Nemzet, 1885. április (4. évfolyam, 927-955. szám)

1885-04-29 / 954. szám

ben állnak ezen felügyeletek. Segély az adott esetben nem létezik, az illetőnek tisztán könyöradományok jutnak. Ez t. ház, nem helyes. Átlátta ezt a t. ház az ipartörvény tárgyalásakor, midőn Iványi Dániel kép­viselő úr egy határozati javaslatát fogadta el, mely­ben a munkásoknak balesetek elleni biztosításáról gondoskodván, azt határozta, hogy a kereskedelmi mi­niszter egy törvény megalkotásáról gondoskodjék. E kérvény nem egyéb, mint ismétlése annak, a­mit Iványi képviselő úr itt indítványozott, és az egész ház egyhangúlag elfogadott. Az előttem előso­rolt viszonyok oly természetűek, hogy azokon segíte­nünk kell, mert ezen segítség és a munkás viszonyok helyes megoldása fog megelőzni egy igen fontos kér­dést is, mert a mai viszonyok közt azon munkás, ki másutt segélyt nem remélhet, azon mozgalom karjai­ba veti magát, a­melyben bár nem talál szép szava­kat, de vigasztalást talál. Azért a kérdést ezen oldaláról is fontosnak és sürgősnek találom, hogy a törvényhozás e kérdésben intézkedjék és segítsen a munkások helyzetén. Én tehát örömmel hallom a térvényi bizottság javaslatát, mely figyelemreméltónak és fontosnak je­lenti ki ez ügyet és óhajtom, hogy az a kereskedelmi miniszter által is egész horderejében méltányoltassék, s hogy mielőbb törvényjavaslatot terjesszen a ház elé. (Helyeslés a jobboldalon.) Irányi Dániel azon reményét fejezi ki, hogy a képviselőház egyértelműséggel fogja elfogadni a kér­vényi bizottság jelentését. Ha a kormány a jövő ülés alatt e tárgyban javaslatot nem nyújtana be, szóló fenntartja magának a jogot, hogy a jelenlegi hatá­rozatot ismét előhozhassa és annak kivitelét megsür­gesse. (Helyeslés.). Steinacker Ödön csatlakozik a kérvényi bizott­ság javaslatához, valamint Iványiéhoz is. De felhívja ez alkalomból a kormány figyelmét arra, hogy a gyá­raknál honosítsa meg azon felügyeleti intézményt, mely a műveit nyugati államokban már régebb idő óta életbe van léptetve, annál is inkább, miután az ipartörvény által létesített ipari megbízottak e fel­ügyeletet eléggé nem teljesíthetik. A javaslatot elfo­gadja. (Helyeslés.) Ezután a bizottság javaslata elfogadtatott. Következett a miniszterelnök válasza a hozzá intézett interpellációkra. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Megtar­tom azon sorrendet, a­melyben engem a ház t. elnöke a válaszok megadására felszóllítani méltóztatott. Először is tehát Trulla Péter képviselő úr in­­terpellációjára kívánok válaszolni. Jelen van-e a kép­viselő úr, nem tudom, de már a múlt alkalommal ki­jelentettem, hogy még egyszer be fogom jelenteni és a választ megadom, akár lesz jelen, akár nem. Nem tudom jelen van-e ? (Felkiáltások: Itt van !) Annál jobb. (Olvassa az interpellációt.) Hát te hát, mindenekelőtt két dolgot kell con­­statálnom. (Halljuk! Halljuk!) Egyik az, hogy a szint azt hiszem, a t. ház lega­lább legnagyobb része igazat fog nekem adni, arra nézve, hogy arról, hogy akár az országban átalában, akár az erdélyi részben a nemzetiségek üldözése ál­lami közegek, valamint a sajtó és a magyar társada­lom által rendesen űzetnék, senkinek tudomása nem lehet (úgy van ! Úgy van !), mert ez nem létezik s azért ez úgy a magyar állami közegeknek, mint a magyar társadalomnak, sőt a sajtó legna­gyobb részének teljesen alaptalan, méltatlan meg­támadása. (Élénk helyeslés). Mert sehol a világon oly szabadon mozogni nem lehet, mint nálunk Ma­gyarországon. (Igaz! Úgy van!) A másik, a­mi nem felel meg a valóságnak, az, hogy ott Lupsa községben a csendőrök feltett szu­ronynyal a templomba ki­mentek s onnan papot és a híveket kiűzték volna. E részre nézve már akkor is voltak jelentések kezemnél, azóta újra végére jártam, s hogy ne idézzek kisebb auctoritást, idézhetem — azt, hogy maga az isteni tisztelet betiltása ellen pa­naszt emelt keleti gör. nem egyesült esperes arról, hogy a csendőrök a templomba bementek s onnan valakit kiűztek volna, nem tud semmit, (Mozgás jobbfelől), mert ez nem történt meg. De azon vidékén az országnak igen alapos in­­formatiók szerint készülvén a Hóra-Kloska ünnepély örve alatt (Átalános mozgás) magyar állam és magyar nemzetellenes tüntetések, ezek betiltattak országszerte, (Élénk átalános helyeslés) és maga az egyházi elöljá­róság is betiltotta ily a czélból való ünnepélyes isteni tiszteletek tartását (Átalános élénk helyeslés). Alapos gyanú merülvén fel, hogy azon községben a szombat­ról eltiltott ünnepélyt a vasárnapi mise örve alatt akarják megtartani, igenis a vasárnapi isteni tisztelet megtartása betiltatott, de nem azon az útón, melyet az interpelláló úr méltóztatott jelezni, hogy a nép a templomból kiűzetett volna, hanem egyszerűen úgy, hogy a lelkészek az isteni tiszteletet a templomban a tilalom folytán nem tarthatták meg, s a templomba gyülekezni kezdő nép a csendőrök felszólítására s azon kijelentésére, hogy azon a napon nem lesz isteni tisztelet, egyszerűen szépen csendesen minden zavar­gás és rendetlenség nélkül eloszlott. Ez a dolog valódi tényállása. Különben ennek elmondása után azt hiszem, természetes, hogy az, hogy a nép a templomból ki­fizessék, sem az én politikai irányzatomnak, sem az alantas közegek félszeges visszaéléseinek nem ered­ménye, mert nem történt meg. Hanem, ha azt kérdi tőlem a képviselő úr, hogy ott oly cselekményeket terveztek-e az egyház hívei, mely az állam létét és fennállását veszélyeztet­nék, erre azt mondom, hogy oly cselekmény mely egymagában az állam fennállását veszélyeztetné, bi­zonyosan nem volt , mely az állam nem olyan gyen­ge, hogy egy ily tüntetés veszélyeztetné (Élénk he­lyeslés.), de igenis volt szándékban, mint jeleztem, tüntetés a magyar állameszme, a magyar faj, a ma­gyar nemzet ellen. Ezt pedig még csak csírájában is elfojtani min­den kormánynak kötelessége. (Élénk, általános he­lyeslés.) Ha pedig azt kérdi tőlem a képviselő úr, minő politikai irányt követek a különböző nemzetiségek­kel szemben és ezekről tudomással lesr e a korona, erre is van kis válaszom. Először is azon kérdésben, hogy a­mit az ál­tala kinevezett kormány tesz, arról van-e a koroná­nak tudomása, azt a régen gyakorolt, de hála isten­nek már eredménytelen és elkoptatott fegyvert lá­tom : ellentétbe hozni akarni a koronát az alkotmá­nyos kormánynyal. (Úgy van! Úgy van!) De nem fog ez sem a képviselő úrnak, sem pedig associálnak sikerülni. (Helyeslés jobbfelől.) A­mi pedig egyéni nézetemet és irányzatomat illeti, egyéni politikai irányzatom a nemzetiségekkel szemben az : meghagyni tiszteletben mindenkinek jogát úgy, a­mint törvényeink megengedik, a törvény korlátai közt nem gátolni fejlődésüket, de ott, a­hol ezen korlátokon túl valaki a magyar állam biztonsá­gához akarna nyúlni, míg isten erőt ad, körmére ütni az illetőnek kötelességemnek tartom. (Élénk hosszas helyeslés.) Csak azzal toldom még ezt meg, hogy a rend­szeres üldözéseket megszüntetni nincs szándékomban, mert ilyenek nem léteznek. (Helyeslés jobbfelől.) A­mi pedig azt illeti, hogy az állampolgárokat az izga­­tókkal szemben a törvény utalmába vegyem, ezt te­szem is, mert e hazának minden, bármely ajkú, de jó­indulatú népét igenis az izgatók ellen védelmezem és épen ezen védelmemnek eredménye volt a Horn-Klos­­ka ünnepélynek és ezen istentiszteletnek betiltása. (Élénk helyeslés.) Kérem válaszomat tudomásul ven­ni. (Hosszas élénk helyeslés.) Trulla Péter kijelenti, hogy a miniszterelnök válaszát tudomásul nem veszi. Nem várta volna, hogy a miniszterelnök, kinek kötelessége a polgárok közti béke és’,’rend fenntartása, ily csattanós választ adjon. Bizonyítékokat kér a nemzetiségek hazafiatlanságára nézve, bár nem hiszi, hogy ilyenek léteznének, mi­után a nemzetiségek nem hazafiatlanok. A miniszterelnök tíz év előtt Politnak azt ígérte, hogy a magyar állameszme ellenségeit le fog­ja tiporni, szóló azonban azt látja, hogy a miniszter­­elnök a lefolyt idő alatt a románok közül senkit sem volt képes letiporni, a­mi azt bizonyítja, hogy a ro­mánok nem ellenségei az országnak. Szóló óhaja az, hogy ez ügyben egy részrehaj­­latlan bíróság küldessék ki, mely megvizsgálja, hogy hol s miben van a hiba, s büntesse meg a bűnösöket. Kijelenti, hogy a nemzetiségek nem törekszenek uralomra, túlsúlyra az államban, egyetlen szándékuk csak az, hogy a törvények keretén belül erősödjenek. (Közbekiáltások: Szabad! szabad.) Szóló már régóta veszi észre, hogy a társada­lomban, ép úgy mint a sajtóban folyton történnek iz­gatások a nemzetiségek ellen, melyek épen ennek kö­vetkeztében nem közeledhetnek. A sajtó folyton izgat. Visi Imre: A Tribuna izgat! Trulla Péter: A »Tribuna« és a »Nemzet«. Az egyik tizenkilencz, a másik egy híján húsz. (De­rültség.) Kijelenti, hogy ha majd a ház többsége emancipálja magát a »Nemzet« befolyása alól, a kö­zeledés meg fog történni. Végül ismételten kijelenti, hogy a választ nem veszi tudomásul. A ház a miniszterelnök válaszát tudomásul vette. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház! Babes Vincze képviselő úr interpellációjának csak egy része vonatkozván reám, csak erre is, igen röviden fogok válaszolni. A t. képviselő úr incidensül vévén Orbán kép­viselő úrnak február 4-én tett interpellátiójának tar­talmát, kérdéseket intéz az igazságügyminiszter úr­hoz s azután a következő kérdést intézi hozzám. Az igen t. miniszterelnök urat pedig, úgy is mint belügyminisztert szinte kérve felszólítom, mél­­tóztassék a t. képviselőház előtt nyilatkozni az iránt, hogy váljon tiz évi kormányzata alatt, mely időben az ország teljes hatalmával rendelkezett s tudvalevő­leg leginkább a nemzetiségek mozgalmait éber figye­lemmel kísérte: fedezett-e föl, hol, mikor és miféle nemzetiségi titkos összeesküvéseket a magyar állam ellen ? És ha igen, mi módon és mi sikerrel intézke­dett azok megfenyíttetése iránt ? Ha pedig olyanok konstatálhatók nem voltak, váljon mi czélja és oka annak, hogy mégis ilyenek szüntelenül koholtatnak és denuntiáltatnak, a magyar hírlapok és a magyar politikusok által, még e t. képviselőházban is ? Hát t. ház, azt, hogy helyes-e különösen itt a házban történtekre a koholás és denuntiális szót használni, te­hát méltóztassék megbírálni. Kinyilat­koztatom azonban, hogy azt, hogy bizonyos mozga­lomnak­­— melyről mindjárt fogok egy pár szót szó­lani — sokszor túlságos súly tulajdoníttatik, a ma­gam részéről sajnálom ; mert valóban hála Istennek azon túlságos figyelembe vételre, a­melylyel megtisz­teltetnek — nem denuntiáltatnak — nem érdemesek. (Úgy van­ jobbfelől.) De ettől eltekintve, én, mióta miniszter vagyok, természetesen — és ebben igaza van a képviselőnek — a nemzetiségek működését is figyelemmel kísértem, a legnagyobb jóakarattal ott, hol a törvények határain belül saját javukra törekedtek, de elismerem, a leg­nagyobb éberséggel kísértem azon irányzatokat is, a­melyek a törvények korlátain túl csapni akartak. Összeesküvést, igaz, egyet fedeztem fel csak. De az is oly eset volt, a­midőn régen láttam már a munkát, de nem szóltam senkinek semmit; követtem azon kertésznek példáját, aki, ha meglátja a vakon­dok munkáját, nem csap lármát, hanem meglesi, míg a feje kibúvik és akkor levágja. (Élénk tetszés és de­rültség jobbfelől.) Ezt követtem akkor, ezt szándéko­zom jövőre is követni. Összeesküvést tehát ennél mást nem láttam, mert ha láttam volna, elbántam volna azzal úgy, mint eddig. De azt nem lehet tagadni, hogy az a bizonyos vakandok munkája sokszor és sok helyen működik. Hol, mikor és mennyiben, arról nem szólok. De biz­tosíthatom a t. képviselő urat, hogy figyelemmel kí­sérem, tudom, kik csinálják legnagyobb részben, de megvárom, míg levegőre ütik fejüket. Akkor majd le­számolok velük. Ez a válaszom. (Általános élénk tet­szés és helyeslés.) Babes Vincze furcsának találja a miniszterelnök válaszát, mely összeesküvéseket ugyan nem talál, ki­véve egyet, mely egy főből áll. A miniszterelnök vála­szában, a szokott módon oly dolgokról beszél, melyek sokféleképen magyarázhatók, mint pl. vakandok, üzel­mek. Kérdi e vakandok, s ez üzelmek a törvény ke­retén belül vagy kívül vannak-e ? Egy hang: Kivül van! Babes Vincze azt kérdi, ha kivül van a törvé­nyen, mért nem vitte már a miniszterelnök az ügyet előbb a törvényszék elé? Azt hiszi, ez üzelmek vagy a kormány keretén kívül vannak, s ekkor a miniszter­­elnök hibás, miért nem üldözte a bűnösöket, vagy pe­dig belől vannak, s akkor abban bűnös, hogy az or­szág egy tekintélyes részét alaptanul vádolta. Véleménye szerint ez izgatások csak képzelet­ben léteznek, s azért hozatnak minduntalan elő, mert az uralkodó politikának szüksége van reá. Azt hiszi szóló, hogy azon régi politikusok törekvése, kik Szent István országát úgy akarják fel­mutatni, mint polyglott államot, és oly jogosult, mint ama modern politikusoké, kik Szent István országá­ból egységes magyar államot akarnak alakítani. Szóló véleménye szerint egy közös véleményének kell lenni e hazában mindenkinek »e haza szent«, ezen belül lehetnek a vélemények különbözők. Szóló ismeri a múltat, s habár közvetlen nem is vett részt annak küzdelmeiben, barátai azt tették, mit minden jó hazafi, de azért nem habozik kijelen­teni, hogy ama politikusok, kik a nemzetiségekkel szemben túl erélyesen kívánnak föllépni, nem járnak el helyesen. A románok közt nincs oly törekvés, mely hazaellenes volna. A miniszterelnök azon kijelenté­sét, hogy csak egy összeesküvést fedözött fel, tudo­másul veszi, de tudomásul veszi a másik nyilatkoza­tát is, mert azt hiszi, hogy leend alkalma erről bő­vebben beszélni. Tisza Kálmán miniszterelnök, T. képviselőház! (Halljuk!) Mindössze egy pár igen rövid észrevételt kívánok tenni. (Halljuk!) Egyik az, hogy tiltakozom az ellen, mintha én akár osztályt, akár fajt bármily hazaellenes törekvés­sel vádoltam volna. Mondtam és mondom, hogy vannak egyesek, kik ily törekvéseket megkísérelnek, de nemzetiséget, fajt vagy osztályt ily törekvéssel nem vádoltam. (Úgy van! úgy van­­ jobbfelől.) És ha oly kevés és ritka eset az, melyben — hogy a képviselő úr szavával él­jek - összeesküvést lehetett felfedezni, annak két oka van. Az egyik épen az, hogy maguk azon népfajok, melyek közt szítják a bajt, nem hajlandók magukat félrevezettetni. (úgy van ! Úgy van! jobbfelől.) De a másik ok az, hogy a kormány igyekszik a mag elhin­­tését lehetőleg gátolni. (Úgy van ! Úgy van ! a jobb­oldalon.) A másik, a­mit meg kívánok jegyezni, az, hogy a képviselő úr mutassa hát meg bármikor, ha tudja, mi az, a­miben praeventiv rendszabályokkal bárki e ha­zában jogainak gyakorlatában gátolva volt. Babes Vincze: Az előbbi eset. Tisza Kálmán miniszterelnök: Az nem praeven­tiv rendszabály, midőn valamely czélba vett és meg­tudott tüntetés betiltatik és annak végrehajtása meg­­gátoltatik. Ez nem preventív rendszabály azon politiális státus szempontjából, melyre a képviselő úr hivat­kozott, hanem ez kötelessége, szerintem, minden kor­mánynak mindenütt a világon. (Helyeslés jobbfelől.) Másik megjegyzésem az, hogy mutassa meg a képviselő úr azon államot, a­hol a különféle fajok és nemzetiségek oly, szabadon fejlődhetnének, mint Ma­gyarországon. (Átalános helyeslés.) Nincs sehol a vi­lágon, és ha azután egyszer-másszor, midőn vele visz­­szaélnek, feljajdul valaki, akkor azt mondják, hogy az rágalom, hogy az koholmány. (Úgy van ! Úgy van!) Különben még egyet jegyzek meg, és azzal befejezem. A képviselő úr azt mondta, hogy csak azért beszélek ily üzelmekről, mert az én politikám­nak szüksége van rá, hogy fentarthassam magamat. Ha akár­mikor mondta volna a képviselő úr, elég fur­csa volna. De nem tudom, hogy Orbán Balázs képvi­selő urat gyanúsították-e egyszer-másszor valamivel, azonban azzal, hogy azért tegyen valamit, hogy az én politikámat támogassa, ezzel még nem gyanúsította őt senki. (Hosszantartó zajos derültség.) Kérem válaszomat tudomásul venni. (He­lyeslés.) Babes Vincze szavait kívánja helyreigazítani. Szóló nem mondta azt, hogy a nemzetiségi izgatásokra a miniszterelnök politikájának van szüksége, de igenis azt, hogy az uralkodó politikának. (Felkiáltások: Mindegy!) Elnök kijelenti, hogy a miniszterelnök válaszát úgy az interpelláló képviselő, mint a ház tudomásul veszi. A mai ülés napirendje ki lévén merítve, az ülést bezárja. A holnapi ülés napirendjére kitűzetett a ma tárgyalt törvényjavaslat harmadszori felolvasása, a pénzügyi bizottság 140. számú jelentésének felolvasása és a földadó cataster nyilvántartásáról szóló törvény­­javaslat tárgyalása. Az ülés végződik 2 óra 10 perc­kor. Táviratok. BÉCS, ápr. 28. (Eredeti távirat.) Az itteni lapoknak Rigából vett távirati jelentése szerint a »Helsingfors Dagblad« kijelentette, hogy orosz-angol háború kitörése esetére, a finn zászlóaljak nem vonulnak ki hadi szolgálatra, mert nem képe­zik az orosz hadsereg alkatrészét, ha­nem csak Finnország védelmére valók. London, ápr. 29. A »Standard« értesülése szerint hivatalos távirat érkezett, mely tudatja, hogy az orosz csapatok meg­szállották Merutchakot, de nem közli, várjon az afghánok ellentál­­lottak-e az oroszok előnyomulá­sának. London, ápr. 29. Chamberlain az »Empire­ Club« tegnap este rendezett lakomáján beszédet tartott, melyben utalván azon komoly aggodalomra, a­mely a bekövetkezhető conflictus miatt mindenütt észlelhető, kijelenté, hogy az, sőt még a siker által koronázott háború is, oly nagy szerencsétlenség vol­na minden résztvevőre nézve, hogy minden hazafias kormánynak köteles­sége mindent elkövetni, hogy békés és tisztes megoldás legyen elérhető. Sze­rencsére az ügy még nincs annyira élére állítva, hogy föl kellene adni minden reményt az iránt, hogy ily megoldás lehető. De ha a kormány határozottan tá­madó föllépésre szánná el magát és kénytelen lenne a birodalom hűségére és támogatására appellálni, akkor — azt hiszi — az angol democratia ugyanoly türelmet, bátorságot és kitartást tanúsítana, mely az angol­szász törzseket a múltban kitüntette. London, ápr. 29. A felsőház az egyptomi kölcsönről szóló törvényjavaslatot harmad­szori olvasásban elfogadta. London, ápr. 28. Gladstone tegnapi beszéde az alsóházban igen nagy hatást tett, úgy, hogy az ellen­zéki pártok képviselői, Northcote és Labouchére kényszerítve voltak elállani bíráló észrevételeik és mó­­dosítványaik előterjesztésétől. Pétervár, ápr. 29. Ide semmiféle hír sem érkezett arról, hogy az orosz és afghán csa­patok közt újabb összeütközés történt volna, mint azt az »Indépendance Relge« jelenté. Nyilvánvaló, hogy e hír teljesen alaptalan. Pétervár, április 28. Finnországban a hadi ké­születek megkezdődtek ; a finn partokon levő erődí­tések számára Kievből távirati úton ötven ágyút ren­deltek. Helsingforsban intézkedtek, hogy háború ese­tén az állami levéltár és az egyetem gyűjteményei biztonságba helyeztessenek. Sveaborgi várparancs­noknak Sederholm tábornokot, a finn műszaki csapa­tok parancsnokát nevezték ki. A torpedoraj parancs­nokává Novikov ellentengernagy neveztetett ki, ugyanaz, ki az 1877-iki hadjárat, idején a Dunán oly sikeresen operált a török hadi járművek ellen. Pétervár, ápr. 28. (Eredeti távirat.) A »Peterburg­kija Vjedomoszti« azt kívánja, hogy há­ború esetén Németország, Svédország és Dánia nyil­vánítsák magukat semlegeseknek. Lemberg, ápr. 28. Pétervárról érkezett hírek szerint a csöndes óceánon, az ott legújabban előbbukkant négy angol hajón kívül még három hajó jelent meg és e hajóraj félkörben állást foglalt Vla­divostok előtt, de a kikötő forgalmát nem zavarja. Wiesbaden, ápril 29. A »Rheinischer Kurier« írja: Rohlfftól távirat érkezett ide, mely tudatja, hogy Böhm és Reichardt afrikai utazók expeditiója sze­rencsétlenül járt. Bőhm meghalt, Rei­chardt megmenekült és Zanzibarba ér­­k­e­z­e­tt. Zágráb, ápr. 29. A tartománygyűlés mai ülését H­r­v­a­t elnök nyitotta meg. A költségve­tés általános tárgyalása folytattatván, Z­u­v­i­c­h emel szót, az ellenzék gyakori ellentmondásai és a nemzeti­­ párt nagy tetszése közben. Visszapillantást vet a ki­egyezés óta lefolyt egész időszakra; éles bírálat alá veszi az ellenzék magatartását; megc­áfolja az ellen­zéknek a tartományi és a közös kormány ellen felhő­ h­írek. Április 26 — Hivatalos. Rendjelviselés. Ő felsége, megengedte, hogy a főlovászmesteri hivatalában alkalmazott Auer József cs. kir. udvari titkár a szerb királyi Takova-rend III. osztá­lyát . Burger János ugyanezen hivatalbeli irattárnok és ki­adó, valamint Hofler Károly cs. kir. udvari fogat­ felügyelő a­­ Szász-Weimar nagyherczegi fehér-sólyomrend II. oszt. lovag­­­­keresztjét elfogadhassák és viselhessék. — Alapszabályok. A szolnoki önkéntes tűzoltó-egylet és a Linbach községi önkéntes tűzoltóegylet alapszabályai, a bemutatási záradékkal elláttattak. — Kinevezések. A pénzügyminiszter, Gallér János fogal­mazó-gyakornokot II. oszt. pénzügyi fogalmazóvá és Strino­­vich Leo és trauenschwerti Knebel Nándor II. oszt. pénzügy­őri biztosokat I. oszt. biztosokká nevezte ki. — Feloszlott egylet. A bakabányai dalegylet közgyűlési határozat folytán feloszlott. — A király, mint már jelentettük, pénteken reg­gel 5 óra 57 perc­kor érkezik a fővárosba az oszt. magy. államvasut rendes személyvonata elé csatolt különvonaton. A vasut-társulat igazgatósága ez alka­lomból a pályaudvart ünnepélyesen feldiszítteti. — Rudolf trónörökös e hó 30-án, csütörtökön este 9 óra 12 perc­kor érkezik a fővárosba az oszt. magy. államvasút bécsi futárvonatán, vele együtt ér­keznek : Albrecht és Frigyes főherczegek, valamint Izabella főherczegnő. — Személyi hírek. Trefort Ágoston közok­tatásügyi miniszter ma reggel Pozsonyba utazott. — Henneberg altábornagy honvédlovassági felügyelő a ma reggeli futárvonattal Váczra utazott. — Főúri esküvő. Az egyetemi templomban ma délelőtt 11 órakor vezette oltárhoz Széchenyi Imre gróf cs. kir. tartalékos huszárhadnagy, Széche­nyi Dénes gróf és neje szül. Hoyos Mária grófnő fia, Andrássy Mária grófnőt, Andrássy Aladár gróf és neje szül. báró Wenckheim Leontin leányát. A templom több órával az esküvő előtt zsúfolva volt csupa hölgyekből álló előkelő közönséggel. Pont­ban 11 órakor rázendítette az orgona »Lohen­grin« hatalmas nászindulóját, mely alatt a papság ki­vonult az érkező dr. Haynald Lajos kalocsai bíboros érsek elé. A bibornok után azonnal megérkezett a násznép, mely előtt az Andrássy grófi ház igazgatója Ahsbahs Leo jött, magyar díszben. A tulajdonképeni menetet, násznagyul, bokrétás bottal, Széchényi Sán­dor gróf tolnamegyei főispán nyitotta meg, Andrássy Sándor gróffal vezetve az ifjú menyasszonyt, ki tiszta fehérbe volt öltözve. Utánuk kettős sorban kö­vetkeztek a vőfélyek és nyoszolyólányok, egyikét nyújtva a legpompásabb látványoknak, a ragyogó díszruhákkal.­­ Nyoszolyólányok voltak: Inkey Lili báróné, Széchényi Mari, Andrássy Irma, Zi­chy Ella és Breuner Agat grófnők; vőfélyek: Hoyos Alfréd, Széchényi Emil, Széchényi La­jos, Széchényi Géza és Andrássy Tivadar grófok. Mint tanuk szerepeltek: Szapáry István gróf, Szapáry Géza gróf, Dőry Lajos báró, Széchenyi Gyula gr. Des­­sewffy Aurél gr., Mesznil Victor gr., Wenkheim Re­zső gr. és Zichy Henrik gr. A násznéphez csatlakoz­tak : Széchenyi Pál gr., Teleky József gr., Salamon Aladár gr., Zichy Antal gr., Szapáry László gr., Esz­­terházy Miklós gr., Inkey Sándor gr., Keglevich Ist­ván gr., Apponyi Sándor gr., Széchenyi Ferencz gr., Sztáray Antal gr., Széchenyi Béla gr., Batthyányi Lajos gróf, Breuner Ágoston gróf, Andrássy Gyula, Manó, Géza, Aladár grófok, Szapáry György gróf, Széchenyi Imre, Sándor grófok, Batthyányi László, Géza, gróf, ittebei Kiss Pál, Szapáry Péter gróf, Edelsheim Gyulai báró, Zichy Rezső gr., Pallavicini Ede őrgróf, Inkey László báró, Andrássy Katinka grófnő, gróf Andrássy Manóné, Battyány Margit, Mari, Irma grófnők, gr. Hunyady Lászlóné, gr. Szapáry Gyuláné, gr. Szapáry Gézáné, Szapáry Mari grófnő, Apponyi Alexandra grófnő, Zichy Sarolta s Irma grófnők, gr. Dessewffy Aurelné, herczeg Odes­­calchi Gyuláné, Lamberg Mari grófnő, Windisgrätz Vera herczegnő, Vécsey Blanka bárónő, Széchényi­­ Elza, Mariette­­ Mari grófnők, Marburg Helén,­­ Margit, Karoline és Janka bárónők stb. Az es-­i­ketési szertartás előtt a bibornok csöndes misét ol­­­­vasott, melynek befejeztével kezdetét vette az esküvő,­­ melynek befejeztével a bibornok tartott emelkedett­­ szellemű, meleghangú kis beszédet kiindulva abból,­­ hogy a legszebb magyar közmondások egyike az, hogy­­ a boldog házasságok az égben köttetnek. Fölhívta az­­ ifjakat hogy szeressék és becsüljék egymást egész­­ életükön át úgy, mint e pillanatban, s hogy az imént le­­­­tett esküsöghöz maradjanak hívek bárminő körülmén­­­nyek közzé juttassa is őket a sors , de nem szabad- e elfeledniük abban a kiváló állásban, szerepkörben,­­ mely osztályrészük, hogy szeretettel tartoznak nem­csak egymás, de a közjó és a haza iránt is, é­s ha ez­­ elvek után indulnak egész életükön át, nyugodtan néz­hetnek a jövő elé, mely meg fogja számukra hozni­­ azt a boldogságot, amit e pillanatban remélnek. A bí­bornok ezután amint jött, a papság kíséretében eltávo­zott a templomból, hol az ifjú pár fogadta ismerősei szerencsekivánatait. Ezután az egész díszes nászmenet , az Andrássy-palotába kocsizott; déjeuner után az ifjú pár Széchenyi gróf birtokára utazik. A templom­ban és az utczán, a roppant néptömeg daczára, a rend kifogástalan volt. — Főispáni jubileum. Szolnok-Dobokamegye fő­ispánja, dr. Bánffy Dezső, május hó 12-én tölti be fő­­ispánságának 10-ik évét. Azon érdemek méltánylása,­­ melyeket báró Bánffy Dezső a közszolgálat s különö­sen megyéje érdekeinek előbbrevitele körül szerzett, a­­ megye több fiát azon elhatározásra vezette, hogy e . napot a megye lakosai megünneplik. Az ünnepélyes­ségek végrehajtására alakult végrehajtó bizottság, melynek élén gróf Kornis Viktor áll, a megye minden fiának lelkes támogatásában részesül. — Esküvő. Déván f. hó 25-én tartotta esküvő­jét dr. Nagy Gusztáv, piski államvasuti orvos, László Ignácz tagositó mérnök leányával, Ilkával.­­ — A hunyadmegyei tört. társulat­­ megbízásából­­ dr. Sólyom Fekete Ferencz társulati alelnök nyomo­­­­zást tartott a kenyérmezei harczi emlék egykori helye­i iránt, és azt szerencsésen fel is fedezte. Oda jő az uj­­ emlék. i­s — A dévai reáliskola. Déva város képviselete,­­ ’­mint lapunknak írják, azt kérelmezi a közoktatási­­ kormánytól, hogy az emelendő reáliskolai épület a­­ város központibb utczái egyikébe helyeztessék el.­­ Felmerült az az eszme is, hogy a reáliskola telkéért tett vádjait, sikeresen érvel Frank ellen a quótakul­­csot illetőleg, melyet különb pénzügyi tekintélyek ál­lapítottak meg, valamint a bán ellen intézett táma­dását illetőleg is; megc­áfolja Tuskan állításait, kinek szemére lobbantja, hogy képviselői mentelmi jogát vádak emelésére és gyanúsítgatásokra hasz­nálja föl, a­helyett, hogy, ha e vádak igazak, megtenné a törvényes lépéseket; majd Hinkovics és Barcsics ellen polemizál s Hinkovics beszé­­­­dének jellemző részeit Konczkés alá vévén, élesen el­itéli, mi zajos ellentmondást kelt Hinkovics és az el­lenzék részéről. Végül kijelenti, hogy elfogadja a­­ költségvetést. T­u s­k­a­n személyes kérdésben szólal­t föl, ingerülten válaszol Zuvichnak és kijelenti, hogy ő­­ nem él vissza képviselői mentelmi jogával. H­a­nk­o­­j­e­v­i­c­s szintén személyes kérdésben emel szót s oly he­vesen támadja meg Zuvichot, hogy az elnök előbb meginti, azután figyelmezteti, hogy a viszonttámadást­­ neki is el kell tűrnie, végül azzal fenyegeti, hogy­­ megvonja tőle a szót, s midőn Hinkovics ennek da­czára is folytatja sértegetéseit, azt indítványozza, hogy Hinkovics 40 ülésről zárassák ki, a városháztelkét ajánlják cserébe, mi által igen ke­vés áldozat árán volna a kért czélszerűbb elhelyezés kivihető. — A városi tisztújítás Érsekujvárott — mint lapunknak írják f. hó 27-én ejtetett meg. Az egy vá­rosi ügyvéd kivételével a régi tisztviselők maradtak meg és pedig, Paulus Ignácz polgármester, Kukán Imre kapitány, Berecz János gazdasági tanácsnok, Groda József adópénztárnok, Horváth József orvos egyhangúlag választattak meg. Drága Mihály ügyvéd 10 szavazattal választatott meg, Helle Ferencz ügy­véd helyébe, szavazás folyt még a közgyámi állásért és pedig a régi közgyám Misik­ György és Massányi Mihály ügyvéd között. Misik György 2 szavazattal győzött. a kivándorlók figyelmébe. A belügyminiszter értesítette Temes megye alispánját, hogy azon hír folytán, hogy a bolgár kormány földmiveléssel foglal­kozóknak gyarmatosítási czélokra földeket szándéko­zik átengedni, 143 szlavónai Új-Pazna községbeli evangélikus család, három megbízottat küldött So­­phiába oly czélból, hogy ezek a felmerült hít alapossá­gáról a helyszínen meggyőződést szerezzenek. A kül­dötteket a bolgár pénzügyminisztérium arról értesí­tette, hogy a gyarmatosítási törvény csak bolgár alatt­valókra terjed ki s idegenek semmiféle kedvezmény­ben nem részesülhetnek, minek folytán kénytele­nek voltak eredmény nélkül, sőt az ottani cs. és kir. osztrák-magyar főügynökség segélyezésének igénybe vételével hazautazni. — A magyar közművelődési egyletek érdeké­ben. Czegléd város képviselő testülete e napokban 100—100 forintot szavazott meg, a felső magyaror­szági és az erdélyi közművelődési egyleteknek. — Félegyháza e hónap 26-án, a megye alispánjának el­nöklete alatt tartott képviselő testületi alakuló köz­gyűlésében, egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy legközelebb tartandó rendes közgyűlésében szintén belép e két egylet alapító tagjai közé. — Érdekes levelező lapot vettünk Pest megye Dusnok községéből, Hirsch Aladár úrtól, ki e leve­lező lapra leírta Hegedűs Sándor orsz. képviselőnek, az erdélyi culturegylet alakuló közgyűlésén mondott beszédét. Nem kevesebb mint 1347 szó van szabad szemmel is olvasható betűkkel a levelező lapra írva. Ugyancsak Hirsch úr már két évvel ezelőtt állított ki ilyenféle levelező lapot, mely feltűnést keltett, bár csak 800 szó volt ráirva. — Az orsz. m. kir. zeneakadémiában május hó 1-én esti 7x/2 órakor K­ö­s­s­­­e­r János tanár vezetése mellett karének estély lesz, melyre a meghívók már hivatalosan szétküldettek. Az estély műsora: Bach S. Praeludium és fuga (lágy C.) orgonán Noséda K. Gyula. Liszt F. »A boldogságok«, részlet a »Krisz­tus« oratóriumból, vegyes kar. A magánszólamot énekli Takács Mihály úr, az orsz. szinészeti tanoda operai növendéke. Riedel C. Két ó-cseh dal, vegyes karok. Merkel G. Sonata (I. rész) orgonán Gallia Vilmos. 1. "Wüllner F. a) Vadász dal, b) A sziklák között. 2. Hauptmann M. Májusi dal. 3. Mendels­sohn B. a) »Es fiel ein Thau«, b) »Aufihrem Grab.« Vegyes karok. Volkmann R. Karácsonyi dal. Vegyes kar magánszólammal. — A budapesti hirlapszedők köre a most folya­matban levő árszabály-mozgalom érdekében e hó 29-én (szerdán) éjjel a Löffelmann-féle helyiségben rendkívüli közgyűlést tart. Törvényszéki csarnok. A nagyszebeni rablógyilkosság ügyének tárgya­lását a kir. Curia II. büntető tanácsa ma délelőtt folytatta és befejezte. A nagyszebeni törvényszék igen terjedelmes ítéletének, a felebbezésnek és a marosvásárhelyi kir. ítélő tábla ítéletének felolvasása után, a bíróság déli fél 1 órakor visszavonult tanácskozni. Egy órai ta­nácskozás után Csemegi Károly elnök kihirdette az ítéletet, mely szerint a kir. Curia által, Martin Róbert és ifjabb Kreeberg Antal, a Friedwan­­ger orvoson, ennek nején, gyermekén és szoba­leányán elkövetett gyilkosság , Friedwanger lakásán való tűzokozás, özv. Göckelné kárára el­követett rablás, hat rendbeli gyújtogatás, továbbá okirat hamisítás, sikkasztás stb. bűntetteiben bűnösnek nyilváníttatnak és mindketten ha­lálra ítéltetnek. A kivégzés sorrendjére nézve a curia kimondta, hogy a halálbüntetés első­sorban Merlin Roberten hajtassék végre, ifj. Kleeberg Antalon pedig, kinél súlyosító körülmények fo­rognak fenn, másodsorban. Az elnök ezután szóval előadta az ítélet indokait, kiemelte, hogy a főbűntettet illetőleg az indokok a kir. tábla indokaiban ki vannak merítve; a tettes­társságot il­letőleg fejtegette, hogy nem lehet ugyan biztossággal megállapítani, melyiküknek cselekedete volt az, mely a tulajdonképeni halált okozta, de be van bizonyítva, hogy gyilkolás és rablás czéljából mentek a gyilkosok a házba, és hogy a gyilkosságot és rablást együtt követték el, ki van zárva, hogy azt harmadik személy követte volna el, a cselekvés közössége — bár a részletek biztosan nem állapítha­tók meg — kétségen kívül áll és így a tettes­társság meg volt állapítandó. A curia ítélete csak két pont­ban tér el a kir. ítélő tábla ítéletétől, amennyiben a Friedenwanger kárára elkövetett okirathamisítást nem állapította meg és a módban, melylyel Martin a Ba­­raco által felváltás végett rábízott két ötvenest eltu­lajdonította, nem lát ravasz fondorlatot és azért ezt nem csalásnak, de sikkasztásnak minősitette. Egye­bekben a kir. Curia, indokainál fogva helybenhagyta az alsóbb bíróságok által kimondott kettős halálos ítéletet. Kiállítási hirek. __ — Mérsékelt áru vasúti jegyek. A magyar nyu­gati vasút tudatja, hogy a budapesti országos kiállí­tás alkalmából 14 napi érvényességgel engedélyezett mérsékelt menet­térti jegyeket a magyar nyugati vasút állomásairól a máj. 1-je és október 31-ike kö­zötti időszakban minden szerdán és szom­baton fogják a 3 és 103. számú személyvonatokhoz, továbbá a 21. számú másodrendű vonathoz részben Győrött és Székesfehérvártt át kiszolgáltatni. Az utóbbi vonathoz váltott jegyek a déli vasút gyorsvo­natához is érvényesek. — A kiállítás megnyitása. A kiállítási orsz. bi­zottság elnöke a következő utasítást adta ki: Az or­szágos kiállítás megnyitása napján, május hó 2-án a kiállítási területen a következő rend lesz alkalmazva: 1. A kiállítás főkapuja és a mezőgazdasági kapuja reggeli 9 órakor nyittatnak meg; a kiállítás többi kapui az ünnepély befejeztéig (délutáni 2 óráig) zárva maradnak. 2. főkapun át beléphetnek: a meg­hívókkal, az idényjegyekkel vagy a szabadjegyekkel­­ bírók. 3. A mezőgazdasági kapun át beléphetnek a­­ megnyitási ünnepélyhez váltott (5 fotos) jegyekkel bí­rók. Ily jegyekkel bírók csakis ezen a kapun juthat­nak be a kiállításra s ez okból a kocsin jövők a városliget torkolatánál az állatkert felé hajtassanak, nehogy a főkapuhoz hajtva, gyalog kelljen az onnan még elég távol fekvő mezőgazdasági kapuhoz járniok. A mezőgazdasági kapunál levő pénztárak reggeli 9 órától kezdve nyitva lesznek és az ünnepélyhez érvé­nyes 5 fotos jegyek ott válthatók lesznek. 4. A kiállí­tási területre lépők jegyeik minősége szerint, még pedig a színes jegyekkel bírók az iparcsarnok kapu.

Next