Nemzeti Sport, 1931. február (23. évfolyam, 20-38. szám)
1931-02-01 / 20. szám
Vasárnap, 1931 február 1. ap. r Én mindig ugyanaz! kívánom a magyar csapatoknak, mint a mieinknek!... üzeni Meisl Hugó, aki a leghatározottabban cáfolja, hogy magyarellenes politikát folytat — Saját tudósítónktól — A profiszövetség helyiségei szombatonként rendszerint konganak az ürességtől. Ezen a napon ugyanis szünetel a bizottságok munkája a szövetségben. Ezúttal is így van. A főtitkári szobában egyedül Fodor dr. intézi a legsürgősebb ügyeket és csinál rendet, most már talán századszor az íróasztalán. Éppen arról beszél, hogy milyen érdekes volt a PLASz pénteki tanácsülése, hogy milyen nívósak voltak a felszólalások és különösen kiemeli Kenyeres Árpádnak, az MLSz főtitkárának ragyogó beszédét, amely, mint mondja, egészen frappírozta a PLUSz tanácsának tagjait. — Meisl Hugó is alaposan kikapott tegnap! — mondja éppen mosolyogva a kitűnő főtitkár, amikor megszólal a telefon csengője és Léderer tanácsos már jelzi is az irodából: — Bécs beszél! ... Meisl Hugó keresi a doktor urat! — Lupus in fabula! — kiált fel nevetve Fodor dr. és már folytatja is a kagylóba harsogva — Servus, lieber Hugó! munkatársa! Már át is adom neki a kagylót! — Ön az kedves barátom? Bravó! Nagyszerű, hogy kéznél van! — Parancsoljon! — A legnagyobb mértékben boszszankodom! Teljesen érthetetlen számomra, hogy miért tört ki ellenem az az általános felháborodás Budapesten ! Én még nem is olvastam azokat a kérdéses cikkeket! Hogy én magyar -ellenes politikát folytatok?! Ez a legtévesebb beállítása a dolgoknak. Alig várom, hogy a magyar delegátusokkal találkozzak Milánóban az Európai Kupakonferencián, mert akkor ott lesz Mauro is. A nála levő levelemből ki fog tűnni, hogy az én bűnöm egyedül az, hogy azt merészeltem állítani, hogy a magyar sajtó nagy része sem ért egyet és kifogásolja a magyar túracsapatok egyikével-másikával történteket a túrákkal kapcsolatban! De általánosítani egyáltalán nem általánosítottam! ... És azt szavamra állíthatom, hogy én soha sem voltam és egyáltalán nem vagyok jelenleg sem a magyar futball és a magyarok ellensége. Ezt a leghatározottabban visszautasítom! Kérem, ezt a leghatározottabban szögezze le! — Meglesz!... —Köszönöm!... Akkor még csak annyit, hogy azt üzenem a magyar futballvezéreknek, akik pénteken olyan érdemtelenül megtámadtak, hogy én a magyar egyesületek, a magyar csapatok, egyáltalán a magyar futball ügyét épp úgy a szívemen viselem, mint az osztrákokét és ugyanazt kívánom a magyar csapatoknak, mint a mieinknek!... H. Gy. RUHA, HÁTIZSÁK, VIHARKABÁT . Készítője: MOLNÁR GYULA VAR KÁROLY-KÖRÚT 3be. lelete... J. 321—02 — Nna, nna, nem olyan veszélyes a dolog! — Ah, dehogy!... Tudod jól, hogy a magam részéről meg vagyok győződve róla, hogy nem ez az álláspontod! — Nahát, igen, az a Mauro-ügy, meg a Pan Hans szanatóriumbeli nyilatkozat... Tessék? ... Hogy azt a nyilatkozatodat nem így mondtad el... Na dehát így jelent meg a magyar lapokban! — Ja, sajnos, azt nem tudjuk megakadályozni, hogy a tanács tagjai a tanácsülésen véleményeiket szabadon nyilváníthassák. — Hogy Bécsben azt mondják, hogy az egész dolognak én voltam a főrendezője!! Ugyan kérlek! (Nevet.) Ez a nagyság átka! Ha Bécsben valami a futballban történik, azt mondják, hogy te csináltad, ha Budapesten, akkor azt mondják, én. — Én meg vagyok győződve róla! Hiszen, ugye, mi már elég régen ismerjük egymást! ... — Én azt ajánlanám, a legjobb volna a magyar sajtóban a legenergikusabb cáfolatot leadnod! És miután annyira fáj neked a dolog, tehát minél előbb! . . . Hopp! Nagyszerű, hiszen itt van éppen a Nemzeti Sport egyik IV., Kossuth Lajos-utca . Egyenruhák és polgári öltönyök. Tisztek és karapaszományosok szabályszerűen felszereltetnek. Nagy Kálmán Nagy választék angol szövetekben! A Somogy hétfőn Eszéken az ottani Slavia ellen meccsel Lovag és Egri megválik a kaposvári klubtól — Saját tudósítónktól — Eredetileg úgy volt, hogy a Somogy csapata a kettős ünnepek alatt csak az egyik napon, vasárnap mécsesei, mégpedig Pécsett, hol a Pécs— Baranya ellen már régóta esedékes revánsimérkőzését játsza le. A kaposvári vezetőség azonban mindenképpen szeretett volna hétfőre is meccset szerezni, éppen ezért különböző irányban tárgyalásokat kezdett. Ezek közül egy a tegnapi nap folyamán eredménnyel végződött. Eszerint a Somogy legénysége a vasárnapi mérkőzés után nem megy haza, hanem tovább utazik Eszékre s ott hétfőn a Slavia csapatával méri össze erejét. A kétnapos kirándulásra a Somogy ezzel a csapattal utazik el: Kutasi — Pető, Joós — Tallián, Péter, Győrffy — Galambos, Csizi, Jakube, Miklósi, Kohut II. Tartalék: Mészáros. A Somogy köréből újság még az, hogy Lovaggal a napokban közös megegyezés alapján felbontják a szerződést. Lovagot ugyanis annyira lefoglalja állása, hogy nem tud megfelelő mértékben trenírozni. Megválik a Somogyi és Egri-Ehrenwald is, aki amatőr alapon játszott a kaposváriaknál. Egri megválásának oka az, hogy hosszabb tartózkodásra a fővárosba jön. A Somogy vezetősége a létszámapadásra való tekintettel elhatározta, hogy erősítés után néz. Főleg megfelelő bekk után kutat, mert Petőt mindképpen a halfsorba szeretné előrevinni. Belviszály a Bratislavában a lemondott francia túra miatt. Amint már megírtuk, a pozsonyi Bratislava francia túrát kötött le, amelynek első meccse február 1-én lett volna a Stade Rennais ellen. Sedlaczek, a klub nemzetközi titkára azonban a túrát lemondotta, indokolása szerint azért, mert a játékosok nem tanúsítottak kellő szorgalmat a tréningeken. Általában azonban az a vélemény, hogy Sedlaczek féltette a nem valami jó formában levő csapatot súlyos vereségektől. A lemondás következménye lett, hogy a klub futballszakosztálya bizalmatlanságot szavazott Sedlaczeknek és Solc mérnöknek, a szakosztály elnökének. A belső zavarok miatt előreláthatólag a szezont is csak később kezdi meg a Bratislava. Wilheim Vilmos, az FTC volt játékosa, aki az olaszországi Vicenzában trénerkedik, néhány napot Budapesten töltött. A szimpatikus sportembert szomorú esemény szólította haza, mert édesapja temetésére jött. A temetés után azonnal vissza is utazott Vicenzába. A BTC hétfőn délután fél 3 órakor nagy tréninget tart a fehérúti pályán Utána játékosértekezlet lesz. Csonka János a MOVE Bp. FC új intézője (lakása: Rákóczi út 69., II. emelet). Kispest új centere, Páli, saját nevén óhajt szerepelni és nem Pálos néven, amelyet eddig álnévül használt. A Bástya ma délután fél 3 órai kezdettel barátságos mérkőzést játszik egy szegedi amatőrkombinálttal. A szegedi profik összeállítása a következő lesz: Benedek — Sirály, Emődi — Tóth, Kurunczy, Riesz — Hernádi, Körösi, Harmat, Wahl, Korányi II. Tartalék: Pintér, Fehér. Havas, a Bástya kitűnő képességű csatára, akit az elmúlt napokban operáltak vakbélgyulladással, tegnap elhagyta a kórházat és egyelőre lakásán fekszik. Havas teljes felépüléséhez legalább 2—3 hét szükséges s így a szegediek minden bizonnyal nélküle kénytelenek megkezdeni a tavaszi szeánt. Gulyás I. (P. Törekvés) Vácra távozik, Gulyás III. pedig betegsége miatt me vehet részt egyesülete mécsesein. Volt sokszoros magyar válogatott csatár, hetenkét 4-szer (kedd, szerda, csütörtök, péntek) foglalkozó hat csapattal,trénernek ajánlkozik. Megkeresések „Szorgalmas és nem nagy igényű" jeligére a kiadóba. (Ebben a rovatunkban szívesen adunk helyet a magyar sport történetét kiegészítő kedves esetek, apróságok, mendemondák leírásának. Kérjük is olvasóinkat, hogy gyűjteményünk kiegészítésében legyenek segítségünkre.) Cégszerű beosztás Galambos Józseftől, maratoni futórekorderünktől kérdezték még egyszer régebben, hogy milyen beosztással futja a távot. Galambos nem sokat szeret teketóriázni és a szakszerű választ váró érdeklődőnek így felelt: — Hát az elején úgy futok, ahogy bírok, a közepén, ahogy megy, a végén meg, ami marad! Egy ismeretlen Orovacset Orova Hejmiről sok anekdota forog közhasználatban. A halhatatlanok közül való az alábbi apróság is: Orova meccset vezetett, Pestkörnyéken. Valami apró fontosságú díjmérkőzés volt, mely azonban a helybeliek szemében fölért az országos bajnoksággal is — már ami az izgalmakat illeti. Orova világéletében elnéző ember volt, itt sem tagadta meg magát. Elnézett orszájokat, faultokat, tizenegyeseket s a közönség mint egy forrongó katlan ontotta feléje dühét. Orova Helmi bácsit a közönség heves indulata tökéletesen hidegen hagyta, nem zökkent ki klasszikus stílusából egy pillanatra sem. Illetve csak egyszer ... Helmi bácsi éppen a helyi csapat terhére ítélt meg egy 11-est, mely erősen vitatható volt. Ami akkor ott volt, azt nehéz leírni. Mint egy ember szidta mindenki a bírót. Orovához a kapu mögött meglehetősen közel állt a legvéresebb szájú drukker, aki torkaszakadtából ordított Helmi bácsi felé: — Gazember! Piszok! Lepénzelték! Apagyukos! Tolvaj! Börtönbe vése! Csirkefogó! S ezenkívül még egy csomó olyat is kiáltott be, amit a nyomdafesték el sem bírna. Orova oda se figyelt. Végre a drukker felvett egy követ és egy merész íveléssel nekidobta Helmi bácsinak. Orova nyugodtan hátrafordult és odaszólt a kődobónak: — Mér ? Maga szerint talán ez nem volt belül a tizenhatoson? Tizenegyes ! A kapusote réme Fehér Ferenc, a III. ker. válogatott kapusa meséli: — Még a MAC-ban védtem, mikor egyszer éppen a KAC ellen játszottunk bajnoki mérkőzést. A griffmadaras kaput elég sikerrel védtem s már vezettünk, mikor a bíró 11-est ítélt ellenünk. A labdának Eisenhoffer állt neki. Bizony nem éreztem magam valami jól. Az Eisi kemény falat volt és már búsan nézegettem a hálót, amely rövid időn belül kispesti góltól rezdül. Ekkor hirtelen eszembe jutott valami. Éppen a héten láttam az egyik szerkesztőségben egy lemezt, amelyiken az Eisi éppen 11-est rúgott. A balsarokba rúgta. Boldogan álltam neki a védésnek és a fütty elhangzása után, talán még az elrúgás előtt, a balsarokba vetettem magam! A labda nyílegyenesen vágódott a jobbsarokba. Nagyot néztem, a labda után és egy kicsit nem értettem a dolgot. Kehrlingnek elmeséltem a dolgot meccs után és a Puci elkezdett nevetni: — Te bolond! Te a lemezt nézted! A negatívot! A jobb bal és a bal jobb. *