Nemzet, 1892. április (11. évfolyam, 3446-3474. szám)

1892-04-08 / 3453. szám

SzERKESZTŐlap: Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület, I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőség­hez intézendő. Bérmentetlen levelet csak ismert kéztől fogadunk es Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. HIRDETÉSEK úgy mint előfizetések a kiadó hivatalba (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Ara 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) Reggeli kiadás: Kiadó­hivatal : * Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, folaszinE* a. liggeui ca cai/j. aittfeS 'ji J­á'n' egyszerre küldve, vagy Buda­pesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ......... _ .............. .................. 2 frt 5 hónapra ...................... „ . .. .. „ .. 6 > 6 hónapra ...................................... .. . s 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felü­l­fizetés havonként 35 kr., negyedévenként 1 * Are 5 kr. vidéken 6 kr . (esti lappal együtt 8 kr.) XI. évi folyam. 3153. (99.) szám. Budapest, 1892. Péntek, április 8. Budapest, április 7. Az ellenzék bizonyosan nem erőt, de gyöngeséget árul el akkor, midőn oly mo­dorban folytatja a kormány és pártja ellen a harczot, milyent újabban alkalmaz. Hogy el­­feledtesse azt a jó benyomást s azt az elisme­­rést, melyet a költségvetés általános tárgyalá­sának megrövidítése által az egész ország­ban felkeltett, a költségvetés részletes tárgya­lását használja fel arra, hogy hajánál fogva vonjon a vitába, majdnem minden tételnél oly kérdéseket, melyek fölöslegesek és álljon elő oly vádakkal, melyek alaptalanok. Ter­mészetesen ezek közt a legnagyobb helyet foglalja el a panaszkodás az állítólagos vá­lasztási visszaélések felett, ez foglalta el a mai ülés jelentékeny részét is. A legkisebb objektivitás meggyőzhet mindenkit, hogy a pártoknak e tekintetben szemrehányásra joguk nincs, legkevésbé az ellenzéknek, mert minden vádja sokszorosan visszaesik reá. Vegyük röviden sorba vád­jait. Sokat emlegeti a pártkasszát, ez az ellenzéknek is volt és van. Követeli, hogy megmondjuk, honnan vette a pénzt a sza­­badelvű párt. Maga sem ad erről számot. Tő­lünk csak azt követelheti, hogy az ország pénzét ne fordítsuk pártczélra, ez pedig nem történik. A költségvetés minden tétele szi­gorú ellenőrzés, elszámolás alatt áll. Azután jön a gyanúsítás. Az osztrák-magyar állam­­vasút államosításával kapcsolatosan szerzett pénzre c­élzott Pázmándy, daczára annak, hogy ugyanazon férfiszóra és ugyanazon határozottsággal, már a pénzügyi bi­zottságban visszautasító e vádat tekerle. Pázmándy — mintha semmi sem történt volna —előhozta azt ma újra. "Wekerle olyan választ adott, hogy az egész ellenzék meg­hajolt előtte és elismerését fejezte ki. Páz­mándy azt mondta, hogy bizonyít, de Wekerle szavára elhallgatott, mintha megint semmi sem történt volna. E szerencsétlenül járt vád mellett sze­repelt a pozsonyi híd, a gyöngyösi szőllővesz­­szők. Eleinte nagy hűhóval hozta elő a váda­kat az ellenzék, mikor aztán a miniszterek válaszoltak, elhallgattak- A vádakból mi sem maradt. Csak a harag, neheztelés azért, mert hire jár, hogy a szabadelvű párt szervezke­déssel felel az ellenzéknek nagyhangon, pro­­grammszerűen, Apponyi Albert gróf által megindított szervezkedésére. Persze, persze, az ellenzéknek szabad, ellenzéki alispánok, polgármesterek közreműködésével, volt és leendett főispánok csalódásainak felhaszná­lásával, alpapságnak elégületlenségével és a népnek minden helyi érdek kizsákmányolá­sával való feltüzelésével állandóvá tenni az izgatást, szervezni azt, városról városra, községről községre; sőt nyíltan kimon­dani azt is, hogy ezentúl merev po­litikai kérdést fognak csinálni minden­ből, a községi, városi, megyei ügyekből is, bár elég sajátságosan és jellemzően hozzáteszik, hogy a helyi kérdéseknek, autonóm érdekeknek, politikával való ily megrontását nem helyeslik, de azért csinál­ják, nehogy a kormánypárt felülkerekedjék. Tehát a video meliora,proboque sed deteriora sequor elvét alkalmazzák és ily módon tanít­ják, érvényesítik azt a politikai morált, me­lye­t fennen hangoztatnak. Amikor pedig a szabadelvű párt szintén szervezkedni mer, ha egy főispán — egyszerű polgári joga alapján — ilyen aktusban részt venni bátorkodik, azonnal meg­van a vádaskodás az erőszak­kal, a hatalmi túlkapással, sőt az ilyen cse­lekményekre a törvénytelenség bélyegét is szeretnék rásütni — természetesen a meg­sértett törvény idézése nélkül! Ez az eljárás egyátalán nem lephette meg a kormánypártot. Hiszen az ellenzék olyan türelmetlen és erőszakos, hogy még ott is, ahol nem kormánypártival, hanem két ellenzéki árnyalat egymással áll szem­ben, a legnagyobb furfangot és erőszakosko­dást alkalmazzák egymás ellen. Bizonyítékul szolgálhat: a szentesi választástól a csornai pótválasztásig több frappáns eset. Itt már nem menthetik magukat azzal, hogy a kor­mány erőszakoskodása provokálja túlkapá­saikat, ilyen választásoknál csak teljesen al­kalmaznak kellett volna a tiszta morál szent tanait és mégis: olyan durva kíméletlensé­get és erőszakoskodást fejtettek ki, egymás ellen, sőt a pénzzel is olyan c­inikusan dol­goztak, hogy megközelítő fogalmat nyújtot­tak nekünk arra nézve, hogy ha még több hatalmi eszköz felett rendelkeznek, akkor milyen szépséges választási szabadságot és milyen tiszta politikai morált élveztek volna az illető kerületek. Az sem utolsó jelenség, hogy a vidéki alpapság több helyen makacsan ragaszkodik ahhoz a hithez, hogy Apponyi Albert gróf győzelme az ultramontanizmus győzelme. És ha ezzel szemben hivatkozás történik az ő nyilatkozataira, nyomtatott beszédeire és programmjára, vagy gyanús magyarázatok­kal látják el azokat, vagy pedig mint pl. legutóbb a csornai kerületben, a polgári há­zasságra vonatkozó álláspontját tagadásba veszik, mert a nagy választási kátéban benne van ugyanaz, de hiányzik a nép számára ki­adott kis kátéból. Ezért bizony sem Appo­­nyit, sem a jelöltet felelőssé tenni nem lehet, de ha hívei ilyen fogásokhoz nyúlnak, legyen maga is egy kissé türelmesebb, mikor itt-ott túlkapással találkozik, mit helyeselni sehol sem lehet. Ezekből kitűnik, hogy az ellenzék job­ban teszi,­­ ha a saját háza előtt seper! A képviselőház pénteken, f. hó 8-án d. e. 10 órakor ülést tart. Napirend: Az 1892. évi állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása: belügyi tárcza. A NEMZET TÁRCZÁJA. Április 7. Fráter György: Történelmi regény. — Négy kötetben.— Irta: Jókai Mór. II. kötet. (Folytatás.) 50 — Szomorú dolgok lesz ezek, édes atyámfia. _Csak még szomorúbbak ne következzenek. A minap itt járt a Solimán szultán követe, B­e­h­­ram bég, hozta magával az athnámét, akiben a »nagy ur« újabb fegyverszünetet ajánl fel a király­nak, ha Magyarország tiz­ezer forin­tot fizet évenkint a szultánnak. Hi­szen tiz­ezer forint nem pénz Magyarországnak, ha a békességet meg lehet rajta vásárolni,­­ de az a megaláztatás, hogy a magyar király adófize­tője legyen a török padisának, mégis csak rettentő gondolat. Mit tett volna ebben az állapotban fő­­tisztelendöséged ? — Hát én küldtem volna húsz­ezer forin­tot _ajándékba — a szultán nagyvezérének, hogy vezesse vissza a császárjával ezt a megalázó követelést. _Hej, de kár, hogy főtisztelendöséged nem ül az ország tanácsában. Csakugyan ez lett volna a legokosabb bébánás a törökkel. Hanem hát a tanács urak a­z­­­e­r­ö­k voltak, hogy a szultán követjét, a Behrám béget, a kísérő besliákkal és a kancsákkal egyetemben megfogdostaták s bilincsre veretve bezárták a csonka toronyba, a hol azoknak három napig érte-itta nem volt, mert a keresztény főztehez ők hozzá nem falnak, hanem csak egynéhány tikmonyból élődének, s mikor már a szomédság csaknem halálra ereszte őket, akkor kibocsátották s gályára szál­lítva, a Dunán hazaereszték valamennyit. — Hát az nem volna igaz, hogy a török kö­vetet a tatai tóba fojtották, a hogy a kósza hir beszéli ? — Bizony, mondom, hogy soha sem látta az szinevilágát sem Tatának, sem a tavának. — Más hirszellő meg azt hordja, hogy Bebram bégnek levágatták a füleit, úgy bocsáták vissza. — Csácsog a buta nép ilyenkor mindent elegy­­belegy; az mind csupa szófia beszéd. Én ma­gam kisértem le a csauszt a gályához, hogy az út­ban bántódása ne legyen s bizony mondhatom, hogy megvoltak a fülei épségben, akár legyőz­hette magát velük, a két czimpájában, török szo­kás szerint egy-egy függő vola, akkora, mint egy mogyoró, még azt sem bántotta senki, pedig már ha a fülétől megfosztották volna, a fülönfüggőjét csak ott nem hagyták volna. — Ez már szent igaz. — Hanem azért elég háborúságot okozott a követ tömlöczbe vettetése is a török szultánnak, s az most szörnyen köpi a markát, hogy jön nagy seregestül, hogy megegyen bennünket kés villa nélkül. Mi pedig azt mondjuk, hogy csak hozza hát ide a tar fejét, agyonkopácsoljuk a gyáva törököt a pecsétnyomó gyű­rűinkkel. Hiszen ha mi magyarok elsőtől az utolsóig felkelnénk, keresztül dobnánk a nyomo­rult pogányt a Bosporuson. Csak az az egy baj, hogy minden ember utolsó akar lenni, a­kik pedig elsők volnának a törvény szerint, azok egymást noszogatják. Pál azt mondja: »ha Péter megy, én is megyek.« Péter pedig: »ha Pál ott lesz, én is ott leszek.« — Hát arra volna mód, hogy mind a kettő meginduljon, ha az, a ki első, állna ki elsőnek. — Mármint Lajos király? Nem mondom, hogy a bátorság nem volna meg benne, ha egy­szer haragba jönne. De hát most épen nincse­nek rendén a harag napjai. Sőt inkább az örömnek a mézes hetei, vannak, a király el van a menyecskéjével, meg a sok dévánkodó udvari czókmókkal. Egész nap csélcsapnak, lantolnak, tánczolnak; teli van idegen lóhűtővel a palota, akik egymást azzal szólítják meg, hogy «vas nydre» nouoo 9) A lxí**ály te örül, h­ogy valahára bőven lakmározhat a felesége hozomá­nyából. Ha valaki rósz hirt hoz, eléje sem eresztik. A múlt hóban harmadszor jártak itt a királyna­­szádosok, a két év óta elmaradt zsoldjukat sür­getni, s hogy senki sem hallgatott rájuk, kapták, odakötötték a zászlóikat a szökőkúthoz s ott hagy­ták, csináljon velük az ország, amit akar, ők nem szolgálnak többet. A minap megint itt jártak a scardonai követek a várkulcsokkal. Ez a szó kétszeresen felkelte Fráter György figyelmét. — Scardonai követek ? — Minthogy a török szultán nagyon megha­­ragudik a követe bezáratásáért, s rögtön hozzá­fogott a végvárakat töretni. Nagyhamar Scardo­­nára került a sor, akinek erős sziklavára vagyon. — Ismertem, ott kezdtem a pályafutásomat. — A vitéz scardonaiak előbb levélben szen­­getének a királynak a nádorispánnak, a horvátor­szági bánnak, a prímásnak, hogy küldjenek nekik vagy védelmező harczos népet, vagy pedig pénzt, hogy zsoldos hadat fogadhassanak, puskaport ve­hessenek. A leveleiket pedig mindenütt a tükör háta mögé rakták s nem válaszoltak rájuk. Ekkor aztán a scardonaiak kiválasztanak három polgárt s azok által felküldék a királynak a vár kulcsait, hogy ha nem tu­d­j­a a vár­át megv­édel­mezni, imhol, tegye el a kulcsait leg­alább. A nyitott ajtón át aztán szépen el-besé­­tált a pogány ellenség a várba s a szép nagy temp­lom tornyáról leütteté a keresztet, s a félholdat tűzette ki helyébe. — Hát a püspökkel mi történt ? Az én nagy­bátyámmal ? — Mivelhogy a kapituláczió szerint hit alatt megfogadák a törökök, hogy senkit a lakoss­ágból meg nem fognak ölni, hát a jó püspöknek is még csak a haja szálát sem görbítették meg, csupán azt tették­­vele, hogy ráz­ártá­k­­ az ajtót . Szobáját Dól ki nem engedték jönni. Attól fogva a püspöknek étte­­u­ta nincsen ; egyéb, mint naponkint egy tikmony. Azt mondja a pogány, hogy ha Bebrám bég három napig kiállta az éhkoppot, lássák, hát a püspök hány napig állja ki ? — Tehát Scardona már elveszett ? — Biz annak a fölmentésére későn kerekedek fel Tomory Pál uram, a kalocsai érsek. Fráter György csudálkozva kérdé a vár­nagytól: — Tomory Pál ? Kalocsai érsek ? Hisz ez még tavaly zászlós ur volt: java korabeli levente, a ki jegyben járt a Mátyusföld legszebb hajado­­nával. — Az bizony, de ez már a második je­gyese volt, a ki m­eny asszonyfővel meghalt, hirtelen gugavészben. S e miatt a főur úgy elbusulta magát, hogy lemondott a világról s beállt szerzetesnek a Ferenczesek rendébe. Ott volt félesztendeig. Akkor meghalt az Urban a sokféle emlékezetű Bakács Tamás, esztergomi prí­más, annak a helyébe került a kalocsai érsek, en­nek az üres helyére pedig a király beültette a ked­ves lovagjátéki barátját Tomory Pált, mivelhogy már egyházi személy volt. Tomory vonako­dott, hogy ő nem ért a liturgiához,­­ de azt mondák neki, hogy a kalocsai Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva» Belföld. Budapest, ápr. 7. (A házassági jog ko­difikálása.) A »B. C.« jelenti: A házassági jog kodifikálása tárgyában összehívott enquéte­ma folytatta tanácskozásait Szilágyi Dezső igazság­ügyminiszter elnöklete alatt. Megtámadott mandátumok. — A képviselőhöz biráló bizottságaiból. — A képviselőház V. bíráló bizottsága, mely ma délután 4 órakor Rakovszky István elnöklete alatt ülést tartott, egyhangúlag igazolta Ugrón Zoltán vízaknai képviselő mandátumát, akinek ellenjelöltje Tisza István volt. Először is felolvasták a választást megtáma­dók kérvényét, amelyből kitűnik, hogy Ugrón Zoltán 77 választója összesen 1210 liter bort és 490 liter pálinkát ivott meg. Tehát úgy látszik, hogy a vízaknai mandátumot alkohol tartalma után egész bátran fogyasztási adóval lehetne meg­róni. Persze, azt már bajosan lehetett bebi­zonyítani, hogy ki fize­tte ezt a rengeteg sok italt. Azt azonban bebizonyították, hogy a fo­gyasztók nem. Épen ezért a kérvény kiemelte, hogy a vízaknai választás nem a választók szabad akaratának, hanem törvényellenes befolyásoknak volt eredménye, hogy a megválasztott képviselő és megbízottjai etettek-itattak, hogy a választók­nak pénzbeli javadalmazás lett ígérve, anyagi elő­nyök elvonása lett a szavazás mikéntjétől feltéte­lezve s különösen a legelőfelosztás megakadályo­zása helyeztetett kilátásba, amely kérdés Vízaknán a kedélyeket huzamos­ idő óta izgatottságban tartja, hogy törvényellenes fenyegetés is lett hasz­nálva a választás eredményének befolyásolására s végül, hogy a megválasztott képviselő az ország­ban sehol sem bir választójogosultsággal. Mind­ezek alapján kérvényezők a választás megsemmi­sítését kérik. A kérvénynek és mellékleteinek fel­­olvastatása után a kérvény ellen alaki szempont­ból sem a bizottság tagjai, sem a megválasz­tott képviselő meghatalmazottja nem tettek ki­fogást. Ezután felolvasták a tanúk vallomásait, me­lyeket eskü alatt vett jegyzőkönyvbe a járás­bíróság. Vilmos Sándor tanú, Ugron Zoltán egyik főkortese, akinek vallomására sem a kérvényezők, sem a védelem súlyt nem helyezett, mivel Vilmos Sándor 7 és félévi fegyházat ült le, azt vallotta, hogy észjogilag nem tartja megegyeztethetőnek, hogy valakit választói jogosultságában akadályoz­zon. De azért saját beismerése szerint ő hozatta a a sok bort, pálinkát, ételt stb. Utána felolvasták Zoldi-Vesmás Ferencz, Szász András, idb. Vesmás János, ifj. Vesmás János, Kovács György, Hel­­meczy György, Tóth Ferencz, Tóth János, Bugati János, Dőlhi Albert, Marczell János, Lüttech György, Gáli Ferencz, Koppándi Mihály, Barasean Lázár majdnem egybehangzó és azonos vallo­mását, akik azt állítják, hogy ők az Ugron­­lakomákon már január 14-dike óta folyton ettek és ittak, de hogy ki fizette ki a kontót, azt ők nem tudják. Ezenkívül azzal ámították őket, hogy ha Ugrón lesz a képviselő, hát a legelőt nem fogják felosztani. Leicht János korcsmáros azt vallotta, hogy nála az Ugron-pártiak részére folyton 19—15—84 személyre ebédeket, vacsorákat rendeltek meg és a kontót Miskolczi ügyvéd és Vilmos Sándor, Ug­ron Zoltán főkortesei fizették ki. Ugyancsak neki is tudomása van a közlegelő felosztásának megaka­dályozásával való korteskedés felől. Bisztriczán Abszolon tanú szerint 3 aranyat ígértek az Ugro­­nisták fejenként a szavazóknak. A tanúvallomások felolvasása után dr. Dar­­v­a­s Fülöp budapesti ügyvéd, a kérvényezők kép­viselője, hivatkozva a kérvényre, mely egész rész­letesen sorolja fel a választási visszaéléseket, meg­jegyezte, hogy az etetés, itatás, vesztegetés a vá­lasztásoknál, meglehetős közönséges, kicsinyes gravamenként szokott feltűnni, de itt a vízaknai mandátumnál egészen más szempont az irányadó. Az etetés, itatás ugyanis feltétlenül semmiségi ok, de nehéz ezt bizonyítani a nagyobb választó­kerü­letekben, hol az ellenőrzés igen nehéz. Itt azonban Vízaknán, hol 77 szavazat 69 szavazattal állott szemben, hol Ugrón 8 szavazattal győzött, okvet­lenül fel kell ébredni a kételynek, hogy ez a »Deus ex machina« jelölt, csakis választási visszaélés útján jutott a többséghez. Mert lehet-e elképzelni, hogy itt az elvek diadaláról van szó, vagy a nagy tehetség, avagy az egyéni rokonszenv győzhetett; mikor a régi képviselő kibukik és egy »homo novus« nyeri el a mandátumot, egy vadonat­új ember. Erre a kis emberi csoportra igen könnyű más szerével hatni és hatottak is az Ugron­­pártiak, kik így többséghez jutottak, míg a kormánypárt ily eszközökhez nem nyúlt és azért kissebbségben maradt. Mert valóban a kérvényezők nem merték volna megtámadni ezt a mandátumot, ha teljes tudatában nem lettek volna annak, hogy ők abszolúte semmit sem kö­vettek el olyasmit, ami törvénytelen, íme ezek a kérvényt támogató lélektani okok. Ezután a kérvényben felhozott ténybeli állí­tásokat csoportosította, amelyek az etetésre, ita­tásra és a megvesztegetésre vonatkoznak. Kimu­tatta, hogy Vilmos Sándor és Miskolczy ügyvéd, mint Ugrón főkertesei már januárius 14-óta folyton lakomákat rendeztek, dinom-dánomot csap­tak, hogy a választókat levegyék a lábaikról. De hát honnét vették a pénzt ? Az kétséget nem szen­ved, hogy Ugrón Zoltán költségén folyt az etetés­itatás, tehát meg van állapítva a semmiségi ok kri­tériuma, mely a képviselőjelöltet vagy megbízottját állítja oda, akiktől a költekezésnek eredni kell. A tanúk pedig mind igazolják, hogy Vilmos Sándor és Miskolczy ügyvéd, mint Ugrón Zoltán megbí­zottai fizették ki a kontókat, sőt egy tanú szerint 3 aranyat is ígértek fejenként. Ezután áttért a segregáczió kérdésére, melyben Ugrón Zoltánt úgy tüntették fel, mint valami Messiást. Ismertetvén az erdélyi birtokviszonyokat, kifejtette, hogy Vízak­nán ez idő szerint legaktuálisabb vagyoni és osz­tálykérdés, a legelőelkülönítés, tétetett izgatás tárgyává, amely kétségtelenül megtántorító és megfélemlítő befolyást gyakorolt a szavazatokra. Ez alapon folytatott izgatással beállott az osztályizgatásnak az a neme, mely a házszabályok 71. §-ának c) pontja szerint a választás megsemmisí­tését vonja maga után. A kihallgatott tanuk egész sora bizonyítja, hogy ez izgatás folytán több vá­lasztó lett elvonva szavazójoga szabad gyakorlásá­tól oly eszközzel, a­minőt használni nem szabad. Özv. Veresné, egy vagyonos hölgy, a vízaknai tűz­­oltógy­ilésen felolvasott levelében fenyegetődzik, hogy a vízaknaiak javára tett végrendelkezését visszavonja, ha nem szavaznak a nemzeti párt je­löltjére. E negatív vesztegetés is oly természetű volt, hogy több választót meggátolt szavazatjogá­nak szabad gyakorlásában. Mindezek alapján dr. Darvas Fülöp a választás megsemmisítését, esetleg a vizsgálat elrendelését kéri. Ezután G­y­ö­r­y Elek ügyvéd szólalt fel a választás Ví’mIplmAlion Irí ov!­farija, 1­rwry­a, válasz­tások tisztasága és törvényessége kis és nagy ke­rületben egyformán fontos, miért is szóló azokra, miket a kérvényezők képviselője a kis kerület szem­pontjából felhozott, nem is szándékozik reflektálni. Sorra veszi szóló az etetés, itatásra vonatkozó állí­tásokat s bizonyítványokat s megjegyzi, hogy még ha mindezek be is lennének bizonyítva, miután semmivel sincs igazolva az, hogy a megrendelések a megválasztott képviselő által vagy megbízásából történtek, egyáltalán semmi támpontot nem nyúj­tanak. Ily bizonyítékok nem létében ki van zárva a következtetések útján való bizonyítás. A járásbí­róságnál azokat, kiknek vallomása felolvastatott mint vádlottakat hallgatták ki, az ily val­lomások pedig a tanúvallomások jellegével nem bírhatnak. Különben is oly ígérgetések­ről van szó, a­melyek a megválasztott kép­viselőnek jelöltül való fellépése előtt történ­tek s így vele mi összefüggésbe sem hozhatók. Ami a legelőelkülönítés megakadályozásának igé­­zését illeti, a megakadályozásnak nemcsak törvény­telen, de törvényes módja is van, s egy jelölt min­dig mondhatja, hogy ami káros, annak megakadá­lyozására megteszi, ami tőle kitelik. Természete­sen egy jelölt csak a parlamentben való ily irányú tevékenységről szólhat s még csak meg sincs kísé­relve annak bizonyítása, hogy törvénytelen módon való megakadályozásról lett volna szó. Osztály elleni izgatásról csak ott lehet szó, hol valamely osztály elleni gyűlöletet akarják felkelteni, az pe­­dig, hogy ez történt volna, nem is állíttatott a kérvényezők által. Különben is az illető választók hiteles bizonyítványban jelentik ki, hogy nem izga­tás folytán, hanem meggyőződésből szavaztak a megválasztott képviselőre. Ami a Veresna-féle levelet illeti, arra nézve is kijelentik az illetők, hogy nem annak befolyása alatt szavaztak s szóló sem hitte volna, hogy az öreg asszony anyai jó tanácsait, amelyeknél jogtalan fenyegetésről szó sem lehetett, a kérvényezők ily veszélyesnek tüntessék fel. Vé­gül szóló hivatalos bizonyítványt mutat be arról, hogy Ugron Zoltán a sz.­udvarhelyi kerületben vá­lasztói jogosultsággal bir s miután vizsgálat el­rendelésére semmi számbavehető támpont nem fo­rog fenn, kéri a választás igazolását. A kérvénye­zők s a megválasztott képviselő meghatalmazott­jainak újabb nyilatkozatváltása után elnök a ta­nácskozást befejezettnek jelentvén ki, a bizottság tanácskozásra vonult vissza. Fél órai tanácskozás után elnök kihirdeté, hogy a bizottság egyhan­gúlag hozott ítélettel Ugron Zoltánt igazolt képviselőnek jelenté ki. Költségbeli igé­nyek a felek meghatalmazottjai részéről nem je­lentetvén be, ezekre nézve határozathozatal szük­sége nem forog fenn. Ezzel az ülés véget ért. A képviselőház bizottságaiból: Igazságügyi bizottság. A birtokrendezési ügyekről szóló 1880: XLV. t.-cz. némely Határozatának módo­sítása. A képviselőház igazságügyi bizottsága Bok­­ross Elek elnöklete alatt tartott tegnapi ülésében tárgyalás alá vette az ország erdélyi részeiben, to­vábbá a volt Kraszna-, Közép-Szolnok-, Zaránd­­megyék és a volt Kővárvidék területén birtokren­dezési ügyekben követendő eljárásról szóló 1880: XLV. t.-cz. némely határozatainak módosításáról és kiegészítéséről benyújtott törvényjavaslatot. Mohay Sándor előadó a javaslatot ismer­tetvén , kiemelte, hogy ez két főintézkedést tar­talmaz ; az egyik a birtokrendezési ügyeknek az állandó kataszterrel való bizonyos kapcso­latba hozatalában, a másik pedig abban áll, hogy némely szorosan körülírt esetben az elő­munkálatok és az érdemleges eljárás során a kiküldött bíró intézkedései ellen jogorvoslatot engedélyez és hangsúlyozza, hogy a javaslatnak úgy eme, mint egyéb csekélyebb fontosságú módo­sításai az eljárást pontosabbá, gyorsabbá és ol­csóbbá kívánják tenni. A törvényjavaslatot a bi­zottság Szilágyi Dezső igazságügyminiszter, Szacs­­vay Sándor, Horváth Lajos és Kőrösy Sándor folozólalottai után általános­ságban s­­zólt, valamint­ Kapotsfy Jenő, Jelinek Arthur, Görgey Béla és Kluger Károly felszólalásai után részleteiben is elfogadta, még­pedig a 2. §. a) pontját Horváth Lajos és az előadó irályi módosításaival, a 15. §-t az előadónak­­azzal a módosításával, hogy az osztá­lyozó bizottság elnöke a felszólalások elintézésénél a bizottság elnöke lenni megszűnik és ebből a czélból más elnök választandó vagy nevezendő ki és a meg nem jelent szakértő helyett az eljáró bíró csak akkor nevezhet mást, ha az ér­dekeltek nyomban mást nem állítanak elő, a 33. §-t pedig Szacsvay azon módosításával, hogy a költségek megállapítása alkalmával mutatkozó költségtöblet két év alatt hajtandó be. A bizottság beható tanácskozás tárgyává tette az erdélyi gaz­dasági egyesületnek a földművelésügyi miniszter­hez intézett és a képviselők között kiosztott em­lékiratában foglaltakat is és a törvényjavaslatnak a képviselőházban leendő előadásával Mohay Sán­dort bízta meg. Ezzel az ülés véget ért. Közoktatásügyi bizottság : Országos tanítói nyugdíj. Mű­egyetem és ipari szakoktatás. — Leányiskolák. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága Schwarcz Gyula elnöklete alatt tartott tegnapi­­ érseknek nem az a dolga, hogy soka ponti­fi­kálj­on, hanem hogy annál töb­bet verekedjék a hadai élén a pogány t­ö­r­ö­k­k­e­l. Ez az igaz magyar főpapnak a sora! (Folyt. köv.) A magyar történelmi társulat ma délután Pulszky Ferencz elnöklete alatt választmányi ülést tartott, melyen Szilágyi Sándor titkár beje­lentette, hogy újabban 5 vármegye lépett a társu­lat alapítói közé és alapítványt tett Vaszary Ko­los herczegprimás is. A Bay Ilona-féle 30 aranyas f nuf.ÁlleniYYn­ yytqIjjt « ±4­­­»1 f't/vwTTt*­ TV/Tx életére volt kitűzve, csak egy pályamű érkezett, de ez sincs teljesen befejezve. A bírálók (Fraknói Vilmos, Csontosi János és Csánky Dezső) mindaz által érdemesnek találták a munkát még így befe­jezetlenül is a jutalomra. A választmány ennél­fogva fel fogja kérni az alapítónőt, a­kinek inten­­cziói szerint a pályázatnak zártnak kell lenni, hogy ezentúl engedje meg a pályázatnak nyílttá tételét s ez alkalommal is a díjnak kiadását. Több folyóügy elintézése után megkezdték a nyílt felolvasó ülést. Huszka József mutatta be értekezé­sét »Ornamentális adatok a magyarok ős­történetéhez« czimen. A felolvasó a székely kapu­boltozatok ornamentikáját, ismerteti és elemzi. Bemutatja vagy száz ilyen kapuboltozatnak fény­kép fölvételeit s azoknak rendkívül érdekes orna­­mentális figuráit hasonlítja össze a legújabb ősré­gészeti ásatások alkalmával felszínre került dí­szítményekkel, melyeket képekben is bemutatott. Különösen a pálma az, ami figyelmét a székely kapukon felkelti, mert ezt a zsidóktól vehették csak át, még­pedig valószínűleg a kozárok közve­títésével. A bemutatott kapuk nagyobb része a múlt századból való, tehát nem tartja lehetségesnek, hogy ezek a díszítő motívumok újabb időben szo­rultak volna a Székelyföldre. A pálma ugyanis a jeruzsálemi templom díszítményei közt szerepelt s Ninive romjai között talált diszitmények között is gyakori. Az érdekes fölolvasást megéljenezték.

Next