Nemzet, 1883. január (2. évfolyam, 2-30. szám)
1883-01-09 / 8. szám
Budapest, január 8. Még csak az egyptomi kérdést sem bírta a múlt év megoldani, daczára annak, hogy meglehetős »tiszta asztalt« csinált ennek számára, természetesen a maga érdekében — Anglia. Mert habár most Granville jegyzékével újra visszajön az vezetve a diplomatia körébe, egy jó darabig Anglia csak a maga szakállára dolgozott; nemcsak leverte és elítéltette Arabit és társait, hanem keresztülvitte az ország pacificatióját, a csendőrség és hadsereg szervezését is, és most mindezt egyszerűen bejelenti Európának; de nem kérdi intézkedései felől véleményét, hanem csak arról biztosítja, hogy a Suez-csatornát, nézete szerint is, biztosítani kell a szabad kereskedelem számára, tehát semlegességét továbbra is meg kell óvni. Most már az a kérdés, hogy mit csinál ezzel szemben Európa? Beleszól-e megkérdezés nélkül, ítéletet fog-e mondani Anglia eljárása, egyptomi intézkedései, Egyptom sorsa felett; vagy pedig beéri az angol nyilatkozattal és hallgat tovább, mindaddig, míg Anglia szándékai, a dolgok fejleményei segedelmével ki fognak domborodni ? A nyugati hatalmak közül legtovább Francziaország haladt »pari passu« Angliával. A Gambetta-cabinet alatt épen párhuzamos actióra is hajlandóságot mutatott, sőt még a második Freycinet-kabinet is épen azért bukott meg júliusban, mert actiót akart és erre hitelt kért. A Duclerc-cabinetet hat hó alatt folytonosan, ezen szavazat hatása paralysálta minden diplomatiai lépésében s e kabinet csak most árult el egy gondolatot, midőn szelíden, udvariasan bár, visszautasítá Granville felhívását, a pénzügyi ellenőrzésben való elnökségre nézve. Ez még sokféle magyarázatra és fordulatra fog okot szolgáltatni, mert annyi bizonyos, hogy ezentúl az európai hatalmasságok között az egyptomi kérdésben csak tinta és nem vér fog omlani, miután Angliában volt annyi mérséklet, hogy egyik európai hatalmat sem provokálta egyptomi cselekedetei és intézkedései által, mert amit tett, annak katonai szükségességét és a belbéke helyreállítása érdekében való nélkülözhetlenségét indokolni is tudta, a csatorna szabadságának hirdetése és megszálló csapatainak leszállítása által pedig még azokat is megnyugtatni látszik, kik főleg Franczia- és Olaszországban — gyanúval kisérték működését. (HH . Természetes, hogy ez az ítélet, ez a benyomás csak a dolgok jelenlegi állása szerint áll meg, hogy később Anglia nem fog-e praetensiókkal fellépni — vagy intézkedései és a khedive kormányzási kísérlete nem fognak-e — eredményteleneknek bizonyulni, azt mi nem tudjuk; azt azonban constatálhatni véljük, hogy Anglia eddigi magatartása Európát, főleg Közép-Európát épen nem nyugtalanítja. Ha tehát Francziaország most vonul vissza a tárgyalásokból, melyeket eddig egyedül folytatott és ezzel le akar mondani azon szerepről is, melyet Egyptom pénzügyi ellenőrzése tekintetében neki Anglia meghagyni akar, ez vagy azt bizonyítja, hogy gyanúja van, hogy Anglia ennek fejében tovább menő és nagyobb uralomra vágyó terveket ápol, vagy azt, hogy a pénzügyi ellenőrzés ellen eddig felhozott, és, mint mondják a lázadásra is befolyással bíró panaszok folytán, magát más kedvéért, (angol kézben van az egyptomi adósság nagy része) ennek a gyűlöletnek kitenni nem kívánja. Van azonban egy harmadik lehetőség is, és attól tartunk, hogy ez lesz a való — és áll ez abban, hogy a franczia kormány sokkal kevésbé bízik önmagában és helyzetében még mint Angliában is; és látva azt, hogy Európa milyen filosoficus passivitásba van mélyedve, gondolja magában a német közmondással: Kommt Zeit, kommt Rath — és minden obligóból kivonja magát. Hanem, hogy így a kormányok nemzetközi politikát nem csinálhatnak és hogy így a függőben levő kérdéseket meg nem oldják, az a dolog természetében van. Ex nihilo, nihil fit. És ha Francziaország Közép-Európától akar e tekintetben tanulni, ebben az egyben nagyon, de nagyon csalódik. Közép-Európa állása — úgy Angliával, mint Egyptommal szemben, — egészen más, mint Francziaországé. Angliának úgy politikai, mint kereskedelmi, sőt újabban a gyarmati politika tekintetében is versenytársa lévén, ennek hatalmi és kereskedelmi terjeszkedése, vagy csak egyszerűen befolyása és összeköttetéseinek növekedése Francziaországra nézve sokkal veszedelmesebb, mint más európai államokra nézve. És így ahol még ezek nyugodtan és passive viselhetik magukat, amint eddig, főleg Anglia rendkívüli mérséklete és óvatossága mellett — az egyptomi ügyben bizvást tehették, — azt Francziaország vagy csak azon áron teheti, hogy később nagyobb erőfeszítéssel foglaljon állást, vagy hogy szépen félretolatja magát. Természetes, hogy ezt bizony nehéz megmagyarázni annak a nagy közönségnek, mely most Francziaországban ultraradicális tendentiákkal saturáltatik, de hát ennek átka rendesen vagy erőszakos vagy tétlen kül , sőt belpolitikában is szokott mutatkozni. Ezzel csak a legújabb mozzanatot akartuk jelezni, az egyptomi politikában , nem pedig nyugtalanságot elárulni, mert bsz, eddig legalább monarchiánknak erre oka nincs. Nem mondjuk, hogy ha francziák vagy olaszok lennénk, akkor is ily nyugodtak maradnánk , de hát nem szükséges, hogy a más feje fájjon nekünk. Érdektelenek nem vagyunk, mert Egyptom sorsa, a csatorna szabadsága és a nemzetközi viszonyoknak ezekkel kapcsolatos fejlődése politikai és kereskedelmi érdekeinkbe vág ; a nemzetközi bíróság és Egyptom belszervezete által pedig több polgártársunk érdekei vannak közvetlenül érintve. Ezeket azonban nem veszélyezteti semmi és ez is indok arra, hogy tovább is nyugodtan szemléljük az egyptomi dolgokat. A dualismus s a magyar befolyás. Tudvalevőleg a »Pesti Napló «-ban Kossuth csak nem rég azt bizonyítgatta, hogy Magyarország mióta a világ világ, soha kisebb tekintetben nem részesült, mint mióta Deák Ferencz a dualismust megalkotta. Kossuth nem vonakodott egész positíve is reámutatni, hogy Magyarország az osztrák házból származott uralkodók egész sorozata alatt több jogszerű és tényleges befolyást élvezett, mint mióta az »elalkudás pártosainak« alkotmánya lépett életbe. Most ugyanabban az orgánumban, mely ezeket a nagy mondásokat közölte, Kossuth egy hajdani párthivétől találunk fejtegetéseket, melyek a régi Magyarország s a mostani Magyarország helyzetének s államjogi megbecsültetésének mértékére nézve igen érdekesek. Pulszky Ferencz hasonlítja össze az 1848. előtti Magyarországot a mai Magyarországgal s e részben a következő reminiscentiát beszéli el. »Midőn a második bécsi delegácziónál, úgymond, gróf Mailáth Antal volt az elnök, meglátogattam a magyar kanczellária palotájában s kifejeztem örömömet, hogy ugyanazon teremben tehettem nála tiszteletemet, melyben engemet »negyven évvel előbb először fogadott. »Mennyire »megváltoztak az alatt a körülmények!« szólt ő, »higgje el, hogy önnek, mint egyszerű delegátusnak »most nagyobb befolyása van a politikára, mint nekem volt kanczellár koromban. Akkor a magyarra »nem hallgattak.« Azt hisszük, e megjegyzések maguk elegendők, hogy napnál világosabban kimutassák azon állítások alaptalanságát, melyek a mostani alkotmányt vádolják azzal, hogy Magyarország tekintélyét eljátszotta. A román alkotmány módosítása. A karácsony előtti utolsó ülésben az alkotmány módosítására vonatkozó javaslattal foglalkozott a román senatus és képviselőház. Módosítani fogják az alkotmány 1. pontját is, amely fejedelemségről szól, nem királyságról, továbbá az állam fejének neve domin (ur) helyett rege (király) lesz. Legnagyobb fontossággal bír a választásra vonatkozó határozatok módosítása; ezzel fog járni a választó collegiumok kiterjesztése, illetőleg összeolvasztása. A 44. czikk oly értelemben szenved változást, hogy a senatus maga döntsön saját belügyei fölött és így két alelnöknél többet is választhasson. A 75. czikk módosítása által a senatorokat választók censusa csökkentetni fog. A 76. czikk helyet ad a senatusban a 18 éves trónörökösnek, de szavazatot csak 25 éves korában enged neki; a módosítás szerint szavazattal fog bírni a trónörökös, mihelyt joga van helyet foglalni a senatusban. A 77. czikket úgy fogják megváltoztatni, hogy a senatorok is fognak kapni napi díjat. A módosítások közé tartozik végre az is, hogy a senatorok mandátuma az eddigi négy év helyett kilencz évig tartson; minden kerület legalább három senatort válasszon és minden harmadik évben egy új senatort küldhessen. Gambetta temetése. (Saját levelezőnktől.) Páris , január 6. Páris városa ma a szokottnál korábban élénkült meg. Már reggeli nyolcz órakor, mikor rendesen még csak a munkások s üzletemberek hagyják el lakásukat, megnépesültek az utczák s a boulevardok. Az egész város jókor talpon volt, csak a Saint- Germain negyed palotáinak ablakai maradtak tüntetőleg egész délelőtt sűrűn lefüggönyözve. A küldöttségek tagjai siettek a találkozás helyére: társulati helyiségükbe, közterekre, vagy előre meghatározott kávéházak elkülönített termeibe stb. Aki a boulevard Saint-Germainen reggeli kilencz óra tájban végig ment, lépten-nyomon találkozott el elvonuló küldöttségekkel, melyek testületileg igyekeztek a nekik kijelölt helyre eljutni, emelvényeken, vagy rudakon koszorúkat vivő munkásokkal, kiknek nem egy helyütt kellett az átjárást a sűrű tömegeken keresztül kierőszakolniok. A Chambre des députés-hez vezető előkelő boulevard Saint-Germain különben meglehetős közönyösnek mutatta magát; mindössze nehány ház erkélye volt fekete posztóval bevonva s a képviselőházra szolgáló utolsó házak csak annyiban adtak életjelet magukról, a mennyiben ötödik emeleteikről mégis csak nézték azt a rendkívüli látványt, a milyen Párisban is csak nagy ritkán esik meg. A polgári temetés ellen tüntető aristokratia mégsem tiltotta el cselédségét a kíváncsiságtól. A Concordia-téren (mely a képviselőházzal épen szemben van), már reggel kilencz óra előtt nagy embertömeg foglalt állást, de a hídon csak azt engedék át, akinek jegye vagy jelvénye volt: küldöttségi tagokat, hivatalos személyeket, hírlapírókat stb. A nagy közönség (ami alatt egy millió embert kívánok értetni), különben már jóval kilencz óra előtt azokon az utczákon és boulevardokon foglalt helyet, melyeken a menet elvonulandó volt. A rendet mindenütt városi rendőrök tartották fönn, nagy tapintattal s kitűnő szervezettségre valló simasággal. Az invalidusok palotája előtt elterülő nagy tér (esplanade), hová 9 óra tájban elnéztem, mozgalmas, tarka képet nyújtott: itt sorakoznak az elsáss-lotharingiai küldöttségek, a minisztérium s a »défense nationale« képviselői, a szajna-kerületi politikai szövetkezetek, a külföldi küldöttségek, a főiskolák, a külföldön élő francziák megbízottai, a szabadkőműves páholyok, a vidéki küldöttek s a franczia colóniák delegáltjai. Érdekes, tarka tömeg. A képviselőház elnökségi palotája előtt foglaltak helyet a család tagjai s a család távollevő tagjait képviselő tíz benső barátja a nagy halottnak; a köztársasági elnököt képviselő Pittié tábornok, hadsegédével ; a diplomatiai testület; a miniszterek (kik közül csak a még mindig betegen fekvő elnök hiányzott) ; a becsületrend nagy-cancellerje; a senatorok s képviselők; az államtanács ; a törvényszékek küldöttségei ; a közoktatásügyi főtanács; az akadémikusok ; a szajnai prefectúra és főtanács; a városi képviselőtestület ; a rendőrfőnök és titkárai; a párisi kerületek malrejei s adjointjei; a talárjukban megjelent ügyvédek; a párisi békebírák; a párisi, vidéki s külföldi sajtó képviselői; a közjegyzők s huissierk. Rendkívül szép látványt nyújtottak a katonai hatóságok : a hadügyminiszter état-majorja, a katonai főiskolák parancsnokai, a tengerészeti főtisztek, s kivált a párisi katonai kormányzó törzskara. Gyönyörű, enyhe tavaszi időnk volt s csak déltájban borult be az ég. Mikor azonban a menet megindult — az invalidusok palotája előtt fölállított ágyuk kilenc lövése után — a nap vidáman mosolygott le azokra a festői embersorokra, melyek a Concordia-hídon a Rivoli-utcza felé indultak meg. Délelőtti tíz óra s egy negyed volt ekkor. Katonaság nyitotta meg a menetet, de míg ez teljesen kifejthette sorait, jó negyedórába került. A menetnek meg kelletett állánia s a halottas kocsi is közel húsz perczig állt a hid előtt. Ez alatt — mivel közelében álltam — szemügyre vehettem a temetés központját. Ugyanazt az emeletmagasságu ravatalt, mely a képviselőház gyártermében volt fölállítva s mely előtt tegnap közel százezer ember vonult el, emelték hat ló által vont nagy kocsira. A ravatal koszorúk terhe alatt görnyedett, jóllehet előtte három nagy kocsi szállította a magánosok koszorúit. Pedig a területek s küldöttségek szolgáikkal rudakon, vagy emelvényeken vitették maguk előtt roppant dimensióju koszorúikat, melyek közt voltak két méter átmérőjüek is. Az a pompa, a mit koszorúkban egyesek s testületek kifejtettek , leírhatatlan s a koszorúk ára kétségkívül igen tekintélyes vagyont képvisel. A ravatalnak a hídon való átvonulása után a Louvre-hoz siettem, hol — előre kivett helyről — néztem a menetet. Mire odaértem, még mindig a katonaság tartotta elvonulását. A garde républicaine lovassága különösen kifogástalan, szép látványt nyújtott. Idegenre nézve szokatlan látvány volt a sapeurpompiers (tűzoltók) ezredes törzskara, Miliet tábornok vezénylete alatt. Általában a kivonult 15,000 főnyi katonaság mindenkit meggyőzhetett arról, hogy a franczia hadseregben a fegyelem s a katonaszellem javult. A hadsereget bálványozó franczia közönség nagy rokonszenvvel nézte katonáit. Míg azonban a katonaság elvonul, meg kell még említenem, hogy a képviselőház (Palais Bourbon) egész colossális homlokzata ezüst-szegélyü fekete posztóval volt bevonva. Tizenegy óra tájban érkezett a gyászkocsi a Louvre elé s ha megmondom, hogy rendesen azt az utat 15—20 percz alatt lehet megtenni: az olvasó némi fogalmat alkothat magának a menet elejének hosszúságáról. Pedig ekkor még a menet vége meg sem indult az invalidusok teréről! A ravatal elvonulásakor a két oldalt sorfalat képezett közönség kegyeletesen kalapot emelt, utolsó »isten hozzád«-ot mondva annak a nagy embernek, kinek szive helyén volt akkor, midőn mindenki kétségbeesett. Voltaképen csak a gyászkocsi után vette kezdetét a tulajdonképeni menet, melynek hosszúságáról némi fogalmat adhat azt, hogy a Louvre előtt délutáni 1 órakor még mindig vonultak el testületek és küldöttségek s hogy 1 óra 10 perczkor csatlakozhatott csak a kísérethez a többi százezernyi főre menő közönség s végül, hogy a gyászkiséret csak délutáni 3 órakor (tehát az elindulás után öt órával) érkezett a Pére-La- Chaise-be. Fogalmat adhat különben e temetés nagyszerűségéről az is, hogy csak a hivatalos küldöttségek száma meghaladja a százötvenet s hogy ezekhez 300 magántársulatot kell még számítani. Egyébiránt eleget mond az, hogy a Louvre előtt, vagy más pontokon állók teljes három óra folyásig szemlélhették a menet pompáját, olvashatták a koszorúk s a gyászfátyollal bevont zászlók föliratait. Nagy föltünést okozott az az emelvény, melyen az elsassiak gyönyörű koszorúit vitték; ezeken a fölirások is nagyobbak voltak, mint a többin s már távolról lehetett olvasni: »Mulhouse » Léon Gambetta« — »Metz« — L’Espérance elsacienne« (az elsassi reménység) stb. A metzi küldöttségnek élén a metzi reichrsathi képviselő, Antoine haladt. A párisi elsassiak társulatai is szép koszorút adtak, a Párisban tanuló elszaszi tanulók szintén. Általában az annektált tartományok oly ragaszkodást tanúsítottak ez alkalommal a volt anyaország iránt, mely bizonyára Berlinben sem fogja a politikusok figyelmét elkerülni. »Gambetta, — Írják a metzi polgárok — osztozván gyászunkban, hatalmas szavával vigasztalt bennünket s szemünkben ő volt a reconstituált Francziaország megtestesítője.« Érdekes látványt nyújtottak a szabadkőműves páholyok, ornátusban kivonult tagjai, a »Ligue patriotique« tagjai, a tornász-egyesületek, az iskolai zászlóaljak küldöttsége, a vidéki tűzoltók, a tengerészeti növendékek, az École politechnique egyenruhás tanulói. Föltűnő volt az algériaiak koszorúja, mely mögött egy arab ezredes lépkedett, valamint a havre-i nemzeti szinti zászlókkal bevont emelvény s megható a cohorsi gyermekkori társak (»amis d’ enfance«) fekete koszorúja. De ki volna képes a kegyeletnek e szép jelvényeit mind még csak megemlíteni is ? Az itteni köztársasági lapok már a ravatalon letett koszorúk puszta felemlitésével is hasábokat töltöttek be. Nem akarom emlitetlenül hagyni mégsem, hogy a görög képviselőház nagyon szép koszorút küldött s hogy az elhunyt lapjai (a »République Frangaise,« a »Petite République,« a »Paris« s a »Voltaire«) koszorúit nagy, fekete posztóval bevont emelvényen hat-hat ember vitte. A menet a Rivoli-utczából a Sébastopol boulevardra fordult be s onnét a Turbigo-utczán végigmenve ért a régi Chateau d'Eau, most köztársasági térre s a Ménilmontant boulevardon át jutott a Pére- Lachaisebe. Az ablakokat, a merre elvonult, mindenütt nézők foglalták el s mint ily alkalmakkor rendesen, a háztetők is megnépesültek. Vakmerő vállalkozók a Louvre magas ablak-mélyedéseibe is fölmásztak, s itt az a szerencsétlenség történt, hogy egy fiatal munkás leesett az emeletmagasságu helyről s lábát törte. Egyéb balesetről nem hallottam; ezt magam láttam. A temetőbe érve, a küldöttségek, testületek s a nagy közönség elvonult a ravatal előtt, s a koszorúkat — melyekből egész hegy képződött — letették. Erről azonban, valamint a temetőben tartott beszédekről nem írok, mivel ebben a távsürgönyök úgyis megelőznek. Én csak külső mozzanatait akartam leírni annak a nagyszerű végtisztességnek, melyet akik láttak, sohasem fognak elfeledni. U-y„ Táviratok.. London, jan. 8. Clarke orvos, kit Hawardenbe hívtak, kijelentette, hogy Gladstone túlfeszített munkásság következtében gyélkedik és nyugalomra van szüksége. Enn fogva Gladstone tervezett utazása Midlothsba, választóihoz, elmarad. ? London, jan. 8. (Eredeti távirat.) »Pol. Corr.« jelenti. Néhány hatalom fölszólalt az ellen, hogy angol tisztek alkalmaztassanak az egyptomi hadseregben, de az angol kormány elhatározta, hogy ragaszkodni írta ezen szándékához. London jan. 8. (Eredeti távirat.) A hivatalos körökben föltünést kelt Charles Beresford levele, melyet a »Times« szerkesztőjéhez intézett. Beresford aktív hajókapitány, intim barátja Wales herczegnek és mint a Condor parancsnoka kitüntette magát Alexandria bombáztatása alkalmával. Beresford fejtegeti, hogy Arabi mozgalma kétség nélkül nemzeti volt és az egész nemzet bizalmát birta, úgy jún. 11-ke előtt mint után. Beresford kétségtelennek tartja, hogy eleinte nem kárhoztatta Arabi törekvését. Az nem igaz, hogy Arabi részt vett a mészárlásban. Arabi és a nemzeti párt joggal voltak elégedetlenek a nyomasztó adók miatt, melyeket az európaiak nem viselnek, pedig a legjövedelmesebb hivatalokban ülnek. Beresford kárhoztatja az Arabi ellen indított pert mint komédiát és végül kérdi, hogy mivel igazolhatja Angolország azon párt ellen indított háborút, amely reformokat kért csak, amelyeknek szükséges voltát mindenki elismeri. Vájjon abban áll-e az igazolás, hogy szükségesnek tartották Beaconsfield politikájának folytatását. Ha szükségesnek tartotta a kormány, miért nem vallotta be nyíltan. Ha nem tartotta szükségesnek, Anglia igazságtalan és fölösleges háborút viselt. London, jan. 8. (Eredeti távirat). Gladstone a sok munka következtében gyöngélkedik. A Howardenbe hívott udvari orvos azt tanácsolta neki, ne menjen el Midlothianbe. Haag, jan. 8. A kormánynak a választókerületek új beosztására vonatkozó javaslata 37 új választókerület felállítását és a képviselők számának nyolcczal való szaporítását indítványozza. Berlin, jan. 8. (Eredeti távirat.) Ámbár Szaburov nagykövet folyton archaeologiával foglalkozik, mégis azt hiszik, hogy orosz újév után visszatér ide és hogy az orosz kormány nem szándékozik most őt mással kicserélni. Berlin, jan. 8. A »Nordd. Alig. Ztg.« kikel Gambetta halála politikai hatásának túlbecsülése ellen, mit úgy látszik a német sajtó nyilatkozatai keltettek Francziaországban. Grévy közlönye a »Paris«, helyesen fejezi ki a helyzetet, midőn azt mondja, hogy Francziaország nem kívánja a háborút, de nem is fél attól. Francziaország tehát oly helyzetben van, mint Németország és felelősségének tudatában levő minden hatalom. Kevésbbé békések a »Liede«, Brisson közlönyének nyilatkozatai. Brisson úgy látszik a revanche hive. Nem akarja ugyan politikája egyedüli czéljául a revanchet kitűzni, de czélja mégis az. Be fogjuk ezt várni s ha Brisson majd azon helyzetbe jut, hogy czéljának gyakorlati kifejezést adjon, nem fogja azzal Németországot meglepni. Róma, jan. 8. (Eredeti távirat.) A tegnapi tüntetések következtében, amelyek miatt 25 embert fogtak el, az emberi jogok védelmezésére alakult egylet feloszlatása várható. Az egylet termében a falakon a királyt sértő feliratokat találtak. Róma, jan. 8. (Eredeti távirat.) Bonghi volt közoktatási miniszter és a garantia-törvény szerkesztője, röpiratot tesz közzé, amelyben államjogi tekintetben védelmezi a pápának a vaticánban való korlátlan bíráskodását és jogosnak mondja a vaticáni törvényszék felállítását. Páris, jan. 8. Gambetta atyja határozottan kívánja, hogy fia holteste Nizzába szállíttassák. Páris, jan. 8. A kamara holnap összeül, az elnökség megválasztása azonban valószínűleg elhalasztatik, mert még számos képviselő nincs jelen. Páris, jan. 8. A »Temps« londoni távirata azt fejtegeti, hogy azon javaslatok, melyeket Angolország Francziaországnak tett, a nemzetközi kötelezettségek megsértését jelentik, mert az államadóssági pénztár elnöksége jogainak kiterjesztése, úgy amint azt Francziaországnak kínálták, a dajta ellenőrének, valamint az állam javak igazgatója jelenlegi szabadalmának hátrányára szolgált volna, mely két intézmény nemzetközi védelem alatt áll. A »Temps« távirata dicsérettel emeli ki, hogy Duciere nem válaszolt ellenjavaslatokkal, melyek visszautasítása biztos lett volna; kijelenti azonban, hogy a franczia kormány hajlandó lett volna oly nemű új indítványt fontolóra venni, mely reálisabb és kevésbbé ábrándos kiterjesztése lett volna az elnökség szabadalmainak, mint amely alapját képezte annak, amivel Francziaországot megkínálták. Francziaország ily indítványt, valószínűleg örömmel fogadott volna, természetesen a dakta ellenőre és az államjavak igazgatója jogainak fentartása mellett. Ez a leszámolási törvény ellenőrzését, mely az összes pénzügyi jövedelmek hovafordítását szabályozza, az elnökségre ruházta volna. Ily megegyzés kielégíthette volna Francziaországot, miután a leszámolási törvény ellenőrzése ezzel a franczia elnökre bízatott volna. Az angol képviselők az egyptomi kormány tanácsában ekkor szabadon, Anglia nézetei szerint és a leszámolási törvény által biztosított nemzetközi érdekek megsértése nélkül működhettek volna. Szerencsétlenségre azonban az angol kabinet többsége inkább szenvedélyes, mint felvilágosodott nézeteknek engedett, melyek oda irányulnak, hogy Anglia szabadalmát nemcsak az egyptomi kormány politikájára nézve, hanem a pénzügyi kezelésre is fentartsa. Konstantinápoly, jan. 8. (Eredeti távirat.) Az elfogott háromszáz örmény általában munkás, napszámos és földmives. Az érző rumi érsekre nagyon vigyáznak. Konstantinápoly, jan. 8. (Eredeti távirat.) Aleko pasa és Krebel orosz főconsul conflictusa folyton tart. A története ez : Aleko pasa magánlevélben sajnálkozását tudatta a főconsullal, hogy nem fogadhatja őt már. A főconsul csodálkozását fejezte ki, hogy Aleko pasa ilyesmire határozhatta el magát, és kijelentette, hogy erről az esetről kénytelen jelentést tenni kormányának. Néhány nap múlva ismét irt a főconsul és követelte azt a jogot, hogy meglátogathassa Aleko pasát, amikor neki tetszik, mert a főkormányzó nem szakíthatja meg a consulatussal a viszonyt. Aleko pasa hivatalosan azt felelte, hogy közte és a consulatus közt megmaradhat a viszony és hogy ő folyó ügyben a consulatus bármelyik tisztviselőjét elfogadja. Krebel főconsul erre megtagadta Aleko pasától azt a jogot, hogy akár ő vele is szakítson, mert ez a jog egyedül a portát illeti. Aleko pasa azt felelte, hogy Krebel nincs nála meghatalmazva és nem kapott tőle exequaturt. A két ember kibékülését lehetetlennek tartják. München, jan. 8. Paumgarten gróf, Bajorország volt nagykövete a vatiánnál, múlt éjjel meghalt. Charons sur Marne, jan. 8. Chanzy tábornok temetése a közönség nagy részvéte mellett ment végbe. A gyászmenetben Grévy képviselője az orosz nagykövet, a hadügyminiszter, a belügyminiszter, 18 hadtestparancsnok, 16 hadosztályparancsnok, 22 dandárparancsnok és számos tiszt vett részt. A gyászmenet elvonulása egy óra hosszáig tartott. Lyon, jan. 8. Ma kezdődött az anarchisták elleni per tárgyalása. A vádlottak tagadják, hogy résztvettek volna az összeesküvésben és azt állítják, hogy a színház éttermében történt merényletről mit sem tudnak , csak annyit vallanak be, hogy a socialistikus tanoknak híveket szereztek. Krapotkin herczeget még nem hallgatták ki. Madrid, jan. 8. Lagasta megbizatott a kormány újjáalakításával. A kormány megtartja eddigi jellegét, csakhogy Comacho nem lesz tagja. Pétervár, jan. 8. (Eredeti távirat.) Voronczov-Daskov a legközelebbi napokban hazajön. Az új fogadás alkalmával ugyanis, amely a diplomatiai körökben keringő hír szerint a téli palotában fog megtörténni, mint udvari miniszter fog szerepelni. New York, jan. 8. Polk megszökött kincstárnokot San Antonioban (Texas) elfogták. Belgrád, jan. 8. A skupstina egyhangúlag elfogadta a vallásügyi miniszter által az egyházi reform s a vallási és egyházi alap létesítése tárgyában benyújtott törvényjavaslatot. Pápa, jan. 8. Városunkban ma folyt le a képviselőválasztás és a szabadelvű párt jelöltje, a volt képviselő, Láng Lajos fényes győzelmével végződött. A függetlenségi párt hosszas vajúdás után Noszlopy Antalt jelölte ki, mi kétségkívül szerencsés választás volt, mert Noszlopy régi polgára városunknak és sok baráttal és ismerőssel dicsekedhetik. — A szavazás megindulván, délig a függetlenségi párt valamennyi választója leszavazott. A szavazatarány ekkor a következő volt: Noszlopy kapott 82, Láng 240 szavazatot. Erre Noszlopy írásban, majd személyesen bejelentette visszalépését, a Lángpárt azonban folytatni kívánta a szavazást. A választási elnök délutáni 3 órát tűzte ki záróraként mi, beállván, a szavazás megszűnt. Láng ez ideig összesen 322 szavazatot kapott. A választás után Lánghoz küldöttség menesztetett, és az újonnan megválasztott képviselő megjelenvén a városházán, lelkes éljenek közt átvette a mandátumot. Este a választók értelmisége bankettet rendezett a város képviselője tiszteletére. A pápai választás jelentősége abban áll, hogy a volt Ráth-párt beolvadt a szabadelvű pártba, mely most már a város összes értelmiségét egyesíti s anynyira tömör, hogy az ellenzék teljesen elvesztette a talajt. Kolozsvár, jan. 8. A városi képviselőtestület tagjainak tegnap történt választásánál 24 függetlenségi és 5 szabadelvűpárti választatott meg. A függetlenségi párt jelöltjei néhány kivétellel iparosok, kézművesek és földmivesek voltak. Tanárok és hivatalnokok a függetlenségiek sorából ki voltak zárva. Zágráb, jan. 8. A megindított vizsgálat kiderítette, hogy ama részvéttáviratot, melyet állítólag a horvát egyetemi ifjúság intézett Grévyhez, csupán egy harmadéves joghallgató küldte. Közgazdasági táviratok. Bécs, január 8. (Eredeti távirat.) Az osztrák-magyar bank állása jan. 7-től: Bankjegyforgalom 366.270,000 forint (— 2.363,000 forint), ezüst 114.323,000 forint (—244,000 forint), arany 79.175,000 forint (+ 3,000 forint), devisek 96,000 forint (változatlan), váltótárcza 155 millió 859,000 forint (— 6.890,000 forint), lombardkölcsönök 31.686,000 frt (— 551,000 forint), jelzálogkölcsönök 89.865,000 forint (— 257,000 forint), záloglevélforgalom 82.721,000 forint (-139,000 forint.) Bécs, jan. 8. (Eredeti távirat.) Az alsóausztriai kereskedelmi és iparkamara alelnöke Isbhary Rudolf kijelente, hogy ha elnökké megválasztatnék, e tisztet elfogadná. A választás holnapután lesz. Prága, jan. 8. (Eredeti távirat.) Az osztrák üvegiparosok gyűlése elhatározta a következő minimális alapárak megállapítását: színes üveg és pedig csontszínek 36 frt, csontfehér 30 frt, alabástrom és turquoise 34 frt, chrysoplast 45 frt, szalmasárga 45 frt, fekete 32 frt, optikai színek 32 frt, Rosa du Barry 70 frt, továbbá ezüstüveg 18 frt, arany sárga ezüstözésre 24 frt, középüveg I. 27 frt, II. 25 frt, extraüveg 32 frt, közönséges üveg 20 frt, etetett üveg (ha így rendeltetett) 23 frt. Az árak a hutában átvéve számíttatnak 5°/0 hozzáadással a mintáért, 2°/0 a csomagolásért és 2°/0 törési kártérítésért. Az árvíz. A víz állása. Budapesten ma este 8 órakor 6 méter 66 centiméter volt, tehát tegnap óta 3 centiméterrel áradt. Az V-ik kér. védgát kanyarodó részén rést ütött a viz, s e részen a töltés lesüppedt. Az V. ker. részbizottság jelentésére a vizsgálat elrendeltetett, a betömetés iránt azonnal intézkedés történt, már eddig is vagy ötven zsák tele földdel hordatott oda s a rés be van tömve.Budára ma ismét két gőzmozdony indíttatott útnak s a délután folyamán Budára kézi szivattyúk küldettek a pinczevizek kiszivattyúzására; az V-ik kerületi vészbizottság elnöke szintén még egy szivattyút kért; a II-ik kerületi vészbizottság elnöke, Barna Zsigmond tanácsnok szombaton délben megbetegedett, s helyettesítésével Kun Gyula tanácsjegyzőt bízta meg a polgármester.* A folyammérnökség táviratai szerint a mai vízállások a következők: Linzben 2.65 m, tegnap óta 35 cm. apadás. Bécsben 3.16 (?)» » » 84 » » Pozsonyban 6.44 » » » 43 » » Komáromban 6.06 » » » 9 » áradás: Budapesten 6.66 » » » 3 » » Táviratok: Úszód, január 8. A víz lassú áradásban van, a tegnapi északnyugati szelet, mely egész éjen át tartott, ma gyengébb északkeleti szél váltotta fel. Mindeddig a töltések elegendő védelmet nyújtanak, veszély nincs. A töltések éjjel nappal őriztetnek. Bécs, január 8. A központi árvizbizottság állandóságát megszüntette s többé távirati tudósítást nem küld.* Az állami vizmércte-állomásokon ma a következő vízállás észleltetett: Pozsony 6.44 (tegnapihoz képest — 39 centiméter), Komárom 6.06