Nemzet, 1883. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1883-02-23 / 53. szám
Szerkesztőség : Barátok tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. ESTI KIADÁS Kiadó-hivatal : Barátok-tere, Athenaeum-épület, földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ................................................ 2 frt. 3 hónapra .. .. ......................................... 6 » 6 hónapra ................................................ 12 » Az esti kiadás postai különküldéseát felülfizetés negyedévenként ........................ 1 » II. évi folyam. Budapest, 1883. péntek, február 23. 53. szám. áviratok. VIDÉK. London, febr. 23. Mac’ Irvis tábornok, ki jelenleg Párisban időz s kit azzal gyanúsítottak, hogy ő az ir összeesküvők »1. szám« elnevezés alatt ismert feje, az esti lapokban a leghatározottabban megczáfolja azon alávaló vádat, melylyel illetik és kijelenti, hogy haladéktalanul lépéseket tett az angol nagykövetségnél az iránt, hogy kifürkésztessék, hogy e kíméletlen rágalom kitől ered. London, febr. 23. Az alsóház ülése. Fitzmaurice egy hozzá intézett kérdésre válaszolván, kijelenti, hogy a Szuez-csatornát illetőleg tett javaslatokra beérkezett válaszok átalában kedvezőek. A csatornában való hajózás nem érinti a szultán közvetlen pénzügyi érdekeit. Ezután a válaszfelirati vita folytattatott. Forster kormányzatát védelmezi és megtámadja a parnellitákat. O’Kelly gyakran közbeszól,miért rendre utasíttatik, s midőn ismét közbekiált: »Hazudik!« a ház 305 szavazattal 20 ellenében az ülésből való kirekesztését kimondja. Alexandria, febr. 23. Egy franczia fregatta ideérkezett. Pétervár, febr. 23. Ma a téli palota előtt díszszemle lesz a Pétervárott és környékén állomásozó csapatok felett. Róma, febr. 23. Az Oberbank-mellszobor leleplezése alkalmából január 6-án és 7-én elfogottak elleni perben az okmányok már átadattak a fenyítő törvényszéknek. A vádlottak közül 15-en azzal vádoltatnak, hogy az országot háború veszélyének tették ki, mely bűntett ellenében a büntető törvénykönyv 174. czikke alkalmazandó. Róma, febr. 23. A Stefani ügynökség jelenti Tripolisból. A tripolisi főkormányzó a szultán parancsához képest látogatást tett az olasz consulnál és félórai beszélgetés közben élénk sajnálatát fejezte ki előtte a legutóbb történt esemény fölött. — Az eset elintézése az olasz gyarmatra kitűnő benyomást tett. Madrid, febr. 23. Mint Manillából írják, a gőzös, mely a Philippini szigetek közt közlekedett, jégbe röpült. A halottak száma körülbelül 100-ra rúg. Választási mozgalmak a volt horvát határőrvidéken. Zágráb, febr. 23. Zimony város polgársága a küszöbön álló volt határőrvidéki képviselőválasztások alkalmából képviselőjelöltül Zsivkovics koszályfőnököt kiáltotta ki. (Távirataink folytatását 1. Legújabb rovatban.) zottait úgy a magyar, mint az osztrák igazgatóságba kiküldi, s ekkor végbe mehet az osztrák és a magyar igazgatóságok megalakulása. Ez az »Orsz. Ért.« szerint február végén, legkésőbb márczius elején fog megtörténni. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magy. kir. miniszter, egyetértőleg a magy. kir. pénzügyminiszterrel, Hirsch Náthán magasfalvi lakos gazdasági szeszgyára részére, az 1881. évi XLIV. törvényczikkben biztosított állami kedvezményeket megadta. Jász-Nagykun-Szolnokmegye törvényhatósági bizottsága a folyó évi első rendes közgyűlését márczius hó 12-ik és következő napjain fogja megtartani, és ez alkalommal az üresedésben levő alispáni és több jegyzői állást választás útján betölteni. Az osztrák-magyar állam vasúttársaság igazgatóságának megalakulását eddig két nehézség gátolta. Egyik az, hogy a bejegyzés nem történt meg, a másik az, hogy az alapszabályok helybenhagyása késett. Ezek megtörténvén, most csak a párisi igazgatóság alakulása van hátra, mely, amint megalakul, megit ORSZÁGGYŰLÉS. Budapest, február 28. A képviselőház ma elintézte a vadászati fegyveradóról szóló javaslat hátramaradt pár szakaszát, vita csak a 49. és 50. §§-nál merült fel, hol Tomcsányi, Sies, Lázár Ádám, Spéner, Harkányi, Németh Albert és Szapáry gr. miniszter vettek részt az eszmecserében, illetőleg adtak be módosítványokat. A ház a két szakaszt Sponer módosítványa szerint összefoglalva oly értelemben fogadta el, hogy ha a vadászati ügy elvész, 50 krajczárral ellátott folyamodványra minden újabb adó nélkül ismét kiadatik a jegy azon időre, melyre az első (elveszett) jegy kiállítva volt. A többi szakasz minden vita és módosítás nélkül elfogadtatott. Végül a ház a zárszámadási bizottság jelentése alapján tudomásul vette a honvédelmi miniszternek a Ludovica akadémia állapotáról benyújtott előterjesztését. Ezzel az ülés véget ért. Holnap d. e. 11 órakor kezdődik az ülés és a kérvények fognak tárgyaltatni. * A képviselőhöz illése február hó 33-én. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Rakovszky, Pejacsevich gr., Fenyvessy. A kormány részéről jelen vannak: Tisza, Szapáry gr., Trefort, Széchenyi gróf, Pauler, Ráday gr., Bedekovich. Elnek az ülést d. e. 101/4 órakor megnyitván, az utóbbi ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. A fegyver- és vadászati adó. Következik a napirend: a fegyver- és vadászati adóról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. A 49. §. így szól: »Ha a vadászati jegy elvész, az, a ki elvesztette, annak elvesztését azon szolgabirónál (városi polgármesternél), a kinél a vadászati jegy elnyerése végetti bejelentését eredetileg beadta, bejelenteni köteles és még ugyanazon időnek lefolyása előtt, melyre az elveszett jegy kiadatott, a jelen törvényben körülirt módon s a kiszabott egész évi adónak lefizetése mellett, a folyó évre szóló újabb vadászati jegyet nyerhet.« Tomcsányi László a pénzügyi bizottsághoz indítványozza visszautasíttatni a szakaszt újabb szövegezés végett, mert hogy az elvesztett jegynek birtokosa kétszer legyen köteles vadászati adót fizetni, az nem méltányos eljárás. Sitz Gyula a szakasz azon rendelkezését, mely szerint ha valaki vadászati jegyét elveszti, csak az egész évi adónak befizetése mellett nyerhet újabb jegyet, szintén igazságtalannak s némileg zsarolásnak is tartja, ennél fogva annak kihagyását indítványozza. Harkányi Frigyes előadó: T. ház! Azt hiszem, már úgy a miniszter úr, mint én is, elég tanújelét adtuk annak, hogy ahol lényeges javítás szüksége mutatkozott, ott a javításoknak útját nem állottuk, így elfogadtatott az új 7. §., mely a dúvadak elpusztítására szükségesnek mutatkozott. Kérdés, hogy a most ezen szakaszra nézve tett indítványok helyesek és keresztülvihetők-e ? T. hát! A tárgy már a pénzügyi bizottságban is megfordult, s elismerem, hogy az látszólag igazságtalannak tűnik fel, hogy ha valaki már egyszer megfizette az adót, a vadászati jegy elvesztése esetén újra fizesse azt. De itten tisztán áll az az elv: casus nocet domino. Miért nem vigyáz rá? Ha valaki egy tizes bankót elveszít, azt sem fogja soha visszakapni. (Nyugtalanság a szélsőbaloldalon.) Az intézkedés horderejére nézve fel akarom említeni, hogy sokkal nagyobb lenne a secatura, hogy ha valaki visszaélésből más jegyével vadász, kénytelen lenne személyazonosságát kimutatni. Vegyük pl, hogy én Madarász képviselőtársamnak jegyével vadászok. Madarász József: Olyan nincs ! Nem váltok soha ! Harkányi Frigyes előadó : Sajnos, mert egy adóval kevesebbet fizet. (Derültség.) Hogyha valaki a más jegyével vadász, kénytelen személyazonosságát kimutatni, mert azt mondhatnák, hogy ő nem vesztette el a jegyet, hanem bejelentette rosszakaratból, hogy elvesztette. Ha a pénzügyi közegnek mindig tisztességes emberrel volna dolga, természetesen erre szükség nem volna. De például vasutakon is igen gyakran megtörténik, hogy olyanok szabad jegyet használtak, kik arra nem voltak jogosítva, így ha ezen intézkedés a törvényben nem lenne, mindenki kénytelen volna személyazonosságát mindig igazolni, holott most a fináncz tudva azt, hogy minden embernek csak egy jegy van kiadva, erre nem kényszerítheti. Ezen secaturának volna akkor az ember kitéve, ha ez az intézkedés a törvényben helyt nem foglalna. Másképen áll a dolog az elromlott vadászjegyekkel ; ezek — habár megromlott állapotban — meg lévén, megnyugvással adhatja ki a pénzügyi hatóság az új jegyet. Ez mutatja tehát, hogy nem haszonlesésből, hanem az ellenőrzés megkönnyítése végett kell az elveszett jegyet újonnan megfizetni. (Helyeslés jobbfelől.) Lázár Ádám a szakaszt a következő szövegezésben ajánlja elfogadásra: »Aki vadászati jegyét elveszti, ezt a 31. §-ban kijelölt illetékes közigazgatási tisztviselőnél bélyegtelenül bejelenteni köteles, kitől a hátralevő időre adómentesen újabb vadászati jegyet másolatban nyerhet, miről a 22. §-ban felsorolt hatóságok ellenőrzés végett értesítendők.« Spóner Andor az elveszett vadászati jegyeket egy osztályba óhajtja sorozni az elromlottakkal, melyekről a következő 50. §. intézkedik. Ezen szempontból indítványozza, hogy a 49. és 50. §§-ok egy szakaszba foglaltassanak össze a következő szövegezéssel : »Ha a vadászati jegy elvész vagy elromlott, az illetőnek 50 kros bélyeggel ellátott folyamodványára azon kir. adóhivatal által, mely az elveszett vagy elromlott jegyet kiállította, újabb adó fizetése nélkül kiállítandó. Ezen újabb jegy azonban csakis az idő lejártára adatik ki, melyre az elveszett vagy elromlott jegy kiállítva volt. (Helyeslés.) Németh Albert röviden az előadóval polemizál s végül a következő módositást nyújtja be: Ha a vadászati jegy elvész, a személyazonosságot igazolva szóbeli kérésre a község elöljárósága az illetékes hatóságtól a másod kiadványt ugyanazon folyószám alatt szorgalmazni köteles.« Szapáry gróf miniszter a kellő ellenőrzésnek szempontjából nagyon kívánatosnak tartja, hogy minél kevesebb kivételt tegyünk. Azon intézkedés, mely e szakaszban foglaltk, az eddig fennállott 1875. XXI. tcz. 19. §-ából van átvéve. Pénzügyi eredménye ezen kérdésnek nem lehet nagy, mert csak a legritkább esetben fordulhat elő, hogy valaki vadászati jegyét elveszítse. Különben kijelenti, hogy Spóner indítványát elfogadja. A ház erre elfogadta Spóner módosítását, a többi módosítások visszavonattak. A törvényjavaslat többi szakaszai változatlanul elfogadtattak. Erre észrevétel nélkül tudomásul vétetett Lukács László előadó rövid indokolása után a zárszámadási bizottságnak jelentése a Ludovica akadémia 1882. évi állapotáról. A holnap d. e. 11 órakor tartandó ülésen a 25. sorjegyzékben foglalt kérvények fognak tárgyaltatni. Ülés vége d. e. ,a 12 órakor. A NEMZET TÁRCZÁJA. Február 23. Criquette. Regény. Irta: Lendlovic Halévy. (Folytatás.) 14 Azután Criquette és Pascal csevegései a színházban mindig ritkábbak és rövidebbek lettek .. . Aurélie nagyon gondosan őrködött Criquette fölött; nem engedte meg Criquettenek, hogy folyton vele futkossa a színház folyosóit és a színfalakat; készteté őt öltözőjében maradni mindaddig, míg a színpadon dolga nincs, s ha azt elvégezte, ismét öltözőjébe térni vissza. Pascal ezután kénytelen volt megelégedni azzal, hogy egész este Criquette körül forgolódott, viszont Criquette az előadás végén az apotheosisban, midőn legfelül állva csókot kellett szórnia a közönség felé, e csókokat mind Pascal felé hintette. Nemsokára aztán még a csevegések is teljesen elmaradtak, mert nem volt többé színház . . . Cricri augusztus hó első napján letűnt a színlapról, megunva a közönség által, egy elég tisztességes, hosszú élet, százharminczezok előadás után. Előadtak egy drámát, melyben nem volt szerepe sem Rositának, sem Criquettenek, de Pascalnak akadt benne dolga. Egyetlen mondatot kelle mondania, talán öt szóból állót, melyet egy utczai suhancz dob oda a zajongó, zsibongó tömeg közé. Pascal föllépte! Rositának ott kellett lenni az első előadáson, s Criquette könyörögve mondá neki: — Oh, kérem önt, vigyen el engem holnap magával .... Annyira szeretném látni Pascal fölléptét. Rosita megkapatva Criquette könyörgő hangja által, megígérte neki, hogy elviszi magával. De miután meglehetős hosszasan tanácskozott Aurélievel, mégis azt határozta el, hogy Criquette nem megy a színházba, hanem otthon marad. Sirt is a miatt Criquette eleget. Másnap este képtelen volt arra, hogy elaludjék. Pascal játszott, s ő nem lehetett ott, hogy apró kezeinek minden erejével tapsoljon. Izgatott volt s folyton forgolódott ágyában. A szomszéd szoba ajtaja mindig nyitva volt, s Criquette, midőn elütötte az éjfelet, látta jönni-menni Auréliet, elrendezni dolgait gépiesen — s Aurélie e közben vetett egy-egy pillantást ő rá is, kiről azt hiheti, hogy mélyen aluszik. Aurélie lement az első emeletre, hogy hírlap-olvasással töltve az időt, megvárja asszonyát. Criquettenek egy ötlete támadt. Egy órával későbben, midőn hallotta begördülni az udvarba Rosita kocsiját, leugrott ágyából, s mezítláb, egy ingben, fekete haját vállaira omlasztva, az árnyék födezete alatt kifutott a folyosóra, s le akart kiáltani: »Kérem, kérem, sikerült-e a Pascal fellépése ?« — midőn meglátta a herczeget, amint lassan jött a lépcsőn fölfelé Rosita mögött. Hátra hőkölt tőle, reszketve, sápadtan emlékezve vissza a herczeg haragjára ama napon, midőn a salonban játszott a kis kutyával. Criquette azt remélte, hogy másnap Pascal meg fogja látogatni, de Pascal nem jött el. Elmúlt az egész nap, s Pascal még mindig nem jelentkezett. Criquette nem beszélhetett Rositával sem, mert ez nagyon el volt foglalva. A herczegnek estére Szt.Pétervárra kellett utaznia. Mint a nemesség marsaljának, kötelessége volt otthon lennie, Saratov kormányzóságban, hogy foglalkozzék a parasztok felszabadításának rettenetes kérdésével. Rosita pedig másnap akart elutazni Dieppele Criquette-tel és Aurelieve. Criquette úgy öt óra tájban egyedül volt hálószobájában, foglalkozva azzal, hogy a földrajzból valamit meg ne tanuljon. Gondolatai másutt jártak. Egyszer kinyílik az ajtó és titokteljes arczcal lép be a groom. — Nincs itt senki ? kérdé elfojtott hangon. — Nincs. — Fogja, gyorsan . . . Attól a kis színésztől való, akit ön ismer ... De vigyázzon, hogy Aurélie kisasszony meg ne lássa! . . . Lent vár az utczán a kis színész. Hogy ha akar valamit válaszolni, én majd leviszem. Úgy adja ide a választ, hogy senki észre ne vegye .. . Oda lent leszek az előszobában. Átadott Criquette-nek egy négy rétegbe hajtott papírt, és elfutott. E papír Pascal levele volt, íme a következőket írta Criquettenek: »Az a pár szó nagyon jól sikerült. Nevettek rajta. Amiből az következik, hogy tetszett. A mondat különben komikus volt, mert néha szoktak olyan mondaton is nevetni, amelyhez nem illik a nevetés. De ez a mondat egészen sikerült. A darab írója is meg volt elégedve. Azt mondta nekem, hogy jó volt. Eljöttem hozzád ma, hogy ezt neked megmondjam, de nem bocsátottak be. Aurélie kisasszony parancsára történik ez. Nekem a groom mondta. Jó fiú ez a groom. Ő fogja neked átadni levelem. Bennünket el akarnak választani, Criquette. Annak az a rossz asszony az oka. De nem lesz rá képes, mi újra látni fogjuk egymást, Criquette, s én szeretni foglak örökké, örökké, örökké! Csókollak, Criquette, s nagyon meg vagyok elégedve azzal, hogy föllépésem sikerült... S bizonyos vagyok benne, hogy ennek te is örülsz, Criquette.« Oh, nagyon örült, a kedves kicsike, s forró kényeket ontott örömében. El akarják őt választani Pascaltól! Ő lent vár az utczán válaszra . .. s nincs utczai ablak ! A palotát kert veszi körül. Criquette az első pillanatban arra gondolt, hogy menekül, s lefut az utczára Pascalhoz. De kiengedné-e a kapus ? Minden szolga reszketett Aurélie előtt. Criquette ezt nagyon jól tudta, s egyiknek sem lett volna annyi bátorsága, mint a groomnak. A szegény gyermek, aki máris kénytelen volt tettetéshez, ravaszsághoz, önvédelemhez folyamodni, gondolkozni kezdett. Azt gondolta, hogy talán jobb volna Pascalnak nem írni, nehogy felköltse maga ellen Aurélie haragját, ki talán sohasem fogná többé megengedni, hogy Pascalt újra meglássa. Aztán meg elkergethetné a házból a kis groomot. Leginkább ez volt, ami őt visszatartó. Aztán egy darabka papírra mégis fölírta e szavakat: »Igen, nagyon örülök, de egy utas nagyon szerencsétlen vagyok, én is szeretlek téged Pascal, szeretni foglak öröké, öröké, öröké! Hallotta, hogy Aurélie bejött szobájába, levélkéjével gyorsan kisuhant az előszobába, hol a groom egyedül volt, s nem tudva iránta máskép hálás lenni, megcsókolta mind a két orczáját, azt mondva: — Köszönöm! . . . köszönöm !. . . Érezte magában, hogy ez fiú és oly szegény, mint ő, s épen olyan jó, mint ő. Másnap reggel tíz órakor Rosita így szólt Auréliehez: — Üljön kocsira, és siessen hamarosan Plautinhez. Magamnak az utóbbi napokban nem volt egy pereznyi időm sem, most pedig olyan fáradt vagyok, hogy majd meghalok. — Mit csináljak Plautin urnái? — Megkérdezi, hogy miben áll annak a családi tanácsnak az ügye, melyet Criquette miatt össze kell hívni. Ő tudja már, hogy mit mondjon. Igazán szégyenlem, hogy ennyire elhanyagoltam ... de annyira el voltam foglalva ... A herczeg elutazása is ... . — Hát olyan sürgős ? Hiszen . . . visszajövünk .. . egy . .. hónap . . . múlva .... Aurélie az utóbbi szavakat rendkívül lassan, szakadozottan mondá el, amint olyan emberek szoktak, kiknek más van az ajkukon, mint amiről gondolkoznak ... de egyszerre így szólt: — Igen, asszonyom, ... elmegyek Plautin úrhoz, rögtön megyek Plautin úrhoz. Elsietett, s anélkül, hogy egy pereznyi időt is elvesztegetett volna, betoppant Plautinhoz. — Micsoda gyámsági ügy az, kezdő, az a családi tanács, melyet asszonyom akar összeállítani Criquette miatt. — Nincs benne semmi komoly. Beszéltem erről az ön asszonyával, mert láttam, hogy mulattatja. Még mindig megvan ez a terve. — Úgy látszik, mert engem ide küldött ... De elvégre mint akar az én asszonyom ? — Hivatalos gyámja akar lenni annak a gyermeknek. — Nehezen megy az ? — Egyáltalán nem megy. — Miért? — Különösen azért, mert még nincsen ötven éves. — Ah! S annyi kell lenni ? . . . — Igen. — Ön azt mondta: különösen ... Van még egyébb akadály is? — Sokkal nagyobb ennél. Soha bíróság a gyermek gyámságát olyan asszony kezeibe, — aki ilyen életet folytat, mint az ön asszonya, — letenni nem fogja . . . Remélem, hogy megértett. — Tökéletesen ... De ha asszonyom más életmódot folytatna ? . . . — Ah! hogy ha jó hírben álló asszony volna. — Jó hírű és ötven évesnél idősb. Ezt a törvény kívánja igy. Nem mutathatná meg nekem azokat a törvényczikkeket. . . — Miért kívánja ? . . . — Asszonyom kedvéért.. . Hogy megmutassam neki, mennyire komolyan foglalkozom ez ügygyel . . . Mutassa meg, kérem. — Nagyon szívesen, ime, ezek azok. A 361. czikk és a következők ... a hivatalos gyámságról. Csakhogy ez egy kissé hosszú és bonyolult. Van erről vagy tíz czikk. Aurélie visszaadta két czikk elolvasása után a törvénykönyvet Plautinnak. — Valóban az egy kissé bonyolódott és nehéz nekem. Megmondom asszonyomnak, hogy az egész dolog lehetetlen, és addig van. S valósággal ezt mondta Rositának, a midőn hazatért; de azt nem mondta meg, hogy útközben vett magának egy könyvkereskedőnél egy törvénykönyvet, melyet jól elrejtett málhája egyik szögletébe, hogy magával vigye Dieppe-be. Nyolcz nappal későbben Rosita a következő levelet kapta Lavelinetől: »Kedvesem, én itthon végzendő dolgaimat nagyon összehalmozottaknak találtam. Azt gondoltam, hogy csak két hétig kell itthon maradnom, de kénytelen leszek itt maradni három, sőt talán hat hóig is. Jöjjön el rögtön hozzám, rögtön, rögtön, rögtön, a legközelebbi gyorsvonattal. Csak e feltétel alatt fizetem ki adósságait. De, természetesen a kislány nélkül jöjjön. Adja be nevelőbe, én megfizetem a díját. A czár még mindig ragaszkodik a jobbágyok fölszabadításának kihirdetéséhez. Szeretem önt. Tartsa meg az isten kegyelmében s őrködjék ön felett.« (Folytató«» következik.) Lippa, február 20-án. Lippa városa és több marosmenti község határai a Maros kiöntései által évrőlévre mindinkább veszélyeztetnek, s különösen az utóbbi években, a Maros még régi ágyát is elhagyva, több helyen tekervényesen képezett új ágyával oly területeket is megsemmisített, melyek veszélyeztetése előbb nem volt lehetségesnek tekinthető. Ezekhez járul, hogy a Maros minden combinatióval daczoló áradásai által okozott f okozandó károk mellett, oly folyton megújuló birtokzavarokat okoz, melyeknek rendbe hozására az érdeklett községek, sőt a törvényhatóság ereje is elégtelennek mutatkozik, nemcsak az egyes földbirtokosok, hanem a községek között is eligazíthatlan perek, egyenetlenségek, sőt elkeseredett ellenségeskedések merülnek fel, s eképen a marosmenti földbirtok ily ingadozó alapon nem bir azon biztosítékkal, melyet a reáforditott szorgalom s munka szükségképen megérdemlene, miből átalános elszegényedés s a földbirtok teljes értéktelensége származik. Mindezen bajok megszüntetése végett Lippa városa kezdeményezése folytán legközelebb küldöttség járt Budapesten. Ezen küldöttség tagjai Mindl József, Wecke Döme, Schmidt Péter és Lázár Ernő lippai ügyvéd, ez utóbbinak vezetése mellett f. hó 14-én a miniszterelnöknél és közlekedési miniszternél szívélyes fogadtatásban részesültek. Lázár Ernő lippai ügyvéd előadta a küldetés czélját, mely szerint a Maros folyónak nemzetgazdászati szempontból szükséges néhány átvágása, az országos közmunkák közé felvétessék. A miniszterelnök úr az ügyet fontosnak s tüzetes tárgyalásra méltónak találta, a közlekedési miniszter úr szintén megígérte, hogy a közvetlenül érdeklett községeknek indokolt kérelmét pártolandja, minek folytán a küldöttség a legszebb reményekre jogosítva és a sikerben bízva, az országgyűléshez intézett fentebbi értelmű folyamodványát, a lippai kerületben nagy népszerűségnek örvendő Lukács Béla gyulafehérvári országgyűlési képviselő kezéhez tette le. E küldöttség még egy más fontos tárgyban is eljárván, a befolyásosabb egyéniségektől nyert biztosítás folytán alapos reménynyel tértek haza, hogy az országgyűléshez intézett folyamodványukra a lippai választókerület székhelye, mely nemzetiségi súrlódások következtében 1861. évben Hidegkutra tétetett át, ismét Lippára vissza fog helyeztetni. Deés, febr. 20. (Megyei központi levéltárak felállítása.) A megyei közigazgatási állapotok javítása érdekében az utóbbi évtized alatt gyakorlatilag czélszerűnek bizonyult több olynemű ujjítás hozatott létre, melyek eredményeikben megnyugvást nyújtanak az ország mindazon polgárainak, kik a beligazgatás javítása által hazánk erejének fokozását szívükön hordozzák. Ezen czélból alkottatott a köztisztviselők minősítését szabályozó törvény és ezt involválja magában a megyék háztartása rendezéséről szóló s a közelebbi napokon jogerőre emelkedő törvényjavaslat, melynek sikeres következményeit már a közeljövőben minden kétség kizárásával tapasztalni fogjuk. Ezen két törvény képezi a jogos igényeknek megfelelő és nemzetiségünk érdekében kívánatos azon nagyobb szabású újítást, mely a megyei intézmény keretét körvonalazva annak alakot ad s életet lehel belé. A tervező építész, midőn egy monumentális épületet akar létesíteni, annak külalakjáról, nagyságának méreteiről és szilárdságáról tervezetet készít magának , de nem hagyja figyelmen kívül a részleteket sem, mert ezek adják meg az épület értékét, s mert csak úgy lehet öszhangzó egészet alkotni. A magyar kormány, az adott viszonyok közt, e tekintetben is megtett minden lehetőt. Felállította a megyei közigazgatási bizottsági intézményt, mely által — eltekintve a gyakorlatban kipróbált egyéb előnyeitől — a megyékben öszpontosított állami és törvényhatósági különböző hivatalok szerves kapcsolatba hozattak. Szabályozta a kir. államépítészeti hivataloknak a megyékben való viszonyát; kijelentését birjuk továbbá azon nagybecsű ígéretének hogy a megyei pénzkezelés egyöntetű, szabatos eszközlése iránt már ez év folyamán intézkedni fog. Nem akarjuk tovább folytatni a törvények és rendeletek tárában feltalálható reformok és praktikus intézkedések hosszú sorozatát, úgy is mindnyájunk előtt, kik nemzetünk fejlődési processusát figyelemmel kísérjük, eléggé ismeretesek azok , szorítkozunk egyszerűen közleményünk tárgyára: a megyei köz- és hivatalos élet egyik lényeges alkatrésze, a megyei levéltárak országos rendezése iránt mutatkozó halaszthatatlan intézkedéstétel szükségének kijelentésére. Az eszme nem új, a kivitel nem nehéz. Jelent már meg erről a »Nemzet« hasábjain a múlt év folyamán egy közlemény, sőt az országos költségvetés tárgyalása alkalmával a levéltárak egyöntetű rendezésének fontosságát a belügyminiszter is elismerte, s hisszük, mikép ezen legilletékesebb helyen tett nyilatkozat nagyfontosságú következményeit mihamarabb meg fogja hozni. A megyei levéltárak jelen szerkezetekben ezen követelményeknek egyátalán nem felelnek meg. Magyarország igen sok megyéjében a levéltári kezelés tekintetében részint helyiség- és munkaerő hiányában, részint és legkivált a rendszertelenség miatt csak a jelennek dolgoznak úgy annyira, hogy már a 10 éves iratok méltán részesülhetnek a »lomtárs elnevezésében. Amennyiben ezen sajnos állapot személyi okokra vezethető vissza, a köztisztviselők minősítéséről szóló törvény meghozatala által teljesen orvosolva van; a radicális rendszerváltoztatás pedig a kormány , illetőleg a törvényhozás bölcs intézkedését igényli. Szükségesnek látjuk, mikép a legaprólékosabb kezelési részletekig megállapítandó eljárás körülírásán kívül a levéltárak akként legyenek szervezve, hogy a megyében levő minden hivatal régi és értékesebb írásai ott feltalálhatók legyenek. Nevezetesen szabályozni lehetne, mikép a közigazgatási, tan- és adófelügyelői, államépítészeti, törvényszéki, járásbírósági stb. hivataloknál lévő irományok, könyvelések, tervezetek, rajzok és költségvetések, melyek mint elintézett, befejezett ügyek már le vannak téve, szabályszerű kezelés és megőrzés végett bizonyos meghatározandó idő múlva levéltárba helyeztessenek. S ezen időszámokban is kifejezhető, mégpedig az ügy végelintézésétől számítva a bíróságoknál 20, esetleg 30 év egyéb hivataloknál pedig 12 év múlva a iratok levéltárba helyezhetők lennének. Ezen intézkedések által el lenne érve — egyéb előnyeitől eltekintve — azon megkönnyítés, hogy bárkinek bármi czélból, ha régi irományokra, adatokra szüksége lesz, azt minden fáradságos utánjárás és kérdezősködés nélkül tudni fogja, hogy hol keresse. A főfelügyeletet és a személyzet feletti fegyelmi jogot a szervezet természeténél fogva a megyei közigazgatási bizottság esetleg a főispán lenne legiletékesebb gyakorolni. Ez lenne a »megyei központi levéltár«, melynek vezetése a qualifikált megyei levéltárnakra lenne bízva . Az ajánlott szervezet keresztülvitele számbavehető költségtöbbletet nem vonna maga után, mert az előleges berendezésekre fordítandó kiadásokon kívül a megyei költségvetések egy, vagy a körülmények szerint két napdíjas foglalkoztatásához szükséges pénzösszeggel lennének csak felemelendők. Tábla Bíró, Szabadka, febr. 21. (Politikai tapintatlankodás Kossuth üdvözletével). Hogy a magyar történelemnek kimagasló alakját Kossuth Lajost, születésére 80-ik évfordulóján nemcsak egyes hazafiak, hanem a miként tapasztaljuk és látjuk, az országnak csaknem valamennyi törvényhatósága üdvirataival megtiszteli ,és a múltak nagy emlékeiért — a miként ezt különösen a főváros és Pest-, Pilis- és Solt terv. egyesült vármegyék közönsége — is megtette, üdvözli, mind ezt értjük; s a tapintatot abban, hogy ez üdvözletekbe a jelen politikai kérdései, melyekben Kossuth és e haza népe közt az előbbi által is áthidalhatatlan hézag van, nem érintetnek .