Nemzeti Nőnevelés, 1882 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1882-10-01 / 8. szám
61- ban levő «Kecskeméti-ház»-ban, hol atyjáról jól ismerték. Atyja itt még egyszer találkozott vele egészen véletlenül s éreztetni akarta vele zsarnoki természetét — az elszánt ifjú azonban a szó szoros értelmében megszökött az atya szemei elől s beállott a nemzeti színházhoz statisztának és szerephordónak. — Éreznie kellett Petőfinek, hogy az élet sem bánik vele kíméletesebben a szigorú édes atyánál. — Nehány hónap múlva atyja csakugyan kiragadta «a komédiások» köréből s akarata ellenére haza vitte, hogy otthon a mészárosságra szorítsa. Az atya szigorúságát nem örömest néző édesanya azonban nem nyugodott addig, míg rá nem vette férjét, hogy a fiút vigye Vas megyébe Ostfiasszonyfára egyik távoli rokonukhoz gazdasági gyakornoknak. Petőfi örömmel fogadta ezen helyzetet , de ott Asszonyfán nem annyira a gazdaság körül foglalatoskodott, mint inkább az őt szívesen fogadó úri körök ifjaival, a kik tanulmányaikat a soproni és pápai iskolákban folytatták s csak a szünidőt töltötték otthon. A verselgetési hajlam, Horatius olvasgatása s az új barátokhoz való vonzalom fölébresztették benne azon vágyat, hogy iskoláit folytassa. Szülei engedelmével az 1839/40 dik iskolai év elején tehát Sopronba ment; de itt a helyett, hogy rendes tanuló maradt volna, beállott zöld hajtókás, sárgapitykés közlegénynek — Goldner ezredébe. — Az érzékeny szívű, heves fantáziájú ifjút már sehogy sem tudta kielégíteni a mi közönséges, ő rendkívüli dolgokat keresett; — látni akarta a világot, a szabad Svajczot stb. — A katonai élet első heteit Sopronban élte le, hol őrállás közben verseket csinált s azokat a faköpönyegre írogatta. — Sopronból, Horvátországba, innen Tyrolba került ezredével — itt gyöngélkedni kezdett s egy jó szívű orvosra akadt, ki belátta, hogy az értelmes ifjunak megélője lenne a közkatona terhes élete s szabadságot eszközölt számára. Tyrolból Pozsonyon Sopronon és Pápán keresztül tért a gyöngélkedő obsitos Duna-Vecsén élő szüleihez 1841. tavaszán, de itt csak két hónapig maradt. Azután újra nyakába vette a világot s Ozorán beállott Szepsy Károly színtársulatába; e társaság azonban 3 hónap múlva feloszolván, Petőfi újra diákéletre szánta magát: előbb Sopronba ment, de itt meg nem élhetvén, Pozsonyba, majd onnan Pápára került, hol mivel bizonyítványai nem voltak, csak ideiglenes tanulónak vették fel. Itt ismerkedett meg Jókai Mórral s egy távoli rokonával Orlai Petrits Somával, a festővel. Ebben az időben a három jó barát közül még egyik sem azért lelkesült, amiben később nagyot alkotott. Jókai a festészetért, Petőfi a színpadi dicsőségért rajongott, Orlay pedig novellákat írogatott. Mind a három buzgó munkása volt az ifjúság önképző körének. Pápán már élesen mutatkoztak rajta a nagy Petőfi jellemvonásai. A feltétlen őszinteség, minden álfontoskodásnak és képmutatásnak gyűlölete, heveskedő természete — a melyek miatt az életben annyi baja volt — már előtérben állottak lelkének egyéb tulajdonai mellett. Pápán kezdett oly költeményeket írni, a melyek folyóiratokban megjelentek. — Itt írta «A borozót», mely Petrovits névaláírással jelent meg az «Athenaeumban.» Itt változtatta családnevét Petőfire, a melyet ezentúl állandóan használt és örökéletűvé tett a hír birodalmában. Az 1842/3-ik tanév elején ismét Pápára ment, hogy iskoláit tovább folytassa ; de mivel nem bírta magát ott fenntartani, harmadszor is színpadra lépett. — Petőfinek e korban minden tette, levele lázas lelki izgat