Nemzeti Hirlap, 1905. július-december (2. évfolyam, 146-277. szám)
1905-07-01 / 146. szám
f „Fordulat várható“, Kolozsvár, mi. Amit óhajtunk, azt reméljük is. Olyan könnyen elhiszünk mindent, a mi vágyaink, reménységeink teljesülét hirdeti, hogy szinte csodálkozva be-dezhetjük, hogyan, miért szokták a naivságot épen csak a gyermekkor tuljdonságául jelölni. Íme tegnapi távirataink között egy írről ad hírt, hogy a béketárgyalások dolgában fordulat várható. Szinte mohó nagygyal, ismételve is elolvassuk, hogy sajjon jól látták-e szemeink. Fordulat várható? Igen, sőt „el van terjedve, — mégpedig állítólag udvari körökből származó értesülések alapján — annak a hire is, hogy a király az engedékenység terére lépett a koaliczió követeléseivel szemben“. Ez a további toldalék pedig egyenesen minden vágyaink és reményeink netovábbját képezi s épen azért majdnem felujjongunk örömünkben, a miért a válság ilyen szerencsés megoldáshoz jut. Persze aztán ismét csak elszomorodunk. Hiszen sehol semmi biztos nyoma még annak, hogy itt mi nem vágyakozással, hanem valósággal állunk szemben. Hát csakugyan várható-e ama bizonyos, ama várva-várt, ama szükségszerű fordulat ? Minden bizonynyal várható, de csak — várható és várandó. A mi meggyőződésünk szerint nem lehet a megoldás képét úgy kiczirkalmazni, hogy „a király az engedékenység terére lépett“ — és ezzel punktum. Engedékenységnek kell bekövetkezni a politikai életben minden vonalon, mert különben érvénybe sodortatunk. Engedékenység! Különös egy szó, amelyhez úgy kívülről a gyöngeségnek a máza van tapadva. Pedig az engedékenység az emberi társas együttélésnek az egyedüli biztosító szerepe, az államok politikai életében pedig az egyetlen erő, amely az elkerülhetlen torlódások vészes következményeit paralizálni képes. Nem a gyöngeségnek jele, hanem a bölcseség erejének a fő-fő rugója. Ismételjük : mi a fordulatot csak akkor tartjuk szerencsésnek, a nemzetre nézve valóban áldásosnak, ha az engedékenység a politikai élet egész vonalán bölcsen vezérlő elvvé lesz. Mert ne feledjük, hogy összes bajainknak, államunkat, nemzetünket, társadalmunkat s ezek mindennemű életét egyaránt súlyosan fenyegető veszedelmeknek fő-fő okozója az az intranzigens szellem, mely szinte despota módjára kerítette hatalmába nemzetünk fiait. Nézzük csak a közelmúltnak históriáját! Kezdjük legfelül! Tagadhatatlan, hogy felséges urunk királyunk nem egy ízben győzte le saját álláspontját, meggyökerezett meggyőződését, hogy a nemzettel való harmóniáját fentartsa. Kis ime, mégis volt egy terrénum, a melyről az engedékenység teljesen kizártnak látszott. Ez a hadsereg köre, mint az a kör, a melyen az uralkodóház hatalma felépült s a melytől várta annak jövőbeli biztosítását is. És az ellentétek természete szerint, minden kontroverálttel működő erőnek ezen a ponton kellett megütközni. Igen, mert a nemzetnek hasonlóképen életérdeke, hogy az ő szelleme a maga hadseregében is okvetlen érvényesüljön. A szabadelvű párt politikája ezen a téren az engedékenységet képviselte. Ilyenre bírta reá az uralkodót, ilyenre kívánta rábírni a nemzetet is. És sikerekkel is járt e téren, csakhogy sikereinek gyakorlati eredményeit a többi parlamenti pártokkal való másnemű összeütközése nem engedte meg érett gyümölcscsé válni. Bizonyos dolog, hogy a nemzet is engedékenységet tanúsított sok dologban az uralkodójával szemben. De mikor a szenvedélyeknek mesterségesen felkorbácsolt hullámai a józan belátás és megfontolás sziklavárát lerontották, most oda jutottunk a hirtelen fellobbant intranzigens szellem uralma alatt, hogy a két ellentétes oldalon az abszolutizmus és a forradalom szörnyképeit kezdik már festegetni az élénkebb fantáziával bírók. Az engedékenység legkevésbbé az ellenzéki politikusoknak az erénye. Különösen a mi közjogi ellenzékünk jegeczesedett bele az intranzigens irányba. Politikátlan magaviselete arra vitte, hogy egy olyan programmot állítson fel és ezt sérthetetlen, megváltoztathatlan dogmává avassa, amely a gyakorlati élettel semminemű összhangban nem állott. E miatt ez a párt a legközelebbi felfordulásig alig-alig érvényesülhetett. És épen ez tette parlamenti küzdelmét a nemzetre nézve elviselhetlenné, amikor utoljára is az obstrukciót az alkotmánynak fontosabb palládiumává emelte magánál a parlamentarizmusnál is. Nem mentegetjük magunkat sem. A szabadelvű pártnak a parlamentarizmus megmentése érdekében megindított akcióját szintén az intranzigens bélyeg jellemzi. Nem sajátos, nem tulajdonképeni vonás volt ez a szabadelvű párton , hanem felkényszerített és ideiglenesen felvett firmáczió. Csakhogy ez a magára erőszakolt vonás merő ellentétben áilván a párt alapjellemével, utoljára is magának a pártnak a legyőzetését okozta. Akármerre nézünk, úgy találjuk, hogy egyidőben, egyszerre mindenfelől kiveszett az engedékenység szelleme közéletünkből. Most a kérlelhetetlen ellenségeskedés űzi orgiáit. Ennek nyomaiban valóságos anarchia támadt, mely az egész társadalmi élet fundamentumait is keményen megrázkódtatta. A jövő fejlődés biztonsága okvetlenül megkívánja azt, hogy minden közéleti tényező az engedékenység terére lépjen. Várjuk felséges urunktól is, hogy a nemzet minden teljesíthető igényét vegye figyelembe. Várjuk nemzetünktől is, hogy egész addig a határig menjen el jogos igényei fokozatos megvalósításának az útján, ameddig azt a közös uralkodó más nemű kötelességeinek figyelembe vétele mellett, saját léte veszélyeztetése nélkül teheti. Várjuk a koalíciótól, különösen annak függetlenségi részétől, hogy orthodox dogmáit idomítsa a megváltozott helyzethez s igy vegye át a most reá váró feladatok teljesítését és ha ezt megtette, okvetlenül gondoskodjék a parlament zavartalan működéséről. Várjuk a kisebbséggé devalválódott szabadelvű párttól, hogy uj helyzetében minden békességes eszközzel mozdítsa elő a kibontakozást. Mihelyt erre mindnyájan együttesen törekedni kezdenek, csak akkor konstatálhatjuk, hogy „fordulat várható“ 1905. II. évfolyam Kolozsvár, szombat, julius 1. 15* 146. szám. Előfizetési árak* évre• • • • K$l pAI ívre .... franjTecl évre • • • Egy hónáé• Egye*szám ara 28 kor. — fill. 14 kor. — fill. 7 kor. — 911. 2 kor. 40 fill. — kor. 10 fill. nogyebrák naponként, — a* ünnepek kivételével.NEMZETI HÍRLAP Szerkesztőség • Farkas-utcza 8. az. — Telefon 49 m —8*3'Kiadóhivatal: Deák Ferencz u. 4. az. — Telefon 364 -8*3'Hirdetések □ cm.-ként ... II' fillér. Nyilber potit sara...............40 Litér A politikai helyzet. Fejérváry Géza báró miniszterelnök — mint táviratban már jelentettük — tegnap délután fél 2 órakor kihallgatáson volt, a felségénél. A miniszterelnök részletes jelentést tett a kinevezése óta történt eseményekről és valószínileg el is búcsúzott egy időre a királytól, aki nemsokára Iseidbe utazik. A miniszterelnök délután 5 órakor tért vissza Bécsből Budapestre és rövid időn belül megkezdi a tárgyalásokat a koalíció vezetőivel. Fejérváry báró bécsi útján miind a tegnapi napnak a válságra vonatkozólag nincs említésre méltó eseménye. A kormány akcziója. Budapest, jan. 30. A Fejérváry-kabinet hivatása : a halaszthatatlan állami ügyek intézése és az alkotmányos kibontakozás közvetítése. Eddigelé még ez utóbbira sor nem kerülhetett. A miniszterelnöknek a koalíciós pártok vezetőinél tett látogatásai főképen az udvariasság jellegével bírtak. A halaszthatatlan állami ügyek intézése ugyanis e peretben annyira igénybe veszik a kormány egész munkásságát és idejét, hogy egyébre ideje nem marad. Fejérváry Géza báró nem tudott kitérni sem azon teendők elől, melyek a belső politikában, sem azok elől, melyek a nemzetközi kereskedelmi vonatkozásban sürgős elintézést igényelnek. A belső politika terén a megyék főispánjainak fogadása, a törvényhatóságok állásfoglalásai, az aratási sztrájk mozgalma, adnak munkát és gondot a kormánynak. A főispánok fogadása ezen a héten véget ér és pedig azzal az eredménynyel, hogy a főispáni kar legnagyobb része megmarad állásában. A belügyminiszter kétségbevonhatlanul kifejtette az urak előtt, hogy a szigorú alkotmányosság elvei szerint óhajt kormányozni és felkérte a főispánokat, hogy állásaikat egyelőre tartsák meg és az azokkal kapcsolatos hivatalos kötelességeiket teljesítsék. A törvényhatóságok állásfoglalása kétségtelenül komoly válságba sodorhatja az államot. Amíg a törvényhatóságok csak odáig mentek el, hogy a törvénytelen rendeletek végrehajtása, a törvénytelen adószedés és újonczozások kiírása ellen már eleve is állást foglaljanak, addig ez az állásfoglalás nem volt egyéb szélmalom elleni harcznál, mert ilyen alkotmányellenes kísérletek távol állanak a kormánytól. Amikor azonban az önkéntes adófizetés elfogadását is megtiltják, sőt a közvetett adóknak a kincstárba való beszolgáltatása ellen is állást foglalnak, egyenesen Magyarország állami léte ellen törnek, mert végeredményben lehetetlenné teszik anyagi kötelezettségeink teljesítését, minek más konzekvenciája nem lehet, minthogy az egész állami gépezetet megállásra kényszerítik. Tisztelettel kérdezzük, hogyan fognak adminisztrálni maguk a vármegyék, ha az anyagi szolgáltatás teljes hiányában és pedig épen a vármegyék egyes állásfoglalásának egyenes következményeképen a minisztérium a megyék kormánytámogatását beszünteti ? Nem szabad feledni, hogy ha Magyarország még oly súlyos politikai válságban sínylődik is, azért az államnak tovább kell élnie. A belpolitikai válság nem lehet ok arra, hogy külföldi hitelezőink, akik a magyar nemzeti állam kiépítésére milliárdokat kölcsönöztek, pénzük kamatját meg ne kapják. Ha kompromittáljuk magunkat egész Európa előtt, ennek csak ellenségeink fognak örülni. A nemzetközi vámpolitika terén a kormány érett megfontolás után úgy határozott, hogy az őszszel lejáró külföldi szerződéseknek ideiglenes meghosszabbítása elé akadályokat nem gördít. Ez annyit jelent, hogy Bulgáriával és Svájccal a szeptemberben lejáró megállapodásokat jövő évi márczius hónapig fentarthatják. Ezt az ország érdeke követeli, mert a krízisnek a kereskedelmi forgalmat nem lehet megakadályoznia és megbénítania. Az ország most már feszült érdeklődéssel várja kormányunk közvetítő akcióját. Remélhetőleg, mielőbb sor kerül reá és legalább részleges eredményre vezet olyképen, hogy ha egyéb módon nem is, a koalíczió, mint ügyvezető, vállalkozik a kormányzásra. (K. sz.) K n N V VT A R A TARGIA. A falu kútjánál. Irta : Versényi György. A falu kútja nevezetes egy hely. Azt mondják az üregek, hogy a falu régen a borsóhelyi klülön volt. A tatárjárás után egy György nevű pásztor az erdőben jó forrást talált Kalyibát épített mellé, úgy épült fel körülötte lassanként az új falu. Akkor tartont, hogy a Szabó Miklósék egyik leányát elrabolták a tatárok. Ötsztendők múlva visszakerült egész szőrös ábrázattal. Senki sem ismert rá, nem akarták elfogadni. * Ilaueta az a fő, hogy a falu kútja a falu kaszinója. Mikor a marhákat itatják, ott be*'-ügetnek, szapulják egymást emberek és amszonyok, vének és fiatalok. bundán Gyuri apró kis száraz ember. O "fc'u rágódik senkin. Csak nagyon jó mon^Ha' 'au»»k. Azon nevetnek tele torokkal, lelkokbel. ^kos J,ásdó Márton meg nagy riguni* eujler. Az egész falut versbe szedte. •I'mint némáit a kurázsié Vajasakról, a pajingkedvü Sajgókról, a hazug Kunokról. K a papot íh nótába keverte. Egyszer, Hi, kos, Mé, hegy az. apósától egy csomó bort kapott s igatja, László Márton mindjárt kidugta : fUj, ez falu hires város, 'jeri a papi. korcsomáros. v »'■űrnap az Istent kéri, Hétköznapon a bort méri. Enyedi Józsi a falu bölcse. Sokat dicsekedett a becsületével s büszkén emlegette: Nem loptam soha ! Egyszer a legények ki akarták próbálni, hogy csakugyan olyan hozzáférhetetlen, mint ahogyan hireszteli magát. Egyik bebújt az ólba s röfögni kezdett. A többiek körülveszik a mi emberünket: Józsi bácsi, egy disznó tévedt az óljába, öljük meg! Mindjárt kész volt rá: Hüsze, az isten adta! Mikor kisült a bolondság, nagy haragra gerjedezett az ő puritán lelke, f hanem a becsületnek mindörökre vége lett. A sánta csizmadia gőgös, rangos ember. A feleségét egyszer hitta a testvére, Kati, hogy segítsen eserényt csapni. De a csizmadia nem engedte. Nem a dologért, hanem a tekintélyért. Nem alázhatja meg magát, hogy Katinak segítsen, ha édes testvére is, mert Kati a szomszéd határban pénzért szokott dolgozni. A falu kutjánál szokta elpanaszolni Kati ezt a furcsa históriát, etetvén a májsztert különféle veszedelmes elemekkel. Van egy kicsi, vastag öreg asszony. Bottal jár. De azért ki-kibiczeg a kúthoz. A tanítónőt mindig megállítja az utczán s újságokat kérdez. Azt aztán elmeséli a hallgatóságnak. Ezért várva-várják. De a maga kalandjaival is elő-előhozakodik. Különösen szereti életének egy harczias epizódját elbeszélni. . Mikor az öregem haldoklóit, én mitll szorogtam az ágy végibe. Egyszer csak gondolt egyet. Azt gondolta, hogy engem lelökjön. Összeszedte minden erejét s le is lökött. De új pendely volt rajtam, megakadt a magas ágy fájába, nem ütöttem meg magamat. Kapok egy basátg fát, visszamászom velem. Megszeppent az öreg. Kérdem tőle: Hány esztendeig éllünk együtt ? Ötvenig. No, hát annyit verek kendre. S hiába nyöszörgött, kikapta pontosan a magáét. De már erre Báli Gyuri Pistánénak elfacsarodik a szive. Negyedik ura van s egy csomó unokája. Ám, ha elfogja a lagymatagérzés, siratja a leányságát. Kelemen Józsi vak is, hülye is már. De nem erről nevezetes, hanem arról, hogy iszonyú nagyétű. Huszár korában megette a lova elől a zabot. Most is megeszi a törökbúza-csutkát, megiszik rá egy kanta ugorkalevel. Jómódú, de azért koldul, csakhogy ellessék. Ha a kúthoz vetődik, tánczol, mint a medve. Adnak érte valamit. De Szikitor Marczit nem szeretik. Pedig pinczér a városban s nyalka fiú. Ha haza megy, kerüli a kutat, mert csúfolják, hogy selyembélléses kaputja van. Nem is igen szeret haza járni. Különben az urakat egyáltalában, mintha nem nagyon kedvelnék, t. i. az igazi urakat sem. Az özvegy papról azt mondják, hogy egyszer vendégei érkeztek. Meghagyta a gazdasszonynak, hogy jó ebédet csináljon. Csinált is. De ebéd előtt kiosont a pap a konyhába, számodoltatta a gazdasszonyt. Drágának találván a lakomát, szidni kezdte a szegény asszonyt, mint a bokrot: Hogy mert igy prédáim? Devonom a béréből ! Itt a pénze! pattant fel a gazdasszony s az egész ebéd árát leolvasta. Hanem most enyém az egész, elviszem Azzal összeszedte holmiját, a kész ebédet is s ott hagyott örökre csapot, Wt: 0 ventWg‘ sereg. 2fi5 * iOóG. AF’R.O6'. A szomszéd falubeli grófon is megbotránkoznak. Azt mondja egyik: A szememmel láttam, hogy a gróf a feleségének kezet csókolt. Ha még olyan fáin (t. i. erős, tagbaszakadt) fehérnép volna, mint a pápista pap gazdasszonya, nem csudálnám, hogy fél tőle. De egy vékony kis gyenge asszony. Rossz törvény van az uraknál. Ha az ember ott ülhetne a falu kutjánál s nem csak röptében kaphatna el egy-egy szót, még egész regényíróvá válhatnék. Ám csak maguk közt nyílik meg igazán a szívek. Gyilkos paraszt. Irta: Feszi Géza. Erős, ügyetlen, tagbaszakadt paraszt áll a bírái előtt, bűne az, hogy megölt egy embert. Mentsége, a közfelfogás által approbált mentsége : nincs. Durva és esetlen a vádlott. Földre szegeződik a tekintete. Tétovázva keresni látszik valamit. De mit ? Talán kibúvót a burok alól? . . . Vagy talán menekülést az elpusztulásveszélye elől — a családja számára ? . . . Elfátyolozott talány az ilyen marezona képű, szomorú paraszt. Rejtélyes, mint az éjszakai csönd. Rossz hatással van a közönségre, mint a félelmet ébresztő bizonytalanság. A villogó szem és a hallgatag lélek ép úgy, mint az elkövetett bűntény: feketébe játszik. Itt a bűn bűnként jelentkezik a közfelfogás előtt. És a sötét alapszint nem aranyozzák meg semmiféle idealizált motívumok. A gyilkos paraszt előéletével foglalkozott a bíróság egész nap. És azok a szürke életképek, melyek a szegény ember múltját jelemzik és alkotják , roppant unalmat árasztottak maguk körül. Estefelé az egyik esküdt, (nehogy szégyenszemre egészenelnyomja az álom) roszszullétet színlelt és hazament lefeküdni. Akik visszamaradtak a népbíróság díszes és nagyjelentőségű dobogóján, azok irigykedve néztek a távozóra, akit azután az egyik pótesküdt helyettesített a további bóbiskolásban. Különben nem csoda, hogy a független lelkiismeret hivatott képviselői versenyt szunditottak egymással, mikor nemcsak a vádlott előélete színtelen, szürke és köznapi, de még az elkövetett bűntény is szörnyen közönséges. Elejétől végig annyira híjával volt a tárgyalás minden lendületnek, mint a szegény ember élete a regényes epizódoknak. Nem is volt kihámozható az egész bűncselekvésből semmi más, mint egy nagy adag emberi nyomor, azután egy pillanatnyi megvadulás és ezenfelül valami szokatlan őrjöngés egy panaszos tekintetű, kettes asszony és egy élő, meg egy elhalt gyerek után. A rajongó szeretet gondja az, mely szűk mederben, a család keretén belül hullámzik. A paraszt türelmesen és tisztességtudóan válaszolt ama tengersok kérdésre, melyekből nehéz küzdödése és hosszú időn át kitartó, egyszerű becsületessége bontakozott ki a zsűri előtt. Pillanatnyi derültség váltotta föl a tárgyalás monoton hangulatát, mikor a vádlott vallomásai során elbeszélte, hogy egy időben, mint postaszolgának hatvan forint fizetése volt. — Havonta ? — kérdezte az egyik esküdt, aki a fától nem látta az erdőt és a fővároson keresztül nézvén a világot, bizonyára sokallotta az említett összeget. — Ó, uram, dehogy -- válaszolt szelid mosolylyal a paraszt — egy évre, egy egész esztendőre volt hatvan forintom. A hetven-, hatvan-, ötven- meg negyven krajczáros napszám, melyből a parasztnak családostul kellett megélnie, szintén hihetetlenül Csengést a telivér fővárosi polgárok fülében. Az arató-sztrájk. A dunántúli arató-sztrájk szűnőfélben van. Ez köszönhető elsősorban a belügyi és a földmivelésügyi kormány erélyes és czélszerű intézkedésének, a munkás nép józanabb felfogásának és a birtokosok méltányosabb eljárásának az arató munkásokkal szemben. Mint a legilletékesebb forrásból jelentik, a földmivelésügyi kormány által jóeleve, még május első napjaiban felfogadott pótmunkások nagy részére már nincs szükség. Még azok a birtokosok is visszarendelték a pótmunkásokat, akik a múlt héten erősen szorítva voltak arra, hogy a pótmunkásokkal dolgoztassanak. Újabban pedig pótmunkásokat sehonnan sem kértek. Ugyancsak a csendőrség jelentése szerint rendkívüli intézkedésekre sehol szükség nincs. A katonai karhatalmat, melyet készenlétben állítottak, sehol nem kérték, igénybe nem vették. Általában az arató-sztrájk mozgalom a Dunántúlon ebben a pillanatban kialvóban van. A mezei munkát mindenütt csendben és rendben folytatják. Érdekes adatokat mondanak a dunántúli sztrájkmozgalom keletkezésének okairól. A tavalyi vasúti sztrájk nyitotta fel szemeit ezeknek a békés, jámbor természetű mezei munkásoknak, kik azelőtt talán híréből sem ismerték a sztrájkot. Ehhez járult a téli választási mozgalom, melyet a kormány és a hatóság ellen a legféktelenebb izgatásra, engedetlenség terjesztésére használtak fel. A főszolgabíró, az elöljáróságok parancsait, intézkedéseit semmibe se veszi a nép, mely politizál, gyűlölködik, főként az állami és közhatalom kezelőivel szemben, mert teljes a politikai és társadalmi anarchia Ezenkívül a dunántúli nagy latifundiumokban kezdett a kapzsiság felülkerekedni és a munkások eddigi bérét leszorítani pró-