Nemzeti Sport, 1935. augusztus (27. évfolyam, 150-171. szám)
1935-08-01 / 150. szám
A Sparta újra az a klassziscsapat, amelytől egykor rettegett az egész kontinens — Annál jobban már aligha lehet futballozni, ahogyan Braine játszott A baseli mérkőzés nyilatkozatok és svájci lapkritika tükrében — Saját tudósítónktól — A baseli 5:1-es győzelem után minden tekintet a Sparta felé fordult. A magyar közvélemény valahogy szívesebben várta a prágai csapatot a KK döntőjébe. Határozottan kellemesebb ellenfélnek tekintette a Juventusnál. Az 5:1 azonban kissé meghökkentette a közönséget. A Juventus kapujába öt gólt betenni — nem kicsiség. A baseli mérkőzés csodálatosan kis nézőközönséget hozott ki a rankhofi pályára. 4500 nézője volt a nagy meccsnek, de a mennyiséget pótolta némiképpen a minőség. Ausztriát Gerö dr. és Meisl, Olaszországot Pozzo és Mauro, Svájcot Eicher és Müler, a FIFÁ-t Schricker dr. képviselte és ott ült a nézőtéren egész sereg külföldi Az idegek döntenek Ma még inkább, mint valaha. KORONA legyőzi a kimerültséget és ideges gyengeséget, felkelti az életkedvet és önbizalmát gyógyszertárban kapható edző, köztük Kürschner, Szabó, Jiszda és mások. A játékról Kleiner Edvin tollából a következő kritikát olvastuk a zürichi Sport-ban: — Ezen a meccsen egész sereg csodálatos momentum adódott. De ha mást nem is láttunk volna, csak a Sparta negyedik gólját, már ezért az egyetlen akcióért is érdemes volt Baselbe utazni. Ne pedig „meredek passza” („ulicska") után Kalocsay harcba elegyedett Varghennel, de ügyesen kicsalta Rosettát is és ekkor félmagas, éles beadást küldött a középre. Első pillanatban nem is látszott semmi veszély, de ekkor villámgyorsan ugrott ki a csomóból Braine és 16 méterről kapásból olyan bombát vágott az olasz kapuba, hogy Valinasso csak akkor kapott észbe, amikor már a hálójon ült a labda. Évek óta nem láttam szebb gólt. A leghűvösebb néző is felugrott helyéről és extázisban verte össze a tenyerét... Az ilyen gólok olyan ajándékok, amiket tökéletesen leírni nem is lehet, de elfelejteni sem. A Sparta imponáló gólkülönbséggel vert meg egy minden kritika szerint is elsőrangú 11-et. Nem ismerem a Juventus minden eredményét, de az utolsó hét évben aligha kapott ki egyszer is ilyen arányban. Ezen a meccsen megérdemelten kapott ki, de a gólarány túlzott. Az 5:2 is elég lett volna a Spartának, de ahogyan ez már a futballban szokott menni, ha a jobbikra mosolyog a szerencse is ... És ezúttal a Sparta volt a jobbik. A Sparta újra az a klasszis csapat, mint amilyen évekkel ezelőtt volt, amikor a kontinens rettegett tőle. Még arra sem volt szüksége ezúttal, hogy minden ponton a legjobb teljesítményt nyújtsa, így is biztosan győzött. A Sparta ugyanis még jobban tudott volna játszani, ha szüksége lett volna rá. De most háromnegyed erővel is meg tudta oldani feladatát. Teljesértékű teljesítményt láttunk így is a hátsó csapatrésztől. Egészen nagyvonalú játékot mutatott be Klenovec a kapuban. Méltó utóda lesz Planicskának, a csehszlovák válogatott csodakapusának. A hátvédek sem csináltak voltaképpen hibát. Persze ebben része van az olasz csatársornak, amely csak úgy légy módjára cikkázott el a prágai védők orra előtt, de igazán nagy feladat elé nagyon ritkán állította akár Burgert, akár Cstyrokyt. Burger faultjára sem volt szükség, amiért a bíró 11-est is adott, mert Klettovec már teljesen kiküszöbölte korábban a veszélyt. Egészen ragyogóan játszott a fedezetsor, de mindenek előtt Boucsek a középen, aki teljesen egyenrangú ellenlábasa volt Montinak. Kostyalek is pompásan játszott, csak Srbek esett ki valamennyire a játékból. Kevésbé meggyőző volt a csatársor játéka. Ez ugyan furcsán hangzik akkor, amikor ez a sor öt gólt lőtt a Juventus kapujába. Pedig Nejedly, ez a híres nemzetközi csillag ezúttal nem nagyon érvényesült. Kalocsay néhány nagy helyzetet rontott el. Sokkal jobb volt a Focinek —Zajicek jobbszárny. Kimagaslott azonban ebből a sorból Braine, a Sparta belga centere. Sokkal jobban már nem lehet futballt játszani, mint ahogyan Braine játszott. A zürichi Sport néhány érdekes nyilatkozatot is közöl a meccset végignéző futballvezérek szájából: Fogg, az angol bíró: — Huszonötéves praxisom alatt ilyen melegben még nem bíráskodtam. Élveztem a játékot. Remek meccs volt és a Sparta megérdemelte a győzelmet. Olyan centert, mint Braine, az elmúlt évben nem láttam angol pályán. A Sparta mindenütt nagy benyomást keltene ezzel a játékkal, ha ez mindig így sikerülne neki. Mauro, az olasz szövetség alelnöke: — Azt hiszem, hogy Olaszország örül, hogy túl van a KK-n. Játékosainknak pihenőre van szükségük. A Sparta megérdemelten győzött. Nem tudok elképzelni kontinentális csapatot, amelynek jobb csatársora lenne. Pozzo, az olasz szövetségi kapitány: — Csak csoda vihette volna előre a Juventust a döntőbe. Én csak mint újságíró jöttem Baselbe és ebben a minőségben elárulhatom, hogy nekem már régóta okoz gondokat a Juventus. Túl sok jó játékosát vesztette el a csapat és az ifjúsággal még nem tudta ezeket teljesen pótolni. A torinói klub vezetőségében azonban olyan urak ülnek, akik sohasem fognak beleegyezni abba, hogy ez a csapat túlmélyre süllyedjen. Meisl Hugó, az osztrák szövetségi kapitány: — Elhihetik nekem, hogy szívből gratuláltam a Spartának, amely feltétlenül megérdemelte a győzelmet. Talán egy góllal kisebb lehetett volna a különbség. De micsoda csapat ez az ellenfél? Ami ma Juventus néven játszott, ez nem a régi Juventus volt. Olyan együttes volt ez, amely fáradt és pihenésre szorult és amely ezt nagyon is tudta. Jiszda, az osztrák edző: — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy valaha is túl nagy volt a véleményem az olasz futballról. Ma a Sparta bebizonyította, hogy a Budapest— Bécs—Prága-iskola nagy sikereket fog még évtizedekig ünnepelni. A Sparta játékának megvolt a célja és az értelme, a csatárok a befejezésnél sem jöttek zavarba, így jött ki ez a nagy győzelem, amely teljesen megérdemelt. Csütörtök, 1935 augusztus I. Issyr A szövetség félrevezetése miatt eljárást indít az MLSz az EMTK intézője ellen — Saját tudósítónktól — A Keresztes-féle óvási ügy egyik mellékhajtásaként szerepel az EMTK intézőjének a ténykedése. Már az országos fellebbviteli bizottság ülésén az egyik tag — aki mellesleg az EMTK álláspontját képviselte , nyíltan kijelentette, hogy a szövetségnek eljárást kell indítani az EMTK intézője, Bánkuti ellen, aki a való tények elhallgatásával félrevezette a szövetséget. Az EMTK intézőjének a driklije kétszeres súllyal esik a latba, miután ő egyesbírója az MLSz-nek. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek után az MLSz szigorú vizsgálatot indít Bánkuti ellen. Szövetségi körökben már nyíltan beszélik, hogy az MLSz levonja az eset konzekvenciáit, ami egyet jelent azzal, hogy Bánkuti többet nem lehet egyesbírója sem az MLSz-nek, sem a BLASznak. (A For. Vasutas—Keresztes ügyben egyébként kedden az MLSz elnöksége megsemmisítette a fellebbviteli bizottság határozatát, ami azt jelenti, hogy új határozatot kell hozni.) Kölyök toborzóik. Az utánpótlásról mellyik egyesület sem akar lemaradni. Csütörtökön a KFC, MAVAfi és a GSE tart nagy toborzót a kölykök és az ifjúságiak részére. • Humor isszívi Homankikal CHARLES DICKENS legszebb regénye filmen: A GÁLYARAB (NAGY VÁRAKOZÁSOK) Kizárólagos joggal mátrICORUM Schaffer Alfréd első edzőnapja A százkilós Spéci még ma is ruganyosabb és pontosabban adogat sok fiatalnál Passzolgatás, felugró- és rajtgyakorlatok az első Hungária-edzésen, amelynek vendége is volt: Kalmár Jenő — Saját tudósítónktól — — No, végre itt a Spéci! — kiáltanak fel nagy örömmel a Hungária klubháza előtt ácsorgó játékosok és szurkolók szerdán délután 125 tájban. A lépcsők csak úgy dübörögnek az új edző 100 kilója alatt. Kopogtat az ajtón, benyit. A különhelyiségben Brüll elnökkel az élén ott áll a Hungária vezérkara. Szívélyesen fogadják az új edzőt. Spéci egy kis mentegetőzéssel kezdi a beszédet: — Az urak elfelejtettek engem értesíteni, hogy már kedden megkezdjük a munkát. Én azt hittem, hogy csak szerdán lesz az első edzés. Ebben a hiszemben nyugodtan elutaztam külföldre, ahonnan csak hétfőn este tértem vissza. Lapokat nem olvastam s csak kedden délután a gőzfürdőben hallottam az egyik alkalmazottól, hogy a Hungária délután edzést tart. Nincs semmi baj. A mentséget simán elfogadják s már Brüll elnök beszél Schafferhez. Szavai nyomán megelevenedik Schaffer múltjának sok-sok szép emléke. — Nemcsak mint játékos volt a legjobbak között is a legjobb — mondja Brüll — hanem az életben is a sportember mintaképe, akinek, ha voltak is hibái, a klub érdekeit mindig az egyéni érdek elé helyezi. Kérem, hogy a fiúkkal türelemmel, szeretettel foglalkozzon, nyesegesse a hibákat s azt a sok-sok tudásbeli kincset, amelyet valamikor magáénak mondott, adja át a Hungária játékosainak. Munkájára kérem az Isten áldását. Most Schaffer próbál beszélni, de sehogy sem akar a szó előjönni a torkából. Láthatólag nagyon meghatódott. Megilletődve nézdelődik jobbra-balra, nézegeti a falon levő kék-fehér relikviákat s csak ennyit mond: — Tudom, hogy beszélnem kellene, de inkább majd máskor. Most nem tudok. — Nem baj — mondja „az öreg” —, aki így meg tud hatódni, annak szíve van, az csak jó ember és jó sportember lehet. A fogadtatásnak vége, már indulnak is a játékosok az öltözőbe, Schaffer vastag, kék melegítőbe öltözik s vadonatúj fehér gumitalpú tornacipőt húz fel. A játékosok futócipőben vannak. A tribünön kíváncsiak serege, lehet künn vagy 200 ember. Főleg szurkolók, de egy-két edző is feltűnik. Bizonyára ők is kíváncsiak voltak, hogyan mutatkozik be Schaffer a Hungária-út gyepén. Hát egyelőre semmi rendkívülit nem lehet látni, 8—9 labdát is kihoztak az öltözőből és kettesével passzolgatnak a játékosok. Schaffer hol közelebb dirigálja egymáshoz a párokat, hol meg távolabb. Ő maga is beáll a rugdalódzók közé. Kicsit pattog, ha nem száll pontosan a labda ahhoz, akihez szállni kellene, de nemcsak pattog, meg is mutatja, hogyan kell a labdát helyesen elrúgni, melyik a leghelyesebb lábtartás, hogyan lehet biztosan rúgni nagyobb távolságra is. Hihetetlen, hogy mennyire hajlékony és rugalmas még most is ez a 100 kilós, vagy még annál is súlyosabb ember. A passzolásban bizony túltesz még most is a legtöbb hungaristán. Aztán fejelgetés következik a műsoron. Hármasával, négyesével csoportokban állnak a kék-fehérek és fejelgetik egymásnak a labdát. Spéci itt is aktív szerepet játszik, beáll a körbe és mutatja, hogyan kell odatenni a fejet a labdához, hogyan lendül a nyak, amikor irányítani kell a labdát, hogyan kell felmenni a labdára. Aztán egy időre szétszóródik a társaság, mindenki azt csinálhatja, amit akar, csak a két kapusban pontos utasítást felváltva dobálják egymásnak a labdát. Pár perc telik így el , aztán sípol az új edző és újabb feladat gyakorlása következik. Hasra fekteti a fiúkat, aztán fütyül és füttyszóra fekvő helyzetből kell rajtolniok. — Hát ez minek? — jegyzi meg valamelyik. — Minek? — sörmög Spéci —■ hátha elesel a meccsen, akkor nem kell tudni gyorsan felállni? A legtöbben nagy hosszú lépésekkel akarnak a felugrás után indulni. — Egész rövid lépésekkel kell kezdeni — magyarázza Spéci —, ez a jó rajtolás titka. Szamár az, aki azt hiszi, hogy hosszú lépésekkel indulva jobban halad. Ezután hanyatt fekteti a társaságot egyenkint s füttyszóra teljes