Nemzeti Sport, 1942. május (34. évfolyam, 84-104. szám)

1942-05-01 / 84. szám

Pétéit, 1942 iWájus ?„ j«r „Esia mérgösés meg Icerl nyernénk­" — mondja Fábián József és egyben vázolja, hogy miként született meg a válogatott csapatunk Diósgyőr-Vasgyár, ápr. 30. Fábián Józseffel, az előkészítő szakbizottság egyik tagjával beszél­gettünk hosszabban. Ezt kérdeztük tőle:­­— Hogyan született meg ez a válogatott csapat?) — A legutóbbi bajnoki mérkőzése­ken alaposan megfigyeltük a játé­­kosok­at, a kiszemelteket. Nemcsak az elmúlt vasárnap, hanem azelőtt is. A bajnoki mérkőzéseken látottak adták meg azután az alapot, így tehát mi a legutóbb nyújtott telje­sítményeket vettük alapul. Az új­pesti hátvédpár és Nagymarosi az egység kedvéért került a csapatba. Balogh 11 és Bíró beállítása mellett elsősorban az összeszokottság szólt, Nagymarosi m­ellett pedig az, hogy mindig Balogh II előtt játszik. Ere­detileg­ azt terveztük, hogy az új­pesti hátvédpár k­özött otthagyjuk Mészárost, k­ésőbb azonban mégis Szűcs mellett döntöttünk. Szűcs még sohasem mondott csődöt a váloga­tott csapatban s a legutóbbi időkben sem játszott rosszul, őt már kipró­báltuk többször, már rutinja is van s nem kell félnünk attól, hogy eset­leg lámpaláza lesz. Mészárost ellen­ben még nem próbáltuk ki és ő lámpalázas is lehet. Majd így folytatja: ----A csatársor összeállításában — sajnos — nem lehetett az egységet úgy figyelembe venni, mint például a védelemében. Most nincs olyan jó formában levő csatársorunk, mint amilyen formában például az ősszel a NAC-csatársor volt. Itt már az egyéni képességeket kellett nézni. Ki a leg­jobb ? Az a véleményem, hogy az utóbbi időkben látottak alapján jobb csapatot nem lehetett volna összeállítani. Fájó szívvel kel­lett kihagynom néhány játékost, így például nagyon komoly jelölt volt Marosvári. Az ő kihagyásában ugyanolyan szempontok vezettek bennlünket, mint amilyenek Mészá­ros kihagyásában. Zsengellér mellett ugyanis a múltja, a rutinja és a sok tapasztalata szól. Ezenkívül Zsen­­gellér a WMFC és a NAC ellen is nagyon jól játszott. Marosvári még Bodola helyett is szóba jött, de ha Bodola egészséges — márpedig egészséges­ —, akkor őt nem lehet kihagyni. Szusza Marosvárival szem­ben azért lett tartalék, mert ő a csatársor több helyen használható,­­ mint Marosvári, aki az utóbbi idő­ben állandóan csak jobbösszekötőt játszott. Kis szünet után ezt mondja: — Nagymarosi és Pázmándy kö­zött igazságosam tulajdonképpen csak sorshúzással lehetett volna dönteni. Végülis csak azért döntöt­tünk Nagymarosi mellett, mert Ba­logh II lett a jobbhátvéd, e mellé Nagymarosi jobban illik. Azután még az az elv is vezetett bennünket, hogy ha két egyforma képességű játékosunk van, akkor inkább a fia­talabb mellett döntünk. Fábián most visszatér a hátvé­dekre: „­­ Kispéter jelenleg nincs a leg­jobb formában. A legutóbbi bajnoki mérkőzéseken­­nem játszott jól. Újabban nem elég rugalmas. Ezen- f kívül számítani kell arra, hogy Kis­péter oldalán a bécsi Decker fogja táplálni a támadásokat. Ott tehát inkább lapos­­ labdák lesznek, min­t­­sem magas labdák, márpedig Kis­­péternek ink­ább a magas labda a k­enyere. Ha lapos labda után kell fordulnia, akkor könnyen baj lehet vele. Olajkár iI csupán azért maradt ki a csapatból, mert nem illett bele ebbe a keretbe. A­z egység kedvéért hagytuk ki őt, semmi másért. Most újra a csatárokhoz megy vissza. ■— Füzér elsőrangú játékos, de most éppen egy kicsit letört, ő a jövő embere, most csak pillanatnyi­lag ejtettük el őt. Úgyszintén na­gyon komoly formában volt szó a diósgyőri Fazekas játékáról is, lészbejött azonban Fazekas sérülése,­­ rá is gondolunk majd másk­or. Ha a szerdán látottak alapján k­ellett volna összeállítanunk a válogatott csapatot, akkor a DiMAVAC-ből három embert is be kellett volna tennünk­. Felföldit, Penderít és Ker­tészt. Meg is mondtam Némethy Imrének, hogy ha a DiMAVAC min­dig olyan lelk­esen játszana, mint szerdán, akkor sokkal előbb végezne a bajnok­ságban. Újra a válogatottra tereli a szót Fábián: — örülnék annak, ha most két csapattal kellene a németek ellen, játszanunk, mert most abban a sze­rencsés helyzetben vagyunk, hogy két majdnem teljesen egyforma ké­pességű csapatot állíthatunk ki. Majd a további előkészületekről beszél: — Hogy a­ csapat vasárnap ki tudjon adni mindent magából, azt a hátralévő idő alatt ak­arjuk előkészí­teni. Lelki­ gyúrással, lelki-kliniká­val. A lelki erőnlétet töretlenné és hiánytalanná akarjuk tenni. Az MLSz nem sajnál anyagi eszközö­ket, nem kímél fáradságot, mert ezt a mérkőzést nekünk meg kell nyer­nünk, örvendezve állapítom meg, hogy a fiúk valóban odaadóan ké­szülnek. A komolyság mintaszerű. A sport múzsája a háborúban sem hallgat. Az új világháború még tel­jes erővel dühöng, a spor­t azonban nemcsak az egyes államokon belül, hanem a szövetséges államok között is virágzik. A háború nagy testi és lelki megpróbáltatásai nem nyomják el a sportot, sőt, még jobban kieme­lik fontosságát. A sport mindig hon­védelem! — ennek a jelszónak a lé­nyege szerint tartják életben a né­met és az olasz sportot, nemcsak a magyart. Vasárnap tehát békebeli méretek­kel mérve is, nagyjelentőségű nem­zetközi sportesemény játszódik le Budapesten. A magyar-német válo­gatott labdarúgómérkőzés nagy fon­tosságát híven jelzi az óriási érdek­lődés is, ami iránta megnyilvánul. Mi most időszerű szakszem­pontból elemezzük ennek a találkozónál­ ér­dekességét. A német birodalom labdarúgá­sának úttörő szerepe volt az európai szárazföld labdarúgásá­nak korszerűsítésében. Német szövetségeseink vezették be elsőkként a WM-rendszert a szá­razföldön. A németek mindig alapos emberek voltak és amikor a labda­rúgójátékban az új lesszabály forra­dalmi változást hozott a­­ labdarúgás őshazájába mentek tanulni, oda, ahonnan a játék elindult diadalmas útjára szerte a világon. Nerz­er, aki ma is vezető szakférfiúja a német labdarúgásnak, több, mint egy esz­tendőt töltött kinn Angliában,, hogy az új játékrendszert töviről hegyire kiismerje, megtanulja, jellegzetes­ségeit leírja, majd odahaza beve­­zesse.Ez még 1934-ben volt, abban az időben, amikor az olaszok az an­gol válogatottal Londonban meg­mérkőztek. Ezen a téren közel egy évtized­del előztek meg minket a­ néme­tek. A német birodalmi válogatott ma is ebben a rendszerben játszik és valószínűleg senkinek sem jut eszébe a­ német labdarúgásban, hogy el kellene vetni ezt a rendszert, de vele együtt az egész labdarúgást, mivel angol eredetű. „Szabad az ellenségtől is tanulni!" — mondja Ovidius és nem vall túlságosan nagy bölcsességre, ha valaki ennek az ellenkezőjét állítja. Legutóbbi válogatott mérkőzésün­ket a svájciak ellen játszottuk. A svájciak köztudomás szerint azok közé a kevesek közé tartoznak, akik nem vették át a WM-rendszert. ők a WM-rendszernél eggyel több ember­rel védekező olasz rendszert játsszák ma is. Az olasz rendszerben ugyanis — köztudomású dolgok ezek —­ nemcsak a két hátvéd, hanem a két szélsőfedezet is hátul játszik és a támadást a középfedezet támogatja a WM-rendszer két támadó fedezete helyett. Hogy a középfedezet dolgát megkönnyítsék, Olaszországban a csatársor W-alakzata sokkal mé­lyebb, mint a WM-rendszerben s maga a támadás, különösen annak befejezése a három előre­tolt csatárra marad. Az olaszok óriási sikereket értek el ebben a rendszerben, amelyben tö­k legutóbbi rossz eredmények után őszintén szólva az ember nem is várt ilyen komolyságot és odaadást, éppen ezért nagyon tetszik nekem az a lelkes készülődés. S meg kell még azt is mondanom, hogy ebben elsősorban a­­régiek járnak elöl jó példával. Majd a szerda délután látottakról beszél: — Az edzőmérkőzés nem elégített ki bennünket. A fiúk lassúak voltak. Lassúaknak bizonyultak a futásban, a labda leadásában. Körülményesen kezelték a labdát. A befejezés sem volt villanásszerű. Ezen a téren még javítanivalók vannak. Ez részben méren, sok emberrel védekeznek, elől pedig elég nekik három fergete­gesen gyors, kapura­­száguldó, min­den lehetőségre villámgyorsan le­csapó előretolt csatár. Gondoljunk csak Meazzára, Piolára, Guaitára, Orsira, Biavatira, Calaussira. A zürichi diadalmas mérkőzés után most tehát a WM-rendszerű német birodalmi válogatott ellen játszunk­­ vasárnap. Herbergerék az utóbbi időben néha megtették azt, hogy utazási nehézségekre való te­kintettel túlnyom­óan a bécsiekből álló válogatottat állítottak ki, természe­tesen ilyenkor a csapat a régi rend­szerben játszott. Az igazi német vá­logatott azonban, az úgynevezett birodalmi német válogatott, amelyet Nerz­er formált meg és Herberger épített tovább. Ebbe a válogatott csapatba Bécsből csak csatárok ke­rülhettek be, mivel a csatárok fel­adata mindkét rendszerben csaknem azonos. A vasárnapi mérkőzés nagy érde­kessége lesz tehát a már régóta WM-rendszerben játszó német válogatott össze­csapása a közelmúltban átállí­tott magyar válogatottal. Mivel a németek sok-sok évvel megelőztek bennünket ezen a téren, kétségtelen, hogy a rendszer begya­­koroltsága, beidegzettsége terén előbb tartanak, mint mi. Ez termé­szetes is, sokéves előnyt nem lehet rövid idő alatt behozni. Ez a borúlátónak tetsző megálla­pítás talán azt jelenti, hogy a né­metek biztosan győznek vasárnap? Egyáltalán nem jelenti azt. Mert a rendszer csak egy része azok­nak a tényezőknek, amelyekből végül az eredmény adódik. Kétségtelenül sokat jelent az is, ha az egyik csapat játékrendszerét job­ban beidegzette, ezenkívül azonban vannak még nagy számban olyan lehetőségek, amelyeknek a kihasz­nálásával ezt az előnyt ki tudjuk egyenlíteni. Hiszen a rendszer csak keret, amely arra való, hogy benne a csapat képességei minél jobban érvé­nyesüljenek. Az fontos, hogy ezt a keretet mi­lyen tartalommal tudjuk megtöl­teni és hogy e tartalom tekinteté­ben a németek fölé tudunk-e kere­kedni. Várjon a magyar csapatban lesz-e a nagyobb egyéni képesség, a jobb aznapi forma, a nagyobb lelkesedés, a nagyobb technika, a nagyobb erő, a nagyobb gyor­saság, a jobb erőnlét, a nagyobb küzdőszellem ? Váljon e felsorolt tényezők közül melyiknek lesz döntő jelentősége vasárnap? Felsorolhatnánk m­ég más ténye­zőket is. Fontos az önbizalom. Re­méljük, hogy a csúnya kölni 7:0 árnya nem hat bénítóan játékosaink lelkére, hanem inkább ellenkezőleg: a visszavágás vágya serkenti őket nagyobb erőfeszítésre. Fontos a megbízhatóság, a lelkiis­meretesség is, hogy mindenki ellássa szerepkö­rét,­­ ne önmagának, ne önmagáért játsszék, hanem az egész csapat ér­dekében. Amikor majd vasárnap a mérkő­zés után megírjuk a nagy találkozó bírálatát, ezek a szempontok merül­nek majd föl az eredmény taglalá­sában. Bízunk benne, hogy­­ ez nem lesz fájdalmas munka. Német szövetségeseink vezették be elsőkként a WM-rendszert a szárazföldön Gondolatok a vasárnapi válogatott mérkőzésről . Budapest új lilyAnyostégiii GÉsn ZemiAz Zene, forgóparkett, süllyedő páholyok, villanyjegye,:ők,, stb. Külön espresso helyiség Monnuttáe reggeltől éjjel 1 ’g. Kávéházi árak. h­ULyi­jillad ma, pénteken délután 4 órakor! megtörténik vasárnapig, de részben a távolabbi jövő feladata. Tihanyi és Gyetvai szinte kirítt a gyorsasá­gával a társaságból. Bár minden já­tékosunk olyan gyors lenne, mint ez a kettő. (— Gyetvai állapota megnyug­tató?) — Az orvosi vizsgálaton megálla­pították, hogy Gyetvai egészséges. A játékos is most már úgy nyilat­kozott, hogy rendben van. Ezek után mi nyugodtan beállítottuk őt. Orbán Mihály. Nagyszerű erőkből áll Pest válogatott csapata Május 3-án, vasárnap Szolmolkom a Duna—Tiszalköze válogatottjával s7ként Korona Kupa-eérkőzrész siáfezik Pest vá­logatottja. Gudenus Hugó báró cpostZbsgm ama­tőr kapitány csütörtökön így állította ÖSS2/0 a csapatot: Tihanyi MA VAG — Pá­li ózdi (Elektromos), Onódy • (Elektromos) — Kiss f Ferencvárosi, Sárost Itt /Fe­rencváros), Török (Elektromos) — Kas­sai (Törekvés),, Kardos (Törekveő),­. r Mé*­száros (Kispest), . Barna ' (Elektromos), Szabó HLRKÉT. Tartalék: "Ki®3 I és Kis* II (Törekvés). — Nehéz körülmények­ között, született ez a csapat, mert sok körítlményre kellett tekintettel lennem, — mondta Gui­delin» Hugó. — A csapat jónak látaik» d© erre szükség is­­van, mert a m­ellesi' felülik nagyon erős." Pest csapata -vasárnap•rezgők fél.1 7 kor a Keletiről - fordul Barcsay János, G-Ui­donna Hugó és Szabó Pál velaátásável. A­ Lampart csütörtöki edzésén a REAC—Lampart ve­gyes csapattal játszottak a fegyvergyá­­­riak, miért a DSE csütörtök délelőtt le­mondta a tervezett eurómérk­őzést. A Lampart játékosai, közül­­ csak m a, Lábát fájlaló Szabó hiányzott. Aa .fő­leg a csatárokkal foglalkozott Tomecskó edző. Jó iramú ,változatos küzdelmet­­ví­­­vott a Lót csapat,­­ sok gól esett s­­ végre a La­mpart-csatárok m­­otiel­kodó formáról tettek­­tanúságot.­­Vasárnap.­­Meleit 11 órakor Szseptlericr­cen játszik a Lampart. A SzAO — T­obut Vili csapata — lesz a f­gy­­verg­yáriak ellenfele. A Lampart— REAC vegyi.­**, csapat a SzAO második csapa­tával játszik vasárnap d­élelőtt' D* kor a Keglovic­i­ utcáibaá­. Gecsey III sérült a­­ GSE-ben. Nagyon meggyengült Gyula sportba Horváth Il­ijek, a GyAO játékosának, távozásával. Horváth XT Károlyt Buda­pestre helyezték. A fiatal, 22 éves fiú évek óta egyesületének a legjobb játé­kosa volt. Vasárnap reggel indul a WMFC Szabadkára és még aznap este Pesten lesz Mi jár Szabadkainak ? — És mi a WMFC-nek ? Hogyan sakkozik Désay és más érdekességek Csepelről Azért edzés az edzés, hogy­­ edződjék ott az ember. Ez volt Jávor Pálnak, a WMFC jeles edzőjének is az elgondo­lása, amikor szerdán délután, a nagy eső ellenére is ed­zőmérkőzést játszatott fiaival. Hogy a fiúk ne panaszkodjanak, maga Jávor edző is beállt a WMTK ifijei ellen. Akár az eső, úgy estek a gólok is. Sűrűn. Maga Jávor edző járt elől jó példával a góllövés terén. Mellette­ Sza­badisai tűnt ki hatalmas lelkesedésével. Olyan­ szívvel és lélekkel harcolt, mintha legalábbis a Szolnok ellen küzdene, Sza­badkai különben minden edzőmérkőzést a lehető legkomolyabban vesz Még ha maguk között is játszanak. Jávor is mesélte különben Szabadkairól, hogy a múltkoriban egész könnyű edzőmérkőzést játszott­ak­ maguk között és vitatható gólt lőtt Szabadkaiéknak. Közben már 12:12 lett az eredmény, de Szabadkai még mindig a kétes gólt emlegette.­­ A szerdai edzésen­ érdekes rendszer­ben játszott a WMFC. Annyira fölény­ben játszottak a profik, hogy Dósai is előrejött a hátvéd sorba. Segített Geré­­nek. Jávor edző tréfásan jegyezte meg: — Ez a kétk­ullancsos rendszer! A Szabadkainak nagyon fáj, hogy nem lett válogatott Buda csapatában. — Nagyon jó formában vagyok, — mondja. — Elmúlt a lelkiválságom is. Azért játszottam eddig „halványabban"*, mert a feleségem kisbabát várt. Most megszületett, így én is nyugodtabb va­gyok. Húzta is Várad* Szabadkait, amiért nem lett válogatott: — „Szuko**, mind válogatottak va­gyunk, a sérült Kállóit kivéve, csak te nem tudsz még a Mamma SzISE-be se be­kerülni! Szerdán délután, az edzőmérkőzés után egy kis rántott halra és túróscsuszára volt hivatalos a társaság. (Persze, ki-ki alapon.) A vacsorázás közben sok min­­denről esett szó. ■Elsősorban Jávor edző tudtára adta a fiúknak, hogy a szabadkai portya meg­valósult. Vasárnap reggel hét órakor a következő játékosok jelenjenek meg a Keleti pályaudvaron: Dósai, Kálléi, Szalay, Kapta, Gere, Rákosi, V­áradi, Devecseri, Szabadkai, Jávor 11 és Pintér. Tartalék: Karádi. A csapattal tart különben Garas Lajos igazgató és Bódis János szaktanácsadó is. Jávor Pál edző és Lázár Dezső gyúró is — természetesen — ott lesz a szabadkai mérkőzésen. Vacsora közben beszélgettünk Dósaival. —­Miért volt olyan bizonytalan vasár­nap? — kérdezzük. — Nem ,ment. — mondja. — Kém is tudom, mi volt velem. Kis idő m­úlva megszólal Váradi Béla: — Emlékszel Ná­tidi — szó­l Dószaihoz —, milyen jól éreztük magunkat Béla­­naphoz?! — Szóival Béki-mp...'/* ~ kérdezzük Daimtól* —■ Az még szerdáig volt, azóta mér régen és igazán kialudtam­­magam! Meg különben is: a, Béla-nap is korán­ befe­­jeződött.c Érdekes,­ hogy a szolnoki mérkőzés már hetekkel ezelőtt előrevetette árnyékát a csepeliek házalójára. ." — Ne törődjetek gyerekek semmi­vét sem — szól közbe Váradi mire a mérkőzésre sor kerül, mi már négy­ pont­tal vezetünk a Szolnok előtt. Ez valahogy megnyugtatta — Váradit. A Szalag Pista nem kisétvágyú. Mikor bekebelezte a h­alvacsorát, odaiszól a pincérnek:­­ — Föúr, hozzon még két combot és két szárnyat. A bemondásnak nagy sikere volt. • Dósai sakkozott a vacsora után. Két­­ízben is mattot kapott. Ottie — mikor látta, hogy sakk-matt Dósai — kajána! megjegyezte. • — Mint az Egresi­ esetében... . Megérezték Csepelen, hogy Olajkár TI és Marosydri kimarad a csapatból. gatlások is történtek erre. Sokan'* nem tudták elhinni, hogy a két, pompás for­mában lévő játékos kimaradjon a néme­tek elleni csapatból. — ZTarosydrir,ál_­­most nincs jobb for­­mában lévő jobbösszekötő Magyarország. g°n, —• állapították meg a csepeli­ fut­ballisták. — Olajkár SL-nél meg sose legyen jobb hátvédünk! A MÁVAG nem csüggedt el.«» A MÁVAG e heti kétkapus edzését el­mosta az eső. Pedig a kiszemelt ellenfél, a PraeSC is megjelent, de a laza, talajra való tekintettel nem játszott a két csa­pat. • , *, Jó is, hogy nem lesz bajnoki mér­kőzésünk vasárnap — magyarázta OpaVT Zoltán, a gépgyáriak edzője —, tele va­gyunk sérültekkel, betegekkel. Szabó, Bánfi és Opata is gyengélkedik, kívülük még több játékosunk, nincs teljesen rend­­ben. Pénteken erőnléti edzést tartunk és minden baj ellenére, vasárnap délelőtt azért kérőkapura is játszunk, valószínűleg a II. Magyarsággal. — Milyen a hangulat a csapatban? — kérdeztük az edzőtől, tekintettel arra, hogy a MÁVAG kiesésén már a csoda is aligha segíthet. Opata egy szóval vála­szolt: —■ Elkeseredett... Majd így folytatta: — Elkeserítette a fiúkat az, hogy a balszerencse az egész tavaszi idényben nem akart tőlük elpártolni. Állítom, hogy nálunknál gyengébb csapatok is vannak, amelyeknek több pontjuk van, mint ne­künk. Node azért nem csüggedünk el, hanem a hátralevő mérkőzéseinket arra fogjuk felhasználni, hogy kiépítsük az őszi csapatunkat...

Next