Nemzet, 1891. június (10. évfolyam, 3144-3173. szám)

1891-06-28 / 3171. szám

Gerlóczy Károly, az orsz. magyar iskola­egyesület elnöke a lapunkban már közölt nyilat­kozatán kívül Gratza Györgyhöz, ki az iskolaegye­­sület választmányából kilépett, nyílt levélben vá­laszolt, mondva abban a következőket: 1. Valamely létező állapotnak fentartása, me­lyet kényszerítő ok nélkül megszüntetni alig lehet — még nem jelentheti annak pártolását. Bármennyire tiszteletben tartom a vélemény­­szabadságot, ez esetben meg fogja engedni­­. Ura­­ságod, hogy az orsz. magyar iskolaegyesületben kifejtett működésem alapján feljogosítva érezzem magamat arra, hogy az ellen a föltevés ellen, mintha én a német »Schulverein« germanizáló törekvéseit segíteném elő, a leghatározottabban tiltakozzam. 3. Kérve kérem t. Uraságodat, hogy szíves­kedjék elállani abbeli szándékától, hogy az egye­sület kötelékéből kilép, ha hibásnak tart engemet, ezért ne alkalmazzon megtorlást az ellen az egye­sület ellen, melynek hazafias törekvéseit elismerni méltóztatik, hanem tegyen meg mindent az egye­sület kebelében, hogy a nézete szerint általam el­követett hiba megérdemlett elbánásban részesül­jön, midőn természetesen tudni fogom, mi lesz a kötelességem. Szabad legyen azt az erős meggyőződésemet nyilvánítani, hogy a legféltettebb ügynek sokszor nagyobb szolgálatot teszünk, ha nem követjük szí­vünk sugallatát, hanem a hideg ész megfontolt kö­vetelményeire hallgatunk. Gerlóczy Károly az orsz. magy. isk. egyesület elnöke. * Az iskolaegyesület titkársága arról értesít, hogy eddig csak Gracza György szerkesztő jelen­tette be az isk. egyesületből kilépését, ellenben tegnap és ma már sok új tag lépett be, köztük Zichy Ferencz Manó gróf is. — Az a hir, hogy Gerlóczy Károly az elnökségről lemondott volna, teljesen alaptalan. — Gerlóczy Károly részére a bizalmi nyilatkozatot már számosan aláírták. Tudomány és irodalom. Az akadémia és az uj-görög kiejtés. Haris Pál görög kir. főkonzul emlékirattal járult a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr elé, amelyben a görög nyelv tanításában a mai görö­gök kiejtésének elrendelését kéri. Minthogy e kérdés nemcsak a gyakorlati pedagógia, hanem főleg és első­sorban a tudo­mány szempontjából bírálandó el, a miniszter úr az említett beaványt azzal a kéréssel küldötte meg a M. T. Akadémiának, hogy a kérdés tudomá­nyos oldalára vonatkozó pontjai iránt véleményt mondjon. Az Iső osztály, a klassz-filológiai bizottság véleménye alapján a következőkben terjeszti az akadémia elébe megállapodását: A Haris-féle emlékirat voltakép gyakorlati ezést követ, de ebbeli indíványát nemcsak az op­­portunitás okaival, hanem első­sorban tudományos argumentumokkal törekszik igazolni és támogatni. Két részre oszlik. Az I. rész az úgynevezett Erasmus-féle kiejtés ellen vitatkozik s amennyi­ben az új kiejtést indítványozza, a gimnáziumi oktatatást érdekli. A II. rész statisztikai adatok segítségével kimutatja, mennyire fontos keleti kereskedel­münkre nézve az uj görög nyelv ismerete s ez orszá­gos érdek miatt azt javasolja, hogy a budapesti kereskedelmi akadémiában a görög nyelv számára tanári állomás rendszeresíttessék. Az emlékiratnak e II. részéhez, amelyet még újabb okokkal is támogathatni (lásd Egyet, filol. Közlöny XV. 349.) készséggel hozzájárulunk. Ami az I. részét illeti, ki kell jelentenünk, hogy annak tudományos okoskodása nem sikerült, azért a bizottság első ülésén szóba is jött, nem volna-e helyén az emlékiratnak ezt a részét egé­szen mellőznünk s az indítványnak csakis gyakor­lati czélja iránt nyilatkoznunk. Minthogy azonban a miniszter úr éppen az emlékirat I. része iránt kéri véleményünket, kötelességünk erre határozott választ adni. Az emlékirat azt mondja, hogy »a XVI. szá­zad közepéig ama kiejtés szerint olvasták egész Európa összes iskoláiban a remekírókat, amelyet az Olasz-, Franczia- és Németországba érkezett hellén születésű tudósoktól tanultak, akik legjob­ban tudták, hogy mikép kell anyanyelvüket kiej­teni, amelyet hagyomány utján nemzedékről nem­zedékre örököltek.« »Azonban a XVI. század első felében írt a rotterdami Erasmus egy tréfás érte­kezést a hellén és latin nyelv helyes kiejtéséről, amelyben egy oroszlán és egy medve vitatkozik egymással. A medve azt állítja, hogy az 1000-ed éves hellén kiejtés nem jó s hogy olyant kellene behozni, amelyben minden betű külön hallható le­gyen. De maga Erasmus sohasem követte a med­véje által indítványozott kiejtést, mert az »Echo« czímű párbeszédben ezt írja: »Conducendus aliquis natione Graecus propter nativum ilium ac patrium sonum, ut castigate Graeca sonari dis­­cantur.« »Csak 70 évvel Erasmus halála után kezdték némely tanárok azt az uj találmányu kiej­tést az iskolákba behozni azzal az ámítás­sal, hogy ez a valódi kiejtés, jól lehet kézzel fogható, hogy a valódi az, amely a XVI. század közepéig és végéig volt általános használatban. A dolog tehát megfordítva áll: t. i. az Erasmus kiejtés uj és hamis, az élő helléneké pedig régi és valódi stb. stb. Az emlékiratnak egész okoskodására azt fe­leljük, hogy amit a Reuchlínianusok kiejtésük igazolására felhoztak, azt a mai tudomány nem hogy ignorálná, hanem nagyon is tudomásul és fontolóra veszi s a pro és kontra részrehajlatlan elbírálása után állapítja meg ítéletét. Mikor tehát a mai nyelvtudomány a rövidség okáért Erasmus­­félének nevezett kiejtést követi, nem egy tréfás ötlet után crammog, hanem a kutatás eredményé­nek hódol; nem makacskodik, hanem meggyőző­dése szerint cselekszik. Kétségtelenül be van bizonyítva, hogy a régi görög orthográfia eredetileg phonetikai volt, azaz : minden betűnek külön értéke, a diphtongus írás a tényleges, a kettős hangzásnak a jelzése. (Lásd Egyet, philol. Közlöny XV. 346.) Tudjuk,hogy Kr.e.401-ben rendelték el Athén­ben az újabb alphabetum hivatalos használatát. Ez az orthográfia nyomban érthetetlenné válnék, mihelyt az akkor felkapott új jeleknek ugyanazt a hangot tulajdonítanék, amelyet már megvolt be­tűk jelöltek. Valahányszor az orthográfián újíta­nak, mint azt napjainkban is tapasztaljuk, már előre is valószínű, hogy az eleven beszéd hangzá­sát akarják megközelíteni. A tudomány meggyőződése, hogy minden nyelv a világon régenten máskép hangzott, mint most. A görög nemzet sem dicsekedhetik tehát az­zal, hogy anyanyelvét úgy ejti, amint azt ősei ezer évvel ez­előtt ejtették. A nyelv századról-századra változik s az utolsó nemzedék csak az utolsó stádiumban bírja a maga nyelvét. A nyelvnek a múltja tisztán a története: a régi kiejtést csak a tudomány ismeri, amennyire módjában van azt kideríteni. Nem édes­anyjától tanulta a magyar, hogy kell a Halotti be­szédet olvasni, hanem a tudóstól. A német, fran­czia, angol s minden egyéb nemzetbeli szintén csak könyvből tanulhatja meg, hogy kell nyelvé­nek régi emlékeit olvasni és megérteni. Ki tarthatja a világ legideálisabb népét olyan oktalanságra képesnek, hogy egy és ugyanazon szónak a tőhangzóját teszem: Xrmv Xenwo, XeXoixa következetesen így különbözteti meg, ha ebben a 3 szóalakban nem háromféleképen hangzott volna ? Ha mindenütt i-nek hangzott, minek a há­romféle írás ? Még a Reuchlínianusok állítása sze­rint is nem egyformán hangzott. Meg kell továbbá jegyeznünk, hogy a görög nyelv hangzása nemcsak az vj, t, et, oi, t kiejtésén múlik, hanem idetartoznak a mássalhangzók is, ide az accentus, ide a quantitás is. Már­pedig ezek­ben is tetemes változások történtek. Nevezetesen a prozódia, melyet a régi görög tudósok mond­hatni mathematikai pontossággal ismertetnek, az új görögben végkép elpusztult. A nyelvtudományról, a jelen századnak e fontos vívmányáról, nyomban le kellene monda­nunk, mihelyt a tudomány sarkalatos igazságait tagadásba veszszük, melyek közé épen a hangok története tartozik. Látni való tehát, hogy nemcsak a görögre, hanem minden nyelvre nézve kétféle kiejtést kell megkülönböztetnünk: a régi kiejtést és az újat, a régiben pedig néha annyifélét, a­hány fázison ment keresztül. Az emlékirat maga is ez állításunk mellett bizonyít, mikor olyan munkára hivatkozik, mely kimutatja,hogy a franczia kiejtés is más volt XIV.és XV. Lajos korában, mint ma, de az emlékirat szer­zője nem veszi észre, hogy a konklúziója nem a tudományos kiejtés elleni bizonyíték, hanem csak annak a konstatálása, hogy a mai nemzedék előtt a régi kiejtés vagy érthetetlenné teszi a beszédet, vagy legalább furcsává s azért történik az, hogy a színpadon, ahol nem akarnak nyelvészkedni, hanem esztétikai élvezetet nyújtani, a régi fran­czia drámákat mai kiejtéssel ejtik. A tudományon kívül mindenütt, a­hol prak­tikus ezést követnek, szakasztott így járnak el. Ha magyar pap a halotti beszédet újból el akarná mondani, annak kiejtését és elavult szavait okvetlenül modernizálni kellene. Ha nem tenné, érthetetlenné és nevetségessé válnék. Most már látjuk, miért hivatkozhatik az em­lékirat a régi kiejtés nevetséges voltára is. Aki új görögül akar beszélni s régiesen ejti ki, furcsaságot követ el. Aki viszont a régi nyelvre a mai kiejtést alkalmazza, a történeti hűség ellen vét, így áll a dolog a tudomány fóruma előtt: Qui bene distinguit, bene docet. Máskép áll a dolog, ha azt kérdezzük, van-e kifogása a tudománynak az ellen, hogy a görög nyelv az iskolában a mai kiejtés szerint taníttas­sák, vagy sem ? Ha a nyelvtanulással nem a nyelvészeti vagy nem csupán a nyelvészeti czélra, hanem gyakor­lati haszonra is törekszünk, például arra, hogy igy a tanuló füle és nyelve a modern beszédhez is hozzászokjék s igy a régi görög nyelv mellett rö­vid idő alatt az uj görög nyelvet is elsajátíthassa magának, ez a tudományt semmikép sem érinti. Az osztály az elmondottak alapján kijelenti, hogy ez utóbbi kérdést nem tekintheti tudomá­nyosnak, hanem csakis praktikusnak s ennélfogva, ha az új görög nyelvre csakugyan szükségünk van, ha a régi görög nyelv modern kiejtésével az új görög nyelv megtanulását is könnyíthetjük, az osztály az új görög kiejtés ellen semmi kifogást nem tehet. A­mi paedagogiai és didaktikai kérdést il­leti, az iránt nincs mit nyilatkoznunk, mert a mi­niszter úr ilyen nyilatkozatot nem is kér, másod­szor pedig nem az akadémia van hivatva erre meg­felelni : minden ilyen kérdés az országos közok­tatásügyi tanács elé tartozik. — Petelei István, a mai írói gárda egyik leg­jobb elbeszélője, szeptemberben egy kötet novel­lát ad ki Kolosvárott Molnár Kálmán könyvkeres­kedőnél. Tizenegy elbeszélés és tizenöt tárczaszerű kép lesz benne; terjedelme 15—16 év, ára 1 frt 70 kr. Akik ismerik (és akik nem ismerik sok finom élvezetnek vallják kárát) Peteleinek érze­lemgazdag kedélyvilágából fakadó, a poezis bájá­val, az eredetiség zománczával bevont novelláit, mindazok bizonynyal örömmel fogadják a hírt, hogy új kötetet kapnak a magyar olvasóközönség­nek ettől a kedvelt írójától. — A »Hét«, e rendkívüli gonddal szerkesz­tett, szépen megirt hetilap legújabb száma Zichy Jenő gróf arczképét közli díszmagyar ruhában, fején kócsagos kalpaggal. Ezen kivül a következő czikkek és versek vannak a füzetben: »Orchidea« Justh Zsigmondtól, »Pünkösdi rózsa« Kozma An­dortól, »Zichy Jenő gróf«, »Lelkiismeret« Günther Józseftől, »Magyar spiritisták« V-től, »Jobb a va­donban« Gonda Dezsőtől, »Pöstyén« (fürdői levél) Brigittától, »Gradiella kulcsa« (olasz novella), »Zarándoklás« (Sully Prudhomme) báró Bálintitz Józseftől; továbbá a következő rovatok: »Kró­nika.« »Ullmann Károly Pál«, »Innen-Onnan«, Irodalom. Heti posta. — Az akadémia dísztermének falfestményére, mely tudvalevőleg Mátyás királyt tudósai körében, a renaissance és irodalmunk föllendülésének korát fogja feltüntetni Lotz Károly művészünk mesteri előállításában, a hazafias kath. főpapság áldozat­­készségéből ekkoráig jelentékeny összeg folyt be. E czélra a következő főpapok küldötték be ado­mányaikat : néh. Simor János esztergomi érsek 700 frt,­Fraknói Vilmos ez. püspök 100 arany, Császka György szepesi püspök 500 frt, báró Hor­nig Károly veszprémi püspök 500 frt, Schlauch Lőrincz nagyváradi püspök 300 frt, Dessewffy Sándor Csanádi, Lenhardt Ferencz gyulafehérvári és Schuszter Konstantin váczi püspökök 200—200 frt. Bende Imre beszterczebányai, Dulánszky Nán­dor pécsi, Hidassy Kornél szombathelyi, Meszlé­­nyi Gyula szatmári, Steiner Fülöp székesfehér­vári, Zalka János győri püspökök és Vaszary Ko­los pannonhalmi főapát 100—100 irtot ajánlottak föl. A művész még a nyár folyamán hozzá kezd a a festmény kiviteléhez s mire az uj akadémiai év­ben összegyűlnek az akadémia tagjai, a nagyterem teljes díszében fog pompázni. — Értesítés: Palágyi Lajos értesíti mindazokat, kik újabb költemény-kötetére előfizettek, vagy előfizetőket gyűjtöttek, hogy a könyv »Komor Napok« czim alatt még julius vagy augusztus hó­napban meg fog jelenni s az előfizetőknek szét­küldetni. Hírek. Június 27. — I. Napoleon, mint muzsikus. A történetírók szer­telenül sokat foglalkoztak ugyan I. Napóleonnal, egy szempontból azonban még sem méltányolták mint zenészt. Pedig a nagy hadvezér valóságos ze­nei tehetség volt — a maga módja szerint. — A Tuileriákban hangverseny volt. A császár karos székében ült, forgolódott jobbra is, balra is, rázta a fejét s minden mozdulata türelmetlenségét árulta el. A hangversenyzők vihart sejtettek s az adagio alatt aztán Duroc csakugyan oda szólt nekik: »Önök untatják ő felségét. Kéri önöket, hogy ne játszanak tovább.« A hangversenyben egy nagy művész is részt vett, ezt halálsápadtság lepte meg s talán öngyilkossági tervek is kezdték borzon­gatni. A hangverseny véget ért s Napoleon oda­szólt Branche énekesnőnek: «Cseréltesse ki a gé­géjét!« — Az énekesnőt az ájulás környékezte. Napoleon azonban figyelemre sem méltatta to­vább ; hátat fordított neki s ott hagyta a hüledező énekesnőt. A Hangverseny után az énekesek egy ideig még a szalonban szoktak maradni, ahová a császár többé már nem tért vissza. Ez estén azonban váratlanul visz­­szatért és a meglepett művészekhez igy szólt: »Énekeljék el »Niná«-ból a kardalt!« Az énekesek rémülten bámultak egymásra; végre a legbátrabb közülök mentegetődzni kezdett. »Bocsásson meg mire, nem énekelhetjük el, mert nem tudjuk.« — »El kell énekelniök; mindenki tudja ezt a kart énekelni! Akarom hallani!« — »Nincsenek kot­táink ; nálunk a kar szokta énekelni; mi pedig elsőrangú művészek vagyunk!« — »El fogják éne­kelni hangjegy nélkül.« — »A zenekar is elment már, hangszerek sincsenek.« Öröltek-hatoltak a derék férfiak. »Van még itt egy zongora.« — „Egyikünk sem tud zongorázni.« — »Majd játszom én.« — felelte a császár és azzal odatelepedett a zongora elé, végigjártatta rajta ujjait, s olyan ék­telen hangzavart erőszakolt ki a szegény hang­szerből, hogy kínszenvedés volt hallgatni. »Rajta, taktust tartani!« — biztatta embereit a muzsikális császár. Fülszakgató hangzavar támadt: egyik egyet, a másik mást énekelt, maga a császár pedig, aki a kardhoz értett ugyan, de a zongorához vajmi keveset, vandal kegyetlenséggel csapkodta a sze­gény szerszámot. Valahogyan végre ledarálták a kardalt. A császár felállt a zongora mellől: »Meg­vagyok elégedve, látják: az ember mindent tud, csak akarnia kell.« — A paraszt Lear. Egy törődött öreg földmű­ves birkabőrös bundájában, sovány kenyeres ta­risznyájával a hátán bolyongott ma ides­­tova a képviselőház folyosóján. Minden kérdésre azzal válaszolt: »Keresem a mi igen tisztelt képviselőn­ket.« Az öreg most igazságot keres a parlament­nél, mert valóban Lear király sorsára jutott. Neve Pejon Pál, 81 éves, ó-bessenyői egykor gazdag pa­raszt. Háza, szőlleje, nagy kiterjedésű külső telke volt, míg hálójába nem kerítette egy asszony. Ugyanis egy fiatal, csinos asszonyt vett nőül, da­czára, hogy már 60 év nyomta a vállát és egy meggondolatlan pillanatában összes vagyonát fia­tal felesége és gyermekei nevére íratta. Most az­tán elérte sorsa. Felesége meghalt, gyermekei a vagyont elprédálták, s ezért keres igazságot a képviselőjüknél. — Társas kirándulás. Az orsz. polgári iskolai tanáregyesület társas kirándulást rendez az Al-Du­­nára és a délvidékre, és pedig első­sorban Szegedre, ahol az évi közgyűlést tartják. Az indulás a fővá­rosból július hó 3-án d. u. 1 óra 25 perc­kor az osztrák-magyar államvasút gyorsvonatával törté­nik Szegedre. Herkulesfürdőn a társaság egy na­pot tölt. Július 7-én Orsováról Ada-Kaléra men­nek, megnézni a török kolóniát. Július hó 9-én a Marilla-völgyet tekintik meg, innen pedig Aninára, Oravicza­bányára mennek. Belgrád lesz a kirándu­lás végpontja, ahonnan fölfelé Mohácsra és Pécsre érnek, e város megtekintése után a kirándulók Budapestre jönnek. — Állatkert. Menotti C. többek kivonatá­­nak megfelelve érdekes mutatványaival a telefon­sodronyon még kétszer fog az állatkertben föl­lépni. Ez két visszavonhatatlanul utolsó előadás holnap vasárnap f. hó 28-án és holnapután hétfőn 29-én fog megtartatni. — A Bethesda 25 éves jubileuma. Vasárnap jun. 28-án d. e. 10 órakor, ünnepi istentiszteletet tart Gladischefsky Károly elnök, a holdutczai ref. templomban. Hétfőn június 29-én d. e. 11 órakor isteni tisztelet a Bethesdában magyar nyelven, tartja Szász Károly püspök. Ugyan az­nap d. u. 4 órakor jubileum ünnep a Bethesdában és egyút­tal felavatása az agg nők számára épült menedék­háznak. — A megadóztatott Reményi. A budapesti adó­­felügyelőség Reményi magyarországi hangverseny­­körútja jövedelmére rátette a kezét s mintegy 700 forint egyenes és körülbelül 200 forint községi adót rótt ki a művészre. Reményi az egyenes adót kifizette, de a községi adót vonakodik megfizetni, mert azt állítja, hogy a községi adó kivetésére nem Budapest főváros, hanem mindazok a városok vannak hivatva, amelyekben hangversenyezett. Közgazdaság. Üzleti hetiszemle. Értéküzlet. Még mindig a vasúti értékek azok, amelyek iránt a tőzsde, mondhatni kizáró­lagos érdeklődést tanúsít. Más papírok alig ke­rülnek forgalomba, hiányzik erre az indok és az alkalom, mert minden téren üzleti csend uralko­dik és a holt évad hova tovább teljes uralomba lép. Az osztrák államvasút és a déli vasút rész­vényei szolgáltatják tehát az anyagot a spekulá­­czió tevékenységére. Az előbbiek eddig elért ma­gas árfolyamaikat szilárdan tartják, jeléül annak, hogy az államosítás ténye az érdekelt pénzügyi körökben is kedvező fogadtatásra talált. A rész­vényesek és a megváltott vasúttársaság többi ér­dekeltjei a részvények áremelkedésében bizonyíté­kát láthatják annak, hogy a köztudomás szerint felette érzékeny tőzsde nagyobb garancziának te­kinti a magyar állam részéről lekötött fix járadékot a bizonytalan osztaléknál és épp ez okból indoko­latlan szőrszálhasogatásnál egyébnek nem lehet tartani az elsőbbségek tekintetében némely rész­ről felhozott aggályokat. Az osztrák-magyar ál­­lamvasuti részvényeket egyébiránt kedvezően be­folyásolta még az a hír is, hogy az uradalmakra vonatkozólag alakulandó új társaság részvényeit első­sorban a vasúttársaság jelenlegi részvényesei fogják átvehetni. Miután az új vállalatot már a priori jövedelmezőnek vélik a részére biztosított némely kedvezmények miatt, az említett előnyben való részesítést igyekeznek kifejezésre juttatni magánál a vasút részvényeinél. Ellenben a déli vasút részvényeiben a köze­lebb múlt napokban erős árcsökkenés állott be. Amint az áremelkedésnek, nézetünk szerint, nem volt reális indoka, úgy most az árhanyatlás is tisztán a spekuláczió műve. A sikerült haussei gyümölcseit kívánják biztonságba he­lyezni és a­kik előbb vettek, most eladnak, a­kik előbb leghangosabban bizonyítgatták e vasút államosításának szükségességét, most elsők ezen állítás tagadásában. A helyi piac­ teljesen pang. Csupán keres­kedelmi bank és leszámítoló bank részvényeiben volt némi üzlet magasabb árakon. A jövedék pia­­czon is tétlenség uralkodik, de talán feltehetjük, hogy az osztrák pénzügyminiszter és magyar kol­legája között most folyó értekezletek nem fognak hatás nélkül maradni az állampapírokra. Gabona- és terményüzlet. (Lásd »Mezőgazda­ság« czímű mellékletünket.) Búza, liszt és korpa. A lisztüzlet helyzete a lefolyt héten változatlannak mondható, a kereslet tovább is csak csekély maradt, a vevők tartózkod­tak a vásárlástól, illetőleg félnek az árak csökke­nésétől, mig a malmok nem igen erőltetik az el­adást, mert nyomasztó készleteik nincsenek és az üzem redukálva van, mig az árak igen kedvezőtle­nek a malmokra nézve. A kiviteli üzlet teljesen szünetel, mert a külföldön sem bíznak a jelenlegi árak állandóságában, miután a franczia, német és orosz aratásokról is jobb vélemény kezd terjedni. A korpaüzlet szilárd és az árak nem változtak. Mai átlagárak: 0 12345678 16.70 16.40 16.10 15.80 15.50 15.20 14.80 14.10 13.10 81­, 80 U 9 F 6 12.80 1050 7.80 5.20 4.80 Heti gabonaforgalom. Heti lisztforgalom. Szilva és szilvaiz. Szilva. Tavalyi árában a forgalom az idő előrehaladtsága miatt jelenték­telen volt s csak kisebb mennyiségben szerbiai szokvány minőségű szilva 12n/2, 100 darabos 13 írton adatott el 56 kilónkint. Idei termésű szilva sem volt igen keresett, miután a külföld tekintve a kedvező termési kilátásokat, vételeikkel vissza­tartó, olcsóbb árakra számítván, de másrészt az itteni kontreminőrök nagy mennyiséget adtak el előre, melyeket lassan kint fedezni iparkodnak, miért is az árak majdnem változatlanok maradtak s csak */8 forinttal mentek vissza. Október-novem­berben szállítandó szerbiai szokvány szilva 8,75 100-as 97/8, 80—85-ös 12 mig októberre boszniai szokvány ára 9, szerbiai 97/8 forintba került 56 kilónkint. — Eladatott még szeptemberben bosz­niai állomásról elszállítandó szokvány áru 9,100-as 10, 85-ös 12 forinton. — Szilvaizben a jegy­zések csak névlegesek voltak kötések nem hozattak létre. Szlavóniai iz 18.25—18, szerbiai tranzitó 17.75 írton ajánltatott munkánt. Zsiradékokban a hangulat megszilárdult, s a sertésárak Kőbányán és Bécsben emelkedvén, melyhez hozzájárult a mezei munkások részére beállott nagyobb szükséglet, különösen szalonná­ban, melynek ára vagy egy, a disznózsiré pedig fél forinttal drágább volt, mint a múlt héten. Olaj. A munkaidény eleje kezdetén lévén, a midőn is az elfoglaltság az egész vonalon úgyszól­ván nyakig ér, a bevásárláshoz alig akad kedv. Ehhez még az is járni, hogy a szükségletek már majdnem mind fedezve vannak és igy csak itt-ott fordul elő kereslet. Jegyeztetik nettó 100 kilón­ként: Olivia gép­olaj 48,50 frt. Közönsé­ges gépolaj 42 frt. Kétszer finomított lámpaolaj 40 frt. K­enc­z­e 39 frt. L­eno­l­aj 38.50 frt. H­a 1 z­s­i­r, sötét 38.50 frt, világos 41.50 frt. Repczeolaj. Az irányzat csekély forgalom mellett aránylag szilárd maradt. Gyárosok nagy­ban 39 frtot, kisebb mennyiségért 40—41 frtot követelnek. Repczepogácsa. E czikkben az üzlet teljesen szünetel. Jegyeztetik őszre 5.75 frt, budapesti vagy rákospalotai állomásra szállítva. Szesz. Változatlan irány mellett jegyeztetik: nyersszesz finomítók részére 18.50—19 frt, meg­adózott finomított szesz 56—56.50 frt. Hüvelyesek és termények. A hüvelyesek az el­múlt héten lanyha irány és forgalom mellett, ol­csóbb árakon jegyeztettek. Bab, nagy fehér s kis gömbölyű 7.75—8 frt, törpe 10—10.50 frt, tarka 6.50 frt. Borsó 11.50—12.50 frt. Lencse zsizsikes 6—8 frt, zsizsiktelen 12—14 frt. Köles ára névleg 7.50 frt. Köleskása 17.75 — 13.75 frt. Mák szilárd, kékára 35 frt, szürke 30 forint. Köménymag 18 frt. Moharmag, a kereslet nélkül, ára 7.50 frt. Kender­mag 12—12.50 frt. Mind 100 kilónként. Gyarmatáruk. Ha nem is lényegesen, de némi­leg mégis jobb volt a lefolyt heti üzlet a múlt hetinél. Vevők ugyan személyesen e héten is cse­kély számban látogatták a fővárost, de levélbeli megrendelések sűrűbben jöttek és az utazó ügy­nökök is aránylag kielégítő eredményeket értek el, úgy hogy általában véve, a forgalom kielégítő volt. A következőkben foglaljuk részletes tudósí­tásunkat. — Czukor. A czukorüzlet a lefolyt héten igen csendes volt, az árak nem igen változ­tak és a hangulat nyugodt maradt. Jegyzünk: I. rendű finomitott 33.—, II. rendű finomitott 32.75 forint. — Koczkaczukor 50 kilós reke­szekben 33.75­5 kilós kartonokban 34.25 frt. — Jegeczczukor, sárga 38.50 frt. — Kávé. A kávéárak változatlanul szilárdak. A kereslet élénk és habár a készletek a keresletnek teljesen megfelelnek, a londoni és a többi összes mérvadó piaczokon az árakat igen magasan tartják. Budapestre érkezett tonnákban* _ _­­ I _ . Ten- Össze-Buza Rozs Árpa | Zab gerj­ben Osztr.-magy. államv....................... 1443 4­­10 , 90 — 1477 Magy. kir. államv.............................. 1085 1511 22, 81 224 1563 Dunagözb. társaság........................ 303 — 1 — 26 — 329 Vontatóhajók..................................... 316'­ — 1­17| 300 6218 9702 E héten Összesen................. 5998| 155| 691 417| 0442 13091 Jun. 20-ig.......................................... -2390041 13C97J 12587,' 22940,‘l04024 381718 Jun. 27-ig...........................................|245002| 13852; 12C5C| 23307|1104CC|394809 Budapestről elszáll­itt­atott tonnákban. 087tr­ magy. államvasut................ — — — -- 10 10 Magy. kir. államvasut.................... 42 12 — 10 1393 1457 Déli vasút............................................ — — 20 — — 20 Dunagözh. társaság............................. 111 26 30 55 90 318 E héten összesen.................. 453­ 28 56 65 1493 1805 Jun. 20-ig.................................... 8398­ 1751 3691 4361 9357 65454 Jun. 27-ig ...................................... 8551| 1789| 3747/ 4426| 10850­­67259 ___________Budapesten átszállíttatott tonnákban*___________ Dunagözb. társaság.........................| 1005­ — — 732| 1952( 4349 Vontatóhajók ...................................| 603­ — 96­361| 3881| 5141 E héten összesen ............| 2268­ — | 96| 1293) 5833| 9490 Budapestre érkezett tonnákban. Osztrák-magyar államvasut........................................................... 91 Magyar királyi államvasut............................................................. 307 Déli vasút............................................................................................ 20 Dunagőzhajózási társulat................................................................ 35 E héten összesen..............................................1­453 Budapestről elszállittatott tonnákban. Osztrák-magyar államvasut......................................................... 1676 Magyar királyi államvasut............................................................ 243 Déli vasút........................................................................................... 840 Dunagőzhajózási társulat ....................................................... 2431 E héten összesen ........................................ 4895 Jun. 20 ig ........................................................... 287451 Jun. 27-ig......................................................... Összesen..........­­ 292346 Bőrök. A hét vége felé bekövetkezett váczi vásár jelentésünk kiadása alkalmával teljes folya­matban van. Nyers bőrökben az irány álta­lánosságban változatlanul maradt, a forgalom ki­elégítő, az árak pedig mit sem tértek el az eddigi tudósításainktól, miért is erről részletes jelentést csak a jövő heti kiadásunkban fogunk tenni. Vas, vasáruk és fémek (Nagel és társa elég tudósítása) A lefolyt hét kevés változással volt a vasüzletre. Az irány tartósan kedvező a vasművekre nézve, melyek aránylag kielégítően találnak fog­lalkoztatást. A forgalom az évad által meghatá­rozott határokat túl nem lépi, s csakis vasgeren­dákban mutatkozik élénkülő vétel, mi az épitke­­kezési munkálatokkal függ össze. Szerkezeti mű­vek közönséges mérvben lesznek igénybevéve, hajóépitési vállalatok dúsan vannak rendelmények­­kel ellátva s az öntödék is meglehetősen vannak foglalkoztatva. A fémpiac­ erősen hullámzó árak mellett, nagy forgalmat tüntet fel. Nyers vörös­réz ezen a héten újra 2—2‘59 írttal emelkedett Nyers horgany folytonos áremelkedésben van, s a finomító műveknek a horganybádogok árát ennek következtében megint 50 krral fel kellett emelniök. A horgony folytonos emelkedése követ­keztében érdekelt körökben azon véleményben vannak, hogy a horgonyozott vasbádogok ára is kétségkívül emelkedni fog, mi a helyzetet te­kintve, nem alaptalan ólom élénktelen, fémdár­­hány jelenleg nem igen keresett czikk; árban a hét folyamán mintegy 5 írttal 100 klgrként s érett, s tovább is erősen kínáltatik. Közlemények. Osztrák-magyar bank. A június 23-ikáról kelt kimutatás szerint a bankhitel igénybevétele csök­kent. A váltóleszámítolás és lombazó együttesen 0,76 millióval keresbedett. Ha mindazonáltal a bankjegyforgalom 1.08 millióval szaporodott, ez onnan van, mert a giroszámlán eszközölt a bank 2 milliónyi fizetést és a tartalékalap értékpapír­jait gyarapította 0.56 millióval. Az adómentes bank­jegy tartalék 0.65 millióval keresbedett és most 54,77 milió frtot tesz. A kimutatás részletei a következők: Kereskedelmünk a Balkán-félszigeten. Az üsz­kübi konzul 1890. évi jelentéséből kitűnik, hogy e konzulátusi kerület összbevitelének háromötöd­­része az osztrák-magyar monarchiából vitettek be; a czukor, a szesz, a rezek, a szivarkapapiros, a kész férfiruházatok, a kendők, a gyújtóáruk, a fir­­niszek, a divatáruk, a vas és az ekék. Anglia, Fran­­cziaország, Olaszország, Belgium, Németország és Szerbia versenyével kell monarchiánknak megküz­deni a kávé, a papiros, a gyógyszeráruk, a vasáruk, a sör, a szerszámok, a zsákok, a kézmű-, diszmó- és apróáruk, a játékkártyák s az épület-vasalások tekintetében. Üszkübi kereskedők nézete szerint meglehetősen jövedelmező volna a következő osz­trák vagy magyar áruknak behozatala: ekék, ka­szák, sarlók, szögek, épület-vasalások, pléhek, por­­czellán, kőedény- és üvegáruk, stearin- és viasz­gyertyák, papiros, posztó, kész férfiruhák, czipők, fehérnemű, mindennemű szerszám, zsákolj, órák, díszműáruk, sör, kések, ollók, kocsik és pedig mind­ezek olcsó középminőségben. Az üszkübi piaczon kelendőséggel bíró áruk közül azok, amelye­ket az osztrák - magyar monarchiából is le­hetne szállítani a fentemlítetteken kívül, a kö­vetkezők : fűszerek, rudvas, vaslemezek, vas­drót, sárgaréz, sárgarézdrót, czinkdrót fehér­­pléh, sárgarézpléh, vaspléh, rézlemezek, aczél, ká­véscsészék, ablaküveg, közönséges palac­kok és üvegek, festékáruk, fehér és festett pamutáruk, zsi­nórok és szalagok, cambrió­, basma, madapolan és kattun-szövetek, gyapjúszövetek, selyematlasz, fél­selyemszövetek, bársony, selyemfonalak apróáruk, czipő-felsőrészek (bőrből), talpbőr, mesterséges vi­rágok, közönséges tapéták, viaszos vászon, bútorok hajlított fából, csont- és gyöngyházgombok, kö­­szörülőkövek, kályhák, drótfonatok, czement. Üsz­kübi konzulátusunk késznek nyilatkozik kiviteli ezégeinknek ezen áruk bármelyike tekintetében úgy azok piac­i árát, mint a legnagyobb kelendő­ségnek örvendő mintákat közölni. A júliusi szelvénybeváltás. F. évi július hó 1-én esedékes szelvényekért és kisorsolt kötvé­nyekért 88*­4 millió frtot fizetnek ki. Ebből 26.94 milliót papírban, 27.51 milliót ezüstben, 12.73 milliót aranyban, továbbá 35.47 milliót frank­­értékben és 4.50 milliót márkaértékben. A mátrai helyiérdekű vasút részvénytársaság, ma délután tartotta meg ez évi rendes közgyűlé­sét Haj­du Sándor elnöklete alatt. A bemutatott évi jelentés szerint az 1890. évi üzleti felesleg 87.522 frtra rúg. A forgalom az elmúlt évben is növekedett úgy a személy-mint a teherszállítás­ban. A törlesztési szükséglet fedezése után mutat­kozó 66.615 frtnyi tiszta nyereségből 65.587 frtot fordítanak az elsőbbségi részvények 2-75°/0-os kamatoztatásra. A felügyelőbizottság jelentésének felolvasása után a felmentvényeket megadták. Végül az igazgatóságban megürült helyekre meg­választották : gróf Károlyi Tibort, K­ó­n­y­i Manót és Hartenstein Zsigmondot , a felü­gyelő bizottságba pedig Molnár József orsz. képviselőt. Követelések: Érezkészlet : Változások jun. Ezüst . . . 164,072.153 15. óta. Arany . . . 54,539.524 Arany-váltók . 24,997.298 248,608.976 + 262.477 Államjegyek..................... 5,047.697 -1- 172.144 Leszámítolt váltók és érték­papírok ......................... 140,071.832 — 224.636 Kölcsönök kézi zálogra . . 19.974.520 — 40.660 Beváltott lejárt értékpapírok és szelvények................. 18.541 -1­­1.842 A birodalmi tanácsban képvi­selt királyságok és országok kölcsönadóssága az 1887. évi máj. 21-éről kelt tör­vény szerint (bírod. törv. lap 50. szám)................ 78,170.061 ..... Jelzálog-kölcsönök . . . . 115,053.546 — 271.326 A banknak tőzsdeszerűen megvett záloglevelei . . 3,175.994 — 106.201 A tartalékalap értékpapírjai . 18,191.024 -1- 567.978 A nyugdíjalap értékpapírjai . 4,549.276 ............... Épületek és fundus instructus 2,900.000 ............... Kiadások............................. 1,827.926 + 175.916 Egyéb követelések .... 2,120.142 , 867.831 634,709.539 Tartozások: Részvény tőke..................... 90.000.000 ..... Tartalékalap ..................... 18,966.599 ................ Bankjegyforgalom .... 393,886.600 -1 1,088.080 Giro-követelések . 6,638.642 Egyéb azonnal lejáró tarto­zások . . . . 2,772.713 9,411.356 — 2,002.519 Forgalomban levő zálogle­velek .............................. 107,087.300 + 29.300 Nyugdíjalap..................... 4,549.276 ................ Jövedelmek és bevételek a zá­loglevelek kamatozása fe­jében ............................. 6,235.149 + 191.313 Egyéb tartozások .... 4,573.257 — 137.469 634,709.539

Next