Nemzeti Sport, 1924. szeptember (16. évfolyam, 164-184. szám)
1924-09-01 / 164. szám
játékosok, ha még nem is beérkezzettek, ha,, kezdők, ha gyengék, fiatalok, vagy akármilyenek is, de valami egységes szellem, egységes vezéreszme, egységes gondolkozási és cselekvési módszer szerint igyekeznek megvalósítani a feladatokat. Erről pedig szó sem lehet. A mi munkánk A mi munkánk volt a toét csapat minidkája közül is a stillustalanabbib. Koncepció nincsen a játékunkban. Vannak jó percei a csapatnak, mikor valahogy megy a játék, mikor valahogy azok az ötletszerű, találomra lekent pasasok éppen odamennek, ahol ember van, mikor valahogy egérutat talál egy játékos , lerobyoghat, mikor valahogy sikerül neki a dolog. De erről maga a játékos nem tehet szinte sohasem. Nem átgondolt, nem terv szerint megy a dolog. "Akinél van a labda, az akar esetleg valamit csinálni, a többi mind, mind várakozó álláspontra helyezkedik. Nem mozog, nem helyezkedik, nincs terve, nincs stratégiai ideája. Nem gondol arra, hogy mit akarhat a társa, mit gondolhat, hanem csak arra vár, mikor fog valamit termi, é és mikor az már megtette, akkor igyekezik alkalmazkodni a helyzethez. Egyszóval későn. Ez az ötletszerű, csak a pillanatnyi szituációból kievickélni akaró munka a jellemzője a magyar tizenegynek. Ezen belül és kívül persze lehettek jó játékosok, tehettek szép dolgok, tehettek jó percek, amint voltak is — éppen úgy, amint voltak gyalázatos negyedórák is. Elefántcsontékszertárnyak, nippek, sétabotok s Friea, VII. Király Utca 39. szám g Öttetterem és ennek következtében unalmas Volt a magyar csapat munkája, melyet még néhány friss lerohanás, s a közvetlen védelem néhány klasszikus munkája, s az előbbi mondottaktól eltérőleg gondosan, keresztülvilt és átgondolt akciója sem menthet meg. Mindenesetre tény, hogy labdatechnikája majdnem az egész csapatnak hihetetlenül fogyatékos, rugó technikája közepes, látni nem lát senki, áttekintése nincs talán Szendrőt kivéve sekinek, fejjel és taktikai érzékkel nem bírnak. Pedig tehetség van szinte majdnem mindegyikben. De az a tehetség mélyen rejtve fekszik , nagyon kérdés, lesz-e, akiből kikiaknázza onnan, lesz-e, akiből kitör a tehetség, s megszerzi hozzá azt, ami hiányzik, a játszani tudás művészetét. Védelmünk Zsolfés Oláh, Szendrő. Az a három ember, akiben nem csalatkoztunk, akikben már nem is lehet csalatkozni. Mert tehet egyiknek, másiknak gyengébb napja, de ezek már régen túl vannak azon, hogy mérlegre kelljen őket tenni. Zsák biztos, nyugodt fogása, okos helyezkedése, sőt partnereinek irányítása és a védelmi munka vezetése révén is túlemelkedik mindenkin.A kék kekk is különálló klaszszis, akik már igenis stílussal játszanak, mégpedig egyéni, eredeti stílussal, túl az átlagon, mely stílusukkal azonban minden együttesbe beletudnak helyezkedni. Nagyok tudnak lenni mindenki között, játsszanak a többiek akármilyen stílust is. Mert az ő tudásuk abszolút, munkájuk okos és észszerű, s nincs az a stílus, melybe ezek a kellékek ne keltenének. Még az ilyen stílustalan csapatba is tudtak percekre formát önteni. A védelem munkája határozottan impozáns volt, annak ellenére, hogy Szendrő nincsen legjobb formájában. Nyugalma, hatalmas rúgásai, főleg jó szeme, helyzetmegítélő-képessége, mely a vesteglabdák sűrű használatában nyilvánul, most is tündöklött. Mindössze egyszer nem számított ki jól egy kapáslabdát. Helyezkedik, szenzációsak a közbelépései s amellett Tekintettel van minden partnerére s bizony, jobb passzokat adott, mint a halifok bármelyike. Oláh néha még talán őt is felülmúlta. Nincsenek akkora felszabadító rúgásai, de rombolni, támadásokat csirájukban előírni nagyon tud. Volt egy szenzációs akciója, mely nyugodtságát, helyzetmegítélését mindenek fölé helyezi. A második félidő közepén erős osztráktámadás. Maga® labda jön feléje, melyre reárohan a balöszszekötő is, meg a hatóérső is. Oláh csak fejjel tisztázhat, de a reájarohanók biztos, hogy még így is legázsolják s a fejesét is meghiúsíthatják. Oláh előre ugrik, kissé oldalt fordulva fejel előre, a beleugró, rendülő csatárok egyike előtte, a másika mögötte dől el s a félfordulattal a lökés erejét parírozó Oláh, megpöndörödik bár, de semmi, már szalad is az elfejelt labdája után s tisztáz. Klasszis munka volt. Hogy azután ha, mégharagítják, otthagyja stopplijával névjegyét az ellenfél combján, az már megint más lapra tartozik. De nem ment túl a határon , egy jogos felháborodással menthető ,,reváns-kenésen“ kívül nem lépte át az MLSz által felállított fair kereteket. A szürkék A halfsor egy fejjel maradt el a közvetlen védelemtől. Ezek azután már teljesen stílustalanul dolgoztak. Zloch három emberre való munkát végez, de a produkció nagy része kárba vész. Fasszal rosszak, csak rombol, de nem épít, tőle terv, támadási gondolat, elosztás, játékfelépítés nem várható. Szélsők foglalkoztatásához nem ért, a csatársort előredobni, lendületet adni nekik nem tud, pozíciój Malii® előnyöket szerezni számukra képtelen. Törökre mindez szintén szól, az ő munkája is csak ötletmunka, helyzetekből való kievickélési kísérletek, amellett szélső half aligha lesz belőle valaha is megfelelő. Testsúlya, mozgása, nehézkes startja alkalmatlanná teszi erre. Inkább talán középen majd. A jobbfedezet posztját ketten is töltötték be. Mindkettő aránylag jó volt, bár ezek is kissé szürke játékosok. Igaz, hogy nekik a könynyebb feladat jutott, melyet Fried is, majd sérülése után Makovi is tűrhetően látott el. Egészen biztos, hogy a közül a négy hall közül legjobb volt az ötödik, Bukovi, aki Zloch sérülése után helyet cserélt ezzel. Sima pasasai megfeleltek, látszik, hogy itt, ezen a poszton — de csakis ezen a poszton — klasszis játékos lehet, ma azonban nem volt formában. A támadó quintett A csatársorra hatványozottan áll minden rossz, amit elmondtunk. Mert, az nem kifogás, hogy a válogatás rossz, volt. Igaz, hogy súlyos baklövés volt Bukovi csatárszerepeltetése, igaz, hogy Kovácsi összekötőben egészen gyenge, miig. centerben határozottam értéke® erő,igaz, hogy Malii már nem való válogatott csapatba, iga®, hogy a másodosztály legtehetségesebb csatárának, Pipának helyet kellett volna szorítani, de ezzel szénában tény, hogy az idő rös volt a formák, kiismerésére alig volt lehetőség. Az öt ember azonban, főleg az eredeti összeállásban, nem állotta meg a helyét. Az első percek néhány mutatós támadása ugyan elkápráztatta a nézőt, de azután aninál kirívóbbak tettek a hibák. Gyors, vehemens, lendületes volt a csatársor, de — ne tessék haragudni — ész nélkül dolgozott. Helyezkedéssel egyik sem törődött, invenciónak, ötletnek, tervszerűségnek nyomasincsnáluk. Reisnen (akit egyébként, nem sokat foglalkoztattak) gyors,levakul rohan csak, egy épkézláb driblit, illetve labdavezetést hiába vártunk tőle. Fogalma sincs arról, hogy hogyan kell kikerülni, elkerülni, becsapni, kidriblizni a védelmet, egyszóval a labdát vezetni. A magasabb iskola, a felsőbbrendűség hiányzik belőle, éppen úgy, mint párjából, a mindent agyondribliző, szűk látókörű Reisnerből. Bukovi lassú volt, emeli a labdát, egészen hasznavehetetlen centernek bizonyult. Halfsorban ellenben értékes. Kovácsi az összekötőben nem találta helyét, de centerben jó volt. Végre egy ember akadt benne, aki tudja a szárnyakat foglalkoztatni, ■akiinek eredeti, jól meggondolt szöktetései és pauszai voltak, tervvel dolgozott s akinek a vezényletével lerohanó csatársor, minden támadását veszélyessé tudta tenni. De ő nem mentette meg a csapatot, a majd csak lesz valahogy, a sült galamb szaájbarepülését váró „stílus" az ő centerbe való menetelével sem változott sokat. Az osztrákok munkája Az osztrákok munkáját sem érheti sok dicséret. A csapatban valamivel több volt a technika, mint a mienkben, valamivel jobban tudtak passzolni, valamivel okosabban és megértőbben dolgoztak, de viszont sokkal, sokkal lélektelenebbül, szintelenebbül. Szürke, középszerű kis társaság volt ez az egész osztrák team, egyetlen egy igazán klasszis ember sem akadt, tehát még az a mentség sem érheti őket, hogy ha stílus, torna és össztudás hiányzott is, de legalább klasszis munkát, végzett egyikük-másikuk. Nem. Bécsi iskola? Olyan nincs. Ezek is csak kapkodtak, s ha a belső csatárok néha mutattak is fel valami összjáték-töredéket, sok forgolódásuk s driblijük mind hajótörést kellett, hogy szenvedjen a mi pompás védelmünkön, mert hiányzott a játékukból az abszolút értelem, az invenciózus támadásvezetés, az egymás megér A védelmük A három védelmi ember egyenként és összevéve egy klasszissal maradt el a mieinktől, bár voltak jó percei rá. Janczik kapus eleinte nagyonjó helyezkedőnek nutatkozott, azután elemi hibák sorozatát követte el, kórtereknél, meg főleg oldalról jövő támadásoknál nem találta el a teendőt. A két bekk nem volt rossz. A jobból dalt Matauswick draibális nagy szőke ember, elég erélyes , a Sclden—Roisgker-perelen sikerrel operáit. Jobban tetszett azonban partivere, Windt. Ügyes, gyors, mozgékony és találékony cigányiképes futballista, szerepelt, belénett, de a végére elkészült erejével , attól kezd i Football-labdákk Ifootball- és futócipők, gyártása Nébernél, Szentkirályi utca 51 sz. - ve idegeskedett. Kapkodott, elszámította magát, szegény még egy gólt is befejelt a saját hálójába, ■sót meg Moly .is kezdett a végén élni vele szemben. A haltsorok , mutatott különös munkát, de mint együttes a legtöbbet ért a ,’e®51. haltsor. Hoffmann centernativv erejű, jó fizikumú, munkáulros egészen tiztességes pasztákkal operáló játékos, anélkül, hogy igazi nagyvonalúságot ez idő szerint fel lehetne benne fedezni. De még nagyon fiatal, fejlődésre kepe® s nem felejtjük el, hogy olyan partnerek mögött dolgozott, akik minden tervét halomici döntötték. Volt egy párt alla-Pion szép megakasztása, Zlocchal folytatott párharcai azonban nem igen sikerültek. Jarosch az elején kisebb mértékben megsérült de azért végig játszott. Sok fölöslges munikint végez ez a jóalaku, feketekepű fiatal játékos, egy pár protestalaisa nagyon sikerült neki a passzal már kevésbé. A harmadik halt nem tudott kiemelkedni a szürke átlagból. A támadósoruk A csatársor legnagyobb klaszszisú játékosa a center Sindclar egy magas, felfelé fésült szőkeszláv. Sikerülni ugyan alig sikerült neki valami, tulkokat driblizett, forgolódott passzolt hátrafelé a _ centerhalfiának, de volt már néhány veszedelmes akciója, s csak a lövések nem akartak egyáltalán ,sikerülni neki. Jobb napja volt Holzernek. Neki nincs az a jó technikája, belemenősebb játékos. teoliT Bétin, 3934 saepteaniteisi T3 II llllll II IHHMM A legolcsóbb és legnagyobb családi szórakozóhely! Alpesi Palmasz Jung&lparktoan Este fél 9 órától éjfélután 2 óráig az augussztusi nagy varieté-műsor, Parlagi Kornélia és Pintér Imre közkívánatra prolongálva. — Szeetficr Charlie Chaplin imitátor. — Giagorida klasszikus magyar táncaival. —Siáur, step-tánc a tenyéren. — Georgette bailek-iáncosnő. — Sharli és Sebalif excentrikusok. —Ilyés Frey, a jelen táncosai. — Anita Stefani, táncművésznő. — Tarnay Boncs új műsorával. Kesztvelyi, táncos-komikus. — Hiéiókról, táncok. Bácskai Sánácz komikus, stb. Két zenekar. Jazz band, Blum Lajos karnagy. Minden igényeknek megfelelő elsőrendű ízletes mm WUMH- ütése,a nyugodtság, a pontos passzok, az értelmes helyzetmegítélés, szóval hiányzott belőlem a bécsi iskola. Mert egy nemzet futballstílusát nem szabad egy csapat után megítélni, nem szabad tizenegy, vagy akár huszonkét nagyklasszisú játékos munkája alapján elbírálni, hanem éppen a tömeget kell nézni. Ha az utolsó játékosnak is a verében vannak azok az elvek, azok a tanítások, azok a vívmányok, amelyekkel tíz iskola büszkélkedik, akkor van olyan bizonyos iskola, vagy stílus. De mikor már a II. osztályos válogatott már szikrányit sem valósít meg azokból a bizonyos vívmányokból, hát akkor . . . Nem kérem, bécsi iskola nincsen. Vagy ha van bécsi iskola, akkor a tanítványai nincsenek. Íj ki öltözkötie urak! Ha átsétálnak az Oktogonon, ne mulasszák el meglátogatni nádi uridivat és fehérnemű céget , hol fürdőpyjamák, köpenyek, uri fürdőruhák . Ízléses kivitelben, nagy választékban kaphatók Aradrássy-s út 50. szám