Nemzeti Hirlap, 1904. április-augusztus (1. évfolyam, 1-124. szám)
1904-05-07 / 31. szám
Új ülésszak: Kolozsvár, május 7. A képviselőház új ülésszaka ma nyílik meg. Némi időt igénybe vesz az alakulás, azután következhetnek az érdemleges tárgyalások, melyek a jegyzői fizetések szőnyegen levő javaslatán alig terjedhetnek túl, mert a delegációk miatt e hó közepén elnapoltatnak az ülések s addig még a delegáczió tagjait is meg kell választani s az idei költségelőirányzatot is be kell terjeszteni. Ez utóbbit a pénzügyi bizottság valószínűleg a szünet és a delegácziók tartama alatt fogja tárgyalásra előkészíteni. A kormány azonban, minden eshetőségre számítva, hír szerint a június végén lejáró indemnitit egy hóval meg akarja hosszabbíttatni, ami mindenesetre indokolt előrelátás, mert az ellenzék egy részének hangulata s a halaszthatatlan ügyek összetorlódása nem nyújt reményt arra, hogy a költségvetéssel idejére elkészülhessünk. Mert az ellenzéki régiókban nem a belátás és megfontolás, hanem a hangulat és szeszély az uralkodó planéta. Azt mondják, hogy csak az erőszakos és reakciós Tiszával szemben. De a tapasztalat azt bizonyítja, hogy általában minden kormánynyal szemben,ekintsük kissé visszafelé s azonnal meggyőződünk, hogy a magyar ellenzék csak rombol, időt pocsékol, kormányokat eszik, fegyelmet bont, kedélyeket izgat s a közállapotok elvadulását idézi elő, ha mindjárt csak közvetve is. Ha aztán eljárása megtermi gyümölcseit, ha benn a hasznos dolgok fönnakadnak, künn az izgatás s a hatalom tekintélyének lejáratása erőszakosságokat szül, amik megtorlásokat provokálnak , sajtójuk rögtön kész a kormány megtámadásával, ami még inkább vérszemre kapatja a fölpuskaporozott elemeket. A magyar politika egy sajnálatos czirkulus virziózusban vergődik. Az ellenzéki féktelenkedés, mely mindig subjektív elemekből táplálkozik, megbénítja a törvényhozás és a kormányzat működését. Évek óta nem lehet oly alkotásokat létesíteni, melyek a nép jóllétére és megelégedésére kihatással lehetnének. A szegénységet és elégületlenséget mégis újabb támadásokra s a közhasznú működés további megakasztására használják, ahelyett, hogy a bajok orvoslására, ezek okainak elhárítására időt és alkalmat engednének. Az ellenzék józanabb, higgadtabb része mindezt tudja, látja s a munkaképesség biztosítása érdekében jelentékeny hazafias lépéseket is tett. De a zajos kisebbség terrorizmusa alól mindeddig nem bírta teljesen emanczipálni magát. Azt hisszük, hogy helyes nyomon járunk, midőn a helyzet kulcsát ezen a ponton keressük s a politikai időjárás alakulását a mérsékelt és túlzó elemek mérkőzésének eredményétől teszszük függővé. Kossuth betegsége mindenesetre sajnálatos már csak politikai szempontból is, ámbár így is jogosan remélhetjük, hogy pártja kiválóbb tagjainak magatartása nem tévesztheti el kijózanító hatását úgy a zajos frakciók magatartására, mint az egész helyzet tisztázására. Erre az ellenzék szempontjából is szükség lehet, mert egy kormány csak tetteiből ítélhető meg igazán. Ha tehát tárgyilagos kritikát akarnak gyakorolni, engedjenek időt a cselekvéshez. A vasúti sztrájk elintézéséből csak felületességgel és elfogultsággal faraghatják az erőszak és a reakczió vádját, mert az erőszakot a vasútiak alkalmazták s a kormány ez ellen védte az állam érdekeit és becsületét. Reakczió pedig csak a szabadság lenyűgözése lehet, de itt a szabadosság megtörésének esete forog fönn. Az erős kéz működését az ellenzéki szertelenségek provokálják, mert utoljára is állami és társadalmi érdekeink fölötte állanak minden párt- és egyéb mellékes érdeknek, azok pedig a mesterségesen szított fegyelmetlenséggel és lazulással szemben, rendet és békét követelnek. A szenvedélyes pártoskodások káros következményeiről elég szomorú példa tanúskodik történelmünkben. Ilyenkor támadnak közéletünkben a rések, melyekre kül- és belellenségeink lesnek s ilyenkor lesz az állam szekeréből kopott, kotyogós jármű, mely mindenütt elvásott s itt is törik, ott is szakad. Bizony ilyenkor áldás az erős kéz, mely mindent rendbe tud hozni s a megtágult szögek helyreszorításával a gépezet rendes működését tudja biztosítani. Mert a gépezetre ritkán volt akkora szükségünk, mint most, mikor nemcsak sok, de a nemzet élete és fejlődésére igen fontos kérdés elintézése vár reánk. Ily esetben minden jó hazafi alul hagyja a kicsinyes pártoskodásokat s az ország érdekeit helyezi első sorba. Óvakodik attól, hogy a kormány erejét és működését paralizálja s ily módon a közérdeket kockáztassa. Mert nekünk nemcsak egymás közt vannak elintézni valóink, hanem a velünk egy uralkodó alatt élő osztrákokkal is. Amit ezek ily módon nyernének fölöttünk, annak ódiuma méltán azokra eshetnék, akik párcziális érdekekből bénítsák az összérdeket képviselő kormány erőit. Hasonló esetekben ne azt nézzük, hogy mi választ el egymástól itthon, hanem azt, hogy mi ad nagyobb erőt kifelé. Ámbár hiszen van nekünk elég ellenségünk idehaza is, akik mind a mi egyenetlenkedéseinkre és viszálykodásainkra építik reményeiket és számításaikat. Jó hazafi pedig, aki erős és egységes magyar nemzeti államot akar, nem azon kezdi, hogy az egységet a mindenáron való pártoskodással, a magyarságot az idegenek fölbátorításával kockáztassa. Lehet, sőt kell is ellenzékeskedni, de úgy, hogy építsünk, nem pedig, hogy romboljunk vele. Itt az új ülésszak a maga nagy föladataival. A nemzet ezek megoldását és nem az időpocsékolás folytatatását várja. A zajos frakcióktól függ azon fölmerült nézet megcáfolása, hogy parlamentarizmusunk túlélt intézmény. Amit másfél éven át rontottak, még helyrehozhatjuk. Rehabilitálhatják önmagukat Politikai kilátások. — Saját tudósítónktól. — Budapest, május 6. A legközelebbi jövendőben a fontos események egész sorozata fog világot deríteni külső és belső politikai viszonyainkra. A legelső nagy horderejű esemény Lukács László pénzügyminiszter expozéja lesz, amelynek kíséretében az 1904. évi állami költségvetés előirányzatát a Ház asztalára leteszi. Nagy érdeklődéssel várják magát a költségvetést is, melyről már ez idő szerint ismeretes, hogy fölösleggel záródik, de nem kisebb figyelemmel várják a pénzügyminiszter fejtegetéseit, melyek pénzügyi helyzetünknek mindenkor elfogadott képét szokták az ország elébe tárni. A már lezárt zárószámadások előterjesztése ezúttal hiányozni fog. Ezeket már a múlt év végén a kormány letette a Ház asztalára. Megtudtuk belőlük, hogy a zárószámadási év tényleg és jelentékeny, bár az előbbi eredményhez képest csökkent felesleggel záródott. Úgy tudjuk azonban, hogy a pénzügyminiszter ezúttal is ki fog térni a zárószámadásokra és azok eredményére, mert hiszen ez az alap, melyre idei előirányzatát felépíti. E mellett az ex-lex rombolásaira is derül majd némi világosság. Az országgyűlés felettébb megkésett a költségvetés tárgyalásával, így hát haladéktalanul hozzá kell látnia annak elintézéséhez. Ilyképen a képviselőház idejét a budget előkészítő tárgyalásai fogják kitölteni hosszabb időn keresztül. A pénzügyi bizottság fog ülésezni nap-nap után május hó végéig. Első ízben ül ez évben össze a delegáczió a magyar országgyűlés új, díszes hajlékában. A katonák, diplomaták, marinőrök ugyancsak meg fogják bámulni a ragyogó hajlékot, amelyben a delegáczió terme épen a középrészben, a díszes kupolacsarnok felett van elhelyezve. A magyar jómódnak ez a nyilvánulása most már nem jár veszedelemmel, miután a magyar kormánynak már sikerült leszállítani és elfogadhatóvá tenni a hadügyi követelések terén mutatkozó túlzott óhajokat. A király a budavári palotában vasárnap délben fogadja a delegácziókat. Ez a fogadás is nagyjelentőségű eseménynek készül. A felség beszédének külügyi passzusát érdeklődéssel várják. És pedig két szempontból. A balkáni helyzet nyugodalmának konstatálását elég gyakran nem is hallhatjuk a szakadatlanul híresztelt mozgósítási mesék ellenében. De a nagy keletázsiai háborúnak lokalizálása, az európai bonyodalmak távoltartása olyan théma, melyre egész Európa figyelni fog. Egyebekben a királyi cerclétől is várnak egyet-mást. Egy-egy szót ejteni fog a felség a közelmúlt eseményéről, úgy lehet, hogy a sivár osztrák viszonyokról is ejt egy bevilágító szót, amit mindenkor érdeklődéssel figyelnek a legszélesebb körökben A jelek arra vallanak hogy a delegáczió ülésszaka sima és nyugodt lesz. A legutóbbi ülésszak óta csak két hónap telt el. Ebben az ülésszakban a magyar urak olyan előzé-kenységgel találkoztak minden nemzeti törekvésben, hogy a legjobb benyomásokkal hagy NEMZETI HÍRLAP. ják el az osztrák fővárost. Különösen Pitreich miniszter nyilvánult állására rátermettnek. I Jóindulatú ember, aki nem olyan egyoldalu és elfogult, mint számos elődje és e mellett L I modern, nagytudásu katona, a magas szinvonalú Kriegsschule növendéke, a ki a kiráály bizalmát is igen nagy mértékben birja. Előreláthatólag az idén is alkalmuk lesz a magyaroknak bizalmukat nyilvánítani irányában. A delegáczió után kezdődik meg ktségvetési vita, mely ez évben erősen bele fog nyúlni a nyári hónapokba. Gámán Zsigmond: Kolozsvár, május 7. Holnap szép és fölemelő ünnep tanúi leszünk. A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara jubilálja érdemdús titkára ötven éves működésének évfordulóját. Az ünnepelt bokros érdemei s az alkalom kiválósága messze s kiemelik ez ünnepet a lokális keretekből s s országos jelentőségét bizonyítják a résztvevők és a legfelsőbb elismerés. Gámán Zsigmond neve programm : a hazai iparfejlesztés helyes eszközeinek programmja. Avagy zászló: a zajtalan, de annál behatóbb közhasznú tevékenység zászlója. Ötven évi szakadatlan munkásság bármely köztéren méltán kivívhatja a közelismerést, mert egy férfiúi életnek a közért való feláldozását jelenti. De különösen a hazai kereskedelem és ipar fejlesztése körül tanúsított odaadó buzgalom többszörös méltánylásra tarthat igényt, mert ez oly tér, mely Magyarország létfeltételeinek gyökereit erősíti s fájdalom, mégis nélkülözi a jelentőségével arányban álló fölkarolást és művelést. Kereskedelmi és iparkamaránk érdemes titkára itt, az alapvető feladatoknál, az életgyökereknél ragadta meg a derekas munkát, melyet egy félszázad óta teljesít a mai kor külső látszatra és föltűnésre irányuló szellemétől elütő zajtalan, de annál mélyrehatóbb és sikeresebb tevékenységgel. Hasonlóan a csöndes nyári esőhöz, mely villámok és dörgések nélkül jő, de annál inkább megtermékenyíti a talajt. A Gámán Zsigmond tollából kibugygyanó tintacsöppek is így termékenyítették meg kereskedelmünk és iparunk barázdáit, melyekből elméjének fénye és szivének melege egymás után keltette életre a becses és magvas kalászokat. Sokoldalúsága, széles látköre, avatottsága és gazdag tapasztalatai rég kinőttek a kereskedelmi és iparkamara keretéből s bár ez intézmény önmaga is bő teret nyújt a közérdekű cselekvésre, szereplése kiágazott minden oly irányba, mely fő foglalkozásával kapcsolatban, hazánk kulturális és közgazdasági fejlődésével s a nemzeti és társadalmi szellem gyakorlati művelésével összefüggésben áll. E tekintetben különösen szűkebb hazarészünk és szülővárosa, Kolozsvár érdekében megbecsülhetetlen szolgálatokat tett. A mellett, hogy kamaránk tekintélyét és erkölcsi súlyát hovatovább emelte s magvas dolgozataival mind a kormány, mind a társkamarák, mind a rokonintézmények előtt a legméltóbb elismerést vívta ki, tevékeny és elhatározó részt vett minden fontosabb városi, erdélyrészi és országos mozgalomban, melyek Magyarország kulturális és közgazdasági emelkedésére irányultak. Országos és vidéki kiállításainkon, az Emke közgazdasági akciójában, városi és vidéki szakintézeteink létesítése és fejlesztésénél, sőt egyes kereskedelmi, ipari és pénzvállalatok alapítása körül is mindenütt ott van az ő alapos tudásának és avatott kezének nyoma. Egy ember, aki a munkába nemcsak belenőtt, hanem bele is kövesedett, aki széleskörű szakmájában mindent tud, ötven év történetéből mindenre emlékezik, türelmét, hitét, reményét és bizalmát soha egy pillanatra se veszítette, sőt még idegessé se lett, hanem ma is ép oly nyugodtan és szeretetreméltóan kezeli a hozzá folyamodók aprólékos ügyét-baját, mintha csak most ült volna dolgozóasztala mellé. * Az ily férfiakhoz és az elismerés adójával közelíthetünk a legnagyobb óvatossággal, nehogy megbántsuk szerénységüket. De Gámán Zsigmond talán elnéző lesz velünk szemben, hisz elég soká vártunk ez országos ováczióval, melyet soha jobb helyen nem alkalmaztunk. Most is csak azért tesszük, hogy , adósságunk ne halmozódjék föl a lerovás lehetetlenségéig, mert jól tudjuk, hogy aki szakadatlan munkában töltötte eddigi életét, alig várja az ily ünnepi pihenő végét, hogy megszakított dolgaihoz visszatérhessen s igtasson újabb fejezeteket hazánk kereskedelmi és ipari történetébe, hol már is szép lapok örökítik nevét. Másoknál a jubilálás gyöngéd menesztés, de itt erős faarasztás. Mentől nagyobb hiányt pótol valaki, annál becsesebb. Gámán Zsigmond oly erő és oly helyet tölt be, hogy ma az ipari és kereskedelmi reform-mozgalmak forrpontján, nélkülözhetetlenebb, mint valaha Kívánjuk, hogy az elismerés- és üdvözlésekből, melyekkel méltóan alkalmazni igyekszünk, újabb erőt és lelkesedést merítsen a további fejezetekhez. Ad multos annos ! Fővárosi levél, Budapest, május 6. Május hónapja, ragyogó égboltja, virágos illata, alighanem szomorú emléke lesz ismét a magyar nemzetnek. Babéros ravatal, a halhatatlanság rózsáiból szőtt szemfödél szimbolizálja majd az idők végtelenségéig a szomorú emlékű május hónapját. A nyolcvan esztendős Jókai nagybeteg. A virágokat ébredésre keltő tavaszi hajnal talán utolsó éjszakája lesz a mi bálványunknak, a mi büszkeségünknek és mi itt maradunk veszteségünkkel, de egyben nagy vigaszunkkal is : a Jókai Mór sok száz kötetre menő csodás alkotásaival. A nagy kör, amit ez a nagy elme megfutott, ime bezáródik. Az élet a maga kérlelhetetlenségével elüti a tizenkettedik órát, a mindenség nagy könyvében saldiroznak egy számlát és vége. Nagy ember, kis ember, egyaránt lerója halálával az élet iránti tartozását s az élet kereke forog tovább, az óra mutatója megy a maga fehér lapján előre s az emlékek fogynak, a sírok behorpadnak, egyenlővé válnak a föld színével s az emberek railliójai eltűnnek, elvesznek, mintha soha nem is éltek volna Ez az átlagos, a mindennapi ember sorsa A rendkívülieké más. Ezek az emberek nem halnak meg, csak ép eltűnnek közülünk Az ő sírjuk válhat egyenlővé a föld színével, fölszánthatja ekevas, elporlódhatnak csontjaik, mégis élnek. Minek az idők idejéig. S ebben a mi nagy városunk körúti palotájában küzködik az elmúlás, a testi enyészet ellen a mi halhatatlan szellemünk, s az emberek félő gonddal, remegő tekintettel néznek föl a palota ablakaira. Vajjon mi van belül? Hervadás, elmúlás, gyász, a test halála. S a lélek halhatatlansága, az örök diadal ragyogó szimbóluma ott van Magyarország majd minden házában. Egy két kötet Jókai még a legszegényebb családok asztalán, vagy szekrények fiókjában is találtatik és az ő emléke idők idejéig nem fog kiveszni a szivekből. Jöhetnek bármiféle uj áramlatok, uj szinek, a Jókai költészetét soha semmi nem mossa el. Édes, varázslatos meséi, földöntúli alakjai, amig csak szív dobog Magyarországon, addig élni fognak. — — — — — — — — Eddig mentem levelem írásában a csöndes esteli órákban, mikor úgy tiz óra felé becsöngetnek kis Tuszkulánumom ajtaján és levelet hoznak. Egy ismerősöm küldte és csak két szó volt benne: Jókai meghalt . . . Tehát gombolyítsuk vissza a reménység szines szálait arra az orsóra, melyet üresre még egy ember se gombolyított le. Vége. Meghalt. Felállíthatjuk a babérravatalt és learathatjuk Magyarország összes virágait. Jókai nincs többé. Jókai, az ember meghalt, de a költő él. A mi gyönge volt benne, a test, átadatik az éhes enyészetnek s a lelke itt marad a mi lelkünknek. Kihűlt teteme mellett öreg életének, utolsó éveinek gyönyörűsége áll, egy feketeruhás szép asszony, az ifjú hitves. Egy darab regény az ő káprázatos regényei közül, az ő nagy szíve szerelme megható, káprázatos alakjainak szerelmei közül. Gyönyörű regény, melyben saját magát múlta felül. Az öreg szív fiatalos, bűbájos virágzása, bódító májusi illata, a nagy, fiatalos férfierőnek szembeszállása minden előítélettel és a maga gyönyörűséges győzelme öreg szerelmével, amely mindenkit meghatott, meggyőzött és kibékített. Lux Torka. HÍREK. Jókai sáter. Mikor a nagybeteg természet Felüdül tavasz jövetén, Mikor a fecske visszatérve, Építi fészkét a remény, Mikor a napsugárnak csókja Ott ég az üde levelen — És a felébredt mindenségben Árad az érzés, szerelem; Mikor virágot nyit a kikelet . Akkor siratunk el mi Tégedet! Halottja illatos tavasznak, Jobbkor Te meg se’ halhalál; Elringat édes álmaidnál. Csalogány-dal, szellő, sugár; Virágos lesz sírod nyugalma, S felglóriázza szellemed Mosolygás édes-édes bája. Midőn az Iír elé vezet, Hogy hallgassák ott fenn az angyalok : Mit a mi Jókaink mesélni fog! Eredj utadra . . . elbocsátunk! Áldásunk, könnyünk is kisér; A mit itt hagysz örökbe nálunk, Ily veszteséggel is felér! Nevedet a szivünkbe Írtad, Azt szivből-szivnek adjuk át S fog visszhangozva feldobogni A mig csak fenn áll a világ . . . Mi büszkeségünk, örök ifjú lélek: Szállj a tavaszban és mesélj az égnek! FeluxeghyDezső, Kolozsvár, május 7. 1904. május 7 Kolozsvár gyásza. A nemzet gyászában mélységes, igaz régi véttel osztozik Kolozsvár városának egész közönsége. Megírtuk már azokat az intézkedéseket, melyekkel a tanács gondoskodott a részvét és gyász nyilvánításáról. A nemzet nagy költőjének temetésére a Kolozsvár képviseletében Salamon Antal tanácsos és dr Esterházy László főjegyző mennek fel s le fogják tenni a város díszes koszorúját a hal halhatatlan költő ravatalára. A város középületein gyászlobogók lengenek. Több mulatságot, összejövetelt a nemzeti gyász miatt elhalasztottak. (Az egyetem részlete.) A kolozsvári Ferencz József tud,.egyetemen Jókai Mór halála alkalmából kitűrték gyászlobogókat. Az egyetem tanácsa tegna délután dr. Schilling Lajos profesor lete alatt rendkívüli gyűlést tartott. a tanács elhatározta, hogy Jókai temetésén egyetem képviseltetni fogja magát és a ravatalra koszorút helyez. Az egyetem képviseletében holnap a déli vonattal Budapestre utaznak dr. Apithy István egyet, rektor vezetési mellett dr. Pisztóry Mór jogi kari, dr. Hoót Károly orvostani dékánok, Moldován Gergely bölcsészetkari prodekán, dr. Fabinyi Rudolf math, és természettudományi kari dékán. Az egyetem koszorújának felirata: „Jókai Vióricznak — a kolozsvári tudományegyetem.“ A tegnap délelőtt tartott előadásokon több egyetemi professzor megemlékezett a nemzet nagy halottjáról, s kegyeletes szavakban méltatták az elhunyt költő-király nagy érdemeit és korszakos működését, így az egyetem magyar irodalom tanára Széchy Károly dr. tegnapi előadását tisztít Jókai emlékének szentelte. Megragadóan szív szavakban vázolta hallgatói előtt Jókai irodalmi működését, rövid életrajz keretében ismertette nemes alakját, gyöngéd lelkületét, 8 verőfényes, meleg kedélyét, mely a jóízű magyar humornak valóságos kincses bányája volt. A nagyszámú hallgatóság mély megindultsággal hallgatta a tudós professzor igaz kegyelettől áthatott megemlékezését. Előadása végeztével pedig felkérte hallgatóit Széchy professzor, hogy külsőleg is adjanak kifejezést gyászuknak. Széchy Károly dr. különben előadásait felfüggesztette mindaddig, mig a nagy halottat örök pihenőre helyezik. Háll,’s kegyelettel emlékezett meg nemzetünk nagy halottjáról, egyetemünk másik népszerű professzora, Szddeczky Lajos dr. tegnap délelőtti előadása alkalmával. A 48/49-iki magyar szabadságharczról lévén szó, ennek keretében méltatta gyönyörű, szívhez szóló szavakkal Jókai 48-as szereplését, fantáziájának bámulatos termékenységét, mely őt a költők királyává emelte. De nemcsak költő volt ő, hanem hisztérikus is, ki a száraz történetet megtudta érzékíteni, mindenki előtt élvezhetővé tenni. A szép számban összegyűlt hallgatóság hálásan fogadta a kegyeletes megemlékezést. (Az E. I. T. részvéte.) Az Erdélyi Irodalmi Társaság tegnap délután 4 órakor választmányi ülést tartott a bölcsészeti kar tanácstermében, amelyen a tagok megbeszélték, hogy mily módon adjanak kifejezést Jókai Mór halála fölött érzett gyászuknak és részvétüknek Az ülésen Észak Károly r. tag elnökölt. Csengeri János dr titkár indítványozta, hogy a társaság Jókai Mór halála alkalmából részvéttáviratot intézzen az elhunyt költő-király családjához. A részvéttáviratot még az ülés folyamán felküldték a családhoz. Elhatározta továbbá az ülés, hogy a nagy halott ravatalára koszorút küld, melyet Csengeri János fog a koporsóra helyezni. Az Erdélyi Irodalmi Társaságot a temetésen Csengeri János dr. titkár és a társaságnak a fővárosban élő rendes tagjai fogják küldöttségileg képviselni. A társaság valószínűleg az ősz folyamán tartandó díszgyűlésén kegyeletesen fog megemlékezni a nagy halott érdemeiről. (Az iskolák részvéte.) Kolozsvár középiskolái, gimnáziumai méltó módon adnak Jókai Mór halála fölött érzett részvétüknek kifejezést. Több intézet I koszorút küld a nagy halott ravatalára, I Jókai családjának részvétét fejezi ki, vagy I pedig külön kis gyászünnepély keretében emlékeznek meg a költő-fejedelem korszakos irodalmi működéséről. A rim. kath. főgimnázium tanári kara uta délután gyűlést tart, a melyből részvét feliratot intéz a gyászoló családhoz. Jókai nagy érdemeit az intézet önképzőköre a temetés napján tartott gyászünnep keretében fogja méltatni felolvasásokkal és szavalatokkal. Az unitárius kollégium tanári kara és ifjúsága hatalmas babérkoszorút küld a nagy halott ravatalára. A koszorú felirata a következő :Egy az Isten szerzőjének — a kolozsvári unitárius kollégium. A kereskedelmi akadémia tanári kara ma délelőtt tartott ülésén elhatározta, hogy a temetés napján, hétfőn gyászlobogót tűz ki az intézet homlokára. Az ifjúság Jókai Mór nevéről elnevezett önképzőköre, május 12-én .