Nemzeti Nőnevelés, 1887 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1887-01-01 / 1. szám
ha úgy tetszik, az a kulcs, melyet a természet adott az anya kezébe, hogy gyermeke szívét vele mindennap kinyissa. Ennek eredménye aztán az a gyöngéd, édes és boldog vonzalom, mely az anyát és leánygyermekeit a legerősebb rokonszenvel s a legmélyebb szeretettel köti össze. Ki ne ismerné Katáéi «Madonna della sediáját», az anya és gyermeke érzületben való egybeolvadásának ezt a fenséges mintaképét? A természet nem mutathat fel szerencsésebb egyesülést, a világ összes képtárainak nincsen szebb festménye, mint az az egység, mely az anyát és kisdedét a kölcsönös vonzalom elszakadhatatlan lánczával köti össze. Ám a fiú sorsa ezt a szoros kapcsolatot, mely az élet első éveiben őt anyjához fűzte, nagy részt meglazítja vagy felbontja; de a leánynál, ki élete legszebb és — mondhatjuk — legkritikusabb éveiben az anya oldalához van fűzve, ez a bensőségteljes viszony tovább fűződik. A kiváló jellemű anyák fiaik szellemére is rábírják nyomni az egyenesség és nagylelkűség bélyegét. Hiszen közkeletű igazság, hogy a legtöbb nagy embernek nemes jellemű anyja volt, annál inkább meg kell látszani a mély és tiszta erkölcsi behatásoknak a leányok magaviseletén, minthogy ők életük legfogékonyabb részében e behatások alatt állanak. Mintha hallanám az ellenvető megjegyzést, hogy ha az anyák leghatalmasabb nevelő eszköze az erkölcsi erő, mire való akkor a rendszeres iskolázás, s a magas értelmi míveltség ? Hiszen gyakran a legegyszerűbb és legkevésbé tanult anyák derekabb gyermekeket nevelnek, mint azok, kiknek értelmi míveltségük ezrekbe került. Ámde, ha igaz az, hogy a jellemépítés a nevelés legmagasabb feladatai közé tartozik, lehetetlen azt állítani, hogy ezt, a mély belátást és rendkívüli tapintatot igénylő munkát, tudatlan és üres elmével jobban elvégezhetni, mint tanult ésszel. I. A hajadonkor. Különösen értékes az anya nevelése leányának abban a korában, mely a gyermekkorból az ifjú korba való átmeneteit alkotja. Ezt bátran nevezhetnők az ügyetlenség korának is, midőn a leány tele van határozatlan alakú önérzettel és ismeretlen tartalmú vágyak-