Nemzeti Sport, 1936. szeptember (28. évfolyam, 171-191. szám)
1936-09-01 / 171. szám
O Középeurópa Kupa és Olimpia Pályázat KK-DÖNTÖK -a ^rr A szelvény beküldendő: 1936 szeptember 5-én déllel JL/m.9 Bécs: Austria — Sparta ................................................... _.........*_____ Prága: Sparta — Austria ....................................................... ............---------Pótkérdések (Ezek döntik el a lóverseny holtversenyeit!) A bécsi mérkőzés I. félidejének eredménye ..................... .........5--------A prágai mérkőzés I. félidejének eredménye .......................... ..........----------Melyik lesz a kapuvédőt (Találat itt 4 pont!) ................................................... A pályázó neve .......................................................................................................... A pályázó elme: ........................................................................................................ Ne felejtsük el a bélyeget mellékelni. (Minden szelvényhez 10 fillér). A beküldő aláveti magát a pályázati feltételeknek. Legyen Szeged szebb, mint valaha — Saját tudósítónktól — Szegedet tiszaparti metropolisosnak szokták nevezni, de e sorok írója, aki vasárnap látta először ezt a várost, a metropolis elnevezést kevésnek és csaknem sértőnek találja. Szegeden megtalálható a világvárosok csaknem valamennyi előnye, a széles, sima utak, modernül, de nem szecessziósan épített házak, árnyas utak és parkok és rendezett házsorok, de nem található meg minden világváros rosszoldala: az őrjítő káosz (amely annál nagyobb, minél nagyobb a világváros), s a sokféle (anyagilag és erkölcsileg egyaránt sokféle) lakosság, amelynek legalsóbb képviselői öt lépésenként állítják meg az embert könyöradományért s tízlépésenként dobálják el a dinnyehéjakat. Szeged kiegyensúlyozott város. Évekig járhatná az ember aszfaltozott utcáit, míg valami tömegje-lenetre akadna,, Szegeden nem az utcákon pezseg az élet, hanem a magánlakásokban, ellentétben a ’ világvárosokkal, ahol éppen fordítva van a dolog. Szeged finom, anélkül, hogy arisztokratikusan fagyos lenne, Szeged csendes, de nem barátságtalanul kihalt, Szeged decens, kutlurált és komoly város. Délután pedig meg kellett látnunk a szegedi, futballpályát és összecsaptuk a tenyerünket: ez Szeged pályája? A szegedi futballpálya úgy illik Szegedhez, mintha valaki spárgával kötné fel vadonatúj frakknadrágját, vagy négy kehes gebét fogna a hintája ebbe. Nem beszélve arról, hogy trítűnje rozoga és elhanyagolt , s arról sem beszélve, hogy közlekedésileg nagyon szerencsétlen helyen fekszik, maga a játéktér olyan, hogy semmiképpen sem méltó a város nívójához. Bokáig érő por fekszik a pályán s egy-egy tömegjelenet alkalmával porfüggöny emelkedik a néző szeme elé. A pálya egyenetlen is amellett, a labda úgy pattog rajta ide-oda, hogy Müller legyen a talpán, aki kiszámítja a járását. Kövek és fűcsomók teszik egészen tökéletlenné ezt a pályát. Igaz, meccs előtt begurul egy üntözőautó és spriccel, amennyire tud, dehát az nem sokat ér. Komoly szárazság idején percek alatt vígan porzik újra a pálya. Ilyen pályán hamar elmosódnak a felmeszelt vonalak s hamarabb durvul a játék is, mert senki sem áll biztosan a lábán. Ezt a pályát meg kell javítani. "Az öntözés csak önámítás. Le kell hordani a homokot, vagy keverni valamivel és hengerelni, ez már a szakértők dolga. A hozzá nem értő szemlélő csak annyit állapíthat meg, hogy a meccsből alig lát valamit a portól, hogy Titkos abszolút gólhelyzete leperdül egy göröngyről s ezrek tanakodnak azon, hogy kintről szállt-e a beadás a kapu elé, vagy sem. A Szeged FC a várossal karöltve sürgősen oldja meg a pálya . kérdést s ha ez megtörtént, akkor a sport barátai is elmondhatják: Szeged szebb, mint valaha. (!) Arról beszélnek az amatőrök . •, hogy a felkerült csapatok mind kitűnően szerepeltek. Az I. és II. osztályúak közül csupán a VI. ker. SC nem tudott nyerni az újak közül, hogy mennyi kiállítás volt megint vasárnap. Főleg az alsóbb osztályokban. Itt a III. osztály vezet, 18 kiállítással, hogy az egyik vasárnap inzultált játékvezető jubilált: most verték meg 10-edszer. hogy nincs csapat, amely elmúltévi összeállításban szerepelt, volna. hogy a III. ker. FC profi csapatban nemrég még kölyöksorban lévő játékos játszott Csuti személyében. hogy a BTC-t sorra elhagyták a volt BSE-isták. Csupán Suhai maradt meg egyedül. , Vasárnap pedig a kapus Sevellának kellett jobbszélsőt játszania, hogy miért neveznek az V. éselőkészítő osztályba olyan egyletek, akiknek nincsen csapatuk? Vasárnap is egész sereg meccs maradt el, hogy a volt elsőosztályúak közül csak a BVSC nyert, hogy a ZSE intézője vasárnap a félidőben olyan pofont kent le egyik játékosának, hogy a végén maga is sajnálta. Az eredmény azonban megvolt: szünet után kiegyenlített a csapat. Újpest: „Nem beszélni kell, hanem dolgozni4” — Saját tudósítónktól — Langfelder Ferenccel, a lilafehérek igazgatójával beszélgetni akartunk hétfőn délután a 0:3-ról. Azt szerettük volna megtudni a beszélgetésből, mi okozhatta a nagy vereséget? Hogyan látja a vezető 20 óra távlataiból az eseményeket? Várjon talált-e már megfejtést a nagy rejtélyre? Ám Langfelder útját állta a kérdéseknek. Ekképpen: — Ami mondanivalóm van, azt egy mondatban el tudom mondani: Nekünk most nem nyilatkozni •— dolgozni kell s éppen ezért arra kérek minden tényezőt, híveinket, barátainkat, sajtót, hogy bennünket ebben a munkánkban jóindulattal támogassanak. Arra a kérdésünkre, hogy ezen a héten a vasárnapi tanulságok alapján végez-e a csapat valami különleges munkát, szintén lakonikus választ kaptunk: — Ugyanazt a munkát végezzük, mint máskor. A BIK-ban Bursi sérült, ezért nem játszhatott vasárnap, a kapus Tóth pedig szolgálatban volt. — Ha ez a kettő játszik — mamija Bóka intéző —, könynyen nyerünk. — Nem értem, hogyan vállalhatta el Gébert a SzAC—BTC mérkőzést — mondotta v. Náday őrnagy, a BTC vezetője —, amikor mindenki tudja, milyen incidense volt két évvel ezelőtt a BTC-vel a MAFC-raccesből kifolyólag. Neki kellett volna lemondania, ezt ellenben nem tette meg, viszont olyan tizenegyest ítélt ellenünk, amiről jobb nem is beszélni... ****** mammmKedd, 1936 szeptember 1. A játékszabályok — bármennyire is röviden igyekeztek azokat az angolok megfogalmazni — eléggé terjedelmesek és így emberileg megmagyarázható, ha az illetékesek is könnyedén átsiklanak olyan §-ok fölött, amelyek már maguktól értetődőknek látszanak. Hiába írja elő a szabály— ugyan mikor lehet látni játékvezetőt, aki a mérkőzés előtt megvizsgálja a pálya méreteit, vagy kellékeit? Láttunk már játékvezetőt, aki meccs előtt megnézte volna a kapufákat, vagy lemérte volna, hogy a 11-es pont valóban 11 méternyire van-e a kapuvonaltól? Persze, olyan pályákon, amelyeken rendszeresen játszanak NB-bajnoki mérkőzéseket, a játékvezetőknek ez a gondatlansága megérthető. Hiszen ezeket a pályákat a szövetség hitelesítette,, különben is a pályatulajdonos egyletekről fel sem tehető, hogy szabálytalan méretű, előírásellenes felszereléssel ellátott pályákat tartanának maguknak. Hogy azonban a „maguktól értetődő” §-ok is mennyire fontosak, azt élénken illusztrálta a Szeged— Hungária mérkőzsé. Az I. félidő 35. percében a játékvezető megítélt egy gólt. A Hungária játékosai azt állították, hogy Nagy, a szegediek balszélsője már az alapvonal mögül adta be a labdát. A játékvezető nyilván nem tudta megnyugtató módon megállapítani, hogy a labda játékon kívül került-e már, mert — amint hétfői számunkban már megírtuk — a pálya nem volt rendesen felmeszelve. A két előmérkőzés minden vonalat eltörölt a laza talajú pályán és ami még megmaradt volna, azt elmosta az öntözőautó. Pedig a játékszabályok 1. §-a határozottan előírja, hogy „a játékteret határvonalakkal kell megjelölni”. És ha ezek a vonalak bármi okból elmosódtak, eltűntek, a játékvezető kötelessége a mérkőzés előtt idejében intézkedni, hogy ezeket a vonalakat Újból kijelöljék. Ezt mulasztotta el a szegedi mérkőzés játékvezetője és így történt, hogy éppen a játék sorsát eldöntő gól ilyen vitás körülmények között született meg. Már pedig a játékvezető egyik legfontosabb kötelessége, hogy az eredmény megnyugtató módon jöjjön létre. ... Komor úr, vetkőzzön le játszani — Saját tudósítónktól — Óbudán — csodálatos — szinte beletörődtek már az emberek abba, hogy a csapatuk ilyen szánalmasan szerepeljen. Senki nem törődik a csapattal, Komor Ödön egzisztenciális okoknál fogva nem törődhet a csapattal. Kocsis Feri, az edző az, aki foglalkozik a fiúkkal és ő vállalja azt is, hogy játék közben szinte egyedül játszik az ellenfél ellen. Ő mondja a következőket : — Már csak nevetni tudok és nem mérgelődni.. A múlt vasárnapi csapatból csak némten játszottunk a Phöbus ellen. Miik most vasárnap játszottak, azok az egyesületnek az V. osztályú bajnokságban résztvevő játékosai. A mérkőzés előtt voltunk vagy tizenöten játékosok, de ezek a fiatal fiúk szinte sírva könyörögtek, hogy nem akarnak játszani, mert félnek. Meg tudom őket érteni, hiszen ezek a fiúk még soha nem játszottak ilyen komoly mérkőzést. Dühös lettem és rászóltam Komor Ödönre: — Komor úr, vetkőzzön le játszani, mert nem vagyunk elegen, hiszen ezek a fiúk úgy meg vannak ijedve, hogy remegnek, mint a nyárfalevél. Szerencsére mégsem került sor Komor játékára, mert „sikerült” összeszedni a tizenegy játékost. A bécsi WSC Zürichben 2:0-ra kapott ki a Grasshoppers csapatától. Weiss Manfréd Kaszinó Sport Csoportja, az általa, alakított Globus-vándordíjat ismét ki kívánja írni. Felkéri tehát a vándordíjért indulni kívánó tisztviselő futballcsapatokat, hogy nevezéseiket október 9-ig Weiss Manfréd Kaszinó Sport Csoportja címére, Csepel elküldeni szíveskedjenek. A Cs. MOVE lett a bajnok a IV. osztály második csoportjában. A Valéria ugyanis megóvta a KTSE ellen 5:0 arányban elvesztett mérkőzését. Az óvásnak most helyt adtak és így a KTSE-től levontak utólag két pontot. A KTSE helyett tehát a Cs. MOVE lett az első jobb gólaránnyal. A legérdekesebb most a dologban, hogy a KTSE közben megnyerte a IV. osztályú bajnoki címet is. 6000 pengős pályázat * (Ezzel a szelvénnyel új verseny indul!) Őszi tippbajnokság 1936 szelvény beküldendő: 1939 szeptember 5-én déllel www Nemzeti Bajnoksíg III. forduló 1. Nemzeti—Bocskai ...................................—■------------------------------------------— 2. Br.-Sp.—Priebu* ............................ 3. III. ker. FC-Budai ................................................................. ...........5--------• 4. Haladás—Ferencváros ...................................................... ............•---------m 5. Budafok—Szeged .................................. *-——|----------■ 6. Hungária—Kispest ...................... . ................................ —— •-----— K * 7. Újpest—Elektromos ............ —-----•------— B 8. Vasas—Salgótarjáni BTC (profiliga).. ....................... B 9. GSE—URAK (Bp. amatőr I. oszt) ........pj 19. Tatabányai SC—DAC (Győr) (Nyugat, I. oszt.) ..............- ---------■--------| Pótverseny: , (Ezek csak mérkőzés elmaradás, vagy holtverseny esetén kerülnek számításba. ) Holtverseny esetén sorrendben vesszék figyelembe őket, mindaddig, amíg a P holtverseny el nem dől.) ■ a 1. Debreceni VSC—Debreceni KASE (Kelet, I. oszt.) ----- *----------és a 2. Hódmezővásárh. TVE—Kecskeméti AC (Dél, Szeged, I. o. — *--------|| a 3. Wekerletelepi SC—FTC (Bp. amatőr I. oszt.) ................ . a...........g A pályázó neve:.................................................................................... . Címe: ___________________________________________________| Ne felejtsük el a bélyeget mellékelni. (Minden szelvényhez 1s fillér.) A beküldő aláveti magát a pályázati feltételeknek. a Zöld Ferenc: Mit eszik, kedves Kék úr? Vajas zsemlyét? Nem volna jó rá egy kis paprika? Egy kis szegedi paprika...'' Kék Hugó: Mi hagyományos magyar balszerencsével kaptunk ki. De maguk mázlival győztek! Zöld Ferenc: Tudja mit? Kívánom magának, hogy még a jövő vasárnap is alkalma legyen ezt a szemrehányást megtenni. Én nem is bánom az ilyen kritikát: a Ferencváros gyenge játékkal győzött, míg a Hungária magas színvonalú mérkőzésen maradt alul. Kék Hugó: Mit akar velem? Húzza a Lilát! Zöld Ferenc: Húznám, de nem látom! Sárga Phülöp (az asztal felé tart): Jó napot uraim! Lila úr beteg, engem bízott meg a helyettesítésével. Méghozzá nem is szóban, hanem írásban. Olyan messze van most tőlem, hogy csak levélben tudunk érintkezni (leül). Zöld Ferenc: Hiszen maguk is újpestiek. Sárga Phülöp (szigorúan): Nem mi is! Mi vagyunk az újpestiek. A Lilák is újpestiek! Ők is! Nem mi is! Nna! Egyébként, ha jól viselik magukat, itt maradhatnak az asztalnál! Zöld Ferenc (levegő után kap): Maga... maga kis újonc... Sárga Phülöp: Ebben igaza van! Idén először nyerünk bajnokságot. Valamikor csak el kell kezdeni. Bizony kis Zöldike! Ön is itt van, kis Kék? Úgy hallom, jól tartották magukat Szegeden! Egygólos vereséggel megúszni a félelmetes Vig hat, Ördög, Berecz belső trió ellen — nem kis dolog! Kék Hugó: Nézze fiatalember, korai még az öröme. Majd ha megint sikerül a negyedik helyet elfoglalniok a Kispest előtt, akkor örülhet. Most még korai. Sárga Phülöp: Én örülök? Távol áll tőlem! Örülhet a Zöld úr, mert valahogyan sikerült megverniük a nagy Nemzetit. Örülhet maga, mert a Szeged gólarányjavítása mégsem sikerült. De én? örüljön a nap, mert süthet? örüljön az ibolya, mert nyílhat? Örüljön a Phöbus, mert győzhet? Badarság, öregúr! Kék Hugó: Nézze, kisöcsém! A nap elé felhők tolulhatnak, az ibolyát éppúgy elgázolhatják, mint a Phöbust. Leszünk mi még felhők! Sárga Phülöp: Azt hiszem, bárányfelhők. Nem vétenek maguk még a légynek sem, hát még a Phöbusnak! Az ibolya-hasonlat azonban jó. Kék Hugó: Hogyhogy? Sárga Phülöp: Egy ibolyát talán még el tudnak gázolni... Csak könnyű edzés volt..* Solti és társai védekeznek a könnyelműség „vádja44 ellen — Saját tudósítónktól — Sokat szidták a Phöbus-csatárokat különösen az első félidőben. A könnyűsúlyú és kevés gyakorlatú kerületi csapat ellen gólözönt követeltek a Phöbuscsatároktól. Lehetett is volna gólözön. Hogy nem lett, az tényleg nem a kerületen, hanem a kék-sárga csatárokon múlott. A közönség hamar leszögezte: könnyelműek a csatáraink. A „váddal” szemben a csatárok így védekeznek: Solti: Kétségtelen, hogy a második félidőben rúghattunk volna még tíz gólt. De ilyenkor, amikor simán megy a dolog és látja az ember, hogy milyen gyenge az ellenfél, többet is merészel a csatár. Értem, jobban rábízza magát a technikai trükkökre. Ezekbe pedig a legkönnyebben csúszik be egy-egy hiba. P. Szabó: Mert trükközött mindenki. A kis Turay is ahelyett, hogy simán vette volna át a labdát, kunsztolva kaparta maga elé. Persze sokszor lecsúszott a bőr. Bizonyos az is, hogy a csatárokba ilyen gyenge ellenfél ellen jobban feltámad az egyéni virtus és önzőbbek lesznek. Turay II. (aki egymaga vagy tíz tiszta helyzetet rontott el): Csuda pechem volt. Az ember a legjobbat akarja és a labda mindig kitől vele. Szikár: Csütörtökön az edzés sokkal nehezebb volt. Ez a mérkőzés csak olyan könnyű edzésnek tűnt fel. Azért reszkíroztunk is többet. Béky: Túlkombináltuk a legegyszerűbb helyzeteket. Viszont ha kijött volna a lépésünk, akkor meghalt volna a gyönyörtől a nézőtér. Hiába...