Nemzeti Sport, 1930. február (22. évfolyam, 22-41. szám)
1930-02-11 / 29. szám
Kedd, 1980 február 11. ( #****)» míbori) I Sportérmek, plakettek és szobrok, serlegek, zora A nejelvényett legolcsóbban Morzsányinál Budapest, IV. ker., Esk.út S. MINDEN JEGY ELKELT, NE TESSÉK FÁRADNI! A MÖSz csapatbajnokságai végre is magukkal hozták annak a szükségszerűségnek felismerését, hogy egy fedett sportcsarnok létesítése immár halaszthatatlan kötelessége kell, hogy legyen az illetékes köröknek. A Nemzeti Sport által megindított vitát élénk figyelemmel kísérem, mint az egyik érdekelt fél — a sport — egyik szerény munkatársa. A sportcsarnok szükségszerűsége nem új dolog, sőt annyira nem új, hogy már régen feledésbe is ment és egyrendőrattak és egy szokatlan, de jogos felhívásnak (Sátor, víMÉái, Mm I Í készítőnél: MOLNÁR GYULÁNÁL, VII., jött Károly-körút 3/a Telefon: 1. 1121 — 0*:pp kellett jönnie, hogy a lappangó kérdés ismét lángra kapjon. Három évvel ezelőtt, — de nem először — a Nemzeti Sport hasábjain pendítettem meg az eszmét és mutattam ki, hogy a magyar sportnak igenis égetően szüksége van olyan helyre, ahol a fejlődés lehetősége adva van. A hangnak visszhangja támadt: Himyady Ferenc gróf az eszmét szeretettel karolta fel és akciót indított a terv életrekeltésére. A munka akkoriban tényleg úgy indult meg, hogy siker fogja koronázni fáradságunkat. Ez azonban nem következett be. Hogy miért, azt kár volna most, felhánytorgatni. Hiszen mindannyian, akik a sportért dolgozunk, — akik talán eredményeket is értünk el — azt akarjuk, hogy legyen belőle valami és nem akarunk a múlt keserveire visszatérni. Tény azonban az, hogy ott kapott „rosst” az akció ahonnan a legkevésbé vártuk. örömmel látom, hogy a megindult vitában a legmagasabb a sportfórum, az OTT is megszólalt, illusztris elnöke személyében. Karafiáth Jenő dr. válasza dokumentáris alapon készült és hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a sportcsarnok létesítését az érdekeltek sem tartották elsőrendűen fontosnak, legalább is nem annyira fontosnak, hogy azt mindennél előbb kellett volna tető alá hozni. Ebben a nyilatkozatban én is megszólalok az ankéteken kifejezésre juttatott kérésemmel. Előre bocsátom, hogy nem akarok vitába szállni az OTT elnökével, mert ehhez, sajnos, nem értek. Ha gyakorlati problémák megoldásáról volna szó, ott azután 100%-ig helyt tudok állani. De vita, az más, itt kicsinek érzem magam. Egyet azonban meglepetéssel látok a leközölt nyilatkozatban. Azokból mind én, mind mindenki más csak azt olvashatja ki, hogy én sohasem kívántam a sportcsarnokot, hanem mindig csak a szövetségi házért lelkesedtem. Igazat kell adnom Karafiáth Jenő dr.-nak abban, hogy a nyilatkozatban leközölt szavak tőlem származnak. Föl kell azonban szíves figyelmét hívnom arra is, hogy én nemcsak azt mondtam, amit — úgy látom — a jegyzőkönyvek megörökítettek, hanem mondtam az ankéten egyebeket is. És ha ezeket az előzőkhöz hozzáfűzzük és vele kiegészítjük, merőben A Sportpalota körül dúló vita egyre tart. Reméljük, nem is ül el annak — szeretnék, mielőbbi! — megvalósulásáig. Az alábbiakban Rankovszky Artúr, a MÖSz ü. v. alelnöke szól ellenkező értelmét kapjuk a dolgoknak, mint amit a laikus olvasó a kivonatos sorokból kiolvashat, vagy érthet. Az ankétekről felvett jegyzőkönyv szerint én azt mondottam volna, hogy a végleges Sportpalotával 2—3 évig várni lehetne, ha az Angolpark melletti Scala Színház szeptember 1-től április végéig rendelkezésünkre állana. Előadtam továbbá, hogy a MÖSz-nek még helyisége sincs és hogykülönböző ,,kávéházakban” tanyázik. A jegyzőkönyv ilyetén való felvétele és értelmezése nem fedi azt az értelmet, amit én a felszólalásommal adni akartam. Szükségét látom most, hogy hajszálpontossággal rekapituláljam azt, amit én ott mondottam és amit a miniszter úrtól kértem. Azon a bizonyos ankéten én voltam az utolsó felszólaló, mert előre is tudtam már, hogy míg az előttem felszólalók csak elméleti óhajokat fognak előterjeszteni, addig én készen kidolgozott konkrét tervvel léphetek az ankét elé. Az előttem szólók nagyon szépen beszéltek, ezt el kell ismernem. Az én beszédem egész rövid volt. A következőket mondottam: „Kegyelmes uram, a Sportpalota, amely 8—10.0041 ember befogadóképességű volna, az építész (Hajós Alfréd) számításai szerint 1.500.000 —2.000.000 pengőbe kerül. Nekünk egyelőre nincsen erre a „Palotára” szükségünk, hanem egy csarnokra volna szükségünk, amely 3—4000 férőhellyel bír. Az Angolpark tulajdonosai a park területén álló és jelenleg használaton kívül álló Skála Színház épületét rendelkezésünkre bocsátanak, ha az átalakítással járó költségeket az állam (vagy bárki más) viselné. Az átalakítás a mellékelt tervrajz szerint készülne el (átnyújtottam Őnagyméltóságának a mérnöki rajzokat) és annak költsége fűtőberendezés nélkül 100.000 pengő, fűtéssel 120.000 pengőbe kerül. A tulajdonosok garanciát vállalnak, hogy az államot még túlköltség esetén sem terhelné nagyobb összeg a megadottnál”. Itt jön azután a citált kitétel, amely azonban az ankéten másként hangzott, mint ahogyan most a Nemzeti Sportban viszontláttam. „Jelen pillanatban nekünk nincsen szükségünk SPORT PA 7,0-TÁRA, hanem adja Nagyméltóságod a Sportpalotára szükséges öszszeg EGY fiaI KAMATJÁT, amelyből 4 hónapon belül állni fog a sportcsarnok s várjunk még 3—4 évet a palota felépítésével, amíg érdemes lesz a milliókatban ..SPORTPALOTÁBA” befektetni.” Ezek voltak az én szavaim és ez ugyebár másként hangzik így teljes egészében, mintha csak egyes részlehozzá a kérdéshez, melynek ismét aktuálissá való válását éppen a boxolósportban megtörtént események, a csapatbajnoki helyhiány botránya robbantotta ki, teket emelünk ki belőle, mint ahogyan az a nyilatkozatban történt. Értsen meg mindenki, ha eddig nem értett volna. Én sportot akarok látni és sportot akarok csinálni. A sport azonban csak addig sport, ameddig a sportoló testi és szellemi erejét növeli, de megszűnik annak lenni abban a pillanatban, amikor annak űzése életveszéllyel jár. A gladiátorokat megfizették azért, hogy az életükkel játszanak, a mi amatőrjeink az egészségükkel játszanak semmiért, ha jól megy, egy bronzéremért. Jöjjenek el az illetékesek egyszer egy boxversenyre és nézzék meg, hogy mit csinál a szövetség a versenyzők testi épségének megóvása céljából és akkor ítéljenek a sport felett. Állandó orvosi felügyelet alatt tartjuk a versenyeket és ha a legcsekélyebb veszély mutatkozik, úgy rögtön intézkedünk a versenymegszakítása iránt. Ezt mindenki tudja már, aki versenyre jár. Nekünk többet ér annak a fiúnak a testi épsége, mint az esetleges győzelme. De ne maradjanak az „illetékesek” a teremben, hanem menjenek a rivalda mögé, az öltözőbe vagy a mosdóhelyre s győződjenek meg róla, hogy a régi képviselőház hátterében sokkal több a veszély, mint a ringben. A képviselőháziban nincs víz és nincsen mosdó, ahol az izzadt, kibővült testű versenyző lemosakodhatna. Télvíz idején a dermesztően hideg pincében, a vízcsap alatt mosakodnak a fiúk s minden mérkőzés után súlyos hűlesiesetekről panaszkodnak az egyesületi vezetők. Ezen pedig az ökölvívószövetség nem tud segíteni és ez, ha mást nem, de egy kis keserű ízt hagy a Szánkban. Az OTT illusztris elnöke megállapítja, hogy a sportcsarnok felépítése a magántőkére vár és az állam legfeljebb csak hozzájárulással fogja azt támogatni. Ez volna a dolog elméleti elgondolása, én azonban hajlandó vagyok ezt az elméletet a gyakorlati élet minden bizonyítékával megdönteni és az ellenkezőjét — de bizonyító számokkal — beigazolni, hogy a felépítés igenis csak állami erővel lehetséges és a magántőkét és hozzájárulást csak „hozzájárulásként” lehet kalkulációba venni. A magántőke csak az ok bizonyító és csábító erejével mozgatható meg, de nem elméletekkel. Ha az OTT úgy véli, hogy a magántőke megmozdulását mindenelőve támogatni kell és támogatni érdemes, úgy bejelentem, hogy a MÖSz mint érdekelt fél, 75.000 pengővel óhajt a sportcsarnok létesítéséhez hozzájárulni, ha az záros határidőn belül megvalósuláshoz jut. 75.000 pengő nagy pénz ebben a nehéz gazdasági időben, de mi hajlandók vagyunk a jövőnként áldozatot hozni. Mélyen tisztelt Elnök úr! A MÖSz hajlandó lesz lemondani a los angelesi olimpián való részvételéről, ha az erre szükséges pénzt, ami szerény 75.000 pengőben van kalkulálva (mégpedig: előzetes tréning-költségek 3x10.000 pengő, öt ember kiküldetési költségei 8000 dollár) az OTT, mint a MÖSz hozzájárulását fekteti be a sportcsarnok létesítésébe. Szép dolog az olimpia, utazni is szép dolog és mindezek dacára éppen én (aki helyi, nyelv- és sportismereteim folytán talán elsősorban jönnék kalkulációba a MÖSz-nél mint kísérő s amellett mint szövetségi vezető a külföldi nagy harcokon való részvételt fejlődési szempontból roppant fontosnak tartom) merem mondani azt, hogy nekünk szegény, megnyomorított nemzetnek sokkal nagyobb kötelezettségeink vannak még itt belföldön, semhogy külföldre vihetnék a mi vérrel itatott, nehéz verejtékkel megkeresett — nem filléreinket !— ezreseinket! Olyannak tűnik ez előttem, mint amikor a mama elmegy a hadigazdagékhoz zsúrozni, hálózni és a gyermekek mezítláb szaladgálnak otthon. Legyünk egyszer egészemberek, valljuk be, hogy szegények vagyunk és magunknak is kell a pénz. Indítson Elnök úr Los Angeles elleni propagandát és bennünk hű követőkre fog halálni annak ellenére, hogy mi már az e-I®ő alkalomkor is bebizonyítottuk, hogy méltóak voltunk a kiküldetésre! Minden jegy elkelt — ben ne va plus — ne vitatkozzunk, ne csatázzunk, hanem lássunk hozzá a megoldáshoz, amire nem most, hanem évekkel ezelőtt lett volna okos gondolni. Kankovszky Artúr: Ha az állam megvalósuláshoz segíti a Sportpalotát, az ökölvívószövetség hajlandó 75.000 pengővel hozzájárulni a költségekhez A MÖSz inkább lemond a los angelesi kiküldetésről és az erre szánt összeget felajánlja a Sportpalota céljaira Kankovszky Artúr a ma nagy problémájáról, a Sportpalotáról — Saját tudósítónktól — Az Attila szerdán Diósgyőrött a DVTK-val tréning mérkőzést játszik — Saját tudósítónktól — Miskolcon a vezetők sehogyan sincsenek megelégedve a csapat által nyújtott teljesítményekkel s a Bak TK elleni játék sem elégítette ki őket. Éppen ezért mint értesülünk , a vezetőség tovább folytatja tárgyalásait, melyek a csapat megerősítésére irányulnak. Neveket azonban egyelőre még nem mond a vezetőség. Azonkívül fokozott tréningekbe fogja a vezetőség a csapatot, hogy annak állóképességét növelje, mert ezzel is baj van. Ma a népkerti sportpalotában kondíciótréningre jönnek össze a játékosok, szerdán pedig komoly tréningmérkőzést játszik a csapat, mégpedig kint Diósgyőrött a DVTK ellen. A Hyperol szájvíztabletta ideális száj- és torokfertőtlenítő. Kispesten most, hogy a közgyűlés megválasztotta az elnökséget és a választmányt, a választmány viszont majd a klubigazgatót választja meg. Mint megírtuk, erre a tisztségre Mayer Bélát kívánják sokan, de sem ő, sem más nem akarja elfogadni a klubigazgatóságot, úgy látszik a profi klubigazgatónak sem arany az élete, különösen nem a kisebb csapatoknál. Ezért a nagy húzódás ... IffiTK-pálya Hungária-át Február 16-án, vasárnap, délután 3 órakor FERENCVáROSWACKER (Bécs) nemzetközi mérkőzés. Előzőleg 1 órakor ÚjpesNuigária barátságos mérkőzés