselő, Láng Lajos fényes győzelmével végző­dött. A függetlenségi párt hosszas vajúdás után Noszlopy Antalt jelölte ki, mi kétségkívül sze­rencsés választás volt, mert Noszlopy régi polgára városunknak és sok baráttal és ismerőssel dicsekedhe­tik. — A szavazás megindulván, délig a független­ségi párt valamennyi választója leszavazott. A sza­vazatarány ekkor a következő volt: Noszlopy kapott 82, Láng 240 szavazatot. Erre Noszlopy írásban, majd személyesen bejelentette visszalépését, a Láng­párt azonban folytatni kívánta a szavazást. A válasz­tási elnök délutáni 3 órát tűzte ki záróraként mi, be­­állván, a szavazás megszűnt. Láng ez ideig összesen 322 szavazatot kapott. A választás után Lánghoz küldöttség menesz­tetett, és az újonnan megválasztott képviselő meg­jelenvén a városházán, lelkes éljenek közt átvette a mandátumot. Este a választók értelmisége bankettet rendezett a város képviselője tiszteletére. A pápai választás jelentősége abban áll, hogy a volt Ráth-párt beolvadt a szabadelvű pártba, mely most már a város összes értelmiségét egyesíti s any­­nyira tömör, hogy az ellenzék teljesen elvesztette a talajt. Kolozsvár, jan. 8. A városi képviselőtestület tagjainak tegnap történt választásánál 24 független­ségi és 5 szabadelvűpárti választatott meg. A függetlenségi párt jelöltjei néhány kivétel­lel iparosok, kézművesek és földmivesek voltak. Ta­nárok és hivatalnokok a függetlenségiek sorából ki voltak zárva. Zágráb, jan. 8. A megindított vizsgálat kiderí­tette, hogy ama részvéttáviratot, melyet állítólag a horvát egyetemi ifjúság intézett Grévyhez, csupán egy harmadéves joghallgató küldte. Közgazdasági táviratok. Bécs, január 8. (Eredeti távirat.) Az osztrák-magyar bank állása jan. 7-től: Bankjegyforgalom 366.270,000 forint (— 2.363,000 forint), ezüst 114.323,000 forint (—244,000 forint), arany 79.175,000 forint (+ 3,000 forint), devi­­sek 96,000 forint (változatlan), váltótárcza 155 millió 859,000 forint (— 6.890,000 forint), lombard­­kölcsönök 31.686,000 frt (— 551,000 forint), jelzá­logkölcsönök 89.865,000 forint (— 257,000 forint), záloglevélforgalom 82.721,000 forint (-1­­39,000 forint.) Bécs, jan. 8. (Eredeti távirat.) Az alsó­ausztriai kereskedelmi és iparkamara alelnöke Isbhary Rudolf kijelente, hogy ha elnökké megválasztatnék, e tisztet elfogadná. A választás holnapután lesz. Prága, jan. 8. (Eredeti távi­rat.) Az osztrák üvegiparosok gyűlése elhatározta a következő minimális alapárak megállapítását: színes üveg és pedig csontszínek 36 frt, csontfehér 30 frt, alabástrom és turquoise 34 frt, chrysoplast 45 frt, szalmasárga 45 frt, fekete 32 frt, optikai színek 32 frt, Rosa du Barry 70 frt, továbbá ezüstüveg 18 frt, arany sárga ezüstözésre 24 frt, középüveg I. 27 frt, II. 25 frt, extraüveg 32 frt, közönséges üveg 20 frt, etetett üveg (ha így rendeltetett) 23 frt. Az árak a hutában át­véve számíttatnak 5°/0 hozzáadással a mintáért, 2°/0 a csomagolásért és 2°/0 törési kártérítésért. Az árvíz. A víz állása. Budapesten ma este 8 óra­kor 6 méter 66 centiméter volt, tehát tegnap óta 3 centiméterrel áradt. Az V-ik kér. védgát kanyarodó részén rést ütött a viz, s e részen a töltés lesüp­pedt. Az V. ker. részbizottság jelentésére a vizsgálat elrendeltetett, a betömetés iránt azonnal intézkedés történt, már eddig is vagy ötven zsák tele földdel hordatott oda s a rés be van tömve.­­­Bu­­d­á­r­a ma ismét két gőzmozdony indíttatott útnak s a délután folyamán Budára kézi szivattyúk küldet­tek a pinczevizek kiszivattyúzására; az V-ik kerületi vészbizottság elnöke szintén még egy szivattyút kért; a II-ik kerületi vészbizottság elnöke, Barna Zsig­­mond tanácsnok szombaton délben megbetegedett, s helyettesítésével Kun Gyula tanácsjegyzőt bízta meg a polgármester.* A folyammérnökség táviratai szerint a mai vízállások a következők: Linzben 2.65 m, tegnap óta 35 cm. apadás. Bécsben 3.16 (?)» » » 84 » » Pozsonyban 6.44 » » » 43 » » Komáromban 6.06 » » » 9 » áradás: Budapesten 6.66 » » » 3 » » Táviratok: Úszód, január 8. A víz lassú áradásban van, a tegnapi északnyugati szelet, mely egész éjen át tartott, ma gyengébb északkeleti szél váltotta fel. Mindeddig a töltések elegendő védelmet nyújtanak, veszély nincs. A töltések éjjel nappal őriztetnek. Bécs, január 8. A központi árvizbizottság ál­landóságát megszüntette s többé távirati tudósítást nem küld.* Az állami vizmércte-állomásokon ma a követ­kező vízállás észleltetett: Pozsony 6.44 (teg­napihoz képest — 39 centiméter), Komárom 6.06

Next