Nemzeti Sport, 1933. január (25. évfolyam, 1-23. szám)
1933-01-01 / 1. szám
Újpest két győzelmes mérkőzése Barcelonában Déri és Szűcs játéka a spanyolok ellen • A közönség mindkét győzelem után lelkesen ünnepelte a magyar csapatot Langfelder Ferenc útilevele Bercelonából Az első nagy diadal Barcelona, december 26. náig. három nap és "két^éjalak^ kemény harmadosztályú tapadón, bizony egy kissé — túl hosszú. De hát nekünk, szegény magyaroknak — még ha irigyelt profifutballisták vagyunk is — csak ilyen „kényelem” jár ki. Most látjuk csak, milyen okos dolog volt már péntek este megérkezni, hogy legalább két éjjelt itt tölthessünk az első mérkőzés előtt. A szombatot pihenéssel, sétával, a Barcelona pazar pályájának megtekintésével töltöttük és megcsodáltuk a város szépségeit. Vasárnapra mindenki fitnek érezte magát, mégis az első félórában az utazás fáradalma látható merevségben jelentkezett játékosainkon. A fiúk nehezen jöttek lendületbe, a villámgyors spanyolokkal szemben lassúnak bizonyultak és hogy az ellen nagy hírneve is elfogadottá tette őket, nem csoda, ha vagy harminc percig nem volt fellépésük határozott, sőt inkább némileg kapkodó. De attól a perctől fogva, ahogy Déri pontos keresztlabdáját Avar jól ismert bombájával a spanyol kapuba vágta és megszületett az első gól, mintha megszűnt volna a varázs, minden ment, mint a karikacsa , más,hogy az immár pontosan működő gépezet nagy magyar győzelmet fabrikáljon. Passzokt előre, ha kell, vissza a fedezet sorba, okos A második félidő a miénk. A játék megy , mégpedig jól. Déri csak most találja helyét gépezetünkben, gyorsan, észszerűen tör előre, adja, küldi társainak a jobbnál-jobb labdákat Kovács gólja a helyzet szemfüles felhasználásából. Dérié pedig erőteljes lövéséből született. Gólhelyzetünk akadt még bőven, dehát a spanyolok is a pályán voltak és ugyancsak romboltak. Hogy el ne felejtsem: közben a bíró Avar egy véleményem szerint teljesen szabályos gólját lesállás címén nem adta meg. A spanyol támadások is elég sűrűn ismétlődtek, de sosem voltak olyan pontosan előkészítve, mint a mieink. No meg aztán védelmünknek ugyancsak a helyén volt a szíve. Rombolt, dolgozott, beledobta magát a játékba mindhárom, mintha ezen a mérkőzésen dőlne el a bajnokság. (Pedig, hol vagyunk még attól!...) A biztos védelem és a gólképes csatársor között a fáradhatatlan, szívós, piros fedezetsor, ergo győznünk kellett és győztünk is. A győzelem méltatása, játékosaink kritikája — legalább is a nyilvánosság előtt — nem az én feladatom. Én a csapat vezetője vagyok, a rosszmájúak — ilyenek is akadnak a mi drága Budapestünkön — elfogultnak tartanának és rámfognak, hogy dicsekszem. Rábízom ezt hát másokra, akiknek ez hivatásuk. Mégis a két újoncról külön kell megemlékeznem. Déri jó csatár, ezt tudják odahaza. De belső csatárjátékának szellemes és célirányos fordulatai — ha így folytatja odahaza is — a tavasz meglepetései közé fognak számítani. Ahogy leviszi a labdát a földre, küldi előre pontos kiadással szélsőjét, vagy ahogy pompás keresztlabdáival gólhelyzetbe hozza a jobbszárnyat, a klasszis csatár címére kvalifikálja. De meg kell őszintén mondanom: a klasszis csatárnak fejelni is kell tudni. És ahogyan én Potyát ismerem, majd megtanítja, Déri meg bizonyára boldogan megtanulja. A centerhalf posztja nehéz, de hálás szerep. És Szűcs úgy tudta szerepét, hogy tapadni kell neki. A jóalakú fiú jól fejel, van érzéke a helyezkedés, a labdaosztás iránt és amit a legjobban kell értékelni a kezdőnél, a szélsőket úgy tudja rohamra küldeni, mint hevesen a magyar centerhalások közül. Persze, még nem érkezett be teljesen, de van szíve, tüdeje és akarása és ha rutinra tesz szert, ha szerény és ambiciózus marad, ott lesz a helye első csatasorunkban. Külön fejezet illeti meg a sportszerető, igazságos, kedves nézősereget. Vagy húszezer ember tapsolt a magyar akcióknak, lelkesült a magyar góloknak, ünnepelte kendőlobogtatása atila-fehér csapatot és köszöntötte a mieink fair, úri viselkedését Hogy aztán a négy gól ellenében nullát nyújtó fiait viszont elkeseredésében kifütyülte , az ugyebár megbocsátható. Mi boldogan, megelégedetten hagytuk el a pályát őrültünk a sikernek és büszkén pillantottunk fel a Los Corts főárbocán lengő címeres, piros-fehérzöld lobogóra. A második nap győzelme kent harcossal csatázó Barcelona karácsony másodnapján úgy kezdi a játékot, mintha elsöpörne mindent, ami magyar. Röpülnek az ívelt keresztlabdák és röpülnek a labdára a fejelő spanyolok. Szorongatják kapunkat és a küzdelem hevében a labda Kővágó karját éri: tizenegyes ! Nagyon akar a büntetőrúgás végrehajtója, hát persze, kapu fölé lő. De tovább tart az ostrom és egy 40 méterről ívelő szabadrúgást Samitier, a nagy rutinié nyugalmával a kapu védtelen sarkába emel. 0:1. A spanyolok első és egyetlen gólja! A halfsor rákapcsol. Jaksinak küldi a labdát, ő Dérinek passzol, ahonnan a hátvédet semlegesítve, P. Szabóhoz kerül a labda. Szélsőnk mint a villám lerohan, pontosan centerez és a rárohanó Avar elcsúszik, de estében úgy megvágja a labdát, hogy a kapus már csak a bal felső sarokból tudja kiszedni. 1:1. Az egyenlítő gól újra mesterlövés volt és a közönség percekig tapsolja. A játék most mindvégig változatos, szédítő iramú, erős, de fair. A nézőnek ugyancsak öröme telhetik benne. Egymást követik a sarokrúgások itt is, ott is. Egy jól ívelt kornert Avar felugorva fejel és kész a második gól. (8:1). — A csapatok többet nyújtanak, jobban játszanak és keményebben verekszenek, mint az első mérkőzésen. Több veszélyes helyzet adódik, de — hál’ Istennek — védelmünk energikus és kapusunk is mintha megtalálta volna az ősszel elveszett szívét. Szünet után sem lohad az iram. Cikázik a labda egyik kaputól a másikig. Ki tudhatja, ő fog győzni?! Az én érzésem a játék izgalmai közben az, hogy az nyeri a mérkőzést, aki a második félidő első gólját lövi. Ha tehát a spanyolok 2:2-re állítják a gólarányt, kikapunk. Szerencsére Jávor egy csatárkombináció befejezéséül kitör, „bal lábáról a jobb lábára” veszi a labdát és nagyszerű lövése meghozza a harmadik gólt. 3:1! A spanyolok még néhányszor javítani készülnek, de aztán megadjál magukat és az utolsó negyedóra pompázó magyar iskolajáték periódusát jelenti. A nézők zsebéből előkerülnek a kendők és — nagyszerű, színes támadásaink közben, — lobogtatva búcsúzik tőlünk a hálás, vendégszerető Barcelona. Mi pedig azzal az érzéssel búcsúzunk Barcelonától, hogy becsülettel elvégeztük küldetésünket . Megyünk új csatákra, Germánia felé. Mire ott pályára lépünk, fordul egyet a földgolyó. Boldog újesztendőt kívánunk tehát minden magyarnak! A magyar rónákból nőjjön ki áldást hozó kalász és legyen végre boldog, megelégedett a szegény, agyoncsigázott magyar. Langfelder Ferenc. © A leváns vágyó he- nyv vés, szágul,Tartó rohamra sarkalta a spanyolost xj. megerősítet* tett, hat pi kombinációk, finom technikai és taktikai variációink lassanként felőrölték a spanyolok száguldozó, rohamozó, teli szívvel lelkesülő erejét és a modern középeurópai futball — ha úgy tetszik, a magyar iskola — győzedelmeskedett a latin labdarúgás felett. Persze ehhez nem volt elég a tudás, ehez nagy magyar akarás is kellett és büszkén mondom, ebben sem volt hiány. Sűrűn ismétlődő attakjaink jutalma egy úgynevezett „nagy gól” lett. Olyan, amint a közönségnek leginkább tetszik és amilyenért percekig képes tapsolni. Finom húzások, átgondolt kombinációk után a labda a tizenhatoson Ricsihez kerül, egyet még igazgat rajta, aztán jól leszorítva kapura vágja. A kapus, mint a tigris ugrik utána, a felső sarokban eléri és kibokszolja, Avar az ívelő labdára tart és a bombalövés most már a kapu másik sarkában táncol fel- és alá vagy ötször, amíg a bíró középre nem dirigálja. Férfiak . Sok borostásarcú embert látunk a városban, akik most részben anyagi, részben kényelmi okokból ritkábban borotválkoznak, de sokan vannak, akik érzékeny arc bőrüket óhajtják errekímélni. Azért szükségesnek tartjuk közölni, hogy az önborotválkozók circa 3 fillérért az eddigi 20—25 perc helyett 2 perc alatt kitűnően megborotválkozhatnak az új Dr. Morisson borotválókrémmel. Ma már a gyakori borotválkozás nem rontja, nem szárítja az arcbőrt, sőt minél többször használja a Dr. Morisson borotválókrémet, annál simább, annál finomabb lesz az arca. Vevőinek és versenyzőinek Boldog új évet kíván RUSOVSZKY MIHÁLY, Budapest, VI., Vörösmarty utca 18 a. SMÜT Magyar—osztrák munkásválogatott labdarúgó mérkőzés lesz január 6-án vagy 8-án Bécsben. Ries István dr., a BT elnöke, aki tudvalevőleg végignézte az angol— osztrák válogatott mérkőzést és még néhány londoni meccset, angliai tapasztalatairól január 8-án délelőtt fél 10 órakor számol be a magyar futball társadalmának. Az érdekei-nek ígérkező előadás a Törekvés SE helyiségében tesz (Kőbányai út és Hungária körút sarkán). Kispesti túralevél breton földről, ahol a közönség tiltakozik a szabálytalan gól ellen,még ha a Kispest kapta is Egy ritka eset: bírót dícsér a túracsapat Báthory Ferenc útilevele Lorient, december 26. Tegnap játszottuk második mérkőzésünket. Brestben, az AS Brestoce ellen győztünk 2:0 (0:0) arányban. A nyugati kerület 8-ik helyén áll ez a csapat, az FC Lorientais (ezt szombaton 5:2-re vertük) és a Stade Quimpérois (ez ellen újévkor játszunk) mögött. Jó kis csapat s otthon különösen erős ellenfél. Három hónappal ezelőtt a prágai Sparta 1:0-ás verést kapott itt, a Viktória Zsiskov pedig pár hete győzött ugyan, de csak 2:1-re. Itt is van két angol játékos, a centerhall és a balhátvéd. Főleg az utóbbi tud nagyon. De a francia kapus is megállná a helyét otthon bármelyik első ligaklubnál. És az angol tanítóktól sokat tanult a csapat mindegyik tagja. Az ellenféllel azért valahogy csak megbirkóztunk volna, de a talaj minden képzeletet felülmúlt, pedig mi e téren nem vagyunk túlságosan elkényeztetve. Hiába füves a pálya, a sár olyan mély és olyan ragadós, hogy a másfélórás sárdagasztás maga derekas teljesítmény számba megy. A csapat ilyen nehéz viszonyok között is képes volt jó játékra, de hiába volt a kezdeményező fél, a feltűnően keskeny pályán a tömörülő és amellett kitűnő helyi védelem szilárdan állta az ostromot. Sőt időnként a francia csatársor is veszélyes volt, mert védelmünkben csak Szemere és Dobozy állt biztosan a lábán, Laky folyton csúszkált. Purczeld könnyebb sérülése és kiválása is hátrányt jelentett, mert a helyére állt Szenes jóval gyengébbnek bizonyult, főleg a védekezésben. Szünet után hevesen támadtunk, de vagy a kapus, vagy a kapufa véd. Alig tíz perccel a mérkőzés vége előtt érdekes eset adódik: Laky (vagy 30-szor) elcsúszott, az ellenfél balszélsője tisztán kapta a labdát és zúgós kapufát rúgott A kifelé pattanó labdára Dobozy rávetette magát s meg is fogta, még fordult is egyet a lendülettől, Clemante bíró a gólt ítélt! óriási zsivaj támadt erre a nézőtéren. Főleg a kapunk mögött, ahol szintén álltak nézők, mert a kis pályán másképp el sem fért volna 5000 ember. Először azt hittük, hogy a gólnak örülnek a jó franciák, mert nem értettük a francia kiáltásokat Fő, hogy a bíró megértette és■ szófogadóan érvénytelenítette a megadott gólt. Mert a közönség tiltakozott az ítélet ellen s azt kiabálta, hogy nem volt bent a labda! Le a kalapot a bresti közönség sportszelleme, de a bíró előtt is! Kicsit kellemetlen még, hogy a bíró a kapunk előtt feldobja a labdát, de Szemere tisztáz s a fellélegzett csapat hatalmas rohamot vág ki: Serényi feltartóztathatatlanul száguld előre, egy pasai Szepesinek, visszakapja, ágyúszerű lövés: 1:0! Három perc múlva Scrdini-beadást Kormos fejjel Szepes elé tálal, újabb bombagól 15 méterről: 3:0! Meccs után Serényit vállon viszi ki a közönség. A csapatot rögtön lekötötték a jövő évre, mert — mint mondták — jobban játszott a nemrég itt járt csehszlovák csapatoknál. Mi is meg vagyunk elégedve magunkkal, mert a franciák rohamléptekkel fejlődnek s ha így megy, hamarosan a fejünkre nőnek. Boldog újévet kívánunk az otthoniaknak. Báthory Ferenc. Édesanyám! az Ha még nem látta az „Édesanyám" című gyönyörű színdarabot és az Andrássy úti Színház híres műsorát, sürgősen nézze meg, mert már csak 10-szer kerül színre. Ada és péntek d. u. 4 órakor is van előadás, olcsó helyórakkal Vasárnap, 1933 január í- Tői mint amatőr, vagy akik télen havat lapátolnak, hogy tavaszra legyen bíródíjra — Saját tudósítónktól — Hó borította a pesti utcákat, mikor kiléptünk a szerkesztőség kapujából. No, ennek örülnek a sísport hívei, meg a munkanélküliek. A körúton ismerős arcokat pillantottunk meg, furcsa öltözetben, melegen bugyolálva. Az egyik negyedik osztályú csapat játékosai és az intéző úr. —• Nini, hát maguk mit keresnek erre,ilyen későn? Csak nem játszanak valami éjjeli mérkőzést? — Dehogy játszunk, melózni megyünk — mondja az intéző úr angyalföldi tájszólással és érezni rajta a rumos tea, de inkább a teás rum szagát. Ezenkívül a szó is csak úgy árad belőle és már magyarázza is, alig várták, hogy leessen a hó. — Csak nem sí-tréninggel készülnek a tavaszi évadra? — Nem, nem. Havat megyünk lapátolni, hogy megkeressük a tavaszi bíródíjakat. Tavaly ilyenkor — sopánkodik — már egy felszerelésre valót is kerestünk. Idén még a hó sem akar esni. A fiúk nagyobb része állás nélkül van. Nem tudják fizetni még a heti 10 filléres tagdíjat sem, hát így akarjuk megkeresni a tavaszi bíró és rendőrségi díjakat. Tessék nézni ezt a klubfegyelmet, még azok is itt vannak, akiknek rendes melójuk van. Sőt itt van a Csuli is, pedig ő „góré”. Újságot árul a Röppentyű utcában. Amit keresünk, annak a fele az egyesületé, mert a csapat fenntartásához pénz kell és ezt a fiúk a legnagyobb önfeláldozás árán is megszerzik, mert szeretnek futballozni és ragaszkodnak az anyaegyletükhöz. Eddig tart az éjjeli beszélgetés és vígan mennek tovább, hogy lapáttal a kezükben keressék meg a sportolási lehetőséget is! Korkép, vagy inkább kórkép az amatőrfutballról. m. f. Hollandia is benevezte csapatit az 1934. évi világbajnokságra. Az olaszok, franciák, belgák és spanyolok mellett Hollandia az ötödik nemzet, amely már biztosan részt vesz a SL világbajnokság küzdelmeiben.