Nemzeti Sport, 1929. augusztus (21. évfolyam, 148-168. szám)

1929-08-02 / 148. szám

i­ o­kal.witAst . FISCHER ANTALKAL II., Corvin-tér 5. Tel.: 51118 stopperórák __________Clubtagnak engedmény!! jpntafc. 1329 augusztus 2.) Újpest készülődése Egyed Csepel és Dormosky See­­meraterep az Újpestben — Saját tudósítónktól — Délután négy óra. A nap égetően tűz, de a drukkerek mégis teljes számmal együtt vannak. Játékosnak azonban híre-hamva nincs. Borsányi azután az első fecske, majd szép sorjában a többiek is be­futnak. Már több mint húsz főre sza­porodik a társaság, amikor megérke­­zik Bányai mester. Maga köré gyűjti őket s lelkes beszédben vázolja előt­tük a rájuk váró nagy feladatokat. Ezután szabadgyakorlatok következ­nek, majd rövid sprinteket vesznek a fiúk. Rövid szünet után menetelés énekszóval, majd a tréninget kétkö­rös futás fejezi be. A tréning után alkalmunk volt be­szélni Bányai Lajossal, Újpest tréne­rével, aki a következőket mondotta munkatársunknak: — A mai nappal megkezdtük elő-, készületeinket az eljövendő nagy küzdelmekre. A fiúk az orrcsont ope­ráción átesett Aditon kívül teljes számban megjelentek s nagy kedvvel és ambícióval fogtak hozzá a munká­hoz. Teljes erővel készülünk a Rapid ellen és ezért jövő szombaton és va­sárnap Szlovenszkóban, valószínűleg Kassán és Zsolnán játszunk, ez azon­ban még nem teljesen biztos. Szisz­tematikusan készítem elő a csapatot és ezért vasárnap délelőtt újabb kon­díciótréninget tartok, kedden azonban már a labda is előkerül.­­ Gárdánk újabb két játékossal növekedett, amennyiben Egry és Drotár mellé a csepeli Egyedet, to­vábbá a szemeretelepi Dormoskyt szerződtettük le. Utolsó készülődések a finis előtt Kőbányán — Saját tudósítónktól — Míg a többi csapatok az elkövet­kező szezonra készülődnek, addig a Töre­kvés még az elmúlt sikeres küz­delmekre akarja rátenni a koronát. A szív, a lelkesedés csorbítatlan, de az izmok már fáradtak és minden szaktudását elő kell venni Hágen tré­nernek, hogy a tikkasztó meleg ne tegye még fásultabbá a fiúkat. Kint jártunk a bihari úti pályán, ahol csak könnyebb mozgás, egy kevés labda­­tréning volt a tegnapi program. Majd a tréning kedvenc része következett: a fürdés. Beszéltünk a Törekvés vezetőségé­nek egyik tagjával, aki a következők­ben vázolta a készülődéseket: — Hiába! A csapat már fáradt, nem lehet a szokott munkát végez­tetni velük. A csapat hál’istennek egészséges, csak egy-két játékosunk■ nak van kisebb horzsolása, ami vasár­napig feltétlenül rendbejön és változatlan összeállításban ve­hetjük fel a küzdelmet. A csapat harci kedve kitűnő, csak fá­radtak már. Tudják azonban, hogy ez az utolsó akadály, épp ezért minden tudásukat ki fogják fejteni, hogy amit két évig nem sikerült elérni, most elérhessék.­­— A döntő után kétheti pihenés jön, majd elkezdjük az őszi szezonra a készülődést. Lassan besötétedik és a közönség szállingózik haza. Az egyik elsőosz­tályú amatőrcsapat intézője szomo­rúan sóhajtotta: — Bár nekem volna ennyi közönsé­gem a döntőm­érkőzésen, mint a mai tréningen volt a Törekvésnek. K. E. ­ A Fatalista elleni diadalmas meccs három gólja Az „A Gareia" vázlatai a sao paulói válogatott vezető, s a fradi két, nyerést jelentő góljáról — Saját tudósítónktól — A brazíliai A Gazeta, a Ferencvá­rosról írva, rajzzal érzékelteti a há­rom gólt, ami a sao­ paulói mérkőzésen esett. A három vázlat, mely Feltico és Takács góljaiban a mérkőzés három pillanatát állítja elénk, ebből a három pillanatból is bőséges következtetésre ad alkalmat. A játéknak ez a három döntő pillanata, annak előkészítése és kialakulása jellemzője az egész ki­lencven percnek, amíg a labda játék­ban volt és jellemző a két csapat já­tékmodorának, amely a labdát a ki­lencven perc alatt egymás kapuja felé kergette. A játék célja a gól, de a gólcsinálás módjai, formái, az akciók egymásba kapcsolódása, amelyek végeredmény­ben a kapu előtti helyzetet hozzák és a gólt szülik, valóságos árulói a csapat tu­dásának, érettségének, fejlődési fokának. Tudott dolog, hogy a déli népek, ame­lyek féktelen temperamentumuk tüzét tekintik harci eszközeik között a leg­elsőnek, nem sokat törődnek azzal, hogy a gól miképen került a hálóba, nem nagyon firtatják, hogy az ered­ményt milyen nívójú játék alakította ki. Középeurópában viszont mindig nagyon fontos kérdés az, várjon szé­pen, kiforrottan játszik-e valamely csapat, akcióit tudatosság jellemzi-e, vagy azok csak a véletlen szárnyán száguldoznak a pályán? Ha ezeket a kérdéseket tesszük fel, akkor a három sao­ paulos fiúsból is ki tudunk néhány nagyon jellemző fele­letet olvasni. Az első gólt a brazil csapat érte el, még­pedig egészen vá­ratlan és egyszerű akcióból. Azaz nem is volt ez akció, csupán egy jól irányított rúgás és még jobban si­került fejes. A második félidő elején, amikor a brazilok mindent elsöprő ro­hama tartott, egyik labdát a másik után szerelte le a Fradi védelme. Alig szállott előre a rúgás nyomán a bőr, máris ment vissza Amsei kapuja felé, mely előtt pompásan harcolt Hungler és Papp. Az egyik visszavert roham alkalmával a fedezetsor is előbbre hú­zódott és támadásra lendítette a csa­társort. A labdát azonban a brazil jobbhalt, Nerino fogta el és habozás nélkül a még lemaradt center, Feitico felé küldötte nagy ívben, magasan. Feitico a rúgásra startolt, jól jött ki neki a rohama és hatalmas fejese a hálóba süvített, mielőtt még akár a bekkek valamelyike megzavarhatta volna, akár Amsei megérthette volna, mi is a center szándéka. Hamisítatlan spanyol gól volt ez, amelyben semmi kiszámítottságot, semmi tervszerűséget nem lehet felfe­dezni. Egyetlen rúgás, egyetlen roham és a végén jól sikerült fejes volt, anélkül, hogy a rúgás pillanatában Nerino a következő pillanat eseményére gondolt volna. Meggondolatlan gondolatnak, ötletesség nélküli ötletnek lehetne ne­vezni ezt a gólt, amely azonban mégis pompás futballprodukció volt. A szé­pen sikerült, nagy fejestől eltekintve, semmit sem mutatott, de eredményt hozott, ami mindennél többet ér! Ezzel szemben a Ferencváros első gólja művészi munka eredménye, így esett: Papp szerel és Lykához passzol. Lyka testcsellel húz el a reá­támadó Serafim mellett és Bukovay­­nak ad át. A centerhalf kapásból szökteti Kohutot, aki után már hiába szalad Nerino. Annál nagyobb igye­kezettel robog feléje a két bekk, Grané és Debbio. Még jócskán távol vannak azonban tőle, amikor a szélső a vele csaknem egy vonalban robogó Takács elé centerez és a ferencvárosi gólzsák lábáról azonnal száll a bom­ba a háló bal, felső sarkába. Tuffy tehetetlen vele szemben, hiszen ka­pásból, még huszonöt méterről is nagy erővel süvített a labda. Ebben az akcióban a magyar fut­ball egész kiforrottsága feltalálható. A védelem és a támadás ideális összedolgozása, a bal- és a jobb­oldal mesés váltogatása olyan zavart okozott az ellenfél so­raiban, hogy teljesen tehetet­len volt vele szemben. A balbekk Papp a jobbbalf Lukának adja a labdát, tehát oda, ahol legke­vésbé figyelmes az ellenfél, hiszen a másik oldalon robogó támadáson van a szeme. Lyka leráz egy embert s Bu­­kovayn keresztül megint balra tolja a támadást, látva, hogy Kohut a sza­bad ember. S Bukovay habozás nél­kül, kapásból küldi Vilinek a pasz­­szot. A brazilok, akik többé-kevésbé mindig a labda felé rohannak és nem tartják úgy a helyüket, mint a kiforrott taktikával ját­szó csapatok, tökéletesen za­­varba jöttek. A két bekk sem tehetett mást, mint hogy rohant Kohut felé, hogy a követ­kező pillanatban pedig hanyatt-hom­lok igyekezzék Takácsot megakadá­lyozni a pompás támadás befejezésé­ben. Nem sikerült, megtörtént a ki­­egyenlítés. Ez a nagy taktikai iskolázottság, ez a kifinomult játékérzék az, ami megkülönböztet bennünket a délame­rikai ellenfelek legtöbbjétől. Tech­nikájuk jó, munkabírásuk félelme­tes, iramuk mindent elsöprő, de tá­madásaikban a véletlenre sokkal töb­bet bíznak, mint amennyit arra bízni lehet. A mieink lába előtt gondolat szállt a labdán, amit az egész csapat egyformán gondolt és értett, a támadás tervét már a bekkelő Papp elgondolta és a többi láncszem ebben az esetben pompásan, hibátlanul vé­gigjátszotta. Ezért gyönyörködtek a brazilok is a Ferencváros játékában, ezért írják lapjaik, hogy a magyar csapat valami újat, eddig nem látot­tat vitt a délamerikai pályákra. A második Ferencváros gól már nem volt ilyen hosszasan előkészített támadás eredménye. Ekkor már az ellenfél ereje bizonyos mértékben megtört a rendszeres tá­madások gyilkos ereje alatt. Csapat­­részeik között nagyon nagy volt az űr — ez ugyan máskor is előfordul — és a gyorsaság most már nem volt akkora, hogy ezt az űrt pillanatok alatt eltüntessék a halfok vagy a bek­kek. Így eshetett meg, hogy a sze­relő Lyka jókora utat tett meg a lab­dával. Már Grané tartott feléje, ami­kor Takács az üresen hagyott oldalra húzódott. Hirtelen helyet változtatott és ezzel faképnél hagyta Juliot és Debbiot, akik Takács vonalát elzár­ták. Lyka rögtön észrevette a helyzet adta lehetőséget, Takács elé tette a labdát és már repült is a gól, amire hiába vetődött a híres, kitűnő Tuffy­ dala. Lykától bizonyára Táncos éppen úgy­ várta a labdát, mint esetleg Turay és Toldy. Takácsot pedig nagy kíséret követte Julio és Debbio személyében. Erre Jóska — ahogy futballnyelven mondjuk — kikereste a lyukat, lyukra helyezkedett és megzavarta az ellen­felet, mely most is több húzásos kom­­­binációt várt, amilyet már olyan sok­szor sikerrel rombolt szét. Lyka látta mi történt, s“jó passza ellen nem tehe­tett semmit az ellenfél. Ha gólok nyomán összevetjük a két csapat játékát, a Ferencvárosét tartalmasabb­nak kell mondanunk. Két teljesen különböző eredetű gólja azt bizonyítja, hogy játékának fordu­latossága egészen más lelket lehelt a futballba, mint amihez Délamerikában szokva voltak. Valami bizonyosság, valami céltudatosság ütközött ki min­den mozdulatán, ami nagy ellentétben volt a brazilok vé­letlenre bízott játékával. Ezzel a különbséggel nyerte meg tel­jesen a délamerikai államok tetszését a magyar futball diadalmas harcosa és erre a nagy sikerre sokáig büszkén gondolhat a Ferencvárossal együtt az egész magyar sportvilág! Az északi alszövetség I. osztályában a megismételt GyAK—MMTE mérkőzés után a bajnokság végleges állása az alábbi: 1. DVTK 16 11 3 2 48:15 25 2. DVTK 16 9 3 4 32:24 21 3. MVSC 46 9 2 5 43:20 20 4. PRVSE 16 9 2 5 21:16 20 6. LSE 16 7 4 5 34:18 18 6. DAC 16 4 6 6 26:25 14 7. PTK 16 4 3 9 27:49 11 8. GyAK 16 2 4 10 17:43 8 9. MMTE 16 2 3 11 18:56 7 10. SBTC visszalépett Márkus-étterem FC—Florida SC 2:1 (2:1). Tegnap játszották le a mérkőzést, melyet a Márkus FC szép játék után megérdemelten nyert meg. Kitűnt a győztes csapatból Petykó, Fischer és Heim II., a Flori­dából a védelem. ­ Ha van szövete, hozza el bizalom­mal hozzám, elegáns, jószabású öltönyt készítek P 50-től kezdve. Rózsa űriszabó IV.,Váci­ utca 19.1. óra.

Next